Jegyzőkönyv

Az alábbiakban szemelvényeket adunk közre az SZKP KB 1953 júliusában tartott plénumának javítatlan gyorsírásos jegyzőkönyvéből. A plénum egyetlen tárgya az akkor már hónapok óta letartóztásban lévő és sorsa beteljesülésére váró Berija elleni politikai vádirat utólagos megfogalmazása és az év végén zárt tárgyaláson kimondott “halálos ítélet” előzetes politikai jóváhagyása. A gyorsírásos jegyzőkönyv szerkesztett és a felszólalók által szinte teljesen átírt változata később nyomtatásban is megjelent. Ebben a kendőzetlen formában azonban először 1999-ben látott csak napvilágot ugyanabban a – moszkvai “Demokrácia” Nemzetközi Alapítvány és az amerikai Hoover Intézet által előkészített – dokumentumgyűjteményben, melyből a fenti Berija-dokumentumokat közöljük: Lavrentyij Berija. 1953 – Sztyenogramma ijulszkovo plenuma CK KPSZSZ i drugije dokumenti, Moszkva, 1999.

Sz. Á.

JEGYZŐKÖNYV

A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA  KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK 3. SZ , 1953. JÚLIUS 2-7.-i PLÉNUMA ÜLÉSÉRŐL (részletek)

SZIGORÚAN TITKOS

5 NAPON BELÜL VISSZAJUTTATANDÓ

az SZKP Elnöksége Irodájának

[…]

Hruscsov: Elvtársak, Malenkov elvtárs beszámolt a párt KB-nak arról, hogyan szervezték meg munkájukat az Elnökség tagjai, és milyen fontosnak tartották ebben a munkában az egység megőrzését  az Elnökség kollektíváján belül – hogy ne adjanak alkalmat nemcsak szakadásra, hanem [arra sem], hogy megbomoljon bármiféle egység, azért, hogy ez az egység a KB Elnökségén keresztül átterjedjen az egész Központi Bizottságra és ezáltal egész nagy pártunk összeforrott, monolit legyen.

No és ezt az egységre törekvésünket, elvtársak, ezt használta ki nagyon ügyesen ez a kalandor Berija.

Elvtársak, Malenkov elvtárs elég részletesen számolt be Berijáról. Hisz sok éve ismerjük Beriját. Én úgy húsz éve ismerem és jól ismerem a KB plénumairól, meg közvetlenül együtt is dolgoztam vele

[…..]  …

Berija Sztálin elvtárs életében nagy intrikus volt. Ügyes ember, jó képességű, nagyon erősen – úgyszólván – beléfúrta magát mocskos mancsaival és esetenként ügyesen ráerőszakolta véleményét Sztálin elvtársra. Képes ügyesen, rafináltan, egyszer valamilyen ködös célzással, máskor nyíltabban  kétségeket ébreszteni egyik vagy másik kérdésben, vagy ilyen-olyan módon rossz fényben feltüntetni valamelyik elvtársat és minden alap nélkül felidegesíteni Sztálin elvtársat, hogy hosszabb-rövidebb időre szembeállítsa valamelyik elvtárssal. Ezt tapasztaltuk. Ügyesség, arcátlanság és pimaszság – ezek Berija alaptulajdonságai.

Elvtársak, meghalt Sztálin elvtárs. De még amikor élt Sztálin elvtárs, de  betegség után volt, amely hirtelen támadt rá – a bénulás után, amikor Sztálin elvtársat elhagyta a beszédképessége, és az orvosok azt mondták, hogy állapota reménytelen, mi akkor véleményt cseréltünk, igaz, nem mindannyian, mindannyian akkor nem tudtunk véleményt cserélni erről az emberről.

Én például, amikor Sztálin elvtárs még élt, és el sem mozdulva  őrködtünk mellette, mindig két-két KB Iroda-tag, rám és Bulganyinra együtt került sor. Ez alighanem egy nappal Sztálin elvtárs halála előtt történt. Én akkor azt mondtam Bulganyin elvtársnak: “Nyikolaj Alekszandrovics, Sztálin elvtárs reménytelenül beteg, meghal, mi lesz Sztálin után?”

Hiszen ez mindenkit izgat. Engem az nyugtalanít, mondom: Sztálin halála után Berija minden eszközzel a belügyminiszteri posztra fog törni. Minek neki ez a poszt? Ez a poszt arra kell neki, hogy olyan pozíciókat kaparintson meg az államban, hogy a felderítő szervein keresztül kémkedhessen a Polbiz tagjai után, lehallgattathassa, megfigyeltethesse őket, ügyeket koholhasson, intrikálhasson, – és ez a párt számára igen rossz következményekre, de lehet, hogy még ennél is többre fog vezetni.

Bulganyin: Volt köztünk ilyen beszélgetés.

Hruscsov: Nem szabad, mondom, megengedni, hogy idáig jussanak a dolgok, az pusztulás lenne mindannyiunk számára.

