Berija-iratok

L. P. BERIJA FELJEGYZÉSE AZ SZKP KB ELNÖKSÉGÉNEK A KÖZKEGYELEMRŐL

Az itt közölt dokumentumok forrása: Lavrentyij Berija. 1953 – Sztyenogramma ijulszkovo plenuma CK KPSZSZ i drugije dokumenti, Moszkva, 1999.

 

LB-25. sz.                          1953. március 26.

Szigorúan titkos

G. M. MALENKOV et.-nak

Jelenleg javító munkatáborokban, börtönökben és kolóniákon 2 526 402 embert tartanak fogva, közülük: 5 évnél rövidebb büntetésre 590 000, 5 és 10 év közöttire 1 216 000, 10 és 20 év közöttire 573 000 és 20 év fölöttire 188000 fő van ítélve. Ezen belül a SZU Belügyminisztériumának (MVD) különleges táboraiban őrzött, különösen veszélyes államellenes bűnözők (kémek, diverzánsok, terroristák, trockisták, eszerek, nacionalisták stb.) száma összesen 221 425 fő.

Ilyen nagy számú rab – akiknek jelentős hányadát a társadalomra komoly veszélyt nem jelentő bűncselekményekért ítélték el – táborokban, börtönökben, kolóniákon való fogva tartását államérdek nem teszi szükségessé.

A rabok száma az utóbbi években megnőtt, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy az 1947-ben hozott rendeletek, amelyek az állami és társadalmi tulajdon kárára elkövetett tolvajlásokért, valamint az állampolgárok személyi tulajdonának kárára elkövetett lopásért a büntetőjogi szankcionálás fokozását írták elő, rendkívül hosszú szabadságvesztési tételeket szabnak meg. 1953. január 1-jén az ilyen bűncselekményekért fogva tartottak száma 1 241 919 fő volt.

Bizonyos mértékben hozzájárult ehhez az is, hogy a vonatkozó, 1939. június 15.-i rendelet megtiltotta a büntetés teljes letöltése előtti szabadon bocsátást és a munkával töltött napok beszámítását, amit azelőtt alkalmazhattak, ha a rabnak megfelelő volt a munkához való hozzáállása.

Az 5 évnél rövidebb idejű büntetésre ítéltek jelentős része első bűntényes, cselekményük nem járt súlyosabb következményekkel (a munkahelyről való önkényes távozás, hivatali vagy gazdasági bűntettek, kisebb lopások, garázdaság, kisebb spekuláció stb.)

Táborokban tartanak fogva 30 000 – hivatali, gazdasági és katonai bűntettekért – 5-10 év közötti büntetésre ítélt embert, köztük kolhozelnököket, brigádvezetőket, vállalatvezetőket stb.

Az elítéltek között 438788 nő tölti büntetését, 6286-an állapotosan, 35 505-en két év alatti gyermekükkel együtt. Számos nőnek van 10 év alatti gyermeke, ezek rokonoknál, vagy gyermekotthonban nevelkednek.

A büntetés-végrehajtási intézményekben 238 000 idős, 50 éven felüli férfi és nő van, továbbá 3 118 118 év alatti kiskorú, ezek döntő többsége kisebb lopásokért  vagy huliganizmusért van elítélve.

Mintegy 198 000, táborban tartott rab szenved súlyos, gyógyíthatatlan betegségben, s ennek megfelelően munkavégzésre teljesen alkalmatlan.

Ismeretes, hogy a táborban való elzárás, amely együtt jár azzal,  hogy a rab hosszabb időre elszakad családjától, megszokott mindennapi életkörülményeitől és munkájától, igen súlyos helyzetbe hozza mind az elítéltet, mind rokonait és közeli ismerőseit, sok esetben felbomlasztja családját, s rendkívül negatív hatással van egész további életére.

Az elítéltek többsége jó magaviseletet tanúsít a táborban, lelkiismeretesen viszonyul munkájához és képes visszatérni a tisztességes, dolgos élethez.

Az elmondottakat figyelembe véve javasoljuk, hogy a SZU Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége hozzon rendeletet a közkegyelemről.

A rendelet-tervezet mintegy 1 000 000 ember szabadon bocsátását irányozza elő, olyanokét, akiket 5 évnél rövidebb büntetésre ítéltek, valamint akiket – büntetésük időtartamától függetlenül – hivatali, gazdasági, bizonyos katonai bűntettekért ítéltek el, továbbá azokat a nőket, akiknek l0 évesnél fiatalabb gyermekeik vannak vagy akik állapotosak, a 18 év alatti kiskorúakat, az idős férfiakat és nőket, valamint a súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedőket.

Javasoljuk az 5 évnél hosszabb szabadságvesztésre ítéltek büntetésének a felére csökkentését is.

A rendelet-tervezet előirányozza továbbá a korábban elítélt, de e közkegyelem alá eső személyek büntetett előéletének és állampolgári jogaik gyakorlásától való eltiltásának törlését.

Javasoljuk, hogy a közkegyelem ne terjedjen ki azon 5 évnél hosszabb büntetésüket töltő elítéltekre, akiket ellenforradalmi bűncselekményekért, banditizmusért, a szocialista tulajdon kárára elkövetett nagy értékű tolvajlásért, vagy előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságért vontak felelősségre.

