NEMZETI HANGSZERÜNK: A TÁROGATÓ

Sztrés Erzsébetnek

Nem magyar mezõkön kergetted a lepkét…

Az 1896. évi millennáris kiállítás zenei vonatkozásban egyik legbecsesebb tárgya a nagyszebeni Brukenthal Múzeum tulajdonában lévõ és a 16. századból származó harci tárogató volt.¹ Mindenekelõtt azért, mert míg az ugyanabban a vitrinben lévõ hegedûk, gitárok, angolkürtök, réz- és fafúvós hangszerek eredetüket tekintve külföldiek voltak, addig a kiállítók a harcitárogatót, akárcsak a pásztorfurulyát, õsi magyar hangszernek tartották.

Tévesen. A zenetörténészek kutatásai ugyanis azt igazolták, hogy a tárogató nem õsi magyar hangszer. Azt oboa elõdjeként Európában a 13. században tûnik fel – elõször Spanyolországban, Franciaország egyes részein, késõbb Németországban és más országokban is. A kutatások azt is tisztázták, hogy a zamr nevû hangszert Európába az arabok hozták be, noha kétségtelen, hogy a zamr igazi hazája az arabokénál jóval fejlettebb zenével rendelkezõ Perzsia volt, ahol a hangszert szurnay-nak (szur – ünnep, nay – síp) nevezték, innen vették át a törökök szurma formában.²

Az õsi, ázsiai eredetû síp, melynek háromféle típusa ismert, a 16. századi törökök ellen vívott harcok idején jelenik meg Magyarországon. Elsõsorban hadihangszer volt, de tiszta, éles hangja lakodalmakon és temetésekkor is felhangzott. Igazán népszerû azonban csak a Rákóczi-szabadságharc idején lett.

Népszerûségére jellemzõ: a néphagyomány még a 20. század közepén is azt tartotta, hogy “Rákóczi kedvenc hangszere a tárogató volt. Amikor Ecsedben volt egy ünnepély, a Rákóczi indulót és a Rákóczi kesergõt tárogatóval játszották.” (Nagyecsed) Egy másik gyûjtés szerint “Rákóczi váráról mondogatják, hogy onnan állandóan tárogató hangzott. Mikor a szabadságharcnak vége lett, a tárogató is elnémult.”(Gacsály)³ A nem könnyen kezelhetõ hangszer a Rákóczi szabadságharc bukása után lassan feledésbe merült. Feltámasztására azonban a 18. század végén és a 19. század közepén is folytak kísérletek.

Van-e még e holt hangszer valahol az életben? Tudják-e valahol azon szent hangokat harsogtatni rajta, amiktõl eleink búsulni és lelkesülni, sírni és vigadni tudtak, ahogy a tárogató akarta?⁴

Fáy kérdése nem maradt visszhangtalanul: a Pest Budai Hangászegyleti Zenede arra kérte a tárogatótulajdonosokat, küldjék el neki hangszereiket. Nem sokkal ezután Szuk András oboista egy a Nemzeti Múzeumban õrzött hangszer alapján, három különbözõ formában el is készített egy, utóbb még két tárogatót.⁵ Pontosabban egy angolkürtöt. Az történt ugyanis, hogy a beküldött tárogatók mellé felfüggesztettek egy angolkürtöt is, és a tárogató rekonstrukciójával megbízott Scribski hangszerkészítõ mester ezt (az angolkürtöt) készítette el.⁶

A nyilvános elõadáson 1859. december 8-án megszólaló hangszer meglehetõs csalódást okozott. Annál is inkább, mivel a Vasárnapi Ujság 1859-ben pontos rajzot közölt egy minden vonatkozásban hiteles tárogatóról.

Kár volt, írták a korabeli lapok, a történeti emlékeink és õsi régiségeink iránti kegyelet félretételével õsi tárogatónkat idegen mondurba és fegyverzetbe való öltöztetés által eredetiségébõl kiforgatni, elnemzetietleníteni.⁷

Néhány évvel késõbb tervezték ugyan egy másik, immáron egy hiteles tárogató megépítését, a tervekbõl azonban semmi sem lett. Akkor úgy tûnt, hogy a tárogató ügye ezzel végleg elaludt. 1898 januárjában azonban mindez megváltozni látszott.

Schunda Vencel József (1845–1923) császári és királyi hangszergyáros cégének félévszázados jubileumára rendezendõ ünnepség kapcsán a fõvárosi lapok szinte kivétel nélkül arról írtak, hogy a kiváló hangszergyárosnak sikerült megreformálnia történelmi nevezetességû hangszerünket, a tárogatót. E tény természetesen a félévszázados évfordulóra rendezendõ nagyszabású ünnepségen is kifejezésre jutott. Többek között abban, hogy meleg hangú cikkek, Sziklay János tollából pedig versek méltatták Schundának azokat a komoly erõfeszítéseit, amelyekkel a tárogatót, mind külsõleg, mind belsõleg sikerült megújítania, s melyek eredményeképpen:

Tárogató zendül, cimbalom megpendül.

Kurucok serege újra kél;

Rákóczinak kardja csillagunk mutatja;

Ne csüggedj magyar nép, csak remélj.

Régi szabadságod, õsi alkotmányod

Feltámad megintlen fényesen;

Istened nem hagyja, szomorúság rabja

A magyar, hogy soká lehessen.

Hegedûknek szója viszi sorról sorra,

A szél is zúgja a pusztákon,

Koszorúsunk dallja, az egész nép sóhajtja:

Leszen még ünnep a világon!⁸

Lelkesen méltatták a lapok a nagy szakértelemmel megrendezett hangszerkiállítást – melynek egyik büszkesége természetesen a Schunda-féle tárogató volt –, de beszámoltak a hangversenyrõl is. Mindenekelõtt Ábrányi Kornél Tárogató hang címû daláról, amelyet Endrõdi Sándor versére⁹ Hiekisch Henrik tárogatókísérte mellett Várady Sándor adott elõ, valamint Gál Ferenc Tárogató hatosáról.

Schundát, a “cimbalom Stradiváriusát”, illetve a “tárogató Amatiját” elsõsorban azért a szívós és kitartó munkájáért dicsérték, amellyel, úgymond, a beomlott padlás lomjai közül képes volt kiválasztani és újraalkotni azt a hangszert, amelynek hangjaira a magyarok kivívták szabadságukat.

Ki ne hallotta volna közülünk, írták a beszámolók, a tárogató édesen fájó megilletõdéssel bánatos öblögetõ hangait? Képzelmem odaszökken a Rákos mezejére, melynek rugalmas gyöpét:

“Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták.”

S elsorjáznak elõttem a Rákóczi hadai, a vitéz kurucok, e mi drága nagy fejedelmünk hû katonái. Az õsök, a hõsök seregeit is hallom, amint zúgva szállanak át a rónán s midõn elestek a földön, feltámadnak a légben, s ott folytatják csatáikat.¹⁰

A tárogatót idézte Pósa Lajos is, aki egy Schundához címû versében többek között ezekkel a szavakkal köszöntötte egyik legközelebbi barátját:

Hát a tárogató, a kurucok sípja!

Eltûnt, hogy megnyílott a szabadság sírja,

Máglyára rakatta a labanc, a német,

Hattyúdalát sírva, mind hamuvá égett!

Szél sodorta hamvát, tüske tépte, szúrta…

Összeszedted, föl is támasztottad újra.

Újhodott alakban újra sír kesergõn

Nagy hegyeknek ormán, harmatlepte erdõn…

Egyre jobban hódít szilaj riadója…

Fölreszket Rákóczi könnyes koporsója!

Legszebb koszorút rá te fontál, te tettél!

Áldjon meg az Isten, ezerszer áldjon meg,

Hogy magyarrá lettél!

Az idézett versszak utolsó sorát Pósa annyira fontosnak tartotta, hogy refrénként mind a hét versszak végén megismételte. Sõt, magát a költeményt is ezzel a felütéssel indította:

Idegen ég alatt ringatták a bölcsõdet,

Gyermekálmaidat idegenbe’ szõtted,

Nem magyar mezõkön kergetted a lepkét,

Messzirõl hallgattad a magyar dal lelkét.

Hívó dalok nyomán vándorútra keltél,

Pásztortüzek mellett meg-megtelepedtél.

Úgy elandalított furulya szólása,

Reszketõ csillagok ragyogó hullása!

Valamit súgott egy titokzatos szózat,

Bûbájos igézet fogta át valódat.

Édes hazánk kebelén újonnan születtél…

Áldjon meg az Isten, hogy magyarrá lettél!¹¹

Amit Pósa a gyermek Schundával, illetve a nem magyar mezõkkel meg a lepkékkel kapcsolatban írt, az valóban igaz volt. A hangszergyáros ugyanis nem Magyarországon, hanem a csehországi Dubecben született. A hangszergyár alapítója ugyan a bátyja, Schunda József volt, õ annak visszavonulása után vette át a cég irányítását.

Az igen ambiciózus Schunda Vencel József a kiegyezés utáni kapitalista konjunktúra idõszakának egyik jellegzetes figurája volt. Olyan tõkés vállalkozó, aki – mint oly sokan ebben a korban – a gyorsan felfutó magyar gazdaság kínálta lehetõségek kihasználására törekedve – kitûnõen megtanult magyarul, teljesen asszimilálódott, s tökéletesen “magyarrá lett”. Döntését nem érzelmi, szubjektív, hanem kizárólag üzleti, gazdasági szempontok, a gyors érvényesülés motiválta. A politika, akárcsak bátyját, aki az 1848–49-es szabadságharcban nem csak a magyar honvédzenekaroknak, de a szabadságharcot leverõ orosz csapatok zenészeinek is adott el hangszereket¹² nem nagyon érdekelte.

Az új hazájában elért sikerei õt igazolták. Nem sokkal azután, hogy a császári udvari szállító cím mellé (1872) a bécsi világkiállításon megkapta a nagy érdemérmet és az arany érdemkeresztet is (1873), az országos kiállításon (1885) személyesen az uralkodótól vehette át a “kiváló érdemekért” kitüntetést, négy évvel késõbb Ferenc József lovagkeresztjével, a millenniumi kiállításon állami aranyéremmel tüntették ki (1896)¹³ Azt a szakmai elismerést, amelyet a pedálos cimbalom feltalálásával és javításával vívott ki magának, Liszt és Erkel saját kezû ajánlása igazolta.

