BORISZ GODUNOV

 

A litván határ

1604. október 16.
Kurbszkij herceg és az önjelölt, mindketten lovon. Az ezredek a határhoz közelednek
KURBSZKIJ

(elsõként vágtat be)
Hát itt van végre! Az orosz határ!
Hazám, szent Oroszország, hódolok!
Az idegen port piszokként lerázom
Ruhámról – szippantok a levegõbõl:
Ismerõs és finom!… Vigasztalódhatsz,
Apám, szinte ropognak az örömtõl
Sírjukban is számûzött csontjaid!
Örökölt kardunk megvillanhat újra:
Híres kard, réme a sötét Kazánynak
A cári Moszkvát óvó tiszta penge!
Remélve várt uralkodó nevében
Foroghat majd a véres dáridóban.
ÖNJELÖLT

(csöndesen léptet, lehajtott fejjel)
Milyen szerencsés fickó! Tiszta lélek:
Dicsõség és öröm játéktere!
Lásd, kimondhatatlanul irigyellek,
Kurbszkij fia! Felnõttél számkivetve,
Apádat ért sérelmet elfelejtve;
S hogy síron túl tedd jóvá bûneit,
Készülsz, hogy véred ontsd Iván fiáért;
Hogy visszaadhasd országának a
Törvényes cárt… Nemes ügy, igazad van:
Csoda, ha izzik minden porcikád?

 

KURBSZKIJ

Nem ugyanezért lelkesedsz te is?
Elõtted Oroszország, a tiéd.
Saját embereid várnak: a te
Moszkvád, Kremled és államod.

 

ÖNJELÖLT

De itt orosz vér fog ömölni, Kurbszkij.
Ti tiszták vagytok – cárért küzdötök,
De testvérharcba hívlak, hogyha lengyelt
Viszek oroszra, s mutatom a Moszkva
Felé vezetõ utat a mohóknak!…
De bûnöm ne az én fejemre szálljon –
Hulljon csak rád, királygyilkos Borisz! –
Elõre!

 

KURBSZKIJ

Elõre! Jaj Godunovnak!
(Elvágtatnak. A seregek átlépik a határt)

 

A cári Duma
Cár, pátriárka, elsô és második bojár, Baszmanov, Sujszkij
CÁR

Eszem megáll! Egy szélhámos, szökött pap
Rablóbandát irányít ellenünk,
S levélben fenyeget! Betelt a mérték!
Ideje megfékezni a bolondot! –
Indulj, Trubeckoj, s te, Baszmanov, elkel
A segítség legjobb vezéreimnek.
Csernyigovot szorongatja az õrült,
A város fölmentésre vár.

 

BASZMANOV

Uram,
Még három hónap sem telik bele,
S az önjelöltnek híre-hamva sem lesz;
Vasketrecben hozzuk Moszkvába, mint
Egzotikus vadállatot szokás,
Isten legyen tanúm. (Trubeckojjal együtt el)

CÁR

A svéd király
Követek útján szövetséget kínál;
De nem szorulunk külföldi segélyre;
Van saját katonánk is épp elég,
Hogy visszaverjünk árulót, s polákot.
Elutasítottam.
Te, Scselkalov, küldj
Utasítást összes parancsnokomnak,
Hogy lóra kapva, hívjanak be minden
Hadkötelest a régi rend szerint –
És szedjék össze a kolostorokból
A papok szolgálóit. – Valaha,
Mikor hazánkat veszély fenyegette,
A barátok maguk mentek csatába –
De most szükségtelen zaklatni ôket;
Elég, ha imádkoznak értünk. Így szól
A cár parancsa, s a bojári döntés.
S most fontos kérdésben határozunk:
Tudjátok jól: az önjelölt pimasz
Álhíreket röppent föl mindenütt;
És szétpostázott körlevelei
Félelmet s kétkedést hintettek el;
Az utcákon pártütõ pletyka jár,
S fõnek a fejek… jegeljük le ôket!
Szeretném a vérontást elkerülni,
Hogyan, s mivel? Ezt döntsük el. Elõször
Te mondd el, szentatyám, a véleményed.

 

