Versek

Hártyavér

Ez egy elégikus kor,

vagy a fohászok kora.

Ki itt belépsz,

add le a fegyvered,

és hagyj fel minden reménnyel –

Hommage-t már csak merényel

az ember, azt nem lehet

csak úgy, mintha penész

nõne a lapokra,

ez egy elégikus kor.

Vagy a fohászok kora,

vagy dalocskáké e kor.

Vándor, vidd hírül,

ha ez tovább is így megy,

akkor a világnak annyi –

de a legjobb csak hagyni,

s nem baj, kutyák pisilnek

és szarnak rá, kihûl

elõbb-utóbb; mikor?

Nincs szükség mikorra.

Ki itt belépsz,

gondolkodj azon,

hogyan jutsz ki majd,

mert nem biztos,

hogy ki is mehetsz innen –

most még nevetsz, mígnem

lefagy a vigyor piszkos

szádról, és kihajt

a félelem arcodon,

szemedben a félsz.

Add le a fegyvered,

a ruhatárban kapsz bilétát,

de hiába õrzöd,

nem kapod majd vissza,

és élned kell nélküle –

nézheted, rémül-e

tõled bárki, s elég a karizma,

vagy már perzselik bõröd –

hulládon majd ki lép át?

Egyébként egyremegy.

És hagyj fel minden reménnyel,

költsd el az összes pénzed,

szórakozz, bulizz, élj,

csinálj csak olyat,

mit még nem tettél soha –

és a sors nem lesz mostoha,

jön majd a jó vonat,

s ha leszáll a tiszta éj,

érzed, adót miért szed.

És ne mondd, hogy kemény hely.

Hommage-t már csak merényel

a költõ mostanság,

mert szégyelli magát,

meg egyszerre nem is:

libikókán tologatja a seggét –

irón, metafór, szarszag, fenség:

ezek egyszerre berizs-

porozzák a költõ valagát,

s míg mások csak fossák,

õ beéri kevéssel.

Az ember, azt nem lehet

csak úgy libbenteni,

mint holmi fátylat,

súlya van neki, szegénynek,

ezért keményen ütni kell –

pitizik, gyilkol, ül; mivel

mint vezényszóval, megélhet,

és érezhet némi vágyat,

de inkább nem is meri

kihámozni a forró lényeget.

 

Csak úgy, mint a penész,

lassan terjedve, észrevétlen,

falból kibonthatatlanul:

úgy kell megkapaszkodni,

és akkor nem is volt hiába –

így kell hát élni, virága

legyél a falnak. Hogy mi-

ért? A jó pap is holtan tanul:

lassan megérted s megértem,

hogy hibából, hiába élsz.

Nõne a lapokra

magától gomba, zsálya,

cédrus és fenyõ, ha föld lenne

a lap, de hát nem az mégsem,

és a nevük mégis itt áll –

mert mindeközben diktál-

nak, tarkómon pisztoly csövét érzem,

és írom ezt öklendve,

várva egy apró talánra,

várva szebb napokra.

Ez egy elégikus kor.

Lesz még sírás, lágy kenyér,

mégis valahogy olyan csak,

mintha rossz viccen nevetnék,

vagy a vicc jó, de síri csend

fogadja, és mégis: csak kicsent

valamit a széfbõl, mégis szerencsénk

lesz, nem kell ontsanak

vért patakban: marad a hártyavér.

Kövér döglény duruzsol.

Ez egy elégikus kor,

nincs szükség mikorra,

szemedben a félsz.

Egyébként egyremegy,

és ne mondd, hogy kemény hely –

õ beéri kevéssel:

kihámozni a forró lényeget,

hogy hibából, hiába élsz,

várva szebb napokra.

Kövér döglény duruzsol.

Galambjaim

 

Megül a galambpár a lámpán

(balkáni gerle, egyébként),

ó természet (szobámban páfrány,

szomszéd táprudazza a repkényt),

 

kitolunk veled, miként enyészet

(nekünk mellesleg fõ ellenünk)

teszi, de gondol merészet

a pár galamb, s megkerül

 

azonnal az a néhány tettes,

(név szerint!) ki a szélvédõt piszkítja,

s már szárnyával verdes,

levegõt kavar s izzít. Ja-

 

víthatatlan békéje a létnek,

mert a halálra, mint szél-

védõre, nagyívben temérdek

guanót pakol, s ha gerincét

 

eltörik, akkor mit érez?

Lepereg talán a film,

vagy nem tudja, mi is ez

(ó, gyilkos talányaim!)?

 

Galambpár ül hát a lámpán.

Macska surran menyétként,

a vizet beissza páfrány,

szél suhogtatja a repkényt,

 

színekben látszik az enyészet,

s mindent a világban fellelünk,

hangok, szagok, színek beszélnek,

a Nap s a Hold ragyog nekünk,

 

a meleg szél nekünk kedves,

szárnyunkat szélre borítja,

szárnyunk nem is verdes,

mikor a nap izzítja

 

a földet (majd elégnek

a kazlak), s amint szél

kerekedik, temérdek

társam repül. Az a cél,

 

jó magasra, hogy érezd:

végtelen. Végtagjain

szállsz a mindennek, s szélnek

gyermeke vagy. Föl-föl, galambjaim!

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.