De Schunda legalább ilyen fontos eredménynek tartotta – és ezt írásaiban soha nem mulasztotta el hangsúlyozni – a tárogató újjáteremtését. Mindig utalt a Káldy Gyulával évek óta folytatott szakmai megbeszéléseikre, kísérleteikre,¹⁴ és megújított hangszerének sikerére mind itthon (a Történelmi Társulatnak a Magyar Tudományos Akadémián tartott ülésén, a Magyar Színházban, a német császár látogatásakor a budai várban, az elsõ kerületi honvédzenekarban, a Magyar Királyi Operaházban, a Zeneakadémián tartott bemutatókon), mind külföldön (Londonban a Covent Gardenben, Bayreuthtban, Párizsban, Bécsben, Szentpétervárott, Brüsszelben, Manchesterben stb. rendezett hangversenyeken). Mint külön is hangsúlyozta, mindez annak volt köszönhetõ, hogy õ 1897-ben Ferenc Józseftõl kizárólagos szabadalmat kapott az általa újjáalkotott tárogatóra.¹⁵

Ez a kijelentése azonban meglehetõsen különös. Ha ugyanis felütjük a Frecskay János szerkesztésében megjelent Szabadalmi Közlöny megfelelõ számát, abból minden kétséget kizáróan kiderül, hogy Schunda Vencel József az általa javított tárogatóra a fenti évben semmilyen szabadalmat nem kapott.

Stowasser kontra Schunda

Viszont a fenti évben szabadalmat nyújtott be a szintén Csehországban (Graslic) született és vándorlásai után szintén Budapestre települt és szintén magyarrá lett Stowasser János (1845–1923) hangszergyáros, aki a fúvós hangszerek, kivált pedig az Echó-szárnytrombita feltalálásával szerzett magának hírnevet.

Stowasser szeptember 15-én bejelentett, pontos rajzokkal ellátott szabadalmát a Magyar Királyi szabadalmi hivatal IX/d osztálya tárgyalta meg és hagyta jóvá,¹⁶ s neki a 11545. lajstromszám alatt a szabadalmi engedélyt megadta. Két nappal a Stowasser-féle találmány bejelentése után (szeptember 17-én) azonban egy újabb szabadalmi bejelentés érkezett a Szabadalmi Hivatalhoz. Schunda Vencel Józseftõl, aki a Stowasser-féle 11545. számú szabadalommal szemben nyújtott be szabadalmi igényt. Méghozzá úgy, hogy mint azt a leírásban megfogalmazta, a Stowasser-féle tárogató szaxofonszerû fúvókája helyett õ egy B klarinét fúvókát alkalmazott a hangszeren.¹⁷

Anélkül, hogy a Szuk-Scribski, a Stowasser, és a Schunda-féle tárogatók közötti hangtani és morfológiai különbségekre most részletesen kitérnénk, állapítsuk meg: Schunda azon kijelentése, mely szerint 1897-ben kizárólagos szabadalmat kapott egy javított tárogatóra, nyilvánvalóan konfabuláció. Szabadalmat 13545 lajstrom szám alatt ugyan kapott, de csak 1899-ben, ám ez sem volt kizárólagos, hanem csak a 11545. számú találmány javítási szabadalma.

A két azonos tárgyban benyújtott találmánynak természetesen súlyos, hosszú ideig tartó jogvita lett az eredménye. Erre utal egyébként az is, hogy Schunda 1897. szeptember 17-én benyújtott találmányára a Szabadalmi Hivatal a szokásos néhány hónapos határidõ helyett csak jóval késõbb (1899. január 31.) adta meg a lajstromszámot, s ezzel a szabadalmi engedélyt. A minden bizonnyal számos érdekes szempontot felvetõ per anyagát kezdetben a Magyar Szabadalmi Hivatal õrizte, a per anyaga azonban késõbb a Magyar Országos Levéltárba került, ahol sajnos kiselejtezték.

A Stowasser kontra Schunda pernek – amellett, hogy nyilvánosan mindketten magukat nevezték a tárogató igazi “felújítóinak” s azt állították, hogy a találmány alapgondolatát, sok éves fáradozásuk gyümölcsét a másikuk elleste és eltulajdonította – egyebek mellett az lett a következménye, hogy Stowasser az általa “saját gyártmányú Rákóczi-tárogatónak”, vagy “Rákóczi javított tárogatónak” nevezett hangszerét saját szabadalmi számával (11545), Schunda pedig, nem lévén önálló szabadalma, szabadalmi szám nélkül, pusztán a cége nevével ellátva dobta piacra.

Azzal természetesen mindketten tisztában voltak, hogy hangszereiknek lényegüket tekintve épp úgy nem volt közük a Nemzeti Múzeumban õrzött és a Vasárnapi Újságban is közölt tárogatókhoz, mint ahogy nem volt köze a Szuk – Scribski féle angolkürt alapján rekonstruált hangszernek sem az eredetihez. A fából készült kónikus (kúpos) hangszertest végén egy oboaszerû kettõsnád szolgált hangképzésre, ami egy villás toldalékcsõbe volt illesztve. A billentyûk nélküli tárogatósíp hanglyukainak száma pedig 6–1, 7–1, 8–1 között váltakozott.¹⁸

Egyébként az eredeti hangszerrõl és készítõirõl igen pontos és érzékletes leírást adott a Szegedi Híradónak az a száma, mely éppen a “rekonstrukció” körüli években jelent meg, s mely arról írt, hogy:

A t. olvasó bizonyosan tudni fogja , mi a tárogató, különösen a szegediek ismerhetik is az 5-6 láb hosszúságú, 7-8 hüvelyknyi körmérõjû facsõbõl álló hangszert, melynek kúpos végében egy hüvelyk vastagságú síp van alkalmazva. Minthogy e zeneszert hajósaink maguk is készítették, a hangszabályozó lyukak mennyisége oly változatos, amint a készítõ szeszélye hozta magával. Leginkább jávorfából szerették hajósaink e hangszert készíteni, és hogy a szárazságtól a vékony anyagú, bõre szabott csõ repedéseket ne kapjon, a szegény tárogató kénytelen volt egész nyáron a hajó után a vízben úszkálni, egy rá rojtozott – bojtozott kötélnél fogva.¹⁹

A két hangszergyáros tehát az 1890-es évek végén az eredeti hangszerhez alig hasonlító, attól mind formájában, mind hangzásában lényegesen különbözõ új hangszert épített,²⁰ amit azonban “megújított”, “megreformált”, illetve a szabadalmi leírásban “javított tárogató”-nak neveztek.

A fenséges engedély

A Stowasser–Schunda-féle “javított tárogatók” igen hamar igen kelendõknek bizonyultak. Ennek okairól szólva most egy az elõzõekhez látszólag sehogy nem kapcsolódó, bel-, sõt külpolitikai eseményekhez is kapcsolódó szálat kell érinteni. Annál is inkább, mivel az befolyással lesz a hangszer további sorsára.

Másfél évtizeddel azután, hogy II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak Törökországból való hazahozatalának kérdése elõször felvetõdött, Thaly Kálmán azt a Pesti Napló egyik 1862. évi számában, majd másutt is, újra szóbahozta.²¹ A cikkek hatására Zemplén vármegye 1873 nyarán feliratot küldött az országgyûlésnek, s ebben kérte, támogassák a hamvak hazahozatalának ügyét.²² Az országgyûlés utasítására Szlávy József miniszterelnök ugyan megtette az ügyben az elsõ diplomáciai lépéseket, de rövidesen azt a választ kapta, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvainak hollétérõl nincsenek pontos információk. Ekkor Thaly Kálmán és Fraknói Vilmos a bujdosók sírjának felkutatására Konstantinápolyba és Rodostóba utazott, s a St. Benoit kolostorban 1889. október 7-én sikerült is a hamvakat megtalálniok, amit a Magyar Történelmi Társulat negyedszázados emlékünnepén ünnepélyesen be is jelentettek.

Röviddel ez után Bánffy miniszterelnök bizalmas levélben arra kérte Thalyt, hogy a hamvak hazaszállítása ügyében kezdjen tárgyalásokat a rodostói lazarista rendfõnökkel. Mivel mind a tárgyalások, mind az egész ügy túl lassan, túl vontatottan haladt, városok, vármegyék részvételével országszerte társadalmi és tömegmozgalmak kezdõdtek. A tiltakozások, kiváltképp pedig az 1903. október 11-én a Vérmezõn megtartott ún. Nemzetgyûlés, majd a mind jobban kormányválsággal fenyegetõ feszült belpolitikai helyzet²³ végül azt eredményezte, hogy Ferenc József engedélyezte a hamvak hazahozatalát. Királyi leiratában ez állt:

Kedves gróf Tisza!

A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugosznak idegen földön, és e hamvak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezte.

Hála legyen érte az isteni gondviselésnek, azon ellentétek és félreértések, melyek súlyosan nehezedtek elõdeinkre hosszú századokon át, ma már egy végképp letûnt korszak történelmi emlékét képezik.

A király és a nemzet kölcsönös bizalma és az alkotmány visszaállított békés uralma megteremtették a trón és a nemzet között a sikeres egyesült munkásság alapföltételeit képezõ összhangot.

Keserûség nélkül gondolhatunk tehát vissza mindnyájan a mögöttünk álló borús korszakra és a király és nemzet egyesült kegyelete keresheti fel mindazok emlékét, kiknek vezetõ szerep jutott a küzdelemben.

Ennélfogva utasítom, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai visszaszállításának kérdésével foglalkozzék és erre vonatkozó javaslatait elvárom.

Kelt Bécsben, 1904. április hó 18-án

Ferencz József, s. k.
Tisza István gróf, s. k.²⁴

A leirat után természetesen azonnal megkezdõdtek a hamvak hazahozatalával kapcsolatos tárgyalások, a kormányválság miatt azonban a konkrét lépésekre csak a következõ évben, Wekerle Sándor miniszterelnöksége idején kerül sor.

Kardgyárak, ékítmények, tárogatók

Ha végigtekintünk a hamvak hazahozatalának több mint négy évtizedes eseménytörténetén, nyilvánvalónak tûnik, hogy miután Thaly 1892-ben bejelentette a hamvak megtalálását és Törökországgal, illetve a galatai lazaristákkal is megindult tárgyalásokat, rövid idõn belül sorra kellett kerülnie az újratemetésnek is.