PÁTRIÁRKA

Áldott legyen a Fönnvaló, aki
Kegyelmet és józan türelmet oltott
Lelkedbe, nagyszerû uralkodónk;
A bûnözõk halálát nem kívánod;
Kivárod, míg belátják tévedésük:
Be is látják, s akkortól az igazság
Napja süt ránk.
Istenfélõ rabod
A világi ügyekhez nem konyít,
De nézetét hadd ossza meg veled.
Az ördögfajzat álruhás barát
Gyimitrij szerepét játssza a népnek;
És pléhpofával a herceg nevével
Takarózik, mint egy lopott palásttal:
De tépjük csak le róla jelmezét –
Meztelenségében megszégyenül.
Maga az Isten ad kezünkbe eszközt:
Tudd meg, fenség, éppen most múlt hat éve
– Abban az évben, amikor az Úr
Kezedbe adta a cári jogart –,
Meglátogatott egyik este egy
Hajlott hátú pásztor, ôsz öregember,
S elképesztõ titkot közölt velem.
Így szólt: „Gyerekkoromban megvakultam,
S azóta nem láttam sem éjszakát,
Se nappalt: mindhiába gyógyitottak
Ráolvasással és szagos füvekkel;
Hiába mentem nagy csodatevõkhöz
Kolostorokba térdet hajtani;
Hiába mosdattam sötét szemem
A szent forrásokból mert gyógyvizekben;
Látásomat nem adta vissza Isten.
Így aztán leszámoltam a reménnyel,
Vakságom megszoktam, s a látott dolgok
Álmomban sem köszöntek vissza már.
Ha álmodtam: csak hangokat. De egyik
Mély álmomban gyerekhang szólitott:
»Kelj föl, apó, és Uglics városába
Indulj, ott áll a Színeváltozás
Temploma; síromnál mondj egy imát,
Az Úr kegyes – s én járok közben érted.«
– De hát ki vagy te? – faggatom én a hangot.
»Gyimitrij herceg; tudd, az Ég királya
Befogadott az angyalok karába,
S nagy csodatévõ lettem általa!
Indulj, öreg.« Reggel az jár eszemben:
Miért is ne? Háthogyha csakugyan most
Ajándékoz meg a gyógyírral Isten…
Gyerünk – s a hosszú útnak nekivágtam.
Elérve végre Uglicsot, belépek
A szentegyházba, misét hallgatok,
S az áhítattól elered a könnyem,
Zápor patakzik, mintha könnyeimmel
A vakság is lehullana szememrõl.
Mikor a nép szétoszlik, unokámhoz
Fordulok: »Iván, vezess most Gyimitrij
Herceg sírjához«. És a kisfiú
Odatámogat… Míg a sír elõtt
Félhangosan mormoltam az imát,
A szemem is kitisztult. Újra láttam
Isten napját; a fiút és a sírt is.”
Fenség, így adta elô az öreg.

 

(Általános megrökönyödés. A beszéd hátralévõ részében Borisz néhányszor megtörli kendõjével az arcát)

És akit csak Uglicsba küldtem akkor,
Tanúsította, mennyi nagybeteg
Szerzett hasonló módon enyhülést
A trónörökös koporsója mellett.
Azt tanácsolom, hozasd át a Kremlbe
A szent ereklyét: közszemlére tesszük
Az arhangelszki egyházban. S a nép
Átlátja majd a szélhámos csalását,
S az ördög mûve porként szertehull.

 

(Csönd)
SUJSZKIJ

Ki ismeri a Magasságos útját,
Szentéletû atyám?! Mert én bizony nem.
Egy gyermek porhüvelyének is adhat
Örök álmot, csodatevõ erôt;
De muszáj, hogy a pletykát elfogultság
Nélkül, higgadtan vizsgáljuk fölül;
Állást foglalhatunk-e zavaros
Idõkben ilyen horderejü ügyrõl?
Nem mondják majd, hogy szent relikviákból
Faragtunk magunknak világi fegyvert?
A nép korlátolt és ingadozik,
A pusmogásnak úgysincs vége-hossza:
Minek a fejüket összezavarni
Egy nem várt, rendkívüli újdonsággal?
Fontos, hogy még írmagját is kiirtsuk
A csuhásról keringõ szóbeszédnek;
De erre van egyszerûbb módszer is. –
Így, jó uram, hogyha megengeded,
Én magam állok ki a nép elé,
Hiszékenységükért leszidom ôket,
S leleplezem a szélhámos csavargót.
CÁR

A legjobb megoldás! – Szent pátriárka,
Fáradj be, kérlek, ide a szobába:
El kell beszélgetnünk még errõl-arról.

 

(El, valamennyi bojár követi)
EGYIK BOJÁR

(halkan a másikhoz)

Észrevetted, hogy elsápadt a cár,
És arcáról csöpögött a verejték?
MÁSIK BOJÁR

Bevallom, rá se mertem nézni; sôt
Lélegezni se, nemhogy mocorogni.

 

EGYIK BOJÁR

De Sujszkij kivágta magát. Ügyes!

 

Az észak-novgorodi síkság

1604. december 21.
Csata

Margeret, Walter Rosen, Gyimitrij, katonák
KATONÁK

(összevisszaságban menekülnek)

Végünk! Végünk! A trónörökös! A polákok! Itt vannak a nyakunkon!
(Margeret és Walter Rosen kapitányok jönnek)
MARGERET

Hová-hová? Allons… nem takarodsz vissza azonnal?
EGY MENEKÜLÔ

Takarodj vissza te, ha olyan nagy kedved van hozzá, nyomorult senkiházi.
MARGERET

Quoi? Quoi?
MÁSIK MENEKÜLÔ

Kvá-kvá! Könnyen brekegsz te, tengerentúli béka, az orosz trónörökösre; de mi pravoszlávok vagyunk.
MARGERET

Qu’est-ce à dire pravoszlávok?… Sacrés gueux, maudites canailles! Mordieu, mein Herr, j’enrage: on dirait, que ça n’a pas des bras pour frapper, ça n’a que des jambes pour foutre le camp.
ROSEN

Es ist Schande.

