BRÓM
Mint mészbe ágyazódott kagyló nyomát a kőzet:
A pázsittal határolt, egykedvű téglalap
A pontot őrzi: itt állt a lakkszagú barakk.
A bádogvályú rozsda zabálja ismerősebb:
Ez volt a menza. Képzelt homlokzata előtt egy
Zászlórúd búsul Ennél is mulatságosabb
Egy itthagyott bitófa lenne. Magnak maradt
Néhány tölgy, s ezt a tisztást meg úgy hívták: a körlet.
A moccanó avar közt megvillan egy cafat
Az alvilági zöldre vikszelt linóleumból,
Mely a sakktábla síkos kockáira tapadt;
A brómos tea íze ebből a barna múltból
A legvilágosabb és legbódítóbb zamat
Ínyünkön úgy ficánkol, hogy elszédít az undor.
PÉNZ
1
Ma arra kértem az Atyát:
Ha pénzt nem, adjon legalább
Kötést a szemre, türelmet a télre!
Úgy éljek, mint a lassú gazdaság,
Csak négyévente véve művelésbe
A termőföldet, mint a bölcs maják.
Nem látom, sejtem: szirmait kitárja
Az új hajtás, a férfikor virágja.
2
Agyam lakója volt ezer
Gúnyos gond ezret űztem el;
Szememben egy a légüresnek ismert
Alak s a tétje-nincsen alkalom
Virágozzék megint a negyedik kert,
S heverjen három égtáj parlagon!
Miért volna lent a szépreményü táj szebb,
Mint fönt a hámló oldalú Kopárhegy?
3
Az ínség, mint az égető
Kór, kínoz: üres a jövő
Aprópénzét vendégelő szelence
A teljes gyógyulást ha van ilyen
Meghozza Isten túlságos kegyelme.
Csitt! Végigborzong idegeimen
Az előérzet: a beteg a bőség
Birodalmában óriásra nő még.
4
Atyámat kérem: lapjaim
Közé pillantva rózsaszín
Ujjal mutasson a jóképü ászra,
S tartson játékban tervemnél tovább;
Mert pórul jár, ki kártyáit kijátssza:
A pókerarcon bíbor pír fut át,
S a gyomrot roppant prés szorítja össze
Egyetlen görcsbe dermedő ökölbe.
5
Testével izgat az arany
S a tőke terve megfogan
A téli álmát alvó öntudatban;
A millióknak szörnyű híja van,
S mikor számlám apad, javíthatatlan
Istenre emlékeztetem magam,
Ki törvényen kívül tett szert vagyonra,
S szégyellt pénzét az éhezőnek osztja.
6
Pénzt oszt, minthogyha életet,
Vagy életet mér pénz helyett
Ha két gazdagság egyesülne titkon,
Élhetném eltartóim életét.
Mint töprengő fegyenc, végigsimítom
A gömbölyű tarlót, hajam helyét;
Szeretném már a törvényt tönkretenni,
S Uram szemébe ordítom: Fizess ki!