Az sem volt kétséges, hogy az évtizedek óta húzódó, nagy várakozással és érthetõ módon fokozott érdeklõdéssel kísért eseményt fényes állami és egyházi ceremónia mellett rendezik meg, s azon nem kis szerepet kap II. Rákóczi Ferencnek és bujdosótársainak kedvenc hangszere, a tárogató is. Mivel pedig az újratemetés során ország, sõt birodalom szerte Rákóczi-ünnepséget tartanak, szinte biztosra volt vehetõ az is, hogy a hangszer iránt rövidesen ugrásszerûen megnõ a kereslet. Ha pedig valaki ennek a hirtelen támadt keresletnek a kielégítésére vállalkozik, méghozzá úgy, hogy a tárogató gyártására magának kizárólagos jogot szerez, az az állami irányítás alá vont ünnepség “beszállítójaként” búsás üzleti hasznot fölözhet le.

Ezzel Stowasser éppúgy tisztában volt, mint Schunda. Stowasser viszont két nappal korábban lépett. Ami azt jelentette, hogy mindaddig, amíg Schunda 1899-ben meg nem kapta a javítási szabadalmát, egyedül Stowasseré volt a piac. Ezt a hátrányt Schunda úgy igyekezett csökkenteni, hogy 1905. március 14-én “Fúvóka tárogatók és clarinettek számára” tárgyában külön, önálló szabadalmat nyújtott be.²⁵

Amíg a két hangszergyáros az összes szabad kapacitását lekötve dömpingben gyártotta saját tárogatóit, addig Wekerle Sándor miniszterelnök 1906. október 2-án II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak hazaszállítása ügyében leiratot intézett Budapest közönségéhez.

Leiratában azt a reményét fejezte ki, hogy mivel a nagy esemény központja az ország szíve, Budapest lesz, a fõváros “utcáinak képe is kifejezésre fogja hozni lakosainak a bujdosók ragyogó emléke iránt érzett hazafias kegyeletét”,²⁶ s egyben felkérte a polgárokat, hogy házaikat nemzeti színû zászlókkal díszítsék fel, a díszmenet alatt kondítsák meg a fõváros összes harangjait, gyászfátyollal takarják le az égõ gázlámpákat, a város különbözõ pontjain emeljenek diadalkapukat stb.

A fõvárosi ünnepségek megrendezésével Szendrei János történészt és Nemes János festõt bízták meg. A díszmenet ruháit és fegyvereit, elõzetes tanulmányozás után Szendrei János tervezte. Az õ tervei szerint készültek a kopjás zászlók, az ezüstpajzsok, a selyemlobogók, a mentecsatok és a fejszerszámok, az ékes csótárok és nyeregtakarók, a gránátos, hiazintos , topázos fringiák, az õ utasítása alapján készültek a csigákba göndörített, üstökbe vágott parókák, meg a felkunkorított álbajuszok, a hattyútollas fövegek, a Rákóczi-szabadságharc összes korhû jelmeze. Õ vette fel és tartotta a kapcsolatot többek között a Weiner és Grünbaum császári és udvari szabósággal, a Victória Zászló- és Jelvénykészítõ Vállalattal, Garay Antónia koszorúkat gyártó cégével, az “Élõvilág csarnok”-kal, a Szabó Gyula és Farkas Miklós közös tulajdonában lévõ cipõgyárral (a díszmenet részére megrendelt 100 pár csizma itt és Kaszás János Kálvin téri cipészmester mûhelyében készült), a koporsók szállításával kapcsolatos ügyekben az Elsõ Magyar Szállítási Vállalat Részvénytársaság leányvállalataként üzemelõ Elsõ Budapesti Temetésrendezõ Intézettel, illetve munkatársaival. Az utóbbiaknak nemcsak a koporsók biztosítása volt a feladatuk, de õk vezették díszmenet tagjainak lovait is.²⁷

Szendrei intézte többek között a fogadtatási, bevonulási és temetési szertartáshoz szükséges dísztárgyak beszerzését, amelyek a lapok szerint elõreláthatóan olyan gyászpompát biztosítanak majd a történeti menetnek, amilyet a fõváros közönsége korábban talán soha nem látott. Pontos tervet dolgoztak ki arra vonatkozóan is, hogy a festõi menetet, gyönyörû fekete díszmagyarban, lila takaróval leterített szürke lovon, gróf Hadik János belügyi államtitkár nyitja meg, akinek lovát két, díszbe öltözött csatlós vezeti, de ott lesznek majd a Rákóczi-heroldok, a kuruc gránátosok, a fáklyavivõk és csatlósok, valamennyien a Szendrei János által tervezett korabeli ruhákban, melyeknek alapszíne a vörös és a kék, Rákóczi történeti színei lesznek.²⁸

Az ékítmények, fegyverek beszerzése során mindössze az okozott gondot, hogy a díszmagyart készítõ szabók a viselethez nélkülözhetetlen kardokat – mivel Magyarországon nem voltak “kardgyárak” – Németországból rendelték meg. A rendben megérkezõ fegyvereket azonban nem lehetett rendeltetési helyükre továbbszállítani, mivel erre a vámház nem adott engedélyt – egy kormányrendelet szerint ugyanis külföldi fegyvert csak a kormány jóváhagyásával lehet behozni – így a fegyverek szállítását vámházban megtagadták. Amikor aztán az egyenruha-készítõk a miniszterelnököt arra kérték, hogy a kardok kiadását rendelje el, Wekerle kijelentette: “Inkább szõlõkarókkal vonuljanak ki, mint német kardokkal!”²⁹

Miután már a hamvak hazaszállításának pontos útvonalát is kijelölték, és a végleges program is elkészült, Fazekas Ágoston, Pest vármegye fõispánja, mintegy az elõkészítõ munka egyik utolsó aktusaként rendeletet bocsátott ki. Ebben többek között a következõket írta:

Figyelmükbe ajánlom azonban a vasút menti városoknak és községeknek, tehát azoknak is, ahol a vonat a vasútforgalmi viszonyok miatt nem állhat meg , hogy pályaudvarukat zászlódíszbe vonják, a vasútnál zászlók alatt a ’Hazádnak rendületlenül’ hangja mellett, a község aprajának, nagyjának nagy tömegével várják a vonatot s ama idõ alatt míg a menet a határon áthalad, az összes templomokban zúgjanak a harangok. Olvadjon egybe a ’Szózat riadó melódiája a harangok zokogó, lágy szavával, hogy hasonlóan a tárogató halottébresztõ édes-bús hangjához köszöntse poraiban is mélységes hódolattal a nagy fejedelmet.³⁰

A rendelet kibocsátása azonban szinte fölöslegesnek bizonyult, hiszen nemcsak Pest vármegyében, hanem szerte az országban már jó elõre megtervezték, hogy a nagy ünnepen hogyan “olvadjon egybe a “Szózat riadó melódiája” a “tárogató halottébresztõ édes-bús hangjával”. Trencsénben például úgy döntöttek, hogy miután este a városi torna- és dalosegyesület közremûködésével fényes ünnepséget rendeznek Csák Máté várát kivilágítják és a vár romjai között a dalosegylet egy tagja tárogatóval kurucdalokat fog játszani.³¹

A pozsonyi társaskörök egyesült bizottsága a fõiskolai ifjúsággal együtt úgy tervezte, hogy a városháza dísztermében Rákóczi-ünnepet rendez, ezután a koronázási dómban Requiem lesz, majd az egyházi zeneegyesület a Rákóczi imája címû dalmûvet adja elõ, ezzel egyidõben pedig a városháza tornyából tárogató-toronyzene szól.³²

Fontos szerepet szántak a tárogatónak Késmárkon is, ahol a tervek szerint a hangszert kétszer is meg kívánták szólaltatni. Elõször amikor a hamvak, illetve a kíséret a várba bevonul, ekkor a hangszeren a Bujdosók éneke, a Kesergõ elégia majd Thaly Kálmán Thököly sírja címû dala szólal meg, másodszor pedig, amikor a díszõrség visszaviszi a koporsót a váron kívül várakozó díszkocsira, és a tömeg megindul az Ágoston hitvallású templom elé, ahol Thököly Imre nyugodott. Amikor a menet a városháza elé ér, ismét megszólal a tárogató – ezúttal a városháza tornyából – és szól egészen addig, míg a felvonuló tömeg eléri az evangélikus templomot. Itt végül felcsendül – szintén tárogatón – Szentiványi lõcsei tanár tolmácsolásában a Rákóczi Ferenc imája, illetve a Rákóczi kesergõ címû dal.³³

Erkélyjelenetek

A terveknek megfelelõen valóban tárogató, vagy ahogy a lapok írták, “a magyar bánat zokogó hangszere” köszöntötte számos helyen a vonatot, amely a fejedelem és bujdosótársai hamvait vitte Orsovától Budapestre, majd onnan Kassára és Késmárkra. Így például a fõleg románok lakta Porto-Orientálison, ahol a feldíszített pályaudvaron egy cigányzenekar a Nagy Bercsényi Miklós kezdetû kurucdalt játszotta, Lugoson, ahol az ünnepi beszéd után a Rákóczi kesergõt szintén cigányzenekar adta elõ,³⁴ a temesvári vasútállomáson, (ahol Szabolcska Mihály ezúttal nem a barátjához, Schundához, írt versét, hanem kifejezetten erre az alkalomra készült Rákóczi koporsójánál címû³⁵ költeményét személyesen olvasta fel), Nagykikindán, Kecskeméten,³⁶ a városi tanács tornyából Szegeden.³⁷

Szegedrõl a vonat Dorozsma, Kistelek, Szatymaz, Kiskunfélegyháza, Cegléd érintésével futott be Budapestre, itt az Elsõ Budapesti Temetésrendezõ Intézet munkatársai vették át a hamvakat. Ekkor a Keleti pályaudvarral szemközt felállított emelvényrõl, mintegy igazolva Taksonyi költõ Rákóczi hazajött!³⁸ címû költeményének sorait, hogy tudniillik “Tárogató szava harsan, Nagy emlék kél a magyarban”, az operaházi zenekar a hangszeren kurucnótákat adott elõ.³⁹ Ugyancsak tárogató szólt a Kerepesi út egyik nem tudni hányas számú házának ablakából (valaki Rákóczi kesergõjét játszotta⁴⁰), valamint a Kerepesi út 36. számú ház erkélyérõl. Az itt mûködõ Sternberg- féle hangszerüzlet tulajdonosa ugyanis egy kurucruhába öltöztetett zenészt azzal bízott meg, hogy tárogatóján kurucdalokat játsszon.⁴¹ Szintén fentrõl, a magasból, tárogató kísérte a Rókus kápolna elõtt táborozó egyetemi hallgatókat, akik kesergõ kurucdalokat énekeltek.

