Két násznép elvegyül
Ismered-e a májusi parádét,
Amikor szétszálazhatatlanul
Elvész egymásban két kíváncsi násznép?
Tömeggé nőnek, mint a tüntetők
Az ősöreg Bazilika előtt.
Az egyik fölvonult az esküvőre,
A másik az atyától érkezik
Az újak pompájával nem törődve,
De szembesül két ismerős csapat
Egy biztonságos bolthajtás alatt.
Ezek! Arcukra kiül az irigység,
Mint árnyék ül meg hófehér falon.
Jelöltjüket az Úr elé kísérték,
S megmérik véletlen szomszédjaik
Ruháját, autóját és brossait.
Versenyben vannak, mint két konkurens párt;
Milyen pikáns, hogy egy a templomuk
Melyik lendíti csúcsokig a szebb párt?
Isten tár ajtót, testük gondnoka,
S egymásba nyílik két hálószoba.
A HÉT HAZUGSÁG
Judit, jössz-e még utánam?
Balázs-Bartók
A szerződés ott áll a cédulákon,
És minden pontját hűtőmágnesek
Rögzítik: Urad, asszonyod leszek,
De: Mesterségem űzöm és utálom.
A gazdasági egyezmény, melyet
Életre és halálra megkötöttek,
Él és virul; s az éltető, nagy összeg,
Akár gömbölyded életük, kerek.
S a ház, akár egy átvilágitott
Üvegzseb:
Hét titka van, és mind a hét titok
Tüzes seb.
Igazak-e a gúnyos ég alatt
A párok?
Igaz csupán a ház után maradt
Zsarátnok.
Másodszor szót se szól, ki egyszer is
Behódolt már a csattanó tenyérnek;
Ha térdre kényszeríti őt az érdek,
Fölnéz a szörnyetegre: benne hisz,
És úgy csodálja tágra nyílt szemekkel,
Hogy törvényt bont, de karban tart az ember
Arca a nőnél mindig visszatetszőbb,
De egy bordában szőtték mind a kettőt.
A rosszaságban mindegy, bárki jut
Előbbre;
Az oltárt egyikük vagy másikuk
Leköpte.
Éjfélkor, gyertyafénynél köttetett
Az alku,
S ki létre hívta, százszor rettegett
Hatalmú.
A nő titokszobákon megy keresztül,
Kockát vet rá az angyal és az ördög.
Három pont, hogyha hármasikreket szül.
Száz pont, ha méhe nem terem gyümölcsöt.
Fizet a boltban. Hogyha hazamegy,
Kelengye várja, rózsaszínű holmi.
Ocsmány dolog a bűnben sokasodni.
Iskolázzuk a gyerekeiket!
Oly szép, ha lámpást gyújt az istenujj:
Legyen fény!
Szárnyunk alatt melegszik minden új
Teremtmény
Becsapni ezt a bűnnél ostobább
Világot?
Sokan legyenek, akikkel csodát
Csinálok!
A síugrósánc ismerős idill:
A kisvasút, a nagy faház vidéke,
Hideghegy lejtőjén is szép a béke
S a hazaút a hétköznapi drill:
Vonásaikban képedet kerested?
Nyomodban a két kölyök szörnyeteg,
Akikre bűntelen emelsz kezet:
Egyik sem a te kincsed, a te tested.
Te vagy te, és ha társad elveszít,
Te sorsod;
S ha már a sorsod: tonnás terheit
Te hordod.
Üzend meg, hogyha élvezetre szánsz
Örökre.
Jön a tavasz, de nem a reneszánsz
E földre.
A péntek este íze besamel,
A szombat abszint. Minden öröm akkor
Következik, mikor szokás. A falról
Valaki még egy tükröt leemel,
És így csodálkozik rossz napra rossz nap
Vagyon, mit összeadnak, megszoroznak ,
És megjön címükről a körlevél,
És boldogságuk híre körbeér.
Úgy szép, ha párban jár kínálat és
Kereslet,
És komoly képpel mímelnek merész
Szerelmet.
Kutyát tartunk, és fényes látszatot
A színen
És nem jó, hogy közben vadul dobog
A szívem.
Mint más Activityt, úgy játszanak
Szerelmet, Öncsalást meg Ámitást,
S kilónként fogynak is szemlátomást;
Miért, hogy minden zsúr után marad
Bűnös borfolt a citromsárga szófán?
A távozó a liftbe lépve bólint:
A lépcsőházuk kiábrándító, mint
A karácsonyfa január utóján.
A csúnya nő feledné, merre van
Lakása,
Leejti pilláit, hogy pontosan
Ne lássa
Sorsának botrányát, s amit kiállt,
A tébolyt;
És lámpát olt és gyújt, és fölkiált:
Elég volt!
Útjuknak térkép nem szabhat határt;
Ki-ki megkapja, mire foga vásik.
Csak azt nem tudják úgy tíz óra tájt:
Kicsoda oldalamon az a másik?
Krétától Izlandig, reggeltől estig
Pöröl az undor és az unalom,
Mert olyan lett a hetedik napon
Az élet, mint a kelme, hogyha feslik.
Úgy őrzi tévedését legbelül
A férfi,
Hogy elfelejt a kínról emberül
Beszélni.
Az ég alatt bejárja bajt hozó,
Nagy útját
Az élet és a hozzá tartozó
Hazugság.