 

MARGERET

Ventre-saint-gris! Je ne bouge plus d’un pas – puisque le vin est tiré, il faut le boire. Qu’en dites-vous, mein Herr?
ROSEN

Sie haben Recht.
MARGERET

Tudieu, il y fait chaud! Ce diable de Önjelölt, comme ils l’appellent, est un bougre qui a du poil au cul. Qu’en pensez vous, mein Herr?
ROSEN

Oh, ja!
MARGERET

Hé! voyez donc, voyez donc! L’action s’engage sur les derrières de l’ennemi. Ce doit être le brave Basmanoff, qui aurait fait un sortie.
ROSEN

Ich glaube das.
(Németek jönnek be)
MARGERET

Ha, ha! voici nos Allemands. – Messieurs!… Mein Herr, dites leur donc de se rallier et, sacrebleu, chargeons!
ROSEN

Sehr gut. Halt!
(A németek fölsorakoznak)
Marsch!
NÉMETEK

(elindulnak)

Hilf Gott!
(Ütközet. Az oroszok megint megfutamodnak)
LENGYELEK

Gyõzelem! Gyõzelem! Dicsõség Gyimitrij cárnak!
GYIMITRIJ

(lóháton)

Fújjatok takarodót! Gyõztünk. Elég lesz; kíméljétek az orosz vért. Takarodó!
(Trombita harsog, dob pereg)
A székesegyház elõtti tér Moszkvában
Nép, kisfiúk, öregasszony, az eszelõs, Borisz és a bojárok
EGYIK

Na vajon, hamar végez-e a cár a templomban?
MÁSIK

A misének vége; most van a könyörgés.
EGYIK

He? És kiátkozták-e már azt a…
MÁSIK

Ott álltam a templomtornácon, és hallottam, mikor a Duma titkára elüvöltötte: Griska Atrepjev – eretnek!
EGYIK

Hadd átkozódjanak; a hercegnek semmi köze ahhoz az Atrepjevhez.
MÁSIK

És most éneklik a hercegért az Örök világosságot.
EGYIK

Örök világosságot az elevennek? Majd megkapják a magukét az istentelenek!
HARMADIK

Hé, micsoda óbégatás ez? Csak nem a cár jön?
NEGYEDIK

Nem, ez csak az eszelõs.
(Belép az eszelõs, vaskalapban, önkínzó bilincsekkel teleaggatva, kisfiúkkal körülvéve)

 

FIÚK

Nyikolka, Nyikolka, Vassapka!… Hóha-hó!…
ÖREGASSZONY

Hagyjátok békén a szentembert, ördögfiókák! – Nyikolka, könyörögj értem, bûnösért.
ESZELÔS

Aggyá, aggyá, aggyá egy kopejkát.
ÖREGASSZONY

Nesze egy kopek, aztán emlékezzél meg rólam.
ESZELÔS

(Leül a földre és énekel)
Telihold ragyog rád,
Kismacska miákol,
Kegyet várj, bolondom,
Az egek urától!

 

(A kisfiúk megint körülveszik)
KISFIÚ

Szervusz, Nyikolka! Mondd csak, mért nem veszed le a sapkád?
(Megkocogtatja a vaskalapot)
Nicsak, hogy kong!
ESZELÔS

Van ám egy kopejkám.
KISFIÚ

Nem igaz! Mutasd csak.
(Kitépi a kezébõl a kopejkát és elszalad)
ESZELÔS

(sír)
Elvették a kopejkámat! Bántják Nyikolkát!
NÉP

A cár, jön a cár.
(A cár kilép a székesegyházból. Egy bojár, elõtte haladva, alamizsnát osztogat a koldusoknak)
ESZELÔS

Borisz, Borisz! A gyerekek bántják Nyikolkát.
CÁR

Adjatok neki alamizsnát. Miért sír?
ESZELÔS

A kisfiúk bántják Nyikolkát… Parancsold meg, hogy vágják le ôket, ugyanúgy, ahogy a herceget is levágattad.
BOJÁROK

Tágulj innen, bolond! Fogjátok meg ezt az agyalágyultat!
CÁR

Hagyjátok. Imádkozz értem, szegény Nyikolka.
(El)
ESZELÔS

(utánakiált)
Nem és nem és nem! Nem szabad imádkozni Heródes királyért, nem engedi a Szûzanya.
FORDÍTOTTA RADNAI ANNAMÁRIA ÉS TÉREY JÁNOS

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.