Innen nem messze, egy másik hangszergyáros (talán Stowasser vagy Schunda?) szintén kurucruhába öltözött muzsikust állíttatott ki az erkélyre, akinek szünet nélkül a Fúj a szélvész Késmárk felöl… kezdetû dalt kellett játszania.⁴² Tárogatózott a négy kurucruhás zenész (Wagner Mihály, Avelka József, Demit András és Amberg Henrik zeneakadémiai növendék),⁴³ aki a székesfõváros és Pestvármegye lovasbandériumában vonult, valamint még két muzsikus, akik a Zemplén vármegye 90 tagból álló bandériumának élén kurucnótákat játszottak.⁴⁴ Végül a tárogató hangja hallatszott a Szent István bazilikánál is, amikor a menet fél tizenegykor odaérkezett.⁴⁵

De tárogatók szólaltak meg este a hamvak hazahozatalának tiszteletére rendezett színházi, operaházi elõadásokon, s így, mint az újságok megírták, kurucvilág kezdõdött a Magyar Királyi Operaházban,⁴⁶ a Nemzeti Színházban,⁴⁷ a Népszínházban,⁴⁸ a Városligeti nyári színkörben,⁴⁹ a Király Színházban is⁵⁰ stb. A jórészt megrendelésre és, úgymond, a hazafias érzés és a nemzeti eszme ébrentartására készült alkalmi darabokban,⁵¹ látványos élõképeken, színes tablókon elevenedett meg a szabadságharc jó néhány nevezetes eseménye és alakja.

Herczeg Ferenc Bujdosók címû mûvében például az a szcéna, amikor a bujdosó kurucok hitet tesznek a fejedelem iránti további hûségükrõl: Mikes Kelemen szomorú bejelentésére, amely szerint: az esti imáját végzõ agg fejedelem hirtelen elalélt, Rákóczi hû emberei ekkor kezüket összekulcsolva elsiratják vezérüket, a kuruc dicsõséget és a magyar szabadságot. A darab szerint közvetlenül ezután Rákóczi lelke a menyekbe száll, s így árván maradnak a bujdosók, árván a magyar haza… A színpadi hatás fokozására a fenti darabokban, akárcsak Herczeg drámai költeményében, a színfalak mögül legtöbbször tárogató édes-bús hangja is felbúgott.

A rendkívül látványos, korhû fegyverekkel, ezüstpajzsokkal, ékes csótárokkal, igazgyöngyös fringiákkal gazdagon kiállított elõadások alig különböztek a históriai menettõl, amely a Kerepesi úttól a Szent István bazilikáig vonult. Voltaképpen úgy tûnt, mintha a Kaszás János Kálvin téri cipészmester remekbeszabott csizmáiban menetelõ, kék-fehér selymes dolmányos, hetyke, hatytyútollas föveges viselõ apródok, meg a felkunkorított bajuszt, csigákba göndörített, üstökbe vágott hajzatot viselõ nyalka kurucok léptek volna fel a színpadra.

A délelõtti, illetve az esti elõadás legfeljebb annyiban különbözött egymástól, hogy az elõbbit nem színházi emberek, hanem politikusok rendezték. Méghozzá az uralkodóval szemben tanúsított igen nagy tapintattal. Az ünnepi szónokok ugyanis nem annyira a Rákóczi zászlajára írt, az Istennel, a hazáért és szabadságért vívott harcra buzdító jelmondatot, mint inkább a magyar nemzetnek a királyhoz és az alkotmányhoz való feltétlen hûségét hangsúlyozták, illetve, mint azt Thaly Kálmán, a nagy temetésrendezõ tette, Ferenc Józsefet éltette.⁵²

Természetesen mindez része volt annak a politikai alkunak, amit az 1904-ben az ellenzékbõl a hatalomba került Függetlenségi Párt a királlyal kötött, s amit egy politikai szempontból látványos jelenet, Thalynak Tisza Istvánnal történõ kézfogása pecsételt meg. A század elejétõl kibontakozó, mindinkább a Függetlenségi Párt által irányított majd 1906-ban pedig kiteljesedõ Rákóczi-kultusz tehát hamis módon éppen a Rákóczi-szabadságharcnak lényegét, éles Habsburg-ellenességét, és a nemzeti függetlenségért folytatott harcát igyekezett elleplezni.

A nem szabad és nem független kormány még azt sem sérelmezte, hogy az udvar nemcsak hogy nem képviseltette magát hivatalosan az ünnepségeken, de egyenesen meg is tiltotta a katonatiszteknek laktanyáik elhagyását a rendezvények idején.⁵³ A gondosan megrendezett, polgári ruhás rendõrök felügyelete alatt zajló,⁵⁴ olykor erõszakos, olykor hisztérikus eseményekbe torkolló (egy vecsési iparostanonc, akit mestere nem engedett el a budapesti temetésre, a vonat elé vetette magát⁵⁵) történelmi felvonulás, mint általában a Festzugok, a jelen eseményeit volt hivatva historizálni. Az adott esetben – a felvonuló nemesi bandérium tagjait, a Rákóczi ravatalánál díszõrséget álló függetlenségi párti képviselõket – a fejedelem egyedül méltó és jogos örököseinek láttatni.

A jelennek ezt a “dicsõ múltba” való visszavetítését, és igazolását a Victória Zászló- és Jelvénykészítõ Vállalat minden ékítményénél, minden kuruc-parókánál, minden a Weiner és Grünbaum császári és udvari szabóság által gyártott Rákóczi jelmeznél jobban szolgálták a Stowasser– Schunda-féle “javított tárogatók”.

Az 1898-ban szabadalmat kapott hangszer ugyanis – s ennek a jelentõségét aligha lehet túlértékelni – a II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak újratemetésekor rendezett ünnepségen lett immár végérvényesen a kétszáz évvel korábbi szabadságharcnak, magának a fejedelemnek és kurucainak autentikus hangszere.

Azt, hogy ennek a történetileg hiteltelen “javított tárogatónak” semmi köze sincs az eredeti tárogatósíphoz, a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának tisztviselõje egyik 1906-ban tartott elõadásában világosan megfogalmazta. Õ szólt arról is – s itt feltehetõen a dualizmus kisszerû politikájára, a Rákóczi nevével méltatlanul visszaélõ, s azzal manipuláló jelenre utalt –, milyen fontos, hogy a Rákóczi szabadságharc, ama nagyszerû és hõsies kor eszméit, eseményeit, az azokat idézõ tárgyi emlékeket, köztük az éles és tiszta hangú hangszert történetileg hiteles formájukban õrizzük meg.

Hiszen mint mondotta: az idõ méhe eseményekkel terhes és egészen biztosan “Eljõ az idõ és felrian újra a tárogató (…) s vijjongva ujjongja Rákóczi dalát!”⁵⁶

A grófnõ dala

Az 1906. év augusztusának közepén dalosversenyt rendeztek Kassán. A helyi sajtó a nagysikerû hangverseny után kitüntetett figyelemben részesítette a fõvárosból érkezett Schunda Vencel Józsefet, “az ország elsõ szakértõ gyárosát”, akit a Magyarország címû napilap egyik hírlapírója be is mutatott a vendégszeretetérõl híres Hodinka fõügyésznek. Hodinka még aznap meghívta, majd kocsiján magával vitte Schundát Krasznahorkára.

Noha a meghívás igen szívélyes, mondhatni baráti volt, Schunda krasznahorkai látogatásával más célja is volt a fõügyésznek. Nevezetesen: szerette volna a hangszergyáros sok évtizedes tapasztalatait igénybe venni. Gróf Andrássy Dénes, a krasznahorkai vár ura ugyanis hosszúréti kastélyában megõrzött az egykori várõrség által használt régi hangszerek közül jó néhányat, a fõügyész viszont arra gondolt, hogy a túlságosan nedves falú, túl nyirkos levegõjû kastélyból az arra érdemes zeneszerszámokat át kellene helyezni az újonnan átépíttetett ún. Rákóczi szobákba. Schunda gondosan megvizsgálta a hangszereket, köztük három darab a 17. és egy a 19. század elején készült üveg (?) tárogatót, négy darab lovassági üstdobot a 17. századból, pontosan olyanokat, mint amilyeneket a várban látható kiállításon Dobi András tábori dalos kétfelõl a lova nyakára akasztott, s arra a megállapítása jutott, hogy a gróf öreg hangszerei méltóak arra, hogy restaurálás után üvegszekrénybe zárva megõrizzék õket.⁵⁷

Miután Schunda befejezte munkáját, a magával hozott nyelvsípokkal megszólaltatta a gróf öreg tárogatóit, majd a Bebek-ágyúkhoz ment, és a vár aljánál összegyûlt nagyszámú érdeklõdõ hangos tetszésnyilvánítása közepette, a mindig nála lévõ (Stowasser-féle javított) tárogatón eljátszott néhány kurucnótát.⁵⁸

Valószínû, hogy a jelenet, amint Schunda a vár fokán állva tárogatózott, illetve a zenei élmény, ahogy a szomszédos hegyek visszaverték, mintegy megismételték az édes-bús kurucnóták dallamait, mély hatással lehetett a vár úrnõjére, gróf Andrássy Tivadarnéra (gróf Zichy Eleonórára) is. Erre utal, hogy néhány év múlva maga is írt, az Apolló zenei folyóirat egyik 1910. évi számában pedig meg is jelentetett egy a krasznahorkai várról, az elmúlt dicsõségrõl, a síró tárogatóról szóló dalt.

Krasznahorka büszke vára

Krasznahorka büszke vára,

Ráborul az éj homálya.

Tornyok ormán az õszi szél

Elmúlt dicsõségrõl regél.

Rákóczinak dicsõ kora,

Nem jõ vissza többé soha.

Harcosai rég pihennek

Bujdosó fejedelemnek.

A toronyból késõ este,

Tárogató nem sír messze.

Olyan kihalt, olyan árva,

Krasznahorka büszke vára.

