Jedwabne, 1941. július 10.
Ugyancsak lényeges problémaként merült fel Jedwabne és környéke II. világháború előtti helyzete. A kérdéssel foglalkozó kutatók többsége hangsúlyozta az antiszemitizmus fokozódását a łom¿ai régióban és a Nemzeti Demokrácia (röviden ND, vagy „endecja”) erejét: ez a nacionalista párt volt az ellenzéke Piłsudski marsall 1926 óta kormányon lévő híveinek. A zsidók természetesen nem támogathatták az antiszemita jelszavakat hirdető endecját, zömmel többé-kevésbé a piłsudskistákat támogatták. Így azonban még inkább elkülönültek a régió nem zsidó lakosainak többségétől. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a Nemzeti Demokrácia a harmincas években a katolikus egyház támogatásával zsidóellenes akciókat szervezett: zsidó boltokat bojkottáltak. Nemegyszer sor került zsidóellenes zavargásokra. Ezek a konfliktusok a II. világháború kitörését követően igencsak kiéleződtek.
FolytatásA történelem nyomai – Interjú Volkhard Kniggével
Ekkoriban egy másik nagy kérdés is foglalkoztatott, mégpedig a történelem vizualizációja, a történelem a legtágabb értelemben vett nem- nyelvi eszközök, azaz a művészet esztétikai, a művészeten kívüli vizualitás, a szimbolizáció eszközeivel létrehozott reprezentációinak kérdése. Manapság ezt talán képi emlékezetnek (Bildgedächtnis) neveznénk, de e fogalom csak e kutatás folyamán született meg. E kérdéseket az essen- heisingi Kulturwissenschaftliches Institut és a Wissenschaftszentrum Nordrhein-Westfalen„Ikonographie des Politischen – Ästhetische Inszenierung der Demokratie” (A politikai ikonográfiája – A demokrácia esztétikai megrendezése) elnevezésű kutatócsoportjának keretében vizsgáltam, melyet eredetileg Martin Wahl alapított. és amelyet később Detlef Hoffmann vezetett. Az imént említett kérdésekkel kerültem aztán a Jénai Egyetemre, konkrétabban Lutz Niethammer tanszékére 1992-93-ban, mígnem 1994-ben hivatalosan felkért az akkori tudományért felelős miniszter, hogy vállaljam el az újonnan alapított Buchenwald és Mittelbau-Dora Alapítvány igazgatói tisztségét.
FolytatásA liberalizmus válsága Oroszországban
Az én számomra viszont Oroszország a Hazám. Itt akarok élni, dolgozni és meghalni. Azt akarom, hogy az utódaim büszkék legyenek Oroszországra és énrám mint ennek az országnak, ennek a páratlan civilizációnak egy kis darabkájára. Lehet, hogy későn eszméltem: jótékony célokra, a polgári társadalom infrastrukturális beruházásaira csak 2000-ben kezdtem áldozni. De jobb későn, mint soha. Ezért is hagytam ott az üzleti világot. És szólni sem a vállalkozók közösségének nevében, hanem a magaméban szólok. És a társadalom liberális részének nevében, azon emberekében, akikkel harcostársaknak, egy hiten lévőknek tekinthetjük magunkat. Vannak persze köztünk nagy pénzemberek is, hiszen az igazi szabadság és a valóságos demokrácia világába senkinek sem tilos belépnie.
FolytatásKenneth Minogue – Erkölcs és a szolgalélek
A demokrácia dolgában kétlelkű vagyok – ahogyan mindenki más is. Abban mindannyian egyetértünk, hogy a harmadik világban ez a legfőbb megoldás a korrupcióra, a zsarnokságra, a háborúra és a szegénységre. És természetesen a saját államainkban sem tűrnénk meg más rendszert. Az emberek többsége mégis kiábrándult a működéséből. Ennek egyik oka az, hogy vezetőink életünk oly nagy darabját irányítják, hogy egészen egyszerűen csak rosszul tudják csinálni. Túl messzire nyúltak. Baki, baki hátán, és politikusainkra éppolyan gúnnyal tekintünk, mint azokra, akik riportot készítenek velük a rádióban vagy a tévében. Imádjuk, hogy irányítóink – bizonyos fokig – az ügynökeink. El kell számolniuk nekünk azzal, amit tesznek. És persze nem élünk félelemben, mert a demokráciához hozzátartozik a jogállamiság. Nemzetközi összehasonlításban a demokráciák összességében békés terepnek számítanak. Nem szeretik a háborút, és igyekeznek „globális állampolgárként” viselkedni. Van minek örülni.
Folytatás