De önök azt mondhatják, na jól van, aztán meghalt Sztálin elvtárs, Berija meg, úgymond, mégis miniszter lett, és te, úgymond, ezt gondoltad és beszéltél róla Bulganyinnal, de se te, se Bulganyin nem szóltatok ellene semmit, amikor a feladatok kijelölésére és elosztására került sor. De miért nem, elvtársak? Megmondom, miért. Egy dolog az, amikor azt gondolod, meghal, de ő még él, és más dolog az a pszichológiai állapot, amikor Sztálin már meghalt. Összegyűltünk, és ez valahogy még jobban egybeforrasztotta az embereket. Azon kívül úgy gondoltam, hogy a megbeszélésen hozzászólni és elmondani ezt a véleményt nem lenne egészen helyes. Önök, kedves elvtársak, vegyék figyelembe, hogy Berija még Sztálin elvtárs életében érte el, amit akart, előidézte a KB Iroda tagjainak megosztottságát.

Vorosilov: Igy igaz.

[…..]

Hruscsov: … Ha csak a legutóbbi dolgokat vesszük – az orvosok ügyét – , szégyenletes ez az ügy ránk nézve, hiszen humbug. Vagy ha a mingrel ügyet, a grúz ügyet vesszük – de hisz ez is, az is humbug. És így van ez a többi feltűnést keltő üggyel is – egytől-egyig humbug.

Kérdezem, Berijától, miért, Berija persze jól tudja, miért, de mégis miért kell neki az MVD, minek neki ez a poszt? Arra kellett neki a poszt, hogy kezébe kaparintsa ezt az ellenőrizetlen, azazhogy, úgy mondanám, elvtársak, nehezen ellenőrizhető szervet, elvtársak. Mert nézzék csak, akármelyik minisztert, akármelyik munkatársat, a terv teljesítését ellenőrizzük, emitt fellép a pártszervezet, amott felfigyelünk valamire, hanem az MVD-ben titok borít mindent. Azt mondja: egy konspiratív lakásba megyek, találkozom valami ügynökkel, de hogy milyen ügynökkel találkozik, ki tudja azt? Nem tudja senki. Hát ez az, ami kellett neki, elvtársak. Ezért célozta meg ezt a posztot a párt, a kormány ellenében.

[…..]

Ezért kellett neki az MVD, ilyen céllal kaparintotta meg ezt a szervet. Bűnös céllal.

Pédául itt van ez a titkos adatgyűjtés. Tudják, például, hogy Berija így tette fel a kérdést. Én is vádolom magam a Plénum előtt.

 Telefonál egyszer nekem és azt mondja: “Tudja, az önök Adminisztratív osztályának munkatársa felhívta Kobulovot és azt kérdezte tőle, hogy mennek a dolgok. Ez képtelenség. Én az Elnökség tagja vagyok, és mintha valami ködösítés folyna, valaki az első helyettesemet hívja fel, nem pedig engem”. Egyszóval tehát úgy tette fel a kérdést, hogy sem a KB-ba, sem a területi pártbizottságra ne hivassanak be senkit, azaz vonják ki az MVD szerveit minden ellenőrzés alól, hogy ők szabadon önkényeskedhessenek.

Bekiáltások: Úgy van!

Hruscsov: Ezt akarta hát Berija, és, elvtársak, azt mondhatnám, hogy el is érte, amit akart. Ez tény. Hisz itt vannak ezek a feljegyzések Ukrajnáról, Lettországról, Belorussziáról. Mert tény, hogy anyagokat nem a területi pártbizottságokon, nem a köztársasági központi bizottságokon keresztül gyűjtötték össze, hanem az MVD munkatársai gyűjtötték össze őket,  jóllehet mindezen anyagok már megvoltak a Központi Bizottságban. Berija tehát elérte, amit akart. Ezt el kell ismerni, hogy a jövőben a hasonló cselekedetek lehetőségének még az árnyékát is kizárhassuk.

Elvtársak, érdekes a következő. Én például mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy Berija nem kommunista, Berija nem volt kommunista, Berija –  karrierista, Berija – provokátor. És nem csak most. Emlékeztetem önöket, elvtársak, az 1937. évi plénumra. Emlékeznek rá, hogy akkor ezen az emelvényen jelentették be, hogy Berija a bakui kémelhárításon dolgozott. Ezt Kaminszkij mondta. Ugyanakkor elhangzott az is, hogy Berija a párt megbízásából dolgozott a kémelhárításon. Bizonyítékok most már nincsenek. Ilyeneket nem nyújtott be. Az idő meg elmúlt.

Bagirov: Az illegális munkát akkor Anasztasz Ivanovics [Mikojan] irányította, az ő tudta nélkül senki sehová sem mehetett.

Hruscsov: Elvtársak, én azt mondom önöknek, hogy a szovjet hatalom már tisztes kort ért meg, és mi is sokan megőszültünk a szovjet hatalommal együtt. Ezért még ha azt mondják is, hogy tényleg pártmegbízatással volt ott, ki kezeskedhet azért, hogy nem dolgozott más megbízásból is, ellenünk, miközben azzal fedezte magát, hogy a mi megbízásunkból dolgozik. Egy ilyen kalandor! Kettős ügynök ő, de bizonyos idő elteltével egyessé válik, aki már csak egy irányban dolgozik.