A borongós, elégikus hangulatú dal igazán népszerû mégsem mindjárt születése után, vagy az 1906-ben tetõzõ Rákóczi-kultusz idején lett, hanem húsz évvel késõbb, a revíziós korszakban. Akkor, amikor a trianoni békeszerzõdés értelmében Krasznahorkaváralját elcsatolták. Az ekkor felcsendülõ dalnak – szerzõjének eredeti szándékától függetlenül – egészen más lett a konnotációja, hiszen az már nem a régi dicsõséget, a bujdosó fejedelmet, hanem, a trianoni békeszerzõdés említése nélkül, az elcsatolt magyar területeket siratta el.

A korszaknak ezt a talán leghatásosabb, tárogatón is gyakran játszott, kultikussá vált mûvét a politikai propaganda más módon is igyekezett felhasználni. Az egyik, a grófnõ dalának címével megegyezõ daljátékban,⁵⁹ amelynek cselekménye 1938 õszén, Rozsnyón, a Felvidék egy részének visszacsatolásakor játszódott, Krasznahorka vára, meg a róla szóló dal már a revíziós korszak jellegzetes toposzaként hangzott fel.⁶⁰

A tengerész mint királyi sas

A revíziós korszak természetesen átértelmezte a dualizmus Rákóczi-kultuszát is: a történelmi, ezeréves határokat immáron Rákóczi nevével igyekezett visszaállítani. 1926-ban külön egyesülést hívtak életre, az Országos Rákóczi Szövetséget, amely többek között “az elernyedt magyar társadalomnak erõs nemzeti öntudattal való áthatását”⁶¹ jelölte meg céljául, és fennen hirdette, hogy Nagy-Magyarország egész területén érvényesülni fog az igazság, addig pedig nincs más hátra: dolgozni és imádkozni kell, mert “Rákóczi segíteni fog!”⁶² Ennek a trianoni békeszerzõdés revízióját a zászlajára tûzõ harcnak a sikere és mozgósító érzelmi hatásának fokozása érdekében a Szövetség létrehozta Tárogató Zenekarát – Szijj Dénes karnagy vezetésével.

A zenekar óriási aktivitással, sokoldalúan tudta segíteni a szövetség társadalmi, mûvészi, nem utolsó sorban pedig politikai munkáját. Megalakulásától, 1926-tól adott hangversenyeket, szerepelt a legkülönbözõbb rendezvényeken a történelmi megemlékezésektõl a szélsõ-jobboldali rendezvényekig.⁶³

Hangversenyt adott a Tárogató Zenekar a II. Rákóczi Ferencnek és bujdosótársainak emlékére rendelt, a Rózsák terén lévõ Árpádházi Szent Erzsébet templomban megtartott gyászistentiszteleten. Az esemény jelentõségét két körülmény is emelte. Egyrészt az, hogy a kormány, a képviselõház, a Vitézi Szék mellett minden jelentõsebb társadalmi testület képviseltette magát, másrészt viszont az, hogy a Tárogató Zenekar A szabadságharc zenegyöngyei címû mûvet elõadó Magyar Királyi Államrendõrség Zenekarával együtt lépett fel. (1931. október 28.) Zsúfolásig megtelt a terem azon a hangversenyen is, amelyet a zenekar a Tisztviselõ Kaszinó dísztermében örökös díszelnökük tiszteletére adott, s amelyen az elhunyt lelkületének megfelelõen kizárólag kuruc imát, költeményt, és zenét mutattak be (1932. április 24.).

Az 1931–1932. év egyébként fordulópontot jelentett a szövetség, illetve a Tárogató Zenekar életében. A zenekar ugyanis ettõl kezdve minden évben rendszeresen részt vett a Halászbástyánál, valamint a Szabadság téri Ereklyés Országzászlónál rendezett Szent István napi ünnepségeken.

1932 Szent István napjának elõestéjén a zenekar több mint 3000 fõnyi közönség elõtt “ünnepi magyar hangversenyt” adott, amelyet a Magyar Rádió is közvetített. Szerepelt továbbá a zenekar Szent István napi víziünnepségen felvonuló dunai hajók egyikén, az esti tûzijátékokon; a II. Rákóczi Ferenc és a nemzeti vértanúink tiszteletére a Tiszti Kaszinó dísztermében rendezett ünnepségen⁶⁴ (1932. október 29.); Kispesten (1933. Szent István hét); a Szövetség által meghirdetett Rákóczi-héten (1934. augusztus 19.); a fejedelem halála napján rendezett ünnepségen, ahol a magyar királyi kormány, Serédi Jusztinián hercegprímás, Gömbös Gyula miniszterelnök, továbbá a budapesti diplomáciai kar, az állami és városi hatóságok képviselõin kívül a Budapesten élõ Habsburg fõhercegek is megjelentek (1935. április 8.); a Társadalmi Egyesületek Szövetsége, 5000 tagegyesület, valamint az összes kuruc szervezet bevonásával az Országos Rákóczi Ünnepségen (1935. április 14.); az ónodi országgyûlés emlékére a Halászbástyán tartott ünnepségen⁶⁵ (1935. június 13.); az Országos Rákóczi Szövetség jubileumi díszközgyûlésén (1936. március 22.); a Rákóczi-év utolsó napjaiban elhunyt dr. Király Aladár, Háromszék vármegye utolsó magyar fõispánja emlékére tartott emlékülésén (1936. december utolsó hete).

Játszott továbbá a Magyar Világnézet Szövetség emlékülésen, amelyet Báthory István halálának 350. évfordulója alkalmából a Tisztviselõ Kaszinó dísztermében tartottak meg (1936. december 8.); Óbudán, a Juliánus barát emlékünnepségeken (1936. december 20. és 27.). Az 1936. év eseményeire visszatekintõ Szövetség nem kis elégedettséggel állapította meg, hogy a Szijj Dénes tárogatómûvész által alapított Tárogató Zenekar a szokásos Szent István heti ünnepségen kívül kiválóan szerepelt, azokon a hangversenyeken is, amelyeket a Szózat 100 éves születésének, illetve a fõvárosba érkezõ külföldi eszperantisták tiszteletére adott (Vörösmarty szerenád – 1936. május 10. Rákóczi-szerenád – 1936. augusztus 16.).

A következõ évben fellépett a zenekar Harry Hill Bandholz amerikai tábornok szobrának leleplezésekor; a magyar cigányzenészek letelepedésének 500., Bihari János, a Rákóczi-induló szerzõje elhunytának 110. évfordulójára rendezett ünnepségen a Szent Margit-szigeten (1937. április 25.); II. Rákóczi Ferenc lovas szobrának leleplezésekor a Halászbástyán (1937. május 2.).⁶⁶ Közvetlenül azután, hogy dr. Járossy Jenõ a szövetség igazgató tanácsosa megtartotta nagy érdeklõdéssel várt “A magyar cigányzenészek méltatása az 500 éves jubileum alkalmából” címmel az elõadását; a Rákóczi-díszközgyûlésen (1937. május 9.)

Jónéhány emlékezetes hangversenyt adott a szövetség zenekara 1940-ben is. Így például a II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékére megtartott emlékülésen, ahol tárogatójátékával vitéz Gál Gyula ellenõr hódolt a vezérlõ fejedelem emléke elõtt (1940. április 7.);⁶⁷ Zrínyi Ilona fejedelemasszony emlékünnepén, ahol Markos Gyula társelnök sajátszerzeményû imája, valamint Zakariás Erzsébet igazgató tanácsos Szól a tárogató… címû költeménye után makádi Horváth László kurucnótákat tárogatózott. ⁶⁸

A Tárogató Zenekar közremûködésével megrendezett 1940. évi ünnepségek közül mindenképpen ki kell emelnünk azt a négyet, amelyet a szövetség nem egyedül, hanem a Magyar Élet (Keresztény Községi) Pártjával közösen rendezett.

Közösen rendezték a Hunyadi Mátyás születésének 500. évfordulójának Sponga András tárogatójátékával kezdõdõ emlékünnepségét (1940. február 22.); a Horthy kormányzó húszéves országlásának hódolati ünnepségét, amelyen, miután a szónokok a Kormányzó személyes érdemeként azt emelték ki, hogy “régi tengerész létére olyan, mint a királyi sas, pillantásával mindig a távol messzeségbe tekint, hogy kellõ pillanatot választhasson minden a magyarság érdekében szükséges tettre”, a Tárogató Zenekar elõbb az Õsi Rákóczi nótát, majd Zajti Ferencnek, a szövetség igazgatótanácsosának a Magyarok Nagy Ura! címû verse után a Krasznahorka büszke vára… címû dalt játszotta el.⁶⁹

A március 8-án I. Ulászló, a Várna városánál váratlanul vértanúhalált halt magyar–lengyel király tiszteletére rendezett, viszonylag egyszerû ünnepségnél jóval jelentõsebb volt az, amelyet a szövetség és párt március idusának elõestéjén tartott. Igaz, a Tárogató Zenekar, illetve vitéz Gál Gyula tárogatómûvész közremûködésén kívül ebben oroszlánrésze volt dr. Verebélyi Verebély Jenõ díszelnöknek; a Talpra magyart saját elõadásában megszólaltó Paulik Ödön választmányi tagnak, a pártszervezet elnökének; az ünnepi beszédet mondó Kóta Ferencnek a Magyar Élet Pártja ellenõrének; Istók László szerkesztõnek, a Párt központi tagjának, aki a “A sajtó hivatása a magyar feltámadásban címmel adott elõ; továbbá Csoma Zsigmond fõvárosi bizottsági tagnak, aki Az öntudatról, és kellemesi Melczer Lajosnak “A kufsteini rab és a féllábú fia címû versek szerzõinek stb.

