Versek

A KÍGYÓ VISSZATÉR

Mérges kígyó

papok álmaiban

siklik

Ők mit sem sejtve

esernyővel, fehér kesztyűben

meztelen talppal

a templomudvaron

kíváncsian szemlézik

a helyiek hátrahagyta

tárgyakat

Az elmentek vissza nem térnek soha

az a csekély hit is elveszik

Bizonytalan rajtaütések

megszokott rohamok

ellentmondást nem tűrő áldozatok

maradnak

eső nem esik

jó idő nem érkezik

A kígyó paradicsomi nyugalommal

üríti a szentelt vízbe mérgét

Trónjára visszatér

testét összetekeri

fejét farkára helyezi

ő

az illúziók doktora

őrzi a méreg ellenszerét

LEPKÉK VITRINBEN

Minden kimondatott

Megerőszakolt utcáinkon

A verejtékező aszfalton

A brooklyni orosz cipésznél vásárolt

Kékszínű, spanyol, velúr cipőben

Mindig ugyanaz a kés

Döf halálba az orrtő felett

Így rakunk rendet

Mintha ártanánk

És valóban

A szobor, a múzeum udvarán leplezetlen

Nabokov lepkéinek üveg alatt rekedt szárnyalása

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.