IRIGYSÉG
Ikarosz kékes könnyelműségtől
Vonzva egy arany bíbicet imitál
Odafent, egy fiú csibészee nevetése
Csigázik a visszhangon keresztül,
A megérzés levegős labirintusán.
Daidaloszt, szemében a déli napvilággal,
Egy élethosszával előzve meg,
Túlszárnyalva a madarak egyensúlyát,
Csodálkozva, hogy a kékség
Ezen apró teremtménye miként képes
Szembeszállni a sós passzát szelekkel.
Biztosan, könnyű szárnyak kürtjelében
Lendületesen, lélegzetvisszafojtva
Felülmúlva a bíbic magas reppenését
És merészségét. De képtelen volt ellenállni,
Szemben a só ízű éggel megszámolta a tollakat.
BŰNBAK
Az alfa farkas egy egész életre választ
Magának társat, a többi nőstény
Farkas a földet bámulja, Sárgás fény
Szivárog a hímek notórius szeméből,
Most orozzák el első és utolsó
nászukat. A csorda kitaszítottja,
Az albínó, az emberek kedveltje,
Nyüszít, farkát csóválja és hasmánt
Araszol előre. Éjjel nem alszik soha.
Miután átlépdelt tüskés füveken,
Ott ahol az alfa hím vizelt,
Egy árnyék bukdácsol tovább
A fák között. A kezdetektől a
Vadonba száműzött, mint aki
Betegnek született, az ember
És a fénylő között kell állnia.
A WILLENDORFI VÉNUSZ
Akkora, mint egy férfi ökle,
Nagy, mint egy fekete borsszóró
Megtöltve voodoo varázsporral,
Mint két hájas kardvirággumó,
Belenőve az elétáruló homályba.
Dudoros és termékeny, e világi,
Tojásdad, szerelemre éhes,
Virágzó hozsannáktól
Terhes. Szépsége a földre
Erőszakolja tekintetünket,
Ez a tömzsi Vénusz
Fonott sisakjában, jókora
Mészkőből kifaragott,
Blues énekessé formált,
Termetes kicsinységében
Mindannyiunkat térdre kényszerít.
FORDÍTOTTA GYUKICS GÁBOR