Dokumentumok

Zilahy a továbbiakban hazatérésével kapcsolatban ellenérvként családi vonatkozású problémákat vetett fel. Két unokaöccse az elmúlt évek során és jelenleg is nagy szegénységben, rossz lakásviszonyok között vannak és mellõzésben él múltbeli pozíciójuk miatt. Az egyik Budai Lajos volt rep. ezredes, aki Bajcsy Zsilinszky Endre egyik megbízható embere volt és résztvett az ellenállási mozgalomban. A másik dr. Budai Zoltán volt r. õrnagy, aki szintén ellenálló volt, s ennek ellenére 1946-ban B.-listázták, jelenleg napszámos. Lakáskörülményeik igen rosszak. Zilahy kérte külképviseletünk munkatársát, hogy rokonainak ügyét vizsgáljuk meg és segítsünk rajtuk.

   Folytatás

Öt történész (I.)

Öt történészem különböző családi indíttatással és háttérrel rendelkezett. Daukantas paraszti családból származott, Horváth tizenhét gyerekes elszegényedett kisnemesi család sarja volt. Palacký protestáns lelkész édesapja nagy gondot fordított fia neveltetésére, akárcsak Lelewel apja, aki annak idején politikai tanácsadó volt Szaniszló Ágost udvarában. Kogãlniceanunak volt a legjobb helyzete: arisztokrata származásának köszönhetően külföldi tanulmányokra is lehetőséget kapott. Érdekes viszont, hogy családi körülményeiktől függetlenül mind egyformán szolidárisak voltak a társadalom kiszolgáltatott, jogokkal nem, csak kötelezettségekkel bíró rétegeivel. Mint látni fogjuk, ez különösen feudalizmuskritikájukban nyilvánult meg. Ha politikai elkötelezettségük és szolidaritásuk nem is függött családi hátterüktől, életkörülményeiket viszont annál inkább befolyásolta ez a tényező. Mivel korszakunkban a történelem önálló tudományágként még nemigen létezett, s a történeti kutatással foglalkozó intézmények is éppen csak kialakulóban voltak, a történész csak a legritkább esetben tudott megélni kizárólag tudományos tevékenységből. Legnehezebb helyzetben Daukantas volt, aki egész életében a szegénységgel küzdött, még sírfelirata is úgy kezdődik, hogy „itt nyugszik a templom egere”. Bejutott a vilnai egyetemre, de diplomáját csak a nemesi bizonyítvány bemutatásával kaphatta meg, ezért – nem rendelkezvén ilyennel – kénytelen volt elővenni paleográfiai tudását és hamisítani egyet. S bár az egyetem elvégzése után a cári bürokrácia alkalmazottja lett előbb Rigában majd Szentpétervárott, fizetéséből csak az életben maradásra futotta. Horváth katolikus papnak tanult, minden kétséget kizáróan azért, mert ez volt az egyetlen módja annak hogy magasabb szintű tanulmányokat folytathasson. 1849 után az emigrációban nagy szegénységben élt, addig, amíg polgári szertartással feleségül nem vette egy gazdag genfi kereskedő lányát. Palacký abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a csehországi rendek történészévé választották, de anyagi biztonságát mégsem ez az állás alapozta meg, hanem – Horváthhoz hasonlóan – házassága.[8. Ez a házasság igen rossz visszhangot kapott hiszen egy katolikus, németül beszélő, ír származású jogász lányát vette feleségül, s így azzal vádolták meg, hogy cseh létére németként kovácsolja a szerencséjét.] Egyedül Kogãlniceanunak nem voltak égető anyagi problémái.

   Folytatás
Stalter György / Szendrőlád, 1993

Antiszexus

A szociális-gazdasági válságok évszázadában, amikor a házasság anyagi nehézségekbe ütközik, az eltartás évszázadában, amikor szinte lehetetlen a gyermekszülés, amikor a nõ a férfiak szegénysége miatt ismét csak a költõk látomása lett, mi vagyunk hivatottak arra, hogy megoldjuk a nemiség és az emberi lélek problémáját. Cégünk durva ösztönökbõl jótékonyan elgépiesítette a nemi vágyat, és a világot erkölcsös magatartással ajándékozta meg. Kiszorítottuk a nemiség elemét az emberi kapcsolatokból, és megszabadítottuk az utat a tiszta lelki barátság számára.

