Fekete pont-Nap
(ének)
I
Fekete pont-szem
Fekete pont-árny
Bárhová rejtõztem,
mint kutya megtalál
Bármerre menekültem,
mint Nap elkísér
Úgy lát, mint a hal
(Ó szegény! mint feleség, mégis
mint ellenség)
Elcsúszott
megbotlott
Bezárult
fogságba került mindenem
Megköszönve kacag
Nem távolodik
Sehol se marad
II
Nap, éj
forog
Reggel, est
egymást hozzák
Mellkasom, törékeny,
tûz, víz simogatja
Sajnálat, gyûlölet
eggyé olvad
Árván marad
barátkozni kíván
Mint újszülött kori társam
Fekete pont-szem
Fekete pont-Nap
Bárhová rejtõztem,
mint kutya megtalál
Bármerre menekültem,
mint a hal lát
Lépésre se távolodik
Egyáltalán el se válik
Kísér
Gyõzelmi öröm
idegen öröm!
Gyõzelmi öröm
idegen öröm! így
Fecseg
A visszhang nem csendesül
Libasorban jönnek
(Mintha vádolna!)
Aggasztó elviselhetetlenség
Ismétel!
III
Hulló falevél,
Szétfoszló hang,
Hullócsillag,
Elhunyt lélegzet:
Összefonódnak, s utána szétválnak
Tágas Körforgás sûrûsödik,
Mintha találkoznának
Szûk Körforgást kitágítja
Egy értelem, végtelen sok
Világos indok, szorongató homály,
Tovább,
Létezõ léttelen minden
Áruló test
Átalakul csontodnak szilánkja
HASADT KIS DARAB!
Bár szunnyad, bár éber
rábeszél
Fül és test
Elzsibbadt gondolat, valamint
lelket
Pihenni se hagy
Mindenképp aggaszt
IV
Pihenni nem hagyó
Mindig kínzó
Átkot egye meg
Fekete pont-szem
Fekete pont-Nap
Jó volna, ha
megvakulna
Jó volna, ha
elaludna!
Gondolatomban
Eltitkolt vád
Nem lenne jó, ha
megvakulna
Nem lenne jó, ha
elaludna!
Ingujjban mond imát
V
Amerre jártam talpa alatt
Fekete pont-árnyam,
Bárhová menekültem
magasra
Fekete pont-Napom
Hol maradt,
nem tudja
Ahová szétmorzsolódott,
nem tudja
Nincs látszat
Nincs gyötrõdés
Amikor
Gyõzelmi örömmel
ölelkezünk
Siet,
ihaj! ordítok
Tûzben a hegy mélye
Õsi korok bûne, nehézsége
Két vörös szikra
Két vörös csillag
Fekete pont-szem
Fekete pont-Nap
Kívánságom: megvakuljon
Kívánságom: elaludjon
(Akaratom nyakam körülköti!)
Eltûnik hideg verejtékem
Alaktalan szivárvány mellkasomból felragyog
Árnyában jajveszékelek
E földön
enyém
Már egyetlen sincs
(Levegõtlen rések
oldódnak,
Határvonal-létem
habként eltûnik!)
Tûz, víz határát olvasztja
véletlenül árván maradt
Lévén föld égbolttal egy teljes vég
Ártó szellem formálja,
Elemészti
Tüzet fog, lángra lobban
Mint folyó medre
Izzó hamu marad.
Bõrömet-húsomat felhólyagosítja
fonnyadó csalán,
Nyugalmamat-nyugtalanságomat átszúró sün
neszezése abbamarad
Kényszeredetten forgó
Kerekek ágya is szorongató
Bár kerekek visszhangja
elcsedesedett
Ej be kár!
Be kár!
Békét sem mutató
Kétségbe esett kínzó
Sajnálni való
Fekete pont-szemem!
Sajnálni való
Fekete pont-Napom!
Idő-Kígyó
Szomjazom míg az Idõ-Kígyó hajt
Amint farkára lépek
Vedlõ bõrébõl siklik tovább
Szomjamat
Száradó homokpuszta bõgésével
kioltja
Árnyával hidat ver
Délibábfolyó felé tekereg.
fordította Törcsi Levente Balázs