Kép, szöveg, képzelet

Megfontolandónak tartom K. Horváth Zsolt felvetését, hogy a történészeknek nem kellene viaskodniuk „a »történeti valóság« ma már kissé avítt, nehezen definiálható, statikus fogalmával”, ehelyett az események mentális világára koncentrálva tanulságokat vonhat le a résztvevőket motiváló lehetséges értékekről és stratégiákról.[45. K. Horváth Zsolt: Önarcképcsarnok. A személyes emlékezés mint történelmi probléma. In A történész szerszámosládája. A jelenkori történeti gondolkodás néhány aspektusa. Szerk. Szekeres András. Budapest, L’Har­mattan – Atelier, 2002, 98.] Amennyiben a narratív történeti forrásokat (lényegében minden szöveges forrást) nyitott műként[46. Vö. Umberto Eco: Nyitott mű. Ford. Dobolán Katalin. Budapest, Európa, 1998.] tételezzük, azonnal kiderül, hogy mennyi lehetőségtől fosztja meg magát a történész, ha a referenciális olvasatra szűkíti a kutatását. A szövegek jelentettjeinek a vizsgálata, a szemantikai mezők feltárása viszont megsokszorozza a történeti tudást – nemcsak az eszmetörténet, hanem az eseménytörténet esetében is. Egyébként is, kit érdekel, hogy valóban belőtt-e Biksza Kaliczáékhoz vagy sem? Nem sokkal izgalmasabb kérdés az, hogy a szemtanúk miként mesélték el, illetve a kihallgatók miként meséltették el az esetet, és az így létrejött szövegek mit jelenthettek nekik, és mit jelentenek ma?

   Folytatás

Identitás, emlékezés, lokalitás

A nemesi történelmi tudatot, amely vitathatatlanul kulturális emlékezeti formák révén hagyományozódik, a historiográfiai és eszmetörténeti elemzések tárják elénk. Klasszikus munka e téren a Kézai Gesta Hungarorumáról írt történeti elemzés, Szûcs Jenõ munkája, melyben Kézai krónikáját a rendi nemzetfogalom középkori historizálási törekvéseként értékeli a szerzõ. Az origónak a hun történethez való ilyetén hozzákapcsolása annak az intellektuális erõfeszítésnek volt Szûcs szerint logikus következménye, mely szerint a “nemesség a natio »igazi« része, õ »képviseli« a társadalmat – õ maga a natio.”[19. Szûcs Jenõ: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Gesta Hungarorumában (A nacionalizmus középkori genezisének elméleti alapjai). In uõ: Nemzet és történelem. Tanulmányok. Bp., 1974. 511.]

   Folytatás

Módok módosítása

E sorok írója vallott politikai értékei szerint aligha számít konzervatívnak (hacsak egyfajta minden szellemi értéket feltétel nélkül, világnézeti-irányzati megkülönböztetés nélkül elismerő és védelmező érték-konzervativizmus értelmében nem), annál konzervatívabb módon gondolkodik a módokról. Hogy közelebbről miben is áll ez – túl az eleven egyéneket és társadalmakat, a természetet, az élő környezetet a legszebb célokért és a legjobb szándékkal megerőszakoló mindenféle eszme-fundamentalizmus általános elutasításán – arra hadd idézzem most fel egy 19. századi szabadelvű magyar konzervatív, az Álmok álmodója című regény szerzőjének Asbóth Jánosnak a gondolatmenetét, aki 1872-ben kiadott A szabadság című eszmetörténeti munkája függelékében a „gyakorló politikáról” – mintha csak egyenesen a 21. század magyar politikusaihoz intézné szavait – a következőket írja:

