George Gábor: Kedves Barátaim!

Kedves barátaim!

Érdeklődéssel olvastam Horváth Iván, Spiró György és Veres András vitáját a 2000 októberi és novemberi számában – részletezésre érdemtelen okokból fordított sorrendben: először Spiró és Veres hozzászólását, s csak azután Horváth Iván vitaindítóját. Ez a nem túl ortodox módszer meglepően eredményesnek bizonyult. Imigyen ui. kiderülhetett, hogy meg így, a Spiró kritikájától megvilágosult elmével, az ő lényegre törő, miről-is-van-itt-szó hangú, nagyon értelmes értekezése után is mennyire hátasos Iván időnként kétségtelenül fókuszvesztő, általános és napi politikát keverő, de őszinte, elementáris indulattól fűtött, szinte izzó írása. Úgy érzem, ha Iván netán megfogadja Spiró tanácsát, a cikk valószínűleg veszített volna hatásából. A kettő így szinte szerves egységet alkot (Veres filoszosabb hangú írása nekem mar nem sok újat adott). Az indító cikk címét ugyan nem találtam túl étvágygerjesztőnek, de ez apróság. Gyurgyák könyvét nem ismervén, nem tudtam eldönteni, hogy a szerző maga tulajdonképpen antiszemita, vagy sem – s talán a könyv olvastán sem tudtam volna ezt jobban eldönteni, mint ahogy Esterházy kitűnő Harmoniájanak olvastán sem tudtam eldönteni, hogy Esterházy az e. Ámde ezek igazan mellékes dolgok. Bar a vita érdemi részéhez nincs hozzátennivalóm, nem tudom megállni, hogy némely, nem centrális fontosságú, de nekem mégis fontos margináliákkal terheljelek titeket.

Iván ezt írja egy árulkodó mondatban:
A tőkés termelési mód erkölcsileg kifogásolható (ma már tudjuk: a központi munkaerő-gazdálkodás, a kommunizmus zsarnoksága még inkább), és tudom, hogy a kommunisták régebbi nemzedékei még nem cinikus haszonlesésből, hanem nemes eszmék híveiként váltak sok mindenre fölhasználható pártkatonákká, szemben a nácikkal, akik őszinte rablógyilkosok voltak.

A mondat első része tipikus „knee jerk” ostobaság, mely buta áriát némely értelmiségiek gombnyomásra énekelnek (nagyon emlékeztet a gazdasági kérdésekbe szerencsére ritkán merészkedő Eörsi Pista hajmeresztő butaságaira). A kellemetlenül pol.gazd. szeminárium ízű „tőkés termelési mód” kifejezés tökéletesen tartalmatlan és értelmetlen, de használata itt annyit feltétlenül bizonyít, hogy Iván még Adam Smith klasszikus igazságát sem emésztette meg (nevezetesen, hogy nem a pék altruizmusa tesz kenyeret az asztalunkra), és vagy valamiféle misztikus, ősi, szerinte erkölcsileg tisztább (már ha, ugyebár) szubzisztenciára vágyik (mint Petri „ócska ponyvára, ahol a logikus következmények elmaradnak”), ami sejtesem szerint éppen neki lenne a legkevésbé ínyére, vagy pedig írása (és az éppen boncolt mondatrész második fele) ellenére még mindig titkon egy utópia lehetőségét dédelgeti magában. Felvetődik a kérdés, hogy miféle erkölcsről is van itt szó? Félek, hogy valami nárcisztikus „feel good” erkölcsről, erről az ősi narkotikumról, amelyből az értelmiség oly előszeretettel merít, s nem a következmények tapasztalatra támaszkodó, gondos mérlegeléséből fakadóról. Talán nem ártana megismerkedni mondjuk a francia klasszikus Frederic Bastiat több, mint százötven éve irt ez irányú kitűnő, és nagyon olvasható értekezéseivel (pl. Selected Essays on Political Economy, elérhető online ), vagy a mindig remek Thomas Sowell nemrég megjelent könyvével Basic Economics: A Citizen’s Guide to the Economy (amit egyébként melegen javaslok lefordításra).

De menjünk tovább a mondat második felében rejtőzködő érdekes csúsztatásra. Iván itt a korai, „nemes eszméket” valló, kommunistákat a kései, „rablógyilkos” nácikkal veti össze, ami ugyebár a történelmi tények ismeretében bizony komoly csúsztatás. A Strasser fivérek, a náci, teljes néven (erre nem árt emlékezni) Nemet Nemzeti Szocialista Munkáspárt, alapítói pl. azért hagyták ott a pártot, mert a Hitler követte irányvonalat nem találták elég szocialistának és munkáspártinak. Ők tehát, hogy úgy mondjam, meg „nemes eszmékre” fizettek elő. Az apparatcsikságra jobban hajló, s így a párt mellett tovább kitartó Gregort a Roehm puccsban kinyírták; Ottónak, akire szinten vadásztak, sikerült külföldre menekülnie. Az ismerős tisztogatás, az elcsépelt „régi elvtárs – új elvtárs” sztori, ha engem kérdeztek. S hogy az osztályellenség (kulák, kispolgár etc.) nemesebb fogalom-e, mint a nép, a nemzet, vagy a faj ellensége? Hát, nem is tudom (Škvoreckinek van erről egy remek kis szösszenete „Two peas in a pod” címmel, a Talkin’ Moscow Blues c. esszékötetében). Az írását befejező, egy elképzelt győztes és brezsnyeviesen konszolidált, a korábbi rablógyilkos fázist felejtő és felejtető náci Németországról szóló tanmese fényében Iván csúsztatása különösen ironikus.

Spiró írásában a következő bekezdés bökte a csőröm:
Az „egyenlőség” minden szempontból való követelménye, láttuk, utópikus; a kommunista gyakorlattal szemben, balról, éppen ennek az egyenlőségnek a hiányát lehetett eredményesen hangoztatni; ebbe a kommunizmus bele is bukott. A „jogegyenlőség” elve, mint a gazdagabb nyugati államokban láthatjuk, elég hatékonyan megvalósítható

Most hagyjuk azt a nehéz kérdést, hogy a kommunizmus valóban ilyesmibe bukott-e bele, vagy inkább valami másba, vagy inkább másokba. Mivel az egyénközpontúságot az egyéntől csak nagyon körülnyirbáltan lehet elvárni, a jogegyenlőséget (i.e. a vakságot az egyén bármiféle csoporthoz tartozását illetően) tehát, ahogy Spiró is állítja, egyedül az államtól lehet és kell elvárni. De meg ez az elvárás sem lehet abszolút (mi lehet?). Az egyén természetesen és mintegy elemi szükséglet-szerűen kapcsolódik különféle csoportokhoz a családtól a nyelvi-kulturális közösségig, a nemzetig. E kapcsolatok dinamikája, erőssége maga is időfüggő, egyénenként és csoportonként változó, és persze elérheti a patologikusat is, amikor az egyén mar teljesen feloldódik a csoportban. Az egyén bigottsága magánügy, az államé nem. És mégis, a két, egyéni és állami véglet között elég széles szürke sáv húzódik. Pl. betilthatja-e egy egyénközpontú, jogegyenlőséget tisztelő állam a gyűlöletkeltő pártokat? azaz, kezelheti-e a pártot csoportkent, hanyagolva a pártot alkotó egyéneket?, vagy a sokkal fárasztóbb és költségesebb útra kényszerülve a párt tagjait egyénenként kell(ene) bíróság elé hurcolnia – hiszen lehetnek a pártban sokan egyszerűen opportunizmusból, akiket a part ideológiája, retorikája teljesen közömbös, sőt tan undorító is? Mint a szeptemberi események ezt jól megvilágítottak, az efféle kérdések alkalomadtán létkérdésként is felmerülhetnek.

Ebben a „gazdagabb nyugati államban” az öngyilkos PC (politically correct)-ideológia perverz módon éppen fordítva, az egyéntől várja el az abszolút egyénközpontúságot, és az államtól követeli hogy az egyént mint különféle csoportok képviselőjét tekintse. Kisse sarkítva, ha egy sötét utcán szembejön velem egy csapat rosszul öltözött fekete tinédzser, akkor a PC-ideológia szerint átmenni a másik oldalra, elfutni satöbbi, részemről nem az evolúció által évmilliók alatt kialakított önvédelemi reflex működése, hanem rasszista előítélet, hiszen én őket egyénileg nem ismerem, s így szándékaik felől nemcsak bizonyossággal, de egyáltalán nem állíthatok semmit. Ámde, ha ezek engem netán mégis kirabolnak, félig agyonvernek satöbbi, akkor a bíróságnak kutya kötelessége pl. az ő bőrük színét, mint komoly enyhítő, sőt mentő(!) körülményt figyelembe venni. Érdemes eltöprengeni az efféle ideológia következményein.

Ami különösen bosszant ebben a mondatban az a hazai irodalomban lépten-nyomon olvasható „bezzeg Nyugaton”-ozás. Egyszer végre valaki már megírhatná, hogy mi folyik valójában a „gazdagabb nyugati államokban”. Itt ui. éppen annak bevezetése folyik, amibe az idézet szerint a kommunizmus belebukott: az eredmények egyenlőségének elvárása egyre több területen felváltja a sokkal szerényebb, kipróbált, nagy múltú vívmányt, a jogegyenlőséget, mely utóbbi a nyugati civilizáció öngyilkosságán perverz gyönyörűséggel munkálkodó, cinikusan relativista nyugati értelmiség (tisztelet a az elenyésző kivételnek) munkálkodásától mar a csendes kimúlás fel tart. Ha Spiró nem tudná, hát elmondhatom: Itt már legfeljebb papíron létezik jogegyenlőség, némely ritka neandervölgyi juratus és néhány elszigetelt agytröszt fejében. Van helyette elképesztő mértékű balkanizálódás, egyre szaporodó címeken köz- és büntetőjogi (és persze anyagi) előnyöket követelő és élvező érdekcsoportok, burjánzik az ezeket igazoló szofisztika, és a koncon civakodássá degradálódott sérelmi- és identitáspolitika. A „presztízs” médiamanipuláló szerepe mindebben külön analízist érdemelne. (Csak egy példa a számtalanból. Minden nagyobb újságnál, TV-állomáson van ún. „minority-women-gay caucus”, amely döntő szerepet játszik nemcsak a vélemények és kommentárok, de a hírek válogatásában, hangsúlyozásában, tálalásában, napirenden tártasában, és kitálalásában(!) – igen, ilyen is van bőven, mint pl. a feketék látogatta templomok teljesen fiktív szeriális felgyújtása Clinton elnöksége idején, amin a média hónapokig rakodott a cáfoló bizonyítékok teljes tudatában és azok ellenére, s amit az elvtelen Clinton cinikusan kihasznált.) És a gyümölcs érik. Csak egy tradícióiban és alkotmányosságában mélyen megrendült állapot magyarázhatja a legutóbbi amerikai elnökválasztást követő, a maga arcátlanságában hajmeresztő Gore-puccskísérletet (Amerikában!), és az ezt követő, hajszál híján sikeres obskuráló szofisztikát a főbb médiában.

Befejezésül talán még egy apróság. Huntingtonról, mint valami kultúrkampfot hirdető, egyéntagadó amerikai Gyurgyákrol kissé hányavetien, s így félrevezetően nyilatkozik Spiró. Huntington ennél sokkal mélyebb és alaposabb. Ajánlom erről Robert D. Kaplan kimerítő cikkét „Looking the World in the Eye – S. Huntington”, az Atlantic Monthly decemberi számában.

Érdemes elolvasni, s talán leközölni is. De ennyi elég is mára. Ahogy Bojtár Bandi írta nekem nemrég, szörnyű korban élünk. Vitátok mindenképpen egy üdvözlendő hang a mindent elborítani látszó szennyáradatban.

Üdvözlettel:
George Gabor (leánykori nevén Gábor György)
Halifax, Nova Scotia
Kanada

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Levél

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.