Szükségesnek tartjuk, hogy a jelen rendelet-tervezettel egyidejűleg felülvizsgálatra kerüljenek a büntető törvények is, azzal a céllal, hogy egyes gazdasági, hivatali, hétköznapi és általában kevéssé veszélyes cselekmények esetében a büntetőjogi felelősségre vonást adminisztratív, illetve fegyelmi jellegű intézkedésekkel helyettesíteni, illetve a büntetőjogi felelősségre vonást bizonyos cselekmények esetében enyhíteni lehessen. A SZU Igazságügyminisztériuma kap megbízást arra, hogy egy hónapon belül kidolgozza és beterjessze a szükséges javaslatokat.

A büntető törvények felülvizsgálata azért elengedhetetlen, mert évente több, mint 1,5 millió ember ügyében hoznak ítéletet, közülük 650 ezret ítélnek különböző időtartamú szabadságvesztésre, többségüket olyan bűncselekményekért, amelyek nem jelentenek veszélyt az államra nézve. Ha a felülvizsgálat nem történik meg, akkor 1-2 év múlva a fogva tartottak össz-létszáma ismét eléri a  2,5–3 milliót.

A rendelet-tervezetet a SZU Belügyminisztériuma, a SZU Igazságügyminisztériumával és a SZU legfőbb ügyészével közösen készítette elő.1
L. Berija

AP RF, f.3, op.52, d.100, ll.7–9.

Eredeti példány

 

L.P. BERIJA FELJEGYZÉSE AZ SZKP KB ELNÖKSÉGÉNEK AZ ÚGYNEVEZETT KÁRTEVŰ ORVOSOK ÜGYÉBEN FELELŐSSÉGRE VONT SZEMÉLYEK REHABILITÁLÁSÁRÓL

17/B sz.

1953. április 1.

Szigorúan titkos

G. M. MALENKOV et.-nak

1952-ben a SZU Államvédelmi minisztériumában (MGB) megszületett az orvosok úgynevezett kém és terrorista csoportjának ügye, amely csoport állítólag azt tűzte ki céljául, hogy kártevő kezeléssel megrövidítse a szovjet állam aktív vezetőinek életét.

Ennek az ügynek, mint ismeretes, szenzációs jelentőséget tulajdonítottak, és már a nyomozás befejezése előtt közzétették a TASSZ erről szóló külön jelentését, amelyet a “Pravda”, az “Izvesztyija” és más központi sajtóorgánumok szerkesztőségi cikkei kísértek.2

Tekintettel az ügy rendkívüli fontosságára, a SZU Belügyminisztériuma az összes nyomozati anyag alapos ellenőrzésébe kezdett. Az ellenőrzés eredményeképpen kiderült, hogy az egész ügy az elejétől a végéig nem más, mint a SZU Államvédelmi Minisztériuma volt miniszterhelyettesének, RJUMINNAK provokációs célzatú agyszüleménye. RJUMIN, a maga bűnösen karrierista céljait követve még 1951 júniusában, amikor az Államvédelmi minisztérium fővizsgálója volt, azt színlelve, hogy az akkor már a börtönben meghalt, letartóztatott ETINGER professzor írásban nem rögzített vallomását idézi, összetákolta az orvosok kém és terrorista csoportjának létezéséről szóló történetet. Ez adta utóbb a “kártevő orvosok ügyének” alapját.

[…]

RJUMIN, miután az SZKP KB félrevezetésének bűnös útjára lépett, s ennek révén a SZU Állambiztonsági Minisztériuma miniszterhelyettesének és Különleges Nyomozati Osztálya vezetőjének pozíciójába férkőzött, mindent elkövetett azért, hogy ezt az ügyet minél jobban felfújja. Meg kell jegyeznünk, hogy az Államvédelmi Minisztériumban kedvező körülményeket talált ehhez. A miniszter és a minisztérium vezető munkatársai figyelmét teljes egészében a “kártevő orvosok ügye” kötötte le. Miután hamisított nyomozati anyagok segítségével megszerezték J.V.Sztálin jóváhagyását ahhoz, hogy a letartóztatott orvosokkal szemben fizikai kényszert alkalmazzanak, az Államvédelmi Minisztérium vezetői különböző kínzási módokat, kegyetlen verést, gyötrő fájdalmat okozó megbilincselést, hosszú ideig tartó alvás-megvonást vezettek be a vizsgálati munka gyakorlatába.

[…..]

Igy tákolták össze a “kártevő orvosok” gyalázatos ügyét, amely oly nagy port vert fel mind országunkban, mind annak határain túl, és súlyos politikai kárt okozott a Szovjetunió presztízsének.

A koholt bűnügy kiötlője, RJUMIN az MGB több olyan munkatársával együtt, akik aktív részt vállaltak a törvénytelen vizsgálati módszerek alkalmazásában és a vizsgálati anyagok meghamisításában, jelenleg letartóztatásban vannak.

A törvénytelenségek felderítésére létrehozott különleges bizottság jelentését a vizsgálati anyagok ellenőrzése során kapott eredmények részletes ismertetésével együtt mellékeljük.

A SZU Belügyminisztériuma elengedhetetlennek tartja:

1) minden, az ügyben felelősségre vont személy, a törvénytelenül letartóztatott orvosok, valamint családtagjaik őrizet alóli azonnali szabadon bocsátását;

2) a SZU Államvédelmi minisztériuma azon munkatársainak büntetőjogi felelősségre vonását, akik különös buzgalommal vettek részt e provokációs célzatú, koholt ügy összetákolásában és a szovjet törvények durva elferdítésében,

3) egy külön közlemény közzétételét a sajtóban;

4) a SZU volt államvédelmi minisztere, Sz.D. Ignatyjev et. felelőssége kérdésének megvizsgálását.

