Versek

Gyakorlógyufák

bubák, bubák,

szép, fehér bubák,

tormasorban álltok szagtalan,

szívemnek mégis mintaméz,

mintaméz,

szálanként éneklek el,

szálanként égetnek el,

(:piroslik kezemben a pillanat🙂

sercegve égnek belém,

pörsenésben perzselés,

epekedésben epekõ,

marcona katonaharsona,

pupák dudák,

gyakorlógyufák,

kertben és padokon gyakorló svihák,

egy érintés, gesztus vagy félmosoly:

ez itt egy álarc,

az ott egy fûz,

hús a húsomból, ami összetûz,

egy emlék, egy csónak,

amiben evezünk,

te, én és a pulyák,

a szép fehér bubák,

meg a fekete gyakorlógyufák.

Hople anyó szongja
a függöny elõtt (énekel)

menyétek zöldje,

menyek országa,

mennyország,

mennyország,

akárki meglássa.

Szürke és poros,

nem lakja bíboros,

de az én földem,

laktam földem ez itt.

Ha párnám megrázom,

egy kis tollforgatás,

egy kis szemforgatás,

máris hullik a,

hullik a

köd.

Kinézesz ablakon,

leülsz egy pamlagon,

kopogsz egy paplakon –

szitál a köd.

Belep a köd.

Rád ül a köd.

Egy kis tollforgatás,

egy kis szemforgatás

– és belep a köd!

– belep a köd.

Minden van itt, ami máshol,

csak kicsit szürkébb,

csak kicsit más.

Megterem itt is a bárhol,

csak le ne szakadj az ágról,

te ágrólszakadt,

te ágrólszakadt,

mindened megvan itt,

ami meg nincs, nem is kell,

legyél csak szürke,

legyél csak mától,

ne az orrod töröld,

inkább a múltat,

a megtanultat,

ami a legjobban untat.

Umtatta, umtatta, umtatta.

Hullik a köd,

ez itt menyország,

kicsit szürke,

kicsit más,

köd lepte,

a valódi égi mása,

elkapta a köd varázsa.

A vanásról

Könnyû neked ezzel a vanással, vagysz, elvagysz,

vagyogatsz,

minden délután esõben ragyoghatsz.

A kinti világba indulsz, magas gallér, szoros kalap,

kezem meg ott kotorászik az inged alatt.

Vagysz,

fagysz,

laksz,

keksz

– nem élet ez.

Este-reggel ha ölelsz,

gyereket hozol-viszel,

replikázol, ahogy az esõben ázol,

minden autóbusz elgázol.

Jobb is, ha nem vagysz,

legalább nem vinnyogsz,

nem horkolsz a fülembe.

Lehetsz évekkel fiatalabb,

karcsú, slank,

gubbiói farkas,

pompeji szeretõ.

Vagy mégis inkább így kellesz nekem,

így ahogy vagysz,

ilyen vanással,

vagyogatva?

Könnyû neked.

Én karcsú vagyok és slank,

évekkel vagyok fiatalabb.

Ragyogtatsz, én szemtelenkedem,

ráncosodsz, én fúrom magam,

vacakolsz, az ablakon babrálsz,

farsangi jelmezt varrogatsz,

én meg elvackolom magam,

legyen akkor ez a levés, levegetés,

leves húsból meregetés,

szájégetés, csípés meg kivárás,

kérhetek-e többet,

most mondjam, hogy kevés?

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.