   Folytatás

Nyári jegyzetek

Berkeleyben az egyetemhez közel laktam. Lakásom délnyugatra nézõ erkélyérõl a San-Francisco-i öböl egy kis darabja látszott, de a kilátást egy nagy pálmafa takarta, levelei közt kolibrik vibráltak. Az 1960-as évek Magyarországáról Amerikába érni egyet jelentett a mellbevágó gazdagsággal és demokráciával való találkozással. Az amerikaiak sokszor és udvariasan érdeklõdtek a “kulturális sokk”-ról, ami egy kelet-európait érhet. S ráadásul nem egyszerûen Amerikában voltunk, hanem Kaliforniában – sõt! a kaliforniai Berkeleyben, a “virág gyerekek”, vagyis a hippik paradicsomában. Tudott persze az ember a viszonylagosságokról, s nem csak elméletben. Egy moszkvai “Produktü” (“Termékek”) elnevezésû élelmiszerüzletben többnyire üresek voltak a polcok, még a legegyszerûbb termékek is hiányoztak, s az elnevezés sivársága fedte a kínálatot. Ehhez képest az akkori szürke Magyarország boltjainak ellátottsága a Szezám tárulj! empóriumának hatott a Szovjetunióból érkezõ szemében. Amerikából nézve ez a különbség elenyészett. Berkeleyben az elsõ alkalommal, amikor sót és kenyeret akartam venni, szinte elvesztem a kínálatban (pedig akkor még a friss francia és olasz kenyérfélék nem voltak közkínálatúak). Ilyen típusú benyomások tengerében nekem a forradalom szó hamisan csengett. Úgy tudtuk, hogy noha nem a szegénység forradalmasít, de azért a Patyomkin cirkálón kitört lázadáshoz, Eizenstein emblematikus filmjében a matrózoknak osztott dohos kása, mint végsõ indító, azért elengedhetetlen feltétel volt a forradalomhoz. Berkeleyben nem volt a kása dohos.

   Folytatás

(SZINO)LÍRA

áll egy koszos kirakat előtt cinege lábakkal és én régóta tudom te vagy ott az a rövidnadrágos kisgyerek belül gyűrött sötétbarna csomagolópapír az éves dizájn s a foltos táblaüveg tetején mesébe illően úsznak a fellegek neked még nincs felnőtt képességed a szertefutó teret totálban is látni ezért vízszintes irányban húzod a szemed a számodra fönséges dolgokat megcsodálni a szegénység kreativitása miként hullámozza át gyanús opálon a bőség csalóka zavarát a lapos sarkú kék tornacipőt melynek recés széleit a lassú por félig már megette odább kifakult sárga dressz a nagy pipákig röpködő sztárkapusok víziójával terpeszkedik mögötte majd a bélhúros teniszütő igaz foltos már kissé a háta de dallamokat zizegve biztos alkalmas még egy hátulról szépen kivezetett fonákra vagy csuklóból neccre vágni azt az árva zöldes pingponghálót azzal a piros gubiccsal pedig túldobni az iskolaudvaron a nagyképű kislabda dobálót ám mégis mit kis hősünk igazán áhít középen egy varratosan deformált focilabda amíg szívszorítóan kellene nem lesz soha gazdaságilag indokolt alapja s mire vehetné másoknak zizegnek az új csodák

   Folytatás

Mi másik utat választunk!

Lenin nagyon gyorsan megjegyezte az új szavakat, egy kicsit nehezebben sajátította el a nyelvtant, a kiejtés viszont nagyon rosszul ment neki. Elég volt egy kis megjegyzést tenni neki, máris idegeskedni és fortyogni kezdett: “Ördög vigye ezt a nyelvet! Minden szarból szabályokat gyártanak, már megbocsáss Nágyenka!” A nagyon csúnya, görnyedt, koránál többet mutató Krupszkaja – akinek a szemében mindamellett veszélyesen ravasz fények csillantak – kezdetben szintén fejleszteni igyekezett társalgási angolját, de miután megbizonyosodott, hogy ez számára túlságosan kimerítõ vállalkozás, hamarosan feladta… Az egész családban a legjobban a hétköznapi problémák iránti tökéletes érzéketlenségük nyûgözött le. A lakás állandóan ragadt a kosztól… Egyetlen alkalommal sem láttam, hogy Krupszkaja házi munkát végzett volna. Ottjártamkor vagy olvasott, vagy még gyakrabban csendben figyelte a nyelvóránkat. Nem tudom, hogy a szegénység jele volt-e, de a házban teát soha nem szolgáltak fel.

   Folytatás