A SZU Belügyminisztériuma megtette azokat az intézkedéseket, amelyek kizárják, hogy a belügyi szervek tevékenységében a szovjet törvények hasonló elferdítése megismétlődhessék.

L. Berija

AP RF, f.3, op.58, d.423, ll.5–7. Másolat

 

A SZU BELÜGYMINISZTERÉNEK, L. P. BERIJÁNAK PARANCSA “BÁRMINEMŰ ERŐSZAK  ÉS FIZIKAI KÉNYSZER ALKALMAZÁSÁNAK TILALMÁRÓL A LETARTÓZTATOKKAL SZEMBEN”

0068. sz.

1953. április 4.

Szigorúan titkos

A SZU Belügyminisztériuma megállapította, hogy az Államvédelmi minisztérium szerveinek tevékenységében a szovjet törvények súlyos megsértésére, ártatlan szovjet állampolgárok letartóztatására, a vizsgálati anyagok gátlástalan meghamisítására, különböző kínzási módok – többek között a letartóztatottak kegyetlen verése, hátracsavart kezük egész napos, esetenként hónapokon át tartó megbilincselése, az alvás hosszan tartó megvonása, a letartóztatottak levetkőztetése és hideg fogdába zárása – alkalmazására került sor.

A SZU volt Államvédelmi Minisztériumának utasítására a letartóztatottakat a Lefortovói és a belső börtönökben külön erre a célra berendezett helyiségekben verték, amit a büntetés-végrehajtás alkalmazottainak egy speciálisan kiválasztott csoportjával, változatos kínzóeszközök igénybevételével végeztettek.

Az ilyen vadállatian kegyetlen “kihallgatási módszerek” oda vezettek, hogy az ártatlanul letartóztatottak fizikai ereje összeroppant, erkölcsi depresszióba estek, egyesek elvesztették emberi arculatukat is.

A hamisító vizsgálók pedig, kihasználva a letartóztatottaknak ezt az állapotát, eléjük lökték a jó előre összetákolt “vallomásokat”, melyekben azok beismerték szovjetellenes kém- és terrorista tevékenységüket.

A vizsgálat efféle bűnös módszerei tévútra vitték az operatív állományt, elterelték az államvédelmi szervek figyelmét a szovjet állam valóságos ellenségeivel vívandó harcról.

Megparancsolom, hogy:

1) az MVD szerveiben egyszer s mindenkorra számolják fel bárminemű erőszak és fizikai kényszer alkalmazását a letartóztatottakkal szemben; a vizsgálat során szigorúan tartsák be a büntető-törvénykönyv eljárási normáit;

2) a Lefortovói és a belső börtönökben számolják fel a SZU volt Államvédelmi minisztériuma által kialakított azon helyiségeket, amelyek a letartóztatottak elleni fizikai kényszer alkalmazására szolgáltak, semmisítsenek meg minden kínzásra használt eszközt.

3) Ismertessék a jelen parancsot a Belügyminisztérium teljes operatív állományával, figyelmeztessék, hogy a jövőben a szovjet törvényesség megsértőinek a legszigorúbb felelősségre vonásban lesz részük, beleértve a bíróság elé állítást, ami nem csak a közvetlen elkövetőkre, hanem  feletteseikre is vonatkozik.

L. P. Berija

a SZU belügyminisztere

GA RF, f.9401, op.1, d.1299, l. 246–247. Eredeti példány.

 

L. P. BERIJA FELJEGYZÉSE AZ SZKP KB ELNÖKSÉGÉNEK

A LETELEPEDÉSI KORLÁTOZÁSOK ÉS A KIEMELT ÖVEZETEK MEGSZÜNTETÉSÉRŐL

58/B sz.   1953. május 13.

Szigorúan titkos

 

G.M. MALENKOV et.-nak

A SZU Központi Végrehajtó Bizottságának és Népbiztosok Tanácsának 1933. évi határozata alapján, melynek célja Moszkva, Leningrád és Harkov megtisztítása volt a termelésben részt nem vevő, társadalmilag hasznos munkát nem végző személyektől, valamint a bujkáló kulák-, köztörvényes és más hasonló elemektől, letelepedési korlátozásokat vezettek be.3 rendszer létrehozásáról és a kötelező bejelentkezésről” c. rendeletről és annak a SZU Népbiztosok Tanácsának 1933. január 14-én közzétett végrehajtási utasításáról van szó. Az utóbbi megszabta a személyi igazolványok kiadásának rendjét Moszkvában, Leningrádban és 100 km-es övezetükben, valamint Harkovban és 50 km-es övezetében, egyszersmind meghatározta a személyi igazolványok kiadásával és a bejelentkezéssel kapcsolatos korlátozásokat a szabadságvesztés-büntetésüket letöltött személyek esetében.]

A kormány az ezt követő években a határvidéki és a területi párt- és szovjet állami szervek által – többnyire a helyi rendőrkapitányságok kezdeményezésére – benyújtott kérelmeknek helyt adva, jelentősen megnövelte a letelepedési korlátozások alá eső, kiemelt övezetek, települések számát.

Jelenleg a Szovjetunióban 340 kiemelt városra, övezetre, vasúti csomópontra, továbbá az országhatár teljes hossza menti 15-200 km széles, a Távol-Keleten 500 és annál is több km széles sávra terjednek ki letelepedési korlátozások. Ugyanakkor a Kárpáton túli, a kalinyingrádi, a szahalini terület, a Tengermelléki és a Habarovszki határvidék Kamcsatkával együtt teljes egészükben kiemelt övezetnek minősülnek.