   Folytatás

A globális történetírás kihívásai

Talán lehet azzal érvelni, hogy a világ különféle kultúrái annyira eltérõek, hogy nem lehetséges az összehasonlítás. Két átfogó nemzetközi és interkulturális történetírás-történeti projekten is dolgoznak már. Az elsõt Daniel Woolf kanadai történész kezdeményezte a Dictionary of the History of Ideas (Eszmetörténeti szótár) (2004) “Történetírás” címû hosszú szócikkében, amely a kiváló brit történész és történetíró, Herbert Butterfield 1973-ban megjelent írását váltotta fel a szótár második kiadásában. Míg Butterfield, kivéve egy rövid szakaszt az õsi kínai történetírásról és egy bekezdést a késõ középkori muzulmán történészrõl, Ibn Khaldúnról, csak a nyugati hagyományokkal foglalkozik, addig Woolf számba veszi a történeti mûveket, melyek a legkorábbi idõktõl a mai napig világszerte születtek. Írása egyben felhívás egy többkötetes nemzetközi historiográfiatörténetre, amelyet a különbözõ történeti kultúrák szakértõinek népes kollektívája írna. Woolf projektje a korábbi történetírás- történeteket átható nyugati gondolkodás központi helyzetének elutasításából és az összes történeti kultúra egyenrangúságából indul ki. Egy ilyen információgyûjtemény összeállítása elengedhetetlen lépés a történeti gondolkodás világméretû áttekintéséhez. Enciklopédikus jellegû vállalkozás, amely azonban alapvetõen kerüli az interkulturális összehasonlításokat.

   Folytatás

Magyarország(ok) a két világháború között

A statisztikák és más források elemzése, valamint az egyéni tapasztalatok alapján az 1930 körüli magyarországi társadalomról napjainkig számos értelmezõ leírás született. Ezek közül négy kortársi elemzést mutatunk be: Weis István konzervatív szociálpolitikusét (1930), C. A Macartney brit történészét (1934), Szekfû Gyula konzervatív történészét (1934) és Erdei Ferenc baloldali radikális társadalomkutatóét. (1943–1944). Célunknak mind a négy szerzõ esetében értelmezéseik rövid összefoglalását, s nem azok tudomány- vagy eszmetörténeti helyének a kijelölését tekintettük.

   Folytatás

Diákmozgalom Budapesten 1969-ben

A szocialista országokban föllépõ diákmozgalmak hallatlanul erõs szabadságigénye, humanitása és erkölcsi mélysége, programjának a konkrétsága onnan van, mert ezekben az országokban a szabadságintézményeknek a technikai mûködése rengeteg döcögõvel kísért valami; tehát ezekben az országokban a valóságos szabadságintézmények: a hatalmak elválasztása, a bírói függetlenség, a szabad választások, a sajtószabadság olyan reális követelmények, hogy ezekben az országokban a háborgó diákoknak van módjuk reális intézményeket követelni.[29. Bibó István: Válogatott tanulmányok. I–IV. (Vál. Huszár Tibor, ifj. Bibó István.). Magvetõ Könyvkiadó, Budapest, 1986–1990. III. 7–123, idézet: 93. Vö. Balog Iván:Politikai hisztériák Közép- és Kelet-Európában. Bibó István fasizmusról, nacionalizmusról, antiszemitizmusról. Argumentum – Bibó István Szellemi Mûhely, Budapest, 2004, Kovács Gábor: Az európai egyensúlytól a kölcsönös szolgáltatások társadalmáig. Bibó István, a politikai gondolkodó. Argumentum – Bibó István Szellemi Mûhely, Budapest, 2004, Tóth-Matolcsi László: Mûhely a lehetetlenséghez. Kapcsolódási pontok Bibó István és Ravasz László életmûvében. Argumentum – Bibó István Szellemi Mûhely, Budapest, 2005, Trencsényi Balázs: A politika nyelvei. Eszmetörténeti tanulmányok. Argumentum – Bibó István Szellemi Mûhely, Budapest, 2007 /Eszmetörténeti Könyvtár 2, 3, 4, 6/. Berki Róbert: A moralizmus realizmusa. Bibó István politikai filozófiája. In: Bibó István egyetemi elõadásai 1942–1949. Szerk. Dénes Iván Zoltán. Sajtó alá rendezte, a szövegeket gondozta: Balog Iván-Tóth László Dávid. Berki Róbert – eredetileg a History of Political Thought XIII,3 (1993 õszi) számában megjelent tanulmányát Csepregi András fordította magyarra: 253–278.]

   Folytatás