Végül az 1940. év alighanem egyik legfontosabb eseményeként feltétlenül meg kell említeni az ún. Árpád-szemináriumot, amelyet a szövetség a Nemzetpolitikai Szolgálattal, a Magyar Világnézet Szövetséggel és a Magyar Élet Pártjával közösen, az egyes elõadások közé számos tárogatószámot iktatva rendezett.⁷⁰

Bánatot süvít a hideg téli szellõ…

Az Országos Rákóczi Szövetség természetesen tisztában volt a Tárogató Zenekar tevékenységének értékével és kellõképpen méltányolta azt. Ezért is döntött a két társelnök úgy, hogy a már elhunyt tárogatósainak tiszteletére “Hû tárogatósok emlékünnepség”-et rendez. Ezen számos, a tárogatóról és a tárogatósokról szóló vers és zeneszám után Pálos Ödön a Hûség ünnepe címû emlékbeszédében név szerint is kitért a szövetség elhunyt tárogatósaira, valamint azokra a már szintén nem élõ tagokra (Csuday Jenõ dr., erkedi Erkedy Ferenc, Gálócsy Árpád, Kállay Jenõ, kézdipojáni Király Aladár dr., Koroda Pál dr., felsõbányai Kuszkó István, Markó Miklós, Nagy János, Oláh Lajos, palocsai Pauliczky István, Radics Béla, Sass Béla, Sümegi Vilmos, Szigeti János, Szijj Dénes, Zseny József), akik ugyan nem voltak tárogatósok, de a tárogatókultusz meghonosítása és ápolása terén komoly érdemeket szereztek, majd – mintegy kegyeleti megemlékezésként – Radics Béla emlékére unokája, ifjú Magyary Imre tárogatón eljátszotta édesapja zenekarának kíséretében Bihary János szerzeményét, a Bihary kesergõjét, amit Radics Béla, Bura Sándor, Magyary Imre, ifj. Magyary Imre legszebb tárogatóra írt szerzeményei követtek.⁷¹

A hû tárogatósokon kívül a szövetség, mintegy “nemes magyar munkásságuk” elismeréséül, irredenta zeneszerzõi elõtt is “ünnepélyesen hódolt”. Az irredenta zeneszerzõk tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezésen az elnöki emelvényen helyet foglaló vitéz Csécsi Nagy Imre, Javornitzky Jenõ és Végh Mihály társelnökök élénk figyelemmel kísérték, amint Bagdy István társelnök meleg szavakkal méltatta az említett “hazafias” komponistákat és Balázs Árpádot, a Trianont ledöntjük⁷² címû dal szerzõjét:

Árpád büszke népe, soha ne feledd:

Csonka rab hazában, élned nem lehet,

Szégyen lenne sorsod, becstelen halál

Hogyha szolga népként láncot hordanál.

Ellenség tiporja most a szent rögöt,

Melyet hõs apáink vére öntözött,

Hõs apáink vére nem hiába hullt:

Nagy, szabad hazáról szól a drága múlt.

Szép turul, feszítsd ki végre szárnyadat,

Hosszú téli éjre is jõ virradat,

Hajnal fénye vár majd, nem sötét ború:

Kárpátok hegyorma, égi koszorú.

Új munkába kezdjen milliónyi kar,

Új, nagy eskü zengjen, mint a szélvihar:

Hisz velünk az Isten és az õsi jog,

Trianont ledöntjük, zászlónk gyõzni fog

(é. n.)

Kijutott az üdvözlésbõl dr. Járossy Jenõnek is, aki Elõre (Egy katonadal)⁷³ címû versében apjának nevezi Horthy Miklóst:

(…)

Magyarország a hazám

Horthy Miklós az apám,

Az Úristen vigyáz rám.

(1942)

A társelnökök nem feledkeztek meg a korábban már idézett Murgács Kálmán társelnökrõl, számtalan más irredenta dal szerzõjérõl,⁷⁴ valamint Szõke Jenõrõl a Mi nem felejtünk ⁷⁵ címû dal szövegírójáról sem.

Vitéz Csécsy és társai az említett irredenta zeneszerzõ mellett méltatták kalotaszegi Császár Árpádnak a Rákóczi-kultusz elmélyítése érdekében kifejtett tevékenységét is. Ami annál is inkább figyelemre méltónak tûnt, mert nevezett már korábban kilépett a szövetségbõl.

Az irredenta zeneszerzõk tiszteletére rendezett hódolat a tudósítások szerint Bagdy Istvánnak egy az ünnepeltek munkásságát ismertetõ, tanulmánynak is beillõ elõadásával folytatódott, majd dr. Javornitzky Jenõ emelkedett szólásra. A miniszteri tanácsos beszédében elsõsorban azokat a magyar társadalmi és politikai szempontokat vázolta, amelyek arra késztették a TESZ (Társadalmi Egyesületek Szövetsége) elnökségét, hogy a TESZ díszjelvényét és díszoklevelét az arra leginkább érdemes irredenta költõnek, az Országos Rákóczi Szövetség társelnökének, Bagdy Istvánnak adományozza. Annak a költõnek aki többek között a Kárpáti hegyeken⁷⁶ címû irredenta dalával költõtársai között már 1921-ban komoly tekintélyt vívott ki magának:

Kárpáti hegyeken búsan zúg az erdõ

Bánatot süvít a hideg téli szellõ.

Az erdõ azt zúgja, a szellõ azt fújja:

A magyar nemzetnek tengernyi a búja,

Tengermély a búja.

Szép Magyarországon sötét hírek szállnak,

Új lakói lesznek, Késmárknak, Kassának.

S a szegény kurucnak honvéd unokája.

Honját a hazába többé nem találja,

Sehol se találja.

Zokszavunk-panaszunk nem hallja az Isten

Nincs égen, nincs földön, ki rajtunk segítsen.

Csak túl a kék égen, fényes mennyországba,

Nagy Bercsényi Miklós sírdogál magába,

Sírdogál magába.

(1921)

Az irredenta zeneszerzõk tiszteletére rendezett hódolati ünnepség záróaktusaként, a jelenlévõ nagyszámú hallgatóság zúgó tapsa közepette, Javornitzky miniszteri tanácsos Bagdy István költõnek a kabáthajtókájára tûzte a TESZ díszjelvényét.

A hûség ünnepe

Az Országos Rákóczi Szövetség égisze alatt mûködõ irredenta zeneszerzõk között jó néhányan voltak olyanok is, akik már a Szövetség megalakulása elõtt is a reviziós kultusz szolgálatában álltak. Murgács Kálmán társelnök például azt A kassai dómon… címû verset zenésítette meg, amely határozottan kimondja, hogy 1920-ban Rákóczinak és kurucainak Horthy kormányzó és az õ darutollas vitézei az örökösei:

(…)

Kuruc Kassa terén kísértetek járnak,

Nagy Rákóczit õrzik imbolygó cseh árnyak,

De hiába õrzik, messze szállt a lelke,

Rég elhagyta sírját,

Ma Horthynak hívják,

S háromszínû zászlónk õ fogja kitûzni a kéklõ hegyekre!⁷⁷

Bár Murgács fenti szerzeménye a húszas évek elejétõl kibontakozó irredenta kultusz jellegzetes terméke volt, az irredenta kultusz ünnepi rituáléjának szerves részévé nem vált.

A javaslatok közül néhány ugyan beépült a revíziós korszak ünnepi rituáléjába, meghatározó szerepük azonban mégsem ezeknek, hanem Papp- Váry Elemérné – Szabados BélaHitvallás címû, tárogatón is gyakran felhangzó szerzeményének volt. Oly annyira, hogy a Himnusz helyett valamennyi ünnepség ezzel a mûvel, illetve annak elsõ strófájával kezdõdött:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,

Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában.

Papp-Váryné verse rövidesen nemzeti imádsággá szakralizálódott. Jóllehet a folyamatot néhol zavaró momentumok is kísérték. Kalmár Szilveszter királyi ügyész például éppen a nemzeti imánkat ért vétség, valamint a magyar nemzet meg nem becsülése címén emelt vádat Plohn József vásárhelyi zsidó fényképész és Csermák Lajos orosházi lakos ellen. A lapok szerint azért, mert minden magyar ember legnemesebb érzését meggyalázva Papp-Váryné szövegét a vádlottak így profanizálták:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,

Hiszek Magyarország, feltámadásában,

Hiszek a Porter sör diadalában!⁷⁸

Néhány hónapra rá, hogy Papp-Váryné–Szabados mûvét a Zeneakadémián nyilvánosan bemutatták (1921. május 21.), a Városi Színházban egy olyan dal hangzott fel, amelyet a revíziós korszakban még a Hiszekegynél is többször játszottak. Ami annál különösebb volt, mivel Kulinyi Ernõ A hamburgi menyasszony címû operett librettóját Pekár Gyula aKölcsönkért kastély címû vígjátéka alapján írta, s így sem a Ferenczi Frigyes rendezésében a Városi Színházban 1922. január 31-én bemutatott darab szüzséjének,⁷⁹ sem a darab elsõ felvonásában, a nagyjelenet után felhangzó dalnak nem volt politikai áthallása:

Hol szõke sellõ, lenge szellõ játszik a Tiszán,

Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.

Az õsi Kárpát õrzi álmát, s hû Csaba vezér.

Ki csillagoknak égi útján vissza – visszatér.

Hogy jön, szívünk várva – várja!

Ó hogy zeng trombitájuk! (sic!)

Szép vagy, gyönyörû vagy Magyarország,

Gyönyörûbb, mint a nagyvilág!

Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.

Táltos paripákon oda szállunk,

Haza hí fû, fa, lomb, virág!

Úgy hí a hegedû, vár egy gyönyörû szép ország!

Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán,

És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán.

A rónaságon, hét határon száll, repül a szél,

Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.

S hogy felzeng a trombitája!

Nincs tán hét világon párjuk!

Kulinyi operettjének dalbetétje – jóllehet a mû maga tartalmilag sekélyes, a magyar arisztokrácia életét felszínesen, álkonfliktusokon keresztül mutatja be – a színpadkép kialakítását meghatározó rendezõi utasítás jóvoltából – igazi, hatásos irredenta alkotássá vált. Az elsõ felvonás végén ugyanis, amikor a fõszereplõ elénekelte a dalt, a zöld reflektorok kivételével kialudtak a lámpák. Ekkor valamennyi szereplõ, szemben a közönséggel és jobb kezét elõre nyújtva, egy lépést tett elõre, hátul pedig felkúszott a tabló, amelyen zöld, homályos tónusban, de erõs vonalakkal megrajzolt határokkal, Nagymagyarország térképe bontakozott ki, felette pedig színes villanykörtékkel megvilágítva a magyar korona tûnt elõ. A koronát balról és jobbról két lebegõ szárnyas angyal tartotta, míg a két sarokban nemzeti lobogóval a kezében egy-egy kuruc vitéz állt, középen pedig egy kezében sarlót tartó parasztlány kévét nyújtott egy magyar parasztnak, aki kaszájára támaszkodva felfelé nézett.⁸⁰

A Kéméndy Jenõ díszlettervezõ által kialakított élõképszerû jelenetre nyilvánvalóan hatással volt a Szabadság téren 1921. január 16-án felavatott irredenta szoborkompozíció néhány ismert eleme is (Kisfaludi Stróbl Zsigmond Észak, Szentgyörgyi István Dél kompozíciójából a kuruc vitéz, illetve az erõteljes magyar férfi és a búzakévével megjelenõ parasztlány). Természetesen az ilyen direkt politikai utalásokat sugalló színpadi környezetben (akárcsak Zichy grófnõ szerzeményének esetében) megváltozott a dal mondanivalója is. Oly annyira, hogy a korábban említett Cserháti Lajos, a szerzõ, javasolta, hogy az irredenta daljátékába emeljék be a Kulinyi–Vincze szerzeményt.⁸¹