Ily módon a Szovjetunió térképére tekintve azt láthatjuk, hogy az egész ország kiemelt városok, különböző tiltott területek foltjaitól tarkállik. Ezeken a helyeken büntetett előéletű, de büntetésüket már letöltött állampolgárok nem telepedhetnek le. .

A jelen helyzetben azok az állampolgárok, akik büntetés-végrehajtó intézményekben vagy száműzetésben letöltötték büntetésüket és ezzel levezekelték a társadalom ellen elkövetett bűneiket, továbbra is nélkülözésre és gyötrődésre vannak kárhoztatva.

Amikor kiállítják vagy cserélik személyi igazolványukat, abba bejegyzik az őket sújtó letelepedési korlátozásokat, így nincs joguk visszatérni abba a városba, ahol a családjuk, a lakásuk van, nem jelentkezhetnek be az ország ipari és kulturális központjainak többségébe, mivel ott tilos élniük, és munkára sem veszik fel őket.

Az országban fennálló nagymérvű letelepedési korlátozások nem csak a büntetésüket letöltött állampolgároknak okoznak nehézséget, hanem a családtagjaiknak is, akik emiatt gyakran szintén nyomorognak, súlyos anyagi gondokkal küszködnek.

Az állampolgárokat a szükség minden tilalom ellenére a letelepedési előírások megszegésére kényszeríti, hogy munkahelyet, szakmát változtathassanak, megélhetést teremthessenek maguknak.

Az utóbbi 10 évben büntetett előéletük miatt 3 millió 900 ezren estek letelepedési korlátozás alá (közülük csak az egy 1952-es évben 27586-an), s így büntetésük letöltése után sem térhetnek vissza kiemelt övezetű lakóhelyükre, hogy munkába állhassanak, vagy hogy családjukhoz csatlakozhassanak.

1948-1952 között az ország összes városában 5 millió 591 ezer olyan embert lepleztek le, akik megsértették a letelepedési előírásokat, közülük 127 ezret ezért büntetőjogi felelősségre vontak, 4 millió 365 ezret adminisztratív eljárás keretében 217 millió 786 ezer rubel pénzbüntetésre ítéltek. Többségüket újabb letelepedési korlátozásokkal sújtották.

A Szovjetunió határa mentén több száz kilométer hosszan húzódó kiemelt határsávnak – különösen a Távol-Keleten – gyakorlati határőrizeti jelentősége nincsen. Mi több, a letelepedési korlátozások és a kiemelt zónák gátolják e területek gazdasági fejlődését.

A korlátozások, amelyek akadályozzák a szabad helyváltoztatást és lakóhelyválasztást a Szovjetunió területén, az állampolgárokból jogos rosszallást és elégedetlenséget váltanak ki.

Tegyük hozzá, hogy a letelepedési korlátozások ilyen gyakorlata egyetlen másik országban sem létezik. Számos kapitalista országban – például az Egyesült Államokban, Kanadában, Angliában, Finnországban, Svédországban – a lakosoknak eleve nincs személyi igazolványuk, a büntetett előéletet illetően pedig az állampolgárok személyi okmányaiba semmiféle bejegyzést nem vezetnek be.

A Szovjetunió Belügyminisztériuma elengedhetetlennek tartja a Szovjetunió városaiban és vidékein jelenleg érvényes letelepedési korlátozások és a kiemelt határsáv megszüntetését, mivel azokra semmi szükség.

Azoknak a szovjet állampolgároknak, akiknek a személyi igazolványában letelepedést korlátozó bejegyzés van, jogot és lehetőséget kell biztosítani  személyi igazolványuk cseréjére.

Az alábbi városokban: Moszkvában és 24 elővárosi körzetében, Leningrádban és 5 elővárosi körzetében, valamint Vlagyivosztokban, Szevasztopolban és Kronstadtban kivételként olyan személyek esetében javasoljuk csak fenntartani a letelepedési korlátozásokat, akik a legsúlyosabb bűncselekményeket követték el.

A letelepedési korlátozások megszüntetésekor érvényben maradnak a jelenleg hatályos, a  Népbiztosok Tanácsa 1940. szeptember 10.-i 1667. sz.  határozatával jóváhagyott “Rendelkezés a személyi igazolványokról” azon előírásai, amelyek a lakosság városokba áramlását szabályozzák, így kötelező:

a) a törvény által meghatározott módon kiadott személyi igazolvány felmutatása;

b) a bejelentkezés, amennyiben a városba költözőnek a lakás- és egészségügyi normáknak megfelelő lakótere van;

c) elköltözéskor a kijelentkezés az előző lakóhelyről, aminek hiányában senki sem jogosult bejelentkezni választott új lakóhelyén. .(…)

L. Berija

AP RF, f.3, op.58, d,159, ll. 152–166, Másolat.

 

L. P.BERIJA LEVELE AZ SZKP KB-nak

1953. július 1.

MALENKOV elvtársnak

Kedves Georgij!

