“”Hát szerkesszen nektek lapot az a bagolai taknyos Szűz Mária””

Szilágyi Ákos: Talán nem kell itt most külön is bemutatnom ezt a különszámot, remélem, minden jelenlévőhöz eljutott, forgatta, tudja, mi van benne. Ennek a számnak az ötlete úgy merült fel, hogy szerzőkként és szerkesztőségként is elég régóta és folyamatosan találjuk szembe magunkat ebben a fene se tudja merre tartó, átmeneti világunkban – valójában, persze, tudjuk, mi vagyunk csak benne átmenetiek – avval az örök problémával, hogy a szellemi kultúrát a piac nem tartja fenn, minél kisebb egy piac, annál kevésbé, az újraelosztó állam fenntartó szerepe pedig aggályos, mert politikai-hatalmi, ideológiai szempontoknak és csoportérdekeknek rendelődik alá a támogatás, amit mindenki magának vagy övéinek akar. Magántámogatás viszont földön-égen sehol, néhány fehér hollót kivéve. Egy közülük éppen itt is ül most közöttünk. Tulajdonképpen nagyon régi történet ez. Bizonyára sokan ismerik a “Performing Arts: The Economic Dilemma” című klasszikus művet, amely a hatvanas évek közepén jelent meg New Yorkban, egy angolszász szerzőpáros tollából – a Nobel-díjas közgazdász William Baumol és William Bowen írták –, s elég nagy port vert fel akkoriban mindenütt Nyugaton. Részben ennek hatására pörgött fel az állami kultúrafinanszírozás is akkoriban. A két közgazdász az előadóművészetek kapcsán vetette fel azt a problémát, hogy vannak olyan termékek és szolgáltatások a piacon, amelyeknél a ráfordításokat nem lehet csökkenteni: előállításuk független a technológiai fejlődéstől, független attól, mennyire lehet takarékoskodni a munkaerővel, a létszámmal stb., mert mindig ugyanannyi erőkifejtést, energiát kívánnak. Tehát a ráfordítás és a megtérülés között tátong egy rés, sőt, olykor egész szakadék, amit valakinek vagy valaminek valami módon be kell stoppolnia vagy át kell hidalnia, föltéve, hogy közóhaj vagy közérdek az illető termék, szolgáltatás és intézményi kereteinek fenntartása. Mondjuk, egy vonósnégyes kétszáz évvel ezelőtt is négy emberből állt és ma is annyiból áll, nem állhat kevesebből, mert akkor az már nem vonósnégyes, és ma is nagyjából ugyanannyit kell próbálniuk, a terembérlet, világítás ára sem nagyon csökkenthető, noha közgazdaságilag – a megtérülés szempontjából – sokkal racionálisabb lenne, ha négy zenész helyett csak kettőnek kellene tiszteletdíjat fizetni, és a próbálási időt is csökkentenék, vagy ha sokkal rövidebb idő alatt adnának elő egy zeneművet, mint korábban. Az időben realizálódó műalkotások rövidítése egyébként általános tendencia, legújabban már a magyar könyvpiacot is elérte, megjelentek azok, akik a klasszikus regényeket rövidítve, zanzásítva szeretnék piacra dobni. Minden egyre rövidül, minden egyre gyorsabb és egyre rövidebb lesz, már a múlt század fordulóján játszódó Sörgyári Capriccióban is – emlékeztek a film végére, amikor a serfőző felesége a gyönyörű vörös haját levágatja, és ez mintha jeladás lenne: minden elkezd rövidülni, még a lovak farkából is csak egy csonk marad – a modern idők beköszöntének jelképe volt, csak közben, sajna, a háborúk lettek egyre hosszabbak, egyre terjengősebbek és egyre iszonyatosabbak. Persze, a háború jövedelmező dolog. A régiek még tudták: ars longa, vita brevis. Vannak dolgok, amelyeknek a megrövidítésével az ember magát rövidíti meg, ha ugyan már nem eleve rövid, mert az ipari társadalomban, a fegyelmi társadalomban, a tömegtársadalomban rövidre szabták, megkurtították szellemi igényeit, összezsugorították belső világát, érzelmi és lelki életét. Szóval, a szellemi kultúrát soha nem fogja eltartani a piac, ha pedig piacosítják, akkor erőszakot tesznek rajta, kiforgatják önmagából – többé vagy kevésbé. Mit lehet itt tenni? Kivonulni a piacról? Hová? Vissza az amatőrségbe? Vissza az államba? Fizessenek a gazdagok?

