Getszemáni
halálos szomorúság fogta el lelkemet
hatalmába kerített a halálfélelem
kétség s tudás gyötör minden tagomban reszketek
halotti lepedõmön vért verejtékezem
hozzád fohászkodom te mindent megtehetsz
vedd el tõlem ecettel teli kelyhedet
de minden ahogy te akarod úgy legyen
és ahogy én akarom és te megengeded
Éli, Éli!, miért hagysz meghalni engemet
kelyhed hogy ki ne igyam el nem kerülhetem
mégis még nem késõ talán másképp is lehet
Abba, Atyám!, te bármit te mindent megtehetsz
a kómában fuldokló haldoklót hirtelen
élõvé nyilvánítod és hazaengeded
Éli, Éli!, Élni, Élni! de ne ez legyen
csak ha úgy akarod én engedelmeskedem
maradjon el az óra Uram kegyelem
a test már kész a lélek már erõtelen
elég volt itt az óra bevégeztetett
a kelyhet az utolsó cseppig felhörpintem
nézzétek itt jön ki elárult az Isten
Casanova halála
elegem van a sok szép perfekt nõbõl
vén fasz vagyok ugyan még mi ki vár rám
pár élveteg nyanya az elfekvõbõl
képzeletemben megannyi diáklány
*
ha jól emlékszem beszartam vaságy sodronya nem nõ remeg alattam
s te nem ápolsz A! hol vannak a nõk A-tól Zs-ig egyik se látogat
vén idióta bocsáss meg nékem A én nem ilyen halált akartam
csendben levetkõztem testem türelmetlen várja a kórbonclányokat
*
föléd áll szeméremszõrzetével cirógat ismerõs pinaszag
fekete harisnyás combját fekete ölét széttárva vár
utolsó leheletig baszod csontig velõig lelkedig leszop
már nem láthatod a szomszéd ágyakon kefél a szép halál
*
ki se tudom verni csövelek kacsába
igaz föl se áll nem tudnék kúrni jót
inni enni a kurva infúziót
vigyétek innen egy büdös picsába
minek ez a kibaszott katéter
ettem ittam öleltem most már én vagyok az étel
utolsó porcikámig lerág nagy patkány a rák
alattam üresen kong a kanül
ágyamnál évek óta halkan ül
egy árva szót se szól néha betakar a halál
tüdejébõl édes gecit felköhög az élet
látjátok alfeleim én utoljára ébren
ami kifér a csövön seggbe orrba szájba
orgia tombol körülöttem
haldoklók nyögnek nyöszörögnek
sorra kerülök én is a halál faszára