E négy, számomra igen nehéz nap alatt módom volt alaposan végiggondoltam mindent, ami részemről az SZKP KB plénuma utáni hónapokban mind a munkában, mind személyesen veled és néhány  más KB-beli elvtárssal kapcsolatban történt, és cselekedeteimet a legkeményebb kritikának vetettem alá, határozottan elítélve magamat. Különösen súlyos és megbocsájthatatlan volt a viselkedésem teveled szemben, amiben teljes mértékben, száz százalékig vétkesnek érzem magamat. Mint más elvtársak, én is hatalmas erővel és energiával fogtam munkához, azzal az egyetlen gondolattal, hogy megtegyek mindent, amit lehet és ne bukjunk meg mindnyájan Sztálin elvtárs nélkül és tetteinkkel támogasuk (sic!) a KB és a Kormány új vezetőit. A KB és a Kormány meglévő útmutatásainak megfelelően, folyamatosan erősítve a BM és helyi szerveinek vezetését, a te tanácsodra és néhány kérdésben N. Sz. Hruscsov et. tanácsára a Belügyminisztérium több érdemes politikai és gyakorlati javaslatot terjesztett a KB és a Kormány elé, így: az orvosok rehabilitációja ügyében, a grúziai  úgynevezett mingrel nemzeti centrum letartóztatottjainak rehabilitációja ügyében és a Grúziából helytelenül száműzöttek hazatelepítése, a közkegyelemről, a letelepedési korlátozások megszüntetéséről, a párt irányvonala elferdítésének helyrehozataláról a nemzetiségi politika és a büntető intézkedések terén a Lett SZSZK-ban, Nyugat-Ukrajnában és Nyugat-Belorussziában, de teljesen jogos a te kritikád, N. SZ. Hruscsov et. kritikája és más elvtársak kritikája a KB Elnökségnek azon az ülésén, amelyen utoljára jelen voltam, arra a helytelen kívánságomra vonatkozólag, hogy a KB határozataival együtt küldjék szét a Belügyminisztérium írásbeli jelentéseit is, amivel bizonyos mértékben kisebbítettük maguknak a KB-határozatoknak [a jelentőségét], és hogy az a megengedhetetlen helyzet alakult ki, mintha a Belügyminisztérium igazítaná ki Ukrajna, Lettország, Belorusszia kommunista pártja Központi Bizottságát, jóllehet a MVD szerepe csak az SZKP KB és a Kormány utasításainak teljesítésére korlátozódott. Ki akarom egyenesen mondani, hogy részemről, ragaszkodva az írásbeli jelentések szétküldéséhez, ostobaság és politikai meggondolatlanság volt, annál is inkább [mert] te azt tanácsoltad nekem, hogy ezt nem szabad tenni. Viselkedésem a KB Elnöksége és a Minisztertanács Elnök[sége] ülésein nagyon gyakran helytelen megengedhetetlen volt, ami idegességet és fölösleges durvaságot okozott, azt mondanám, am[in]t ezt jól átgondoltam és megértettem, néha megengedhetetlen gorombaságig és pimaszságig fajult részemről N.Sz. Hruscsov és Ny.A. Bulganyin elvtársakkal szemben, amikor a német-kérdés ügyében tárgyaltunk, itt én kétségtelenül hibás vagyok és minden elmarasztalást megérdemlek. De ezzel együtt én, éppúgy, mint ti is mind, olyan javaslatokat igyekeztem az elnökségnek beterjeszteni amik a kérdések helyes megoldására irányultak, mint a Koreai, a Német, az Eisenhowernak és Churchillnak adandó válasz,  a Török  Iráni stb.

Amit a magyar elvtársak fogadásakor tettem,4 semmivel sem menthető. A Nagy Imrére vonatkozó javaslatokat, nem nekem vagy, valaki másnak kellett volna beterjeszteni, hanem neked kellett volna megtenni, én meg itt idióta módon előtolakodtam, emellett helyes megjegyzéseimen kívül fegyelmezetlen és nyegle voltam, amiért persze jól meg kell mosni a fejemet. De becsületesen meg kell mondanom, hogy a KB és a kormány üléseire alaposan készültem és ezt a munkatársaimtól is megköveteltem, hogy erőm és képességeim szerint segítsem a tárgyalt kérdések helyes megoldását.

[…..]

Vjacseszlav Mihajlovics [Molotov]! Nekem mindig nagyon jó kiegyensúlyozott volt a kapcsolatom önnel, s amikor a Kaukázuson túli területen dolgoztunk, mindannyian nagyra értékeltük, Lenin hű tanítványának és Sztálin hű Harcostársának, Sztálin elvtárs után a második személynek tartottuk önt, amit szemléletesen mutatott a Kaukázuson túli szervezet viszonyulása önhöz. Ha megkérdezné a családomat, nagyon sok jót mondanának önről az én szavaim nyomán. Miután átkerültem Moszkvába, leszámítva azokat az ügyeket, ha emlékszik Malcevre – aki a Levéltárban dolgozott és Szlezbergre5 – amely ügyek Sztálin et. közvetlen utasítására folytak amit nyilván alátámaszthat Anasztasz Ivanovics et. és még mások is, egyetlen olyan esetről sem tudok, amelyben szemrehányást lehetne tenni nekem az önhöz való viszonyomért. Ellenkezőleg, ön is emlékszik rá, amikor a háború elején, nagyon rossz volt [a helyzet] és a Sztálin et-sal a közeli dácsáján folytatott megbeszélésünk után Ön a  minisztertanácsi irodájában élesen vetette fel azt, hogy meg kell menteni a helyzetet, haladéktalanul meg kell szervezni egy központot, amely hazánk védelmét fogja vezetni, akkor én önt teljes mértékben támogattam és azt javasoltam, azonmód hívjuk meg tanácskozásra G.M. Malenkov et.-at. és kis idő múlva megjöttek a Polbiz más tagjai is, akik akkor Moszkvában voltak. Ez után a tanácskozás után mindannyian Sztálin et.-hoz mentünk és meggyőztük, [arról, hogy] haladéktalanul meg kell alakítani az Ország teljhatalommal felruházott Védelmi Bizottságát. A Bizottságban végzett közös munkánk. Az ön rendkívüli szerepe a külpolitika terén. Az ön igen jó viszonya hozzám, amikor a teheráni, jaltai, podsdami /sic!/ konferencián voltam, ahol m[in]t tudja  nem is küldöttként voltam jelen, bár ön inkább ezt akarta volna, hanem a munkám természete folytán (ezt sok elvtársnak elmondtam).