A hamburgi menyasszony operettet ugyan sokfelé bemutatták, de szemben a dallal, nem túl nagy sikerrel. Eger, Kecskemét, Szombathely után 1940-ben Gyõrben is, ahol talán még Kulinyi Ernõ is jelen volt. Õ azonban néhány év múlva feltehetõen már csak egy rácsos vonatablakon át láthatta a színház épületét, annak a vonatnak az ablakán át, amely õt, az õsi Kárpátok legendás népét és a nagyvilágnál is gyönyörûbb Magyarországot megéneklõ, sikeres dalszövegírót sok munkaszolgálatos társával együtt a brucki internálótáborba vitte. Oda, ahonnan, mint nyilván sejtette, számára csak a “csillagoknak égi útján” lehetett visszatérés…

A harcmezõre hívogató tárogató

Murgács Kálmán, Balázs Árpád, Bagdy István meg a többi az Országos Rákóczi Szövetség Tárogató Zenekarához vagy a Szövetség irredenta zeneszerzõihez kötödõ zenész és szövegíró nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tárogató a reviziós korszak kedvenc hangszere lett. Népszerûségét jól jellemzi, hogy nevét rövidesen irredenta versek,⁸² verseskötetek,⁸³ folyóiratok,⁸⁴ viselik. Murgács Kálmán melodrámát,⁸⁵ Miklóssy Tibor – Günther József Dal a tárogatóról címmel irredenta dalt írt róla:

Tárogató búgó hangja messze sír a fergetegbe,

Valahol a Volga mellett könnycsepp csillog a szemekbe!

Tárogató érces hangja messze sír a fergetegbe,

Olyan lesz a lélek tõle, mintha magyar puszta lenne.

És a hangja csak azt súgja, jósolja a magyar sorsát,

Egyre, mindig csak azt zengi: lesz még boldog Magyarország!

(1938)⁸⁶

A hangszer nevét viselte továbbá Rikkerné Simon Nusi – Gaudi Tasi Náczi verse is, a Tárogató hangja hallik.

Tárogató hangja hallik csendes éjben,

A magyarság ünnepet ül örömében

Lehullajtjuk húsz esztendõ nehéz láncát

Hirdetjük a dallal Erdély szabadságát.

Gábor Áron szellemében síkra szállunk,

Erdély ország drága népe viszontlátunk.

Visszatér a vadvirágos székelyföldünk

Nem hull többé érette a fájó könnyünk.

Gábor Áron székely földnek büszkesége,

Hálaimát küld az ajkunk fel az égbe.

Megsegít a jó Isten valahára,

Ünnepnapot hoz erre a szép hazára.

(1940)⁸⁷

A Kárpátok övezte Nagymagyarországért zokogó hangszert idézte Lászlóné D. Ilus szövege, a Sír a tárogató⁸⁸ is:

Sír a tárogató, sír zokog a hangja,

Szegény bús szívem a bánat fojtogatja,

Eszembe jut minden árvaságunk,

Zokogva siratom szép Magyarországunk.

Sírj csak tárogató, zokogjon a hangod

Szegény bús szívemet tán álomba ringatod.

Hadd álmodjon szépet, boldogabb hazáról,

Kárpátok koszorúzta Nagymagyarországról.

(1941)

Már a háborús események alatt született Süveges Elek Tábori hangulatok I. rész Vezéri sátorban címû kitüntetett tárogatószólója⁸⁹ és Szabados Gábor Tárogatóról⁹⁰ szóló verse:

Vihar száguld mezõn, réten,

Felleg jár a magyar égen

Köröskörül lángba borult a határ.

Török, tatár, Mohács óta

Sokszor kesergett a nóta,

Ha zord idõk szele fújdogál.

Most is szól a tárogató

Harcmezõre hívogató

Magyar szívet dobogtató a szava.

Hõsi karral õsi karddal

Szembe nézünk a viharral,

Felragyog a magyar hajnal csillaga!

(1944)

Az ilyen “harcmezõre hívogató” buzdítás ekkortájt nem is volt felesleges, hiszen a Dnyeszter és a Prut közötti harcokban a magyar csapatok már elszenvedték elsõ súlyos vesztességeiket. Bizonyára ugyanezért – és a tárogatón megszólaló lelkesítõ irredenta dalok minél gyorsabb és tökéletesebb elsajátítása érdekében – döntött a Magyar Királyi Honvédelmi miniszter is úgy, hogy egy korábbi (145-554./eln. 30-1942.) rendelet alapján hozzájárul Sárváry János Tárogatóiskolájának 1944 végi kiadásához…

Bartók, Kodály, Lajtha

Közvetlenül a háború után a tárogató nyilvános, politikai ünnepségeken csak meglehetõsen ritkán szólalt meg, hiszen a fasiszta és szélsõjobboldali pártokat betiltották, a holdudvarukhoz tartozó egyesületek, így például az Országos Rákóczi Szövetség pedig nem alakultak újjá. Mint ahogy nem alakult újjá a Tárogató Zenekar sem, amelynek tagjai az irredenta zeneszerzõkkel együtt szétszéledtek.

A tárogató hangját azonban nemcsak a nyilvános ünnepségeken, hanem hangversenytermekben sem lehetett hallani. Mindenekelõtt azért, mert a tárogatónak nem volt zeneirodalma. A Schunda által 1906-ban meghirdetett pályázat óta, amelyet a fiatal Weiner Leó nyert meg, de gyõztes mûvét (Magyar ábránd)⁹¹ nem mutatatták be, azaz közel egy fél évszázad alatt a hangszerre egyetlen darabot sem írtak. De ha írtak volna is, meglehetõsen nehezen lehetett volna elõadni, hiszen a Zeneakadémián a két háború közti idõszakban a hangszernek nem volt önálló tanszaka.⁹²

A hangszer háttérbe szorulásában természetesen szerepe volt annak is, hogy zenekutatóink, zeneszerzõink a tárogatóval szemben mondhatni elutasítóak voltak. Bartók a hangszer nevét le sem írta. Kodály a Cinka Pannáról nyilatkozva szükségesnek tartotta kiemelni, hogy

A tárogató egészen más volt, mint a Schunda-féle, amelynek csokoládészínû hangját a magyar közönség örökre azonosítja a kuruc korral. Már csak ezért is mellõznöm kellett.⁹³

A hangszer legjobb magyar kutatója, Lajtha László pedig, amikor 1950-ben felmerült, hogy a Magyar Állami Népi Együttes zenekarában kapjon helyet ez a több mint kétes eredetû hangszer is, a miniszteriális elõterjesztõhöz vágott egy hamutartót.⁹⁴

Ha a “csokoládészínû” hangú tárogató kiszorult is, pontosabban be sem került az Állami Népi Együttes zenekarába, a hangszer, mint Bálint Sándor az ötvenes évek közepén megfigyelte: a “kispolgári naturalista zenekedvelõk körében”⁹⁵ ismét népszerû lett, terjedni kezdett. Az õ zenei igényeik kielégítésére dolgoztatta fel és sugározta több mint három-négy évtizeden át Dankó Pista, Sas Náci, Konti József stb. legismertebb tárogatódalait a Magyar Rádió is.⁹⁶

A rendszerváltással azonban a tárogató körül is sok minden megváltozott. Talán a legfontosabb fejlemény az volt, hogy néhányéves szervezõmunka után 1992-ben, tehát fél évszázaddal az Országos Rákóczi Egyesület Tárogató Zenekarának megszûnte után, Rákóczi Tárogató Egyesület néven új zenekar alakult. Az egyesület elnöke ugyanis úgy látta, hogy a második világháború után a hangszer népszerûsége mélypontra zuhant. Elsõsorban azért, mert, szerinte “mind a Rákosi-, mind a Kádár-éra elhallgatásra ítélte, s az a vád ellene, hogy ’irredenta hangszer’. Kodály hiába tiltakozik ez ellen az ostoba vád ellen (sic!), még az oktatását is beszüntetik az akadémián” (ilyen, mint láttuk, nem létezett). Az elnök ugyanakkor rendkívül bizakodó volt a hangszer jövõjét illetõen. Szilárdan hitte, hogy “a tárogató újjá fog születni, föl fog támadni és elfoglalja méltó helyét a magyar történelmi emlékek között.”⁹⁷

A lelki parancs

Annak, hogy ez a folyamat valóban elkezdõdött, több jele is volt. A jobboldali kormánykoalíció egyik minisztere szenvedélyes hangon tett hitet a tárogató mellett. Elsõsorban azért, mert

globalizálódó világunkban, amelyben rohamosan az egyenkultúra felé sodródunk, szinte lelki parancs a magyarság identitásának megõrzése. Ennek pedig méltó szószólója a tárogató (…) Nemzeti-kulturális ’hadállásaink’ megvédésén túl itt az ideje annak, hogy megmutassuk a világnak ezt a már majdnem elfelejtett, egyedüli ízig-vérig magyar hangszert, mely különleges, sajátos, utánozhatatlan hangú, s mellyel nemcsak játszani, de mesélni is lehet és kell.⁹⁸

(Annak, hogy a miniszter nem csak szerette a hangszert, hanem szinte rajongott érte, leginkább akkor adta tanújelét, amikor, immár õsz fejjel, megtanult a hangszeren játszani, s vállalt, még ha csak szûk hallgatóság elõtt is, fellépést.)

Lényegében hasonlóan gondolkodott és érzett a hangszerrõl a Habsburg család feje (IV. Károly császár és király és Zita hercegnõ fia), a Páneurópai Unió tagja, a Schundához hasonlóan szintén “magyarrá lett” koronaherceg is, akit 80. születésnapján az európai arisztokrácia ötszáz képviselõje köszöntött a bécsi Hofburg koncerttermében, ahol az ünnepelt személyes kívánságaként megszólalt a magyar szabadság hirdetõje, a tárogató is. Hiszen, mint az egyik levelében írta “ez az üldözött hangszer történelmünkben jelentõs szerepet játszott, és ezért magyar érdek, hogy fennmaradjon a jövõ számára.”⁹⁹

A rendszerváltás után a tárogató ténylegesen is kezdett újjáéledni. Feltámadásának fontos állomása volt egyrészt annak a CD- nek a megjelentetése, amelynek borítója, mind vizuálisan, mind verbálisan Andrássy grófnõ nevezetes dalát idézi¹⁰⁰ másrészt annak a Musica Pannonica¹⁰¹ címû tanulmánykötetnek a nyilvánosságra hozatala, amely a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének és a grazi Zenemûvészeti Fõiskola Ethnomuzikológiai Intézetnek a közös kiadásában készült. Ez utóbbiról ellentmondásossága miatt külön is szólnunk kell.

