Régi idők focija
A cégsportegyesületek alakulását az 1921-as testnevelési törvény is elősegítette, bár az ilyen klubok már az első világháború előtt is jelentős szerepet töltöttek be a magyar futballban.[5. 1921: LIII. t.-c. a testnevelésről, 7. §. Minden, legalább 1000 munkaerőt alkalmazó kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vagy hatósági üzem (gyár, vállalat stb.) köteles munkásai és egyéb alkalmazottai testnevelési szükségleteinek kielégítéséről (sporttér, fürdőhely, gyakorlóterem stb.) megfelelően gondoskodni. Kisebb üzemek e cél érdekében nagyobb üzemekhez hozzácsatolandók, esetleg több kisebb üzem társítandó.] A vállalatokhoz kötődő sportklubok szinte minden esetben valamilyen paternalista indíttatásra alakultak (vagy a munkások által létrehozott sportkört idővel a vállalat vezetése is támogatta). A vasutas klubok nagy része például a vasúti javítóműhelyek dalárdáiból alakultak meg, jellemző, hogy az Északi főműhely vasutasai, a későbbi Törekvés játékosai rendeztek először futballmérkőzést Budapesten, az Istvántelki főműhelyben pedig a Testvériség alakult meg. Vidéken még ma is több (immár csak nevében) vasutas klub játszik meghatározó szerepet, a szombathelyi Haladás, és a Debreceni VSC a mai magyar labdarúgás meghatározó klubjai közé tartoznak. Több vállalati klub a vasutas klubokhoz hasonlóan hosszú életűnek és sikeresnek bizonyult (pl. Győri [Rába] ETO, BKV Előre, Diósgyőr, Csepel).
FolytatásSz. Bíró Zoltán – Az orosz gazdaság: válságok és stratégiák
1. A válság hatása Oroszország világgazdaságban betöltött pozícióira
FolytatásAz új erkölcs és a szerelem
Az emberi lélek gyökeres megváltoztatása, azaz érzelmi potenciállal való feldúsítása csak akkor sikerülhet, ha kitárjuk azt az ajtót, amely a szabad levegõre, a nemek közötti érzelemgazdagabb, szorosabb, tehát boldogabb kapcsolatok felé vezet. Az érzelmi potenciál kérlelhetetlenül, törvényszerûen követeli ki a szociális és gazdasági viszonyok gyökeres átalakítását, ami tulajdonképpen a kommunizmusba való átmenetet jelenti.
FolytatásKiss Noémi: Gyimes
Csíkszeredától aztán a Moldvába vezető vasúton tettük meg az utolsó harminc kilométert. Gyimes közigazgatásilag Hargita (Gyimesfelsőlok – Lunca de Sus, Gyimesközéplok – Lunca de Jos) és Bákó (Bacău) megyéhez (Ghimeş-Făget) tartozik, a Tatros-folyó legfelső völgyszakasza szeli át. Önálló néprajzi és nyelvi tájegység. Határközeli elhelyezkedése miatt számos moldvai román kulturális hatás érte, ezért a Pogányhavas kistérségbe sorolódik. Soha nem volt színtiszta magyar forrás ez a vidék, vagyis semmiképpen nem úgy, mint ahogy minket az iskolában tanítottak, és ahogy ma a magyarországiak romantikus emlékezete tekint a vidékre – ha másért nem, ennek megtapasztalásáért volt számomra életbevágó ez a régi utazás, amit idén, 2018 nyarán felelevenítettem. Most, hogy újra eljutottam a Keleti-Kárpátok patakokkal szabdalt magas legelőire, még erősebb az a benyomásom, hogy a Gyimest a hegyek, a legelők és a pásztori élet formálták, és nem akármilyen nemzeti hovatartozás, vagy netán az anyaországgal kapcsolatos bármilyen szokás, hagyomány vagy gazdasági kapcsolat – ma már amúgy is a gyimesi emberek többsége vendégmunkában Németországban dolgozik.
FolytatásHa kell – tiltsunk!
Aki nem dolgozik, ne is egyék. „Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2 Thess. 3,10). Az „aki nem dolgozik, ne is egyék” bibliai elvét a papi szemináriumot végzett Sztálin fogalmazta újra: tragikus félreértéseként az egyenlő jövedelemelosztás utópiájának, és ennek megfelelően az aszketikus államszocializmus időszakára volt jellemző. A bogláriak ellen írott kritika tehát a látszattal ellentétben nem ezzel, a Rákosi-korszakra jellemző termelés és a munka propagandájával állítja szembe Galánatiékat, amikor „ingyenélőket” és „lumpeneket” emleget, noha elsőre a rendszer nevéből, a szocialista ideológiából következtetve ezt is hihetnénk. A hetvenes években azonban, ahogy láttuk is, már megvoltak a szabad szellemi munka (szűk) legális keretei. A kritika érvelése látszólag mégis az aszketikus államszocializmushoz nyúlik vissza, amikor „ingyenélést” emleget: csakhogy ez nem az ingyenélő „szabadfoglalkozású” művész semmittevésére, hanem az establishmentbe be nem illeszkedő alkotó dologtalanságára vonatkozik. A hatvanas évek közepétől inkább a teljesítményelvű elosztás irányába halad az államszocialista rendszer is, különösen a gazdasági reformot bevezető Magyarországon: egyfajta fogyasztói szocializmus felé mozog, részben nyugati minta hatására. Ezt is jelentette a két „világrendszer békés versengése” – lásd: a „koraszülött jóléti állam” segédfogalmát20 (Kornai János), vagy a fridzsider-szocializmus, gulyás-szocializmus kifejezéseket; de a fogyasztói szocializmus Magyarországon is mindenféle balossággal szemben állt. A népi balossággal, Veres Péter író, politikus kispolgári fogyasztói mentalitást ostorozó publicisztikájával éppúgy, mint az újbalos vagy maoista balossággal: mely szerint a fogyasztói szocializmus a forradalmi erkölcsök, a forradalmi idealizmus megrontását, korrumpálását hozza magával és a fogyasztói kispolgári önzés ösztönzését. Ezzel, a fogyasztói világszemlélettel állt szemben a neoavantgárd is, ahogy tehát a népi balos és az újbalos rendszerkritika, de ebben az is szerepet játszott, hogy Magyarországon a rendszer, a diktatúra a fogyasztás bővítésével próbálta magát legitimálni, vagyis a politikai és erkölcsi legitimáció hiányát helyettesíteni.
FolytatásKét globalizáció Magyarországon (2)
A szovjet társadalom eredendõen idea (természetesen nem plátói, hanem ideologikus idea fixa) vezérelte, idea igazolta („megideologizált”) entitás volt, amelyben minden, aminek létezését hivatalosan elismerték (hisz máshonnan, mint a Hivataltól a lét nem szerezhetett elismerést), mintegy részesült az ideából, annak reprezentációja lett. A szovjet birodalmi globalizáció abban az értelemben volt ideokratikus, hogy a helyi társadalmak szovjetizálása lényegében a történetileg kialakult és adott szovjet modell – az õsmodell, az „õskép”, az eszménykép – kanonikusan elõírt és ideológiailag számon kért lemásolásán alapult (beleértve ebbe természetesen a bolsevik pártharcok, szovjet kirakatperek, a kuláktalanítás, az autarchiás hadigazdaság stb. lemásolását és a tervezés, elõírás, fegyelmezés, büntetés, megtorlás erõszakos – katonai és rendõri – eszközeit is).
Folytatás