Más tényeket is felhozhatnék, de csak egyet mondok, hogy nem egyszer hangsúlyoztam, hogy aki összeveszejti Molotovot Sztálinnal, az iszonyú bűnt követ el Országunk és pártunk ellen. Azt hiszem, hogy ezt igazolhatják G.M. Malenkov és A.I. Mikojan elvtárs és mások is. Nagyon gyakran, korábban, és még nemrég is Sztálin elvtárs kerítőknek nevezte G.M. Malenkovot és engem, Önre és Mikojanra gondolva.

Klement Jefremovics [Vorosilov]! Úgy szintén a Kaukázuson túli területtel kezdem, nagyon szerettük önt, én Grúzia vezető szerveinek megbízásából külön Moszkvába utaztam a KB-ba Sztálin et.-hoz és határozottan kértem, küldjék ki önt Szovjet Grúzia tizenötödik évfordulója kapcsán.6

A háború elején, Sztálin elvtárs nagyon megszidott, és politikailag gyávának nevezett, amikor azt javasoltam, Nevezzen ki azokban a hazánk által akkor megélt súlyos időkben frontparancsnokoknak az egész országban ismert elvtársakat, önt és Bugyonnijt. Megszidni megszidott, de kis idő múlva Sztálin et. a kinevezést végrehajtotta. Ezt úgy hiszem az elvtársak igazolni fogják. G.M. Malenkov et.-sal nagyon gyakran beszéltünk egymás között és más elvtársakkal is arról, hogy javasoljuk Sztálin et.-nak az ön kinevezését a Legfel/sőbb/ Tanács Elnöksége elnökévé, és csak most hajtották ezt végre. Mindent nem tud elmondani az ember.

Nyikita Szergejevics [Hruscsov]! Leszámítva a  legutóbbi esetet a KB Elnökségének ülésén, ahol te engem erősen és haragosan megszidtál amivel teljesen egyetértek mindig jó barátok voltunk én mindig büszke voltam arra, hogy te nagyszerű bolsevik és nagyszerű barát vagy, és ezt nem egyszer mondtam is neked, és amikor sikerült erről beszélni, mondtam Sztálin et.-nak is. A  hozzám való viszonyodat mindig sokra tartottam.

Nyikolaj Alekszandrovics [Bulganyin]! Rosszat neked soha és sehol nem tettem. Becsületesen és ahogy tudtam segítettelek, G.M. Malenkov et. és én nem egyszer beszéltünk rólad Sztálin et-nak mint nagyszerű elvtársról és bolsevikról. Amikor Sztálin et. újra azt javasolta nekünk, hogy állapítsuk meg az elnöklés sorrendjét, akkor én és
G.M. Malenkov  et. igyekeztünk meggyőzni, hogy ezt nem kell tenni, mert te nagyon jól végzed a munkád, segíteni meg így is segítünk.

Lazar Moiszejevics [Kaganovics] és Anasztasz Ivanovics [Mikojan]. Mindketten régóta ismertek. Anasztasz még 1920-ban irányított engem Bakuból illegális munkára Grúziába. Az akkor még mensevik Grúziába, az OKP Kaukázusi Bizottsága és a XI. hadsereg Forradalmi Katonai Tanácsa nevében. Lazar 1927 [óta] ismer, és soha nem felejtem el a nekem nyújtot /sic/ se[gít]ségét a Kaukázuson túli területen végzett pártmunkában, amikor ön a KB titkára volt. A Moszkvában végzett munka ideje alatt [történtekről] sokat el lehetne mondani De egyet megmondok[:] az ön részéről mindig elvi alapállást, a munkában nyújtott segítséget és barátságot láttam, én [pedig] a magam részéről megtettem mindent, amit tudtam.

Pervuhin és Szaburov elvtársak, [önök] azt mondták, hogy nekem Sztálin et. életében privilegizált helyzetem volt, de hiszen ez nem igaz[,] te Georgij ezt másoknál jobban tudod, tudják ezt az Elnökség más tagjai is. Valójában amikor a Kaukázuson túli területen, aztán Grúziában dolgoztam, az SZK/b/P KB és Sztálin et. erősen támogattak és segítettek a munkámban és a munka jól ment és én személy szerint el voltam ragadtatva. De nem sokkal a Moszkvába helyezésem után, amikor valamennyire rendbe hozták az MVD-t Jezsov után, Sztálin et. kiemelte az MVD-ből az MGB-t és a Különleges Ügyosztályt [a katonai elhárítást – a szerk.] átadta a Honvédelmi Népbiztosságnak és csak a háború elején, amikor meg kellett állítani megfutamodott – visszavonuló csapatainkat, lett ismét egyesítve lehetett (sic) az MVD – visszahelyezve  a Különleges Ügyosztályt a Honvédelmi Népbiztosságból, [majd] a megfutamodott csapatok megállításával kapcsolatos munka elvégzése után, amikor agyonlőttek több tízezer dezertőrt, speciális záróosztagokat állítottak fel7 záróosztagokat 1941-ben alakították. A Főparancsnokság Főhadiszállása 1941. szeptember 5-i utasításában engedélyezte a Brjanszki Front parancsnokának, A. Jeremenkonak, hogy azokban a hadosztályokban, amelyek állhatatlanoknak mutatkoztak, záróosztagokat szervezzen.