   Folytatás

Janáky Marianna: Verses interjú magammal

2.„A belső félelem megoszthatatlan. A külső ragadós, akár a nevetés.” Szilágyi Ákos

   Folytatás

DOKU-MENTÉS – Sz. Bíró Zoltán – Kremli végjáték

Néhány hónapja azonban ismét valamivel többet lehet tudni a Berija-ügyről. Moszkvában ugyanis megjelent egy újabb fontos és terjedelmes dokumentumgyűjtemény, “A Politikai Bizottság és a Berija-ügy” címmel.[8. Politbjuro i gyelo Berija. Szbornyik dokumentov, Moszkva, Kucskovo polje, 2012., 1088.] A több mint ezer oldalas kötetben a közreadott 249 dokumentumból 235 első közlés. A válogatás ugyan nem ad új információkat Berija letartóztatásának körülményeiről, illetve az azt megelőző előkészületekről, ám közreadja a letartóztatott belügyminiszter kihallgatási jegyzőkönyveit. Kétségtelenül ezek alkotják a válogatás legérdekesebb részét. A kötet 25 ilyen dokumentumot hoz nyilvánosságra. A közreadott jegyzőkönyvek egytől egyig teljesek, vagyis mindenféle rövidítés nélkül kerültek közlésre. Az első jegyzőkönyvet az 1953. július 8-án megtartott kihallgatáson vették föl. A jegyzőkönyv tartalma arra vall, hogy ez lehetett Berija első kihallgatási napja, amit az is valószínűvé tesz, hogy az SZKP Központi Bizottságának több napon át tartó – Berijával foglalkozó – ülése az azt megelőző napon, július 7-én fejeződött be.[9. E plénum anyaga már korábban is hozzáférhető volt. Lásd: Lavrentyij Berija. 1953, 89–358. A KB-ülés gyorsírásos jegyzőkönyvének részletei magyarul is olvashatók. In Szilágyi Ákos: A Berija-dosszié. DOKU-MENTÉS. 2000, 2002. január; http://www.ketezer.hu/me- nu4/2002_01/szilagyi.html] A kötetben szereplő utolsó kihallgatási jegyzőkönyv pedig 1953. november 17-én készült. Ez a dokumentum egyben megdönteni látszik azt a korábban többek által is megfogalmazott feltételezést, hogy Berijával már röviddel letartóztatása után végeztek.[10. Lásd erre vonatkozóan: B. V. Szokolov: Kak provalilasz berijevszkaja “peresztrojka”. Izverzsenyije enfant terrible iz vlasztnih sztruktur, Moszkva, AIRO-XX, 2010, 7.]

   Folytatás

Hasonmások hasonmáson

Mi változott? Tán címer és a jelvény? Nem, egy vihar ez – minden utakon! Komisszárokban forr a cári önkény, S komisz cárokban a forradalom.” (Makszimilian Volosin)

   Folytatás

Szilágyi Ákos – Az 1917-es Nagy Orosz Forradalom (1. rész)

„Te a forradalomról beszélj, fiacskám, a forradalomról – mondja a pópácska. – A néplázadásról!1 „Így szóltam: – Egész forradalmunk ösztönös, akár a farkas.”2 Borisz Pilnyak

   Folytatás