A könyv elõszavában a szerkesztõk úgy hivatkoznak az 1994-ben írt kötetre, hogy az “a 100 éves tárogató jubileumi évében” állt össze (emlékeztetõül: a hangszer szabadalmi leírását nem 1894-ben, hanem 1897-ben adták be és 1898- ban vették védelem alá). Ebbõl az következne (aminek egyébként a kiadvány egyik tanulmánya is ellentmond¹⁰²), hogy a tárogató története a Stowasser–Schunda-féle hangszer történetével azonos, illetve, hogy az általuk “javított tárogató” a “magyar nemzeti hangszerünk”¹⁰³. Ennek az állításnak az alaptalanságára az elõzõekben már rámutattunk.

Feltûnõ, hogy a szerkesztõk a kötet történeti forrásokat bemutató fejezetében – immár az újonnan elõkerült dokumentumok fényében, azok értelmezésével – nem oszlatják el azt az évszázadnál is régebbi kutatói tévhitet sem, miszerint az ún. javított tárogató Schunda nevéhez fûzõdik. A hangszer elfogadottságát, újbóli népszerûségét igyekezett elõsegíteni az a kutató, aki az 1996. június 30-án rendezett Tárogatós Világtalálkozón elhangzott elõadásában, Bartók, Kodály, Lajtha nevére hivatkozva a hangszernek nem sokkal létrejötte után elkezdõdött “népi hangszerré válását” hangsúlyozta.¹⁰⁴

A hangszer legitimálására törekvõ elméleti- szakmai kezdeményezések mellett, 1992. augusztus 20-án sor került az elsõ gyakorlati lépések megtételére is. Horthy István halálának, pontosabban temetésének 50. évfordulóján a család kenderesi birtokán rendezett gyászünnepségen, a kormányzóhelyettes egyik kedvenc A szolnoki légierõvel nem lehet kikukoricázni kezdetû dala is megszólalt a tárogatón.¹⁰⁵

A gyászszertartással kapcsolatos szervezési és protokolláris ügyek intézését, ahogyan a Kormányzó néhány hónappal késõbb megrendezett újratemetésekor is, a Szent Korona Társaság vállalta magára. A Rákóczi Tárogató Egyesülettel folytatott elõzetes tárgyalásai során szerette volna elérni, hogy erre az alkalomra Kárpátmedencei Tárogatósok néven egy új zenekar alakuljon. A javaslatot azonban különbözõ technikai okokból nem lehetett megvalósítani, így mindkét ünnepi eseményen az egyesületnek ugyanazon egy tagja mûködött közre. Ez azonban mit sem vont le annak a jelentõségébõl, hogy a Kormányzó húszéves országlásának tiszteletére rendezett 1940. augusztus 20-i hódolati ünnepség után több mint fél évszázaddal Horthy Miklós kormányzó tiszteletére Magyarországon ismét megszólalt a tárogató.

Az, hogy a temetésen a család kérésére éppen a tárogató szólalt meg, természetesen korántsem volt véletlen, hiszen a Kormányzót egykor meghitt, bensõséges kapcsolat fûzte a hangszerhez. Errõl beszélt az egyik kereskedelmi televízióban az egyik jól tárogatózó testõre is, aki szerint, ha a Kormányzó kenderesi birtokán tartózkodott, õ gyakran felment a templomtoronyba, s onnan játszotta el a ház urának kedvenc dalait.

Szép vagy, gyönyörû vagy…

A kenderesi újratemetés után a hangszer népszerûsége meredeken kezdett felfelé ívelni. Ami azt jelentette, hogy hangja a legkülönbözõbb állami és társadalmi ünnepségeken szólalt meg.¹⁰⁶

Valószínû, hogy a hévízi trianoni ünnepségek nyomán határozta el Esztergom város képviselõtestülete, hogy Trianon emlékére 2004 májusától a városban is szólaljon meg a tárogató. Pontosan úgy, ahogy a két háború közti években az Elõhegyen, illetve közvetlenül a Babits-villa közelében, ahol egy szerzetes játszott a tárogatón, hangját pedig az egész városban hallani lehetett.¹⁰⁷ A képviselõtestület arról is döntött, hogy a polgármester saját keretébõl biztosítson erre célra 250 ezer forintot és haladéktalanul kössön szerzõdést egy tárogatózni tudó egyéni vállalkozóval.¹⁰⁸

A hangszer újjáéledésének legfigyelemreméltóbb állomását azonban nem ezek a kétségkívül jelentõs, hovatovább azonban szinte már mindennapinak számító események jelentették, amelyeken az Országos Rákóczi Szövetség irredenta zeneszerzõinek mûvei másodvirágzásukat élték, hanem az, amikor a Magyarok Világszövetsége, illetve a Miniszterelnöki Hivatal jóvoltából elõbb 1996. augusztus 20-án, majd 2000. március 15-én a hangszer a Parlamentben is felzengett.

Itt azonban meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi két ünnepségen már nem a két cseh hangszergyáros (Stowasser és Schunda) budapesti gyárában készült hangszerek szólaltak meg. Ezt a “jellegzetesen és speciálisan magyar, nemzeti hangszerünket” ugyanis – akárcsak II. Rákóczi Ferenc újratemetésén a díszmagyarban felvonulók díszkardjait – Németországból, a Karl Hammerschmidt und Söhne cégtõl, kellett importálni. Azzal, hogy a hangszer legmagasabb állami és közjogi méltóságaink jelenlétében nemzeti, állami ünnepeinken a Parlamentben is megszólalhatott, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Évfordulók (ma: Nemzeti Emlékezet) Titkársága visszaadta a tárogatónak a Horthy-korszakban kivívott, majd a háború után elvesztett presztízsét. Mindez pedig alkalmat kínál egy, a dolgozat bevezetõjében feltett kérdés megválaszolására. Nevezetesen: minek köszönheti a hangszer a rendszerváltás utáni újjáéledésének sikerét?

Nos, a válaszadást alighanem a millenniumot követõ éveknél, Stowassernek és Schundának a hangszer történetében játszott meghatározó szerepénél kell kezdeni. Ott, hogy az egymással rivalizáló, jogi, üzleti szempontból talán nem is mindig megengedhetõ eszközöket bevetõ két hangszergyáros az Osztrák–Magyar Monarchia egész területén történõ forgalmazásra kizárólagos jogot szeretett volna biztosítani hangszerei számára. Azzal mindketten tisztában voltak, hogy busás haszonra csak abban az esetben tehetnek szert, ha hangszereikkel nem a császári és királyi udvarnak, hanem a Függetlenségi Párt alelnöke, a “nagy kuruc”, Thaly Kálmán által rendezett, államilag intézményesült Rákóczi-kultusznak lesznek a “beszállítói”.

Rákóczi nemzeti nimbusza tehát itt üzleti érdekek érvényesítésének eszközévé vált. De visszaélt Rákóczi emlékével a politika is, amikor azt az 1906-os temetésen külsõdleges, a szabadságharc eszméitõl elidegenedett dekorációvá degradálta. Hiszen a történeti kosztümökben felvonuló menet, amelyben hangszereiket fújva ott voltak a tárogatósok is, természetesen nem a fejedelem, hanem a császár és király, Ferenc József triumfusa volt.

Még durvább “történelmi csúsztatás” áldozata lett a szabadságharc vezére a revíziós korszakban, amikor õt egy szintre igyekeztek helyezni a Kormányzóval, “új Rákóczivᔠavatva Horthy Miklóst. A revíziós korszak természetesen igyekezett kiaknázni a “Rákóczi tárogatóként” legitimált, az eleven Rákóczi-kultusz fontos kellékét jelentõ hangszer hasznát, s azt ideológiai-politikai céljainak szolgálatába állítani. Az Országos Rákóczi Szövetség Tárogató Zenekarának megalakulásával és a zenekar irredenta zeneszerzõinek részvételével immár intézményesített formában is. A Halászbástyánál, majd az Ereklyés Országzászlónál rendezett trianoni és Szent István napi ünnepségeken közel negyedszázadon át felhangzó, melodrámában, irredenta dalokban megénekelt tárogató így a revíziós korszak jelképe lett.

A háború utáni években a tárogatóra egészen a rendszerváltásig nem volt igény, ekkor azonban a hangszer történetének új fejezete kezdõdött. Nemcsak itthon ívelt fel a karrierje, hanem a külföldön, a tengeren túl élõ magyar emigráns szervezetek körében is.

A Rákóczi Tárogató Egyesület elnöke hangszerével éppen egy ilyen tengeren túlról érkezett meghívásnak készült eleget tenni, amikor a Habsurburg-ház koronahercege levélben fejtette ki, mennyire fontosnak tartja, hogy a hangszert a külföldön élõ magyarság is megismerhesse. Elsõsorban azért, mert, mint írta “azok, akik hallották a tárogató hangját, emlékezni fognak a feledhetetlen Márai Sándor szavára: Menj Nyugatra, fiatalember, de ne feledd, hogy Keletrõl jöttél!”¹⁰⁹

Igen, Keletrõl, arról a történelmi térségrõl tehát, ahol a szovjet típusú rendszer összeomlása után a valóságos történelmi korszakok konkrét elemzése és egy ezen alapuló új politikai kultúra megteremtése helyett az elõzõ politikai rendszer szimbolikus restaurálása kezdõdött. Ez történt Magyarországon is, ahol a Horthy-korszak történet-mitológiájaként újra megjelentek az elõzõ korszak szimbólumvilágának és mondavilágának folklórjelenségei, mindaz, amit a történészek a politikai kultúra törmelékeként “gesunkenes Kulturgut”-ként tartanak számon.¹¹⁰

Mindenekelõtt ennek a sajátos múltba-fordulásnak köszönheti újjászületését az immár végérvényesen “magyar nemzeti hangszernek” minõsített, és – ugyanúgy, mint a