A KÍGYÓ VISSZATÉR
Mérges kígyó
papok álmaiban
siklik
Ők mit sem sejtve
esernyővel, fehér kesztyűben
meztelen talppal
a templomudvaron
kíváncsian szemlézik
a helyiek hátrahagyta
tárgyakat
Az elmentek vissza nem térnek soha
az a csekély hit is elveszik
Bizonytalan rajtaütések
megszokott rohamok
ellentmondást nem tűrő áldozatok
maradnak
eső nem esik
jó idő nem érkezik
A kígyó paradicsomi nyugalommal
üríti a szentelt vízbe mérgét
Trónjára visszatér
testét összetekeri
fejét farkára helyezi
ő
az illúziók doktora
őrzi a méreg ellenszerét
LEPKÉK VITRINBEN
Minden kimondatott
Megerőszakolt utcáinkon
A verejtékező aszfalton
A brooklyni orosz cipésznél vásárolt
Kékszínű, spanyol, velúr cipőben
Mindig ugyanaz a kés
Döf halálba az orrtő felett
Így rakunk rendet
Mintha ártanánk
És valóban
A szobor, a múzeum udvarán leplezetlen
Nabokov lepkéinek üveg alatt rekedt szárnyalása