A záróosztagok feladata volt megakadályozni, hogy a csapategységek önkényesen elhagyják állásaikat, “ha pedig megfutamodnának – szükség esetén fegyvert használva – megállítani őket”.A Honvédelmi Népbiztosság 1942. július 28-i, 227. sz. parancsa arra kötelezte a hadseregek katonai tanácsait és parancsnokait, hogy 3-5 jól felfegyverzett (egyenként 200 főig terjedő létszámú) záróosztagot alakítsanak és helyezzék el őket közvetlenül az állhatatlan hadosztályok háta mögött, pánik vagy rendezetlen visszavonulás esetén pedig a helyszínen lövessék agyon a pánikkeltőket és gyávákat.1942 végén, amikor a front helyzete már stabilizálódott, a záróosztagokat a Belügyi Népbiztosság csapatainak kötelékében a harcoló sereg hátországának biztosítására használták fel. A Honvédelmi Népbiztosság 1944. október 29-i 349. sz. parancsa értelmében a záróosztagokat feloszlatták.] stb, vált ismét külön az MGB.8 De hát az elvtársak, akik a közelemben dolgoztak a Politikai Bizottságban, ezt jól tudják. Ami a Szaburov et-hoz való viszonyomat illeti, G.M. Malenkov et. és én védtük meg őt az Állami Tervbizottság Elnökének posztján, Pervuhin et-t pedig, persze megérdemelten én terjesztettem fel a Szoci[alista] Munka Hőse kitüntetésre.

Mindezt talán, az én helyzetemben nemkellett /sic!/ volna leírni, de kérem önöket, bocsássák ezt meg nekem. Kedves Georgij kérlek érts meg engem, mivelhogy te a többieknél jobban ismersz. Csak azért éltem, hogy hogyan tehetném, persze lehetőségeim határain belül és önökkel együtt Országunkat minél Hatalmasabbá és Dicsőbbé, [hogy]  mást gondoljanak rólam[, az] egyszerűen nem fér a fejembe Persze, minazok után, ami történt, engem keményen rendre kell utasítani, helyemre kell tenni és szigorúan ráncba kell szedni, hogy életem végéig megjegyezzem, de értsék meg, kedves elvtársak, én Hazánknak hű fia, Lenin és Sztálin pártjának hű fia és az önök hű barátja és elvtársa vagyok. Ahová akarják, bármilyen munkára, akár a legalantasabbra küldjenek, figyeljenek csak, én még jó tíz évet tudok dolgozni és egész lelkemből, minden energiámmal fogok is dolgozni, tiszta szívemből mondom, nem igaz, hogy ha egyszer magas posztot foglaltam el akkor nem leszek alkalmas más alacsonyabb munkára, hisz ezt nagyon könnyű ellenőrizni bármelyik határvidéken és területen, szovhozban, kolhozban, építkezésen és könyörgök önöknek, ne fosszanak meg attól, hogy aktív építő lehessek dicső Hazánk akármilyen kis frontszakaszán és meggyőződnek majd arról, hogy 2-3 év múlva erősen megjavulok és még a hasznukra leszek. Utolsó leheletemig odaadóan hű vagyok szeretett Pártunkhoz és Szovjet Kormányunkhoz.

Lavrentyij Berija

Et-sak bocsánatot kérek, hogy nem teljesen összefüggően és hibásan írok tekintettel állapotomra és arra, hogy gyenge a világítás és nincs meg a csiptetőm (szemüvegem).

AP RF, f.3, op.24, d.463, ll. 164–172. Kézirat.

 

JEGYZŐKÖNYV A SZU LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA KÜLÖNLEGES BÍRÓI HIVATALA L. P. BERIJA ELLEN HOZOTT ÍTÉLETÉNEK VÉGREHAJTÁSÁRÓL

1953. december 23.

A mai napon, 19 óra 50 perckor a SZU Legfelsőbb Bírósága Különleges Bírói Hivatala Elnökének 1953. december 23-án kelt 003. sz rendelkezése alapján én, P. F. Batyickij vezérezredes. a Különleges Bírói Hivatal parancsnoka R. A. Rugyenko valóságos igazságügyi államtanácsos, a SZU Főügyésze és K. Sz. Moszkalenko hadseregtábornok jelenlétében végrehajtottam a SZU Legfelsőbb Bírósága Különleges Bírói Hivatalának ítéletet a legsúlyosabb büntetéssel – golyó általi halállal – sújtott Lavrentyij Pavlovics Beriján.

 Batyickij  vezérezredes

Rugyenko a SZU főügyésze

Moszkalenko  hadseregtábornok

 

AZ SZKP KB BIZOTTSÁGÁNAK FELJEGYZÉSE A L. P. BERIJA ÜGYÉBEN ELÍTÉLT ROKONOKRÓL, MELLÉK-LETBEN AZ SZKP KB HATÁROZAT-TERVEZETÉVEL

1954. május 3.

Külön dosszié

SZKP KB

Az SZKP KB megbízásának megfelelően megvizsgáltuk az elítélt népellenségek – Berija, Merkulov, Gyekanozov, Kobulov, Goglidze, Mesik és Vlodzimirszkij – családtagjainak és rokonainak kérdését. Az ügy alapos megtárgyalása után arra a következtetésre jutottunk, hogy nevezett népellenségek családtagjait és közeli rokonait ki kell  tiltani Moszkvából, Leningrádból, Tbilisziből és a Szovjetunió más, letelepedési korlátozás alá eső városaiból  és területeiről, továbbá a Kaukázusból és a Kaukázuson túli vidékről.

