Saulius Tomas Kondrotas – Facetia

Saulius Tomas Kondrotas (1953): litván író. A vilnai egyetemen filozófia-pszichológia szakon végzett. Első regénye, A kígyó pillantása 1981-ben jelent meg. (Magyarul Bojtár Endre fordításában: 1986., illetve 1990. A regényről lásd: Margócsy István: Marginália, 2000, 1994/3:57–62. A magyar fordítást szlovénre fordította és 1993-ban megjelentette Mariborban Joëe Hradil. A regény ezen kívül megjelent franciául és svédül is.) Kondrotas ezt követően kiadott még két vékony kötet elbeszélést és egy regényt (És megszomorodnak, kinézve az ablakon, 1986), majd 1986-ban disszidált. Aminek következtében könyveit minden szovjet könyvtárból kiselejtezték, s nevét sem volt szabad leírni. Kondrotas először Amerikában élt, majd 1989 és 2004 között Prágában vezette az Amerika Hangja nevű rádióadó litván szekcióját. A rádió bezárása után visszaköltözött Kaliforniába, jelenleg is Los Angelesben lakik, s ékszerfotózással keresi a kenyerét. Nyugaton felhagyott az írással, mindössze néhány rövid elbeszélést publikált, köztük három olyat is, amelyet angolul írt. Ennek ellenére Litvániában is lassan felismerik jelentőségét, azt, hogy alighanem az egyetlen modern litván író, akinek munkássága világirodalmi színvonalú. 2007-ben Vilniusban kiadták majdnem összes elbeszéléseinek a kötetét, amelyből az itt közölt írást (Facecija) is vettük. Az alábbi beszélgetés a Tikëti ir rašyti (Hinni és írni, Vilnius, 2002, Aidai) című, 21 kortárs litván író írását tartalmazó kötetben jelent meg.

   Folytatás

Margócsy István – Milyenek a litván évszakok?

Lássuk mindennek talán legfantasztikusabb példáját: azt a kis kétszázötven éves litván eposzt [1. Kristionas Donelaitis: Évszakok. Ford. Tandori Dezső, utószó Bojtár Endre. Európa, 1970. (A szerző élt: 1714– 1780; a művet írta: 1765–1775; megjelent 1818, német fordítással együtt.) ] melyet Bojtár Endre több mint negyedszázada jelentetett meg (Tandori Dezső kiváló fordításában), több mint negyedszázada propagál, a legnagyobb laudációk közepette, s melynek sorsa mégis a visszhangtalanság lett és maradt! Holott Bojtárnak e téren alighanem mindenben igaza van: az evangélikus lelkipásztor Donelaitis a 18. század utolsó harmadában minden szempontból páratlan epikus tankölteményt írt (a korban Európa- szerte elterjedt konvenció szerinti műfajban, a nagyon konvencionális Évszakok címmel [2. Csak illusztrációként: e műfajból ma már csak Haydn hatalmas oratóriuma (1801) nevezhető élőnek. ] ) a természet és a falusi ember kapcsolatáról, a litván nép és társadalom életrendjéről és szokásairól; az isteni gondviselésnek a természetben megnyilvánuló végtelen bölcsességéről, valamint arról, hogy ez a bölcsesség az emberi életben tökéletes hasznavehetetlen és hiábavaló; a természet határtalan szépségéről és gazdagságáról, valamint az emberi élet kiszolgáltatott voltáról, a ridegségről, a szegénységnek rémületes szorításáról. Donelaitis rendre megpróbálja betartani a fiziko-teológia nagy konvencióit (vagyis hogy a természet minden jelensége Isten teremtésének bölcs szándékosságát bizonyítja) valamint a pietista erkölcsi tanítás rendjét (azaz a derekas, szorgalmas és erényes élet üdvözítő voltáról való meggyőződést), továbbá a klasszicista ábrázolás harmonikus kiegyensúlyozottságának és egységességének dekórumát – ám leírásai mintha mindezen kegyes óhajoknak és előírásoknak éppen az ellenkezőjét mutatnák be: nyers naturalizmussal és kérlelhetetlen (sokszor szélsőséges) durvasággal jellemzi falujának életét, rémes jeleneteket és látványokat prezentál, nagyon kemény társadalmi ellentéteket elevenít meg: olyan falusi világot teremt, melyből csak éppen a felvilágosodás kori pásztoridilleknek problémátlan kedélyessége van kihagyva.

   Folytatás
Bojtár Endre

Művesepecsenye

Nehéz megbékélni a gondolattal, hogy egy számban olyan kicsiny nemzet, mint a cseh, adhat a világnak valakit, aki életművével a legtehetségesebb lengyeleket, németeket avagy oroszokat is simán maga mögé utasítja

   Folytatás

25 éves a 2000

Gondoltam azért ezt-azt, idegesített egy csomó minden, de semmi esély nem volt arra, hogy ezt a baráti körömön vagy kedves kollégáimon kívül bárkivel megosszam. Jól, gondosan megírni meg – minek, kinek? A változás 1989-ben történt, éppen a 2000-rel: akkor már évek óta szöszmötöltem egy Nagy Lászlóról szóló szöveggel, sok változatot írtam össze, mígnem teljes meglepetésemre Bojtár Endre megkérdezte, nem akarom-e az új lapnak közlésre odaadni. Akartam, hogyne.

   Folytatás

Kis népek a nagyhatalmak árnyékában

KAZYS PAKŠTAS ÉS A LITVÁN FÜGGETLENSÉG[1. Az írás Bojtár Endre 70. születésnapjára született, eredeti megjelenési helye a Borostyánút: Tanulmányok Bojtár Endre 70. születésnapjára (2010) című tanulmánykötet.]

   Folytatás

Bojtár Endre – Václav Havel úttalan útja a magyar olvasóhoz és nézőhöz

 [12. Václav Havel: Largo desolato. (Válogatta V. Detre Zsuzsa.) Budapest, 1989. A kötet öt színművet tartalmaz: Kerti ünnepély (ford. Bojtár Endre), A leirat (ford. Zádor András), Audiencia (ford. Varga György), Vernisszázs (ford. V. Detre Zsuzsa), Largo desolato (ford. Bojtár Endre).]

   Folytatás