2000 leütés (Szüts Miklós)

Állok a parkoló automata előtt, havas eső, süvítő szél. Bedobom a százast. Nem kell neki. Innen már ismerős: Mikulás zacskó, aztán hamarosan jön a büntetés-levél. (Válaszlevél ment: nem ette a százasom. A sokszorosított válasznyomtatvány: sajnálatos módon a százforintos „megmágneseződik”: tessék földhöz vágni! Bele a latyakba? Tessék mondani, a hólétől is elmúlik a mágnes? Nem lehetne akkor egy e célra szolgáló száraz földdarabot rendszeresíteni a készülék mellé?)

Hogy van ez? Muszáj mindennek szarnak lennie? Mégiscsak átok ül e nemzeten?

Bánatosan feltekintek: előttem éppen átrendezik a Gellért teret. Hatalmas kunkorral terelik az utat s a villamost: a megálló-járda negyedakkora lesz, mint eleddig, tömeg, életveszély. Mit kerül a kunkor? Ivókút épül. Ötvenszeresen túlméretezett hatalmas kőelefántlábakon horgolt inka sapka: egy förtelem. (Csak meg kellett volna nézni a mögötte álló szállodát; nagy tömeg s mégis könnyed, pontos arányok…) Nem volt elég fenn a dombon a tér felé seggét mutató hintaló? Nem volt elég a hibátlanul rosszarányú kőkereszt?

Hogy van ez? Ez nem környezetszennyezés? És marad! Előbb múlik el az ózonlyuk!

Azt gondoltuk a múlt rendszerben: a hhhatalom! Nincs apelláta. Nagy szállót akar Gáspár elvtárs, tönkretesszük a Rózsadombot. Finta „börtönfala” az Intercontinental hátsó fertályán már kicsit gyanús volt: de hát ebben a rendszerben nem számít az ember, a belváros képe ezeknek megvetett kispolgári nyáladzás…

Mikor a Korona szálló megjelent a Kálvin téren úgy tûnt, itt a biztos pont: innen már nem lehet lejjebb menni. Nézzük meg most a Kálvin teret: na ugye, hogy bőven lehetett? Kell még? És az MTI-ûrbázis a Naphegy tetején? A MOM-zászlósházak?

Vagy a Hattyú ház: egy másodéves építészhallgató másnapos álma: a város felé erdélyieskedően barátságoskodó, finomkodó pofi, míg a hegy felé eső oldal törökriasztó végvár. Kedvencem a faragatlan terméskőből épített boltív, amit „természetesen” beton tart felülről, ki tudja meddig?

Ugye azóta sem jutott eszébe senkinek, hogy a SZOT szálló teljesen törvényellenesen épített, minden építészeti szabványt elemi szinten sértő két felső szintjét visszabontassa?

Lehet hogy a butaság, a tehetségtelenség, mégsem rendszerfüggő? Félek, ezekről mindannyian tehetünk, ezek a botrányok a mi botrányaink.

A rendszer mi vagyunk. Le système, c’est nous.

Szüts Miklós

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.