Az SZKP KB határozat-tervezetét, valamint a családtagok és közeli rokonok névsorát mellékeljük.

Satalin

Rugyenko

Szerov

Kruglov

Mzsavanadze

 

Melléklet

AZ SZKP KB HATÁROZATA

Az elítélt népellenségek családtagjairól és rokonairól

Külön dosszié

Tervezet

1. Elfogadjuk az SZKP KB  Bizottságának – amelynek tagjai: Satalin, Rugyenko, Szerov, Kruglov, Mzsavanadze elvtársak – javaslatát a népellenségek Berija, Merkulov, Gyekanazov, Kabulov, Goglidze, Mesik és Vlodzimirszkij családtagjainak és közeli rokonainak (névsoruk mellékelve) Moszkvából, Leningrádból, Tbilisziből és a Szovjetunió más, letelepedési korlátozás alá eső városaiból és területeiről, valamint a Kaukázusból és a Kaukázuson túli vidékről történő kitiltásáról.

2. Tudomásul vesszük Kruglov elvtársnak, a SZU belügyminiszterének bejelentését arról, hogy a mellékelt névsorban feltüntetett személyek újonnan választott lakóhelyükön az MVD szerveinek felügyelete alá kerülnek.

AP RF, f.3, op.24, d. 474, l. 141–142. Eredeti példány

FORDÍTOTTA PÁLL ERNA

 

  1. Az SZKP KB Elnöksége 1953. március 27.-i ülésén egyhangúlag elfogadta a közkegyelemről szóló rendelet tervezetét, amelynek értelmében szabadlábra kerülnek az 5 évig terjedő büntetésre ítéltek, a hivatali, gazdasági és egyes katonai bűntettekért elítéltek, a kiskorúak, öregek, betegek, az állapotos nők és az olyan anyák, akiknek 10 évesnél fiatalabb gyermekeik vannak.

    Az 1953. április 18.-i helyzetnek megfelelően ősszesen 1.203.421 fő szabadon bocsájtásáról és 401.120 fő esetében a már megkezdett nyomozás beszüntetéséről volt szó.

    1953. augusztus 10.-ére ténylegesen 1.032.000 elítélt szabadult ki közkegyelem folytán.

  2. Az orvosok első csoportját 1952 novemberében tartóztatták le. Erről és a további őrizetbe vételekről a TASzSz “Kártevő orvosok csoportjának letartóztatása” címen a Pravdában 1953. január 13.-n jelentetett meg közleményt. A közlemény szövegének tervezetét az SZKP KB Elnökségi Irodája 1953. január 9-én hagyta jóvá és határozott egyben arról, hogy azt a Pravda “Aljas kémek és gyilkosok orvosprofesszorok álarcában” című szerkesztőségi cikke kiséretében publikálják. (Hasonló szerkesztőségi cikkek láttak napvilágot a többi központi napilapban is). Sztálin az SZKP KB Elnökségi Irodájának ülésén nem volt jelen.
  3. A SZU Központi Végrehajtó Bizottságának és Népbiztosok Tanácsának 1932. december 27-i, “A SZU területén bevezetendő egységes nyilvántartási [személyi igazolvány-
  4. Feltehetően a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság küldöttségeinek 1953. június 12-i moszkvai találkozójáról van szó, amelyen magyar részről Rákosi M., Nagy I., Gerő E., Hegedüs A., szovjet részről pedig G. Malenkov, Ny. Hruscsov, L. Berija,
    Y. Molotov, A. Mikojan, L. Kaganovics., Ny. Bulganyin és a Szovjetunió magyarországi nagykövete, J. Kiszeljov vett részt. A találkozón a legmagasabb párt-, illetve állami funkciók különválasztásának kérdése volt napirenden. A Kremlben úgy döntöttek, hogy Rákosi maradjon meg az MDP élén, Nagy Imre pedig legyen a kormánmyfő. Nagy Imrét erre a posztra Berija javasolta. Rákosi, aki a funkciók különválasztása ellen foglalt állást, feltette a kérdést az SZKP KB Elnöksége tagjainak: hogyan oszlanak meg a Szovjetunióban a feladatok a párt Központi Bizottsága és a Minisztertanács között. Hruscsov szerint ekkor mondta Berija lekezelően: mit a KB, döntsön a Minisztertanács, a KB meg foglalkozzon a káderekkel és a propagandával. A kialakult éles vitát az még tovább mélyítette, hogy az SZKP KB Elnöksége némely tagjainak megvoltak a maguk pártfogoltjai, akiket a magyar vezető posztokra szántak.
  5. A letartóztatott N. Malcevból és A. Szlezbergből vallomást akartak kicsikarni, miszerint ellenforradalmi kapcsolatban álltak Molotov feleségével, P.Zsemcsuzsinával.
  6. A szovjet hatalom grúziai győzelmének 15. évfordulója tiszteletére rendezett 1936. februári ünnepségekről van szó. Ezeken Vorosilov is részt vett.
  7. Az első [lényegében tábori csendőrségi funkciókat ellátó – a szerk.
  8. A SZU Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1941 február 3-i rendelete alapján a Belügyi Népbiztosság (NKVD) két népbiztosságra, az Államvédelmire (NKGB) és a Belügyire (NKVD) vált szét. Ugyanezen év július 17-én Sztálin ismét összevonta őket, kialakítva a SZU Belügyi népbiztosságát (NKVD SzSzSzR). 1943. április 14-én aztán megint kiemelte utóbbiból és önállósította az államvédelmi népbiztosságot.
Kategória: Archívum  |  Rovat: DOKU-MENTÉS  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.