Elvtársak, én nem egyszer hallottam Berija megnyilatkozásait a pártról, a nézeteit. Az utolsó nyilatkozatát akkor tette, amikor az NDK ügyeit vitattuk meg, amikor idehivattuk a németeket és amikor megvitattuk Magyarország kérdéseit. Akkor az volt napirenden, hogy szét kell választani az addig egy személyben összpontosult munkát, eldönteni, mi kerül a KB és mi a Minisztertanács hatáskörébe.10  Emlékeznek, Rákosi akkor azt mondta: szeretném tudni, miben dönt a Minisztertanács, és miben a KB, hogyan válik el egymástól a hatáskörük. Ha már nem egy személy lesz, megfoghatóbban kell különválasztani a kérdéseket. Berija akkor lekezelően ezt mondta: minek ide a KB, döntsön a Minisztertanács, a KB meg foglalkozzon a káderekkel és a propagandával.

[…]

Hruscsov: Ez kellett hát ennek a gazembernek. És, elvtársak, ahogyan mondani szokás, sok csepp víz egymás után végül áradást okoz. Se szeri, se száma ezeknek a mi úgynevezett barátainknak: Berija, Jagoda, Jezsov, Abakumov, ezek mind ugyanabból a bokorból valók.

Ezért van szükségünk ilyen szervre. Szocialista államunk kardja hegyes és éles kell hogy legyen. Ellenségünk még sok van. Kapitalista országok vannak körülöttünk és ügynökségeik országunkon belül. Ezért súlyos hiba lenne mocsokba tiporni ezt a szervet, azt hinni, hogy nincs rá szükség, mert ezért nagy árat fizethetünk. De ennek a kardnak a hegyét az ellenség felé kell fordítani, hogy ne a mi embereink ellen irányuljon.

Kaganovics: Hogy a párt kezében legyen.

Hruscsov: És ehhez az MVD-t a helyére kell tenni. Jó felderítő és kémelhárító szerveket kell létrehozni. Jó, becsületes bolsevikokat állítani rá erre a dologra. És ezt a dolgot mi fel is fogjuk lendíteni. De az MVD a párt ellenőrzése, a kormány ellenőrzése alá fog tartozni.

Malenkov: 17, 5 milliárd rubelt költünk a Belügyminisztériumra, nem számítva azt, ami ezen a területen az építkezésekre és a gazdaságra megy el, szóval építkezések és gazdaság nélkül.

Hruscsov: Georgij Makszimilianovics [Malenkov] itt nagyon helyes közbevetést tett.

Elvtársak, én a régi rendszer embere vagyok. (Derültség)

Először akkor láttam csendőrt, amikor már úgy 24 éves lehettem. A bányák körzetében nem voltak csendőrök, A rendőrünk, a kozák Klincov meg együtt járt inni a bányászokkal. Vegyünk egy körzetet. A régi rendszerben más, mint egy rendbiztos, ott nem volt. Most nálunk minden körzetben ott az MVD-főnök és még a bűnügyi megbízott is. A legmagasabb fizetést kapja, többet, mint a titkár.

Bekiáltás: Kétszer annyit, mint egy kerületi párttitkár.

Hruscsov: De ha már ilyen hálózatot hoztak létre az MVD számára, tennie is kellett valamit. Ha most átnéznénk az MVD irattárát, biztos vagyok benne, hogy a Szovjetunió lakossága 80%-nak van dossziéja az MVD-ben és mindegyikük ellen valamilyen ügyet készítenek elő. (Derültség)

Bekiáltások:Úgy van!

Hruscsov: Ha ezért fizetést kapnak, persze hogy csinálni is kell valamit. Ha bűntettek nincsenek, de a főnökség számon kéri, hé, te, kutyafajzat, nem dolgozol?! Ha nincsenek ügyek, akkor csinálnod kell.

Moszkvából tudom, a múlt évben ott 25 évre ítéltek egy embert, mert a titkos ügynök maga talált ki ellene egy ügyet, és az illetőt elítélték. Így állunk.

Rendet kell tenni, elvtársak, az embereknek a képességeik szerinti munkát kell adni. És annyi embert kell hagyni ezen a területen, amennyire szükség van, és olyanokat, akik értik a párt politikáját, szigorúan megvalósítják és követik azt.

Bekiáltások:Helyes!

Hruscsov: Elvtársak, Berija – önök nem ismerik ezt az embert, de én aztán ismerem. Azt mondhatják most, dehisz önök ott jártak-keltek vele együtt, tudják, mik önök – szájtátiak. De Berija nem olyan ember ám, őt jól kell ismerni és át kell látni rajta.

Személyesen az én Berijához fűződő kapcsolatomnak különböző periódusai voltak, de a legjobb – az amikor amúgy sülve-főve együtt voltunk, szinte elválaszthatatlan kapcsolatban – ez a periódus a Sztálin halála utáni időre tehető. Ha egy nap nem hívom fel, ő máris hív és kérdezősködik, miért nem hívsz? Ha erre azt mondom, mert nem értem rá, dolgom volt, azt feleli: “Azért csak hívj fel”.

