Tizenöt év után
Herner Jánosnak
Tizenöt év 2000-szer:
Van benne ész, de nincs rendszer!
Alapítók így akarták
Lepipálni Magna Chartát.
Mindenkinek mindent szabad,
Míg a cérna el nem szakad.
Ha elszakadt, emelj vétót,
Mint tutajlapátot vén tót.
Senkinek nem jár hatalom!
A jutalom náluk talon.
Semmi rutin, főköszörű,
Semmi, ami üzemszerű!
Van is, van is olyan káosz,
Méltó posztmodern világhoz!
Válság nekik, végítélet,
Mindennapi táplálék lett.
Ha megvolt a lapleadás
Kezdődik a hálaadás.
Törlesztve a nyomdaszámla?
Mindenki magába száll ma.
Kurta élet, kurta Charta,
Magyar karta (francakarta!)
Akarta vagy nem akarta
Megcsináltuk csinnadratta!
Alapítóknak lett lapjuk,
De nem volt rá pénzalapjuk.
Minden jó, ha jó a vége
Kezdjük hát a HVG-ve!
Hej, vitézeknek erényi!
Hej ti, Szauer és Erényi!
Mikor még a Vág utcában
Lakott minden sajtócápa!
Mikor még a 2000-rel
Cápák voltunk tízezerrel!
S irigyelt sok sajtókeszeg:
Mi nem fogyunk bezzeg ezek!
Mikor még e cápa-lapba
Cápák írtak hal-alakba!
Rendszerváltó cápa cuppant:
példányszámom de megcappant!”
Államcápa szája tátva
Eltörött a sajtópálca!
Nem suhog már, haj, nem büntet
Lapokat el most más tüntet.
Nevezd sorsnak, közönségnek,
Piac borús végzetének,
Elnyel, nem nyel, kiköp véged,
Bárha nem is nyelt evégett.
Alapítók tudták, persze,
Fej kell ide és nem fejsze!
Szép Szó kell, komoly és nyugodt,
2000 szó: Kelet s Nyugat!
Megtalálhatsz mindent benne,
Mintha élet tükre lenne.
Belenézel visszariadsz:
Nem arc néz rád álarc, viasz!
Kinn kavalkád, benn kavalkád:
Való Világ, nem ülőkád!
Nem is holmi világpáholy,
Honnan nézed, hogy kit ápolj!
Régi és új Haza s EU!
Diftongusos világshow-u!
Dájdzseszt, rövű, kislexikon
Amíg élek, meg nem szokom.
Minden szám mint tömött liba
Sajtóhibán sajtóhiba.
A Tudós Klub fel-felgágog –
Szellem-sírra hoz virágot.
Nem is unja magát senki,
Ha még, ha még tud olvasni,
Senki múltból itt felejtett,
Vagy kit anyja fejre ejtett.
Mert a többi, mert a többi
Reszli csupán, sőt, satöbbi!
Mint sötét tömb úgy közeleg
Áradnak a segély-jelek.
Vége hát egy galaxisnak
Egész világ gyászol is ma:
Elnyelte a fekete luk
A kép luka: glug-glug! glug-glug!
Állam, állam, édes állam,
Íme felkopik az állam!
Ha felkopik, hát felkopik!
Van, ki kap, s van, ki nem kapik.
Jobbra-balra államhegyek!
Jégtorlaszok na én megyek!
Inkább, mint Kompország legyek,
Legyek Urán úrrá legyek!
De úgy megyek, hogy maradok:
Merthogy én a szöveg vagyok.
Egész laza szöveghaza
Legyen hová menni haza!
Tizenöt év 2000-szer:
Nem piskóta és nem desszert!
Történelmi hab a tortán,
Fekete hab a retortán.
Csorog a lé, csorog a lé,
Az Ész leve lába elé.
Talán az Ész csele e lé?
Vagy csak magát levizelé?
Prés-időben kis rés, jó rés,
Résen állunk babám lőrés!
Ennél immár nincsen szebb rés
Vedd elő hát aztán söprés!
Vár a Centrál, vár a Város!
Hol a költő koncentrál most:
Tizenöt év az is egy szám,
De 2000 mindig lesz ám!