Hó

A szoba megtelt hirtelen, s a nagy ablak

Havat rakott a piros rózsák nyakába,

Hangtalan párhuzam és vegyíthetetlen:

A világ hirtelenebb, mint képzeljük róla.

A világ õrültebb és több is, mint hisszük,

Megrögzötten sokarcú. Egy mandarint

Bontok, a magvát köpködöm, és átjár

A dolgok változatosságának mámora.

S a tûz bugyborogva lobog, mert a világ

Gonoszabb s vidámabb is, mint az ember hitte volna

– A nyelven, a szemben, a fülben, a két tenyérben –

Több, mint az ablaküveg, a hó és bármennyi rózsa.

Tengerparton

Fehér Tintoretto-felhõkön lép a lábam,

A föveny tükre ellógott napom

Igazolja, de akinek nyomában

Lépkedek, már nem jár efféle partokon

Mezítláb kacsázva, mint a gyerek

– Komor tömb, a horizonttal rokon –,

Édesapám. Aki precízen vezetett

Könyvelése, hívõ rutinja ellenére

Magányos és vad lényét nem tagadta meg,

S a nyugati part híve volt: szívébe

Sziklás Slievemore és Croaghaun s a mocsár

Mélyebb rajzot vont, mint az erdõk zöldje.

Elõtte tizenkettõ, bõ hatvan év mögötte már,

Nézte a víz övén az acél villanását

Tizenhat éve, mikor erre járt,

S a tükör, mint nekem, befogta mását,

De a képet, mint most, lemosta rég

A hab rongya – s lába nyomát, arca vonását

Nem õrzi semmi jel, ha a vendég hazatér.

Tükrözõdések

A kandallóm feletti tükör visszaveri a visszavert

Szobát, amit ablakom mutat: ha a tükörbe nézek

Éjjel, két szobát látok, elõbb ahol a bal van jobbra,

Aztán a visszavert ablak túloldalán, kijavítva,

Ott viszont magamnak háttal állok. A megszokott

Lámpám háromszor mutatja a tükör, kétszer az ablak,

A tükörbeli tûz két szobára van, az ablakon át,

Az ablakbeli tûz egy szobára van, a teraszon,

Valóságos szobám viszont szendvicsként lapul az éj,

A fény és az üveg édességei közt, ám a tükörképen

Keresztül és túl belépnek kétfelõl az utcai lámpák,

Otthon odakint, ahova idebenti szobáim kiszorultak,

És mindjárt behajt egy taxi a könyvespolcon át,

Melynek könyveit nem lehet kézbe venni, s át a tûzön is,

Mely nem melegít, és megáll az asztalom elõtt,

Ahol nem tudok írni, nem lévén balkezes.

FORDÍTOTTA MESTERHÁZI MÓNIKA