Én, elvtársak, gondolkodni kezdtem: mi történt, mitől lobbant hirtelen ekkora szeretetre irántam, mi ennek az oka? Hiszen semmi sem változott, én ugyanaz maradtam, aki voltam.

Aztán egyszer csak felhív és azt kérdi, nem tudod, mi van Malenkovval, mi van Molotovval. Mindegyikükre mérget fröcsköl, éreztetni akarja valahogy veled, hogy te különb vagy náluk. Utóbb ezt elmondtam Malenkov elvtársnak, Molotov elvtársnak.

Malenkov: Együgyűeknek tartott minket, azt hitte, hogy a kezében vagyunk.

Hruscsov:  Mondom Malenkov elvtársnak: idefigyelj, neked bizonyára ellenem, nekem meg ellened beszél. Intrikus, és, ami a fő, mindenkit hülyének néz, azt képzeli, hogy ő a nagy felderítő, hogy egyedül ő ért mindent, és ezt, úgymond, látatlanba kihasználhatja, de kiderült, hogy nem vagyunk olyan együgyűek, mint gondolta.

[…..]

Elvtársak, kérném, értsék helyesen ezt a dolgot [t. i. a mezőgazdaság problémáit].  Ez egy nagyon kiélezett  kérdés. Most ez a kérdés a kormány megbízásából kidolgozás alatt van, de érzéseinknek is mértéket kell tudni szabni. Az abszurditásig hagytuk fajulni a dolgot, és ezt most el kell takarítani.

De Berija szívósan azon volt, meghiúsítsa ezt. Három hónapja tárgyalunk a krumpliról és a káposztáról, három hónapja nem tudunk döntésre jutni. Amint napirendre tűzzük a kérdést, megy is mindjárt vissza átdolgozásra. Leszállítottuk a krumpli és a káposzta árát, a boltokban meg krumpli és káposzta egy szál se. A káposzta drágább lett vagy egy árban van a banánnal. Hát ez meg mi? Talán a mi kolhozparasztjaink elfelejtették volna, hogy kell káposztát termeszteni?

Nem, elvtársak, mélyebbre kell ásni és meg kell oldani ezt a kérdést, és akkor lesz minden. Csakhogy ő – provokátor. Azt is el tudom képzelni, hogy úgy gondolta, ha valahol egy kis lázadás tör ki, az csak jó lesz neki. Tyű, micsoda egy bitang.

[…..]

Bulganyin: Molotov elvtársé a szó.

Molotov: …Berija helyzetének, amelyben most van, a sajátossága az az irányvétel, amelyet  Sztálin halála után vett, mindez világosan mutatja, hogy ő a Szovjetunió  miniszterelnökének posztjára igyekezett férkőzni, és éppen ezt az utat is ajánlotta. Mindaz, amit eleinte, a márciusi napok időszakában tett, számára persze csak átmeneti stádium volt.

De a dolog lényege, amit három és fél hónap eredményeként magunk előtt látunk, az, hogy áruló lepleződött le pártunk és kormányunk vezető magjában.

Mielőtt néhány átfogóbb kérdésről szólnék, elmondom az elvtársaknak személyes megfigyeléseimet. Itt van mindjárt egy kisebb tény. Önök, a KB Plénumának tagjai tudják, ki tett javaslatot a miniszterelnök személyére a KB Plénumán. Berija volt az. Összeül a Legfelsőbb Tanács. Ki jelölte ki Beriját arra, hogy miniszterelnököt javasoljon? Ő maga jelölte ki magát. Mi, senki közülünk, nem elleneztük. Amikor március 9.-én összeült a Legfelsőbb Tanács, elvtársi módon felhívtam Beriját. Akkor még elvtársak voltunk. Ezt megelőzően vezető csoportunkban beszéltünk már arról, hogy ő megint a miniszterelnök ajánlójának szerepében akar fellépni a Legfelsőbb Tanács ülésén. Felhívtam, hogy így beszéljük meg, hogy jó-e így ez, hogy hát tulajdonképpen miért is ne a Központi Bizottság titkára, Hruscsov ajánlaná a párt által javasolt miniszterelnököt. Hárman mondtunk beszédet a Mauzóleum mellvédjén – Malenkov, Berija, én. Kitűzik az ülést. A KB Plénuma döntött, hogy miniszterelnököt javasol.

Miért ne Hruscsov terjessze be? – “Nem, én fogom.”A pártegység, a vezető mag egysége agyon lett hallgatva. Ez az egyik dolog.

[…..]

A kép teljessége kedvéért érintenem kell még egy kérdést, amely, úgy hiszem, végérvényesen feltárta Berija igazi arculatát. Kelet-Németországból két és negyed év alatt több, mint félmillió ember szökött Nyugat-Németországba, azaz szocialista országból kapitalistába. Világos, hogy ez komoly kelet-németországi rendellenességek mutatója volt. Ezek a rendellenességek teljesen nyilvánvalóak, a mi segítségünknek hála sikerült is feltárni őket. Az iparosítás túl gyors ütemét irányozták elő, a beruházásokat túltervezték. Azon kívül ott vannak a megszállás költségei, amit hadseregünkre jut és a jóvátétel fizetése. A németek összesen 18 millióan vannak, a szomszédságukban a bomlasztó nyugat-németországi kapitalista környezet, nem kis mértékben hat még a hitleri neveltetés is.

Nekik maguknak is meg kell érteniük, hogy ezt a szemmel láthatólag balos irányvonalat ki kellett igazítani, ennek kérdése megérett és elodázhatatlan volt. Ki is igazítottuk. De meg kell mondanom, hogy ennek a dolognak a kiigazítása közben Németország egészének kérdését vitattuk meg. És ekkor hangzottak el először Berija szavai arról, hogy kell is nekünk ez az egész németországi szocializmus, miféle szocializmus lehet ott egyáltalán, hogy Németország akár burzsoá is lehetne, csak békeszerető legyen. Mi csak a szemünket meresztgettük – hogyan lehetne egy burzsoá Németország békeszerető, hogy tételezheti fel pártunk Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja egy burzsoá Németország létezését, azét, amelyik kirobbantott egy világháborút, azét a burzsoá Németországét, amelyik kirobbantotta a második világháborút, hogy létezhet a mi körülményeink, az imperializmus további fejlődésének körülményei között burzsoá békeszerető Németország, van-e egyáltalán marxista, aki józanul így ítél, ha a szocializmushoz vagy a Szovjet hatalomhoz közelálló álláspontot foglal el, van-e, aki valamiféle olyan burzsoá Németországban gondolkodik, amelyik békeszerető és a négy nagyhatalom ellenőrzése alatt álló lenne?

[…]

Elvtársak, most tárjuk fel a teljes képet, amikor ennek az embernek az életrajzával ismerkedünk, és látjuk, hogy nem kevés szennyet kell majd levakarnunk a kezünkről és a testünkről. Annyira szennyes alak ez, erkölcsileg romlott, idegen és keresztül-kasul rothadt ember Önök majd megtudják ezeket a tényeket.

És ez az ember azt állította maga elé feladatául, hogy az MVD-t a kormány és a párt fölébe állítsa. Minden saját apparátusán keresztül megvalósított üzelme arra irányult, hogy olyan helyzetet teremtsen, hogy a reális hatalom az ő kezében legyen, ő ellenőrizze a KB-t és a Kormányt, ő figyelje minden lépésünket és hallgasson le minket. Ezek voltak az eszközei, amelyekre épített.

Hozzá kell ehhez tennem, hogy mindez érthetetlen lett volna, ha nem a szocializmustól a kapitalizmus felé mutatott volna. Minek kell neki mindez? Hogy akarja így velünk együtt építeni a szocializmust, miért nem vagyunk mi neki elvtársai és hol talál ő jobb társakat? Ha azonban nem ebben az irányban halad, akkor más támasza kell hogy legyen, más apparátusa, akkor azt kell tennie, amit tervez, de nyíltan kimondani még nem mer. Én így értelmezem ezt a dolgot.

Azt hiszem, elvtársak, hogy az a tény – Malenkov elvtárs felolvasta [Berija] “Rankovics elvtársnak” és “Tito elvtársnak” szóló levele tervezetét – ezzel a ténnyel az áruló tetten érhetően leplezte le magát. Kézzel írta a tervezetet és sehogy se akarta, hogy a KB Elnöksége megvitassa ezt a kérdést. Hát miféle ember ez?

[…..].

Berija össze akarta zavarni belügyeinket, összezavarni belpolitikánkat és bonyodalmakat okozni. Vajon mire orientálódott? Miféle erők támogathatták ezt a büdös poloskát – Beriját? Miféle belső erők – talántán a munkások, a kolhozparasztok az értelmiség osztálya támogathatta ezt a mocskot a mi Szovjetuniónkban? Nem, nem voltak belső erőforrásai. Támogatást a külföldi kapitalistáknál találhatott, Tito -és Rankovics-féléknél, ő a kapitalisták ügynöke, náluk tanult. Onnan ugrott elő és férkőzött be hozzánk. Keveset foglalkoztunk az életrajzával, most majd alaposabban megnézzük. Hogy történhetett, hogy egy olyan ember, mint Berija, a sorainkba furakodhatott? A mi KB-nk, azon belül Sztálin elvtárs elégtelen ébersége folytán. Rátapintott Sztálin elvtárs bizonyos emberi gyengéire, mert hát kinek nincsenek gyengéi? Voltak Leninnek is, Sztálinnak is, és vannak mindegyikünknek. De ő ügyesen idomult hozzájuk, ügyesen kihasználta őket. Én nem első éve dolgozom itt. Azóta, hogy Berija Moszkvába került, megromlott az atmoszféra: nem hívtak össze plénumokat, a kongresszus [összehívása] 13 évig húzódott. Ez a XVIII. kongresszus után kezdődött, épp Berija Moszkvába érkezésének pillanatában. Puccsot nem csinált, de mindent elkövetett, amit csak el lehet követni. Mérgezte az atmoszférát, intrikált. Nem mindig hitt neki Sztálin elvtárs sem, különösen a legutóbbi időkben hitt neki kevésbé, de kivétel nélkül mindannyiunk részéről gyengeség mutatkozott. Miért alakult ez így? Azért, mert nálunk, a Szovjetunióban egy párt van, mert nekünk a Szovjetunióban egy pártunk volt, a mi kommunista pártunk. Sokat beszélünk arról, hogy ez annak folytán van így, mert nálunk nincsenek antagonisztikus osztályok, ez a kérdés gyökere

[…].

Hruscsov: Kaganovics elvtársé a szó. A következő hozzászóló Bagirov elvtárs lesz.

Kaganovics: Elvtársak, Malenkov elvtárs beszámolója érzékletes, pontos és helyes volt, Hruscsov, Molotov és Bulganyin elvtársak pedig kigészítették és megvilágították a Plénumnak a pártellenes, államellenes bűnöző, Berija ügyének politikai lényegét és összes körülményeit.

Nem szabad lebecsülni ennek az egész ügynek a jelentőségét, a helyét politikai életünkben és a tanulságokat, amelyeket le kell vonnunk ebből az ügyből. Nem a párt irányvonalától való elhajlásról van itt szó, hanem veszedelmes, ellenforradalmi kalandor összeesküvésről a párt és a kormány ellen. A Malenkov, Hruscsov, Molotov és Bulganyin elvtársak által közöltekből, a módszereknek és maguknak a tetteknek, a céloknak alapján nem nehéz észrevenni, hogy Berija egy fasiszta jellegű államcsíny felé vitte a dolgot.

Tudjuk, hogy a mi szocialista államunkban, a párt és a kormány szoros néphez kötődése mellett és a kalandor Berija és a hozzá hasonlók néptől való teljes elszakítottsága mellett minden “palotaforradalmi” kísérlet elkerülhetetlen kudarcra van ítélve. De bajt keverni, nagy kárt okozni a pártnak és a kormánynak úgy belül, mint kívül, azért tudott.

Meg kell mondani egyenesen, hogy ha a párt fellépése csak egy egészen kis, talán csak napokban mérhető időt késett volna, a helyzetünk most egészen más lenne.

[…]

Meg kell mondani, hogy még más veszély is tornyosult felettünk – Sztálin elvtárs bízott Berijában, Sztálin elvtárs szedte őt fel. Sztálin elvtárs idejében azért mindannyian nyugodtabban éltünk, meg kell mondani. Ha Sztálin elvtárs bízik egy emberben, akkor mi is bízunk abban az emberben. Persze a nagy embereknek is lehetnek tévedéseik. Sztálin nagy, de az adott esetben tévedett. Pártunk történetéből tudjuk, hogy még a nagy Leninnek, még neki is voltak tévedései, és tévedett, és később be is ismerte, amikor megbízott Malinovszkijban, a provokátorban, az Állami Duma küldöttében. Ha Sztálin élne, beismerné tévedését.

Mi persze másként közelítjük meg őt [Beriját], most ezek a tények más megvilágításba kerülnek. Sztálin halála után ez az ember, aki Sztálin halála előtt fő tanítványának, hűségesnek és odaadónak mutatta magát, kezdett ártani Sztálinnak, gátlástalan lett. Senkitől sem tartva, a háttérből az előtérbe lépett, nyílt sisakkal kezdett cselekedni, arcátlanul és pimaszul napról-napra mind hatalmaskodóbb lett. Mi, a körülötte lévők, egyre inkább meggyőződtünk az általa teremtett körülmények, az intrikálás, az emberek egymásra uszítása tűrhetetlenségéről, amint azt itt elmondták (az elvtársak felsorakoztatták a tényeket, nem akarom őket megismételni) és hogy a legapróbb kritikai megjegyzéseket is elfojtotta az üléseken, akár a Minisztertanács Elnöksége ülésén, akár a KB Elnöksége ülésén.

Ez az arcátlan, pimasz fráter, akinek már akkor kezdtük őt tartani, a későbbiekben meg, amint az most bebizonyosodott, kalandor és provokátor, aki nem ismerte a bolsevik párt erejét, nem ismerte mindegyikünk erejét és gyökereit, azt gondolva, hogy büntetlenül a torkára léphet mindegyikünknek, magát a legerősebb és legnagyobb embernek képzelte, olyannak, aki mindent megtehet, akinek minden meg van engedve és akinek minden megbocsátható. Mindegyikünk érezte, látta, átélte ezt, mindegyikünkben gyűlt a keserűség és a felháborodás érzése, ami aztán kitört belőlünk. Nem beszéltünk össze. Hogy miért nem beszéltünk össze és miért tűrtünk három és fél hónapig, megmondom. Nem mondhatjuk, hogy annak oka, hogy nem beszéltünk össze, a félelem lett volna. Hiszen politikailag néztük a kérdést, és Malenkov elvtárs, Hruscsov elvtárs, Molotov elvtárs, Bulganyin elvtárs helyesen fejtették itt ki a dolog lényegét. Nem siettünk, nem volt jogunk sietni, ha komoly politikusok, nem pedig gyávák vagyunk. Mindegyikünk előtolakodhatott volna és előre felfedhette volna lapjait, idő előtt, a kelleténél korábban, ő meg, persze sok politikai bajt csinálhatott volna.

Meglett volna a lehetősége annak, elvtársak, hogy ha a néphez fordul, a nép megbuktatja, elűzi, de neki eszköz volt a kezében. Belügyminiszter volt. Nem véletlenül törekedett erre a posztra, márpedig törekedett. Amikor megkérdeztem: “Furcsa, hogy te az MVD-t szemelted ki magadnak”, ő azt mondja: “Jobb ez így”, – ezt fojtottan mondta. A többségünkkel általában nem volt beszédes, csak az üléseken. Amikor összegyűjtöttük ezeket a tényeket és szilárd meggyőződésre jutottunk, én meg azt mondom, hogy meggyőződésre pedig jutnunk kellett, nem cselekedhettünk a sértettség érzéséből, önbecsülésből, mindannyiunknak politikailag kellett mérlegelni, erre tanítottak minket a tanítóink, így cselekszenek a marxisták, meg kellett győződnünk arról, hogy nem csak intrikussal van dolgunk, hanem összeesküvővel, kalandorral, provokátorral állunk szemben. És amikor meggyőződtünk róla, hogy kivel van dolgunk, cselekedni kezdtünk. Az Elnökség teljesen egyetértett ebben a dologban. Utaltam a legaktívabb elvtársak szerepére, de mi mind gyorsan és határozottan határoztunk.(sic!) Volt idő, amikor tűrtünk,. 3-4 hónap nem hosszú idő Sztálin halála után. Meg kell mondani egyenesen, hogy Sztálin idejében, mivel megvolt az általános politikai vezetés, nyugodtabban éltünk, bár Sztálin elvtárs, ahogy helyesen mondták, az utolsó időben nem tudott már olyan aktívan dolgozni és részt venni a PB munkájában. Két olyan periódus volt – a háború előtt és a háború után – amikor Sztálin elvtárs nem sűrűn hívott össze minket, amikor nem volt alkotó, eleven véleménycsere. Kétségtelen, hogy ennek megvolt a maga hatása és kedvező körülményeket teremtett Berija intrikálása számára.

[…]

Berija kalandor, meg akarta nyerni, a maga oldalára állítani az elégedetlen nacionalisztikus elemeket. Ez az egyik vonal.

Szabadon engedte a tolvajokat, a visszaesők egész hadát, kiengedett körülbelül másfél milliót. Mi a mellett voltunk, hogy engedjük ki a piti kis tolvajokat, mondjuk, egy asszony elvitt egy marék szalmát, és ezért három évre ítélték, az ilyet szabadon kell engedni. De hogy jön ez az asszony egy visszaeső tolvajhoz? Oda kellett volna figyelni erre, és a közkegyelemben részesülők első csoportjában nem is voltak tolvajok és visszaesők, ugye, Gorsenyin elvtárs, de aztán hozzájuk csaptak mindenkit, a tolvajokat is, a visszaesőket is. Ez volt az egyik vonal – kiengedni őket, hűségnyilatkozatot íratni alá velük, aztán felhasználni  őket  Ez egy nekibőszült, gátlástalan banda, ez Berija fasiszta bandájának a magja.

Bekiáltások:Úgy van!

Kaganovics: Visszaeső tolvajok, gyilkosok bandája. Ezt azzal a céllal tette, hogy szárnyakat adjon azoknak a nekivadult nacionalistáknak és sovinisztáknak a köztársaságokban – Lettországban is, Nyugat-Ukrajnában is -, és aktivizálja őket. Ezek az ő káderei. Megteremtette a maga kádereit. Ezt azért tette, hogy ráuszíthassa az egyik nemzetiséget a másikra, és a népek barátsága helyett a fene tudja, mit hozzon létre országunkban, azaz aláássa az alapokat. Ez volt az ő magatratásának irányvonala. Mindezt kétségtelenül egy meghatározott céllal tette.

[…..]

Azt nem nehéz megérteni, ugye, hogy az MVD nevére hivatkozva a nép elé lépni nemigen lehet, Berija nem ostoba ember. Neki a párt nevében kellett a nép elé lépni, s ehhez az emberek egy részét meg kellett törnie, az emberek másik részét meg az ügynökeivé tennie és aztán cselekedni. Ez ellenséges vonal, ez a külföldi országok kémszervezeteinek vonala.

Az elgondolása igen nagyszabású volt – elszakítani a Belügyminisztériumot a kormánytól. Elárasztott minket papírokkal, tájékoztatásokkal, sokat olvastunk, de nagy jelentőségű kérdésekről egyetlen papírt sem kaptunk, egyetlen papírunk sem volt. Ő maga cselekedett. Látszólag demokratikusan juttatta el hozzánk az információkat, de ténylegesen semmi komolyat nem nyújtott nekünk.

Az Elnökség helyzete. Már mondtam, hogy Berija nem csak a helyi szervezetekben ügyködött, hanem az Elnökségben is. Ez nem sikerült, itt embereire akadt. De azért a pártszervezetek is jeleztek a Központi Bizottságnak. Nem sikerült neki falat húzni a Központi Bizottság és a pártszervezetek közé. Az emberek azért mégiscsak felvetették a kérdést a Központi Bizottság előtt, és ha nincsenek a helyi pártszervezetek, talán nem is tudnánk mindenről.

Az ő liberalizmusa az ellenség liberalizmusa. Az ő közkegyelme, összes tettei, amelyeket véghez vitt, és összes intézkedései. amelyeket a párton belül valósított meg, az ellenség cselekedetei, az ellenségéi, amely le akarta teperni pártunkat. Ez persze nevetséges, hiszen az olyan pártot, amely ennyire gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, amelynek ilyen Központi Bizottsága, ilyen vezetői vannak, azt a pártot, amely Lenin és Sztálin vezetésével óriási győzelmek útját járta be, az ilyen pártot ez a törpe, ez a poloska persze soha le nem teperhette volna. De ez volt a terve, és sok embert elveszejthetett volna.

A párt elleni támadását Sztálin elleni támadással kezdte. Ami engem megrázott és megdöbbentett az, amikor a Sztálin halála utáni napon, mikor Sztálin még az Oszlopcsarnokban feküdt, valójában puccsot szervezett, megdöntötte a halott Sztálint, nekilátott zavart kelteni, bajt keverni, hol azt mesélte, hogy Sztálin rólad ezt meg ezt mondta, a másikról pedig azt meg azt, hol, hogy Sztálin őellene, Berija ellen is volt. Nekünk, egy csoport embernek azt mondta: Sztálin nem tudta, hogy ha megpróbált volna engem letartóztattatni, a csekisták fellázadtak volna. Mondta?

Bekiáltások az Elnökégből:Mondta.

Kaganovics: Ezt a Mauzóleum mellvédjén mondta. Amint ezt elmondta, azonnal megéreztük, hogy egy aljas fickóval, egy ellenforradalmárral van dolgunk, aki valamire készül. Sztálint a legkellemetlenebb, legsértőbb szavakkal ábrázolta. És mindezt olyan látszatot keltve tálalta fel, hogy nekünk most már új módon kell élnünk, erre meg arra van szükségünk. Meg kell mondani, hogy egyet-mást elért. Elérte azt, hogy a sajtónk agyonhallgatja a szocializmus gazdasági problémáit.

Bekiáltások a teremből:  Úgy van.

Kaganovics: Jól tudjuk, hogy az emberektől semmi emberi nem idegen. Erről még Marx szólt. Ez nem idegen Marxtól, Engelstől, Lenintől, Sztálintól sem. Jól tudjuk, hogy minden embernek vannak fogyatékosságai, voltak ilyenek Sztálinnak is. És mi, a tanítványai, nem szándékozunk őt isteníteni és úgy beállítani, mint akinek nem voltak fogyatékosságai. Sőt, mindig abból indultunk ki és azt tartottuk, hogy a mi tudományunk, a marxizmus-leninizmus nagy tudománya nem dogma, mi nem vagyunk betűrágók, a marxizmust alkotóan értelmezzük és tudjuk, amint ez meg is van írva a pártunk történetének záró fejezetében, hogy az élettapasztalatunk az élet ismeretével és megértésével gazdagodott, és ez a tapasztalat mindig új kérdéseket vetett föl és megkövetelte az ilyen vagy olyan döntések módosítását mind az elméletben, mind a gyakorlatban.

Az a sietség, az a szívósság, az a sistergő hűhó, amelyet Berija csapott e kérdés körül, megmutatta, hogy ez az ember karrierista, kalandor, aki Sztálin lejáratásával alá akarja ásni azt az alapot, amelyen ülünk, és megtisztítani maga előtt az utat, hogy – Sztálin után, úgymond, én vagyok a tekintély, én liberális vagyok, Sztálin után én gyakorlok közkegyelmet, én vagyok a leleplező, én csinálok mindent. Ez volt a célja, alá akarta ásni Marx-Engels-Lenin-Sztálin tanításának alapját. Figyeljék meg, a beszédeiben – a közzétettekben és a közzé nem tettekben – nem lelnek a marxizmus-leninizmus szavaira. Elméletileg kevéssé volt képzett, a könyvet, amelyről Molotov elvtárs beszélt, nem ő írta, abból csak tőkét kovácsolt magának. De még ha nem ismeri is a marxizmust-leninizmust, de igazi párttag lenne, nem beszélne erről. Ő viszont nyíltan – főleg a legutóbbi időben – szembeszegült a párt irányvonalával, amikor azt mondta, hogy meg kell változtatni Marx-Engels-Lenin-Sztálin tanítását, hogy ezt be kell ismerni a sajtóban. Amikor azt mondtuk, hogy Sztálin Lenin ügyének, Marx-Engels ügyének nagy folytatója, ő csak heherészett.

Az a véleményem, hogy most nekünk feltétlenül törvényerőre kell emelnünk Sztálinnak azt a jogát, hogy a munkásosztály nagy tanító-mestereinek sorába tartozzon és szellemileg vezesse a népet. (Taps)

RGANI, f.2, op.1, d.45, ll. 2–25 ob., 26 ob-30, 31-39. 40–43. Nyomdai példány.

FORDÍTOTTA PÁLL ERNA

Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.