Elöl-hátul doktor

A kialakuló érdekkompromisszum kulturális hibridet mutat. Elvileg semmi akadálya nem lett volna, hogy akár az amerikai címrendszert, akár a szomszédságban háborítatlanul tovább élõ, a magyar hagyományokkal rokonságot tartó németet „egy az egyben” átvegyük. Ehelyett egészen más történt: a szereplõk – a már 1989 elõtt is a magyar viszonyokhoz igazított rendszerbõl kiindulva – kemény alkukkal új „elegyet” hoztak létre, amely szabadon emel be elemeket az amerikai (PhD) és a német (habilitáció) rendszerbõl, miközben megtartja a korábbi fokozatok némelyikét (az akadémia doktora, akadémikus). Nincs tehát szó sem az amerikai rendszer szõröstül-bõröstül való átvételérõl, sem a német modell másolásáról, sem a múltba való feltétlen visszatolatásról. Azt, hogy a jelenlegi címrendszer megállója-e, netán végállomása az átalakulásának, még nem tudjuk.

   Folytatás

A háborúzás és az államépítés mint szervezett bűnözés

Jóval később Richard Bean hasonló modellt alkalmazott az európai nemzetállamok 1400 és 1600 közti kialakulásának elemzéséhez. ő a növekvő skálahozadék fogalmát a hatékony haderő létrehozásával kapcsolatban használja, melyet az irányítás és felügyelet csökkenő skálahozadéka ellensúlyoz. Azzal a feltételezéssel él továbbá, hogy a tüzérség fejlődése a 15. században (a kis középkori erődöket az ágyú sokkal sebezhetőbbé tette egy szervezett haderő számára) elmozdította a növekvő és csökkenő skálahozadék görbéjét, ami ahhoz vezetett, hogy előnyösebbé vált nagyobb, állandó hadseregeket, illetve központosított kormányzatokat létrehozni. Bean szerint ennek tudható be, hogy a katonai innováció elősegítette a nagy, költséges, jól felfegyverzett nemzetállamok kialakulását.

   Folytatás

Péter és Iván

Sztálin egyértelmûen átvette a “legjobbakat” mindkét nagy orosz egyeduralkodótól. Akárcsak Péter, õ is meg volt gyõzõdve arról, hogy a régi Oroszországnak nincs történelmi jelentõsége, nem méltó sem figyelemre, sem tiszteletre. Sztálin gyakran ismételgette Péter cár szavait: “Azelõtt a sárban éltünk, mint a disznók, most pedig megvalósítottuk a Földi Paradicsomot”. A Nagy Péter elõtti (illetve Sztálin esetében a forradalom elõtti) Oroszország jelentéktelenségét, értéktelenségét hirdetõ nézet szilárd meggyõzõdésként vonult be a köztudatba, és ideológiai, illetve tudományos alapgondolatként kezdett funkcionálni. Általános kulturális nihilizmusukból fakadóan mind Sztálin, mind Péter harcban álltak az egyházzal és általában véve a vallással, mint azon állami gondolat riválisaival, melynek értelmében valamennyi alattvaló egyöntetûen világi eszméknek kell, hogy alávesse magát. Összeköti Pétert és Sztálint az a meggyõzõdés is, hogy a mind gazdaságilag, mind katonailag gyenge Oroszország a szomszédos európai államok szemében “csábító falat hódító törekvéseik szempontjából”. Az orosz nép eddig ugyan visszaverte a támadásokat, “de ha nem lesznek komoly reformok, Oroszország mind jobban el fog maradni nyugati szomszédaitól, és elõbb vagy utóbb elkerülhetetlenül áldozatává válik a hódító törekvéseknek”. Ez állt az 1938-as Elsõ Péter címû film agitációs propagandafüzetében. És ez a gondolat volt azokban az években a legaktuálisabb ideologéma. Sztálin azt mondta, hogy ha nem sikerül sürgõsen iparosítani az országot, illetve felépíteni a szocializmust, akkor eltaposnak bennünket. Azt is mondta, hogy a Szovjetunió a kapitalista világ agressziójának célobjektuma. A péteri és sztálini gondolatkör közös eleme az “elmaradottság leküzdése”, az ún. “utolérõ fejlõdés modellje”, ami eszkatologikus színezetet ölt a jövõ vonatkozásában: ha nem érjük utol a Nyugatot, akkor eltaposnak bennünket. Ehhez hasonló szellemben értelmezték Rettegett Iván reformjait is.

   Folytatás

Két Ukrajna?

Való igaz, ha nem volnának a többiek – az „elszovjetesített ukránok” –, a „nyugatiak” jó esélylyel követhetnék a kommunista múlt maguktól való eltávolításának közép-európai és balti modelljét. A balti államokhoz hasonlóan Nyugat- Ukrajnában is könnyen értelmezhetõ úgy a kommunista rezsim, mint az ellenség által a nemzet akarata ellenében erõszakkal megvalósított rendszer. Így az oroszok külföldieknek, mi több, megszállóknak tekinthetõk. Nyugat- és Kelet-Ukrajna eltérõ történelmi tapasztalatai következtében a saját és a szovjet múlt szétválasztásának ez a modellje Keleten nem mûködik.

   Folytatás

Versek

pár topmodellel lefeküdhet;

   Folytatás

ÖV ALATT – Azért ez a Kassák…

Az 1919-es kommün alatt találkoztam Kassákkal először, egyszer-kétszer mindössze, ha jól emlékszem, csak az írói direktórium ülésein. Már akkor volt lapja, serege, sőt külön zászlaja is, mely a maga egyéni hangján csattogott a forradalom szeleiben. Magas nyakú, fekete, orosz inget viselt – jóval később, oldottabb korszakában majd világoskéket is – s egy hihetetlenül széles karimájú kalapot, amelynek párját egész Magyarországon hiába kereste volna az ember; talán egy külön tompgyár készítette modell után, még a nyolcvanéves Kasi számára is. Vedd ehhez kőből vésett, vagy férfias fejét a kissé alacsony termeten, a kalap alatt homloka rendkívüli boltozatát, kissé vékony hangját s erősen tótos kiejtését: az első pillanatban meg lehetett állapítani, hogy nem tagja az Akadémiának. Azzá lett, bár csak a 18-as októberi forradalom után alapított, s egy perc múlva máris kimúlt Vörösmarty Akadémiáé, melynek elnöke, Ady Endre az egyik ülésen elnöki széke elé kérette az ifjú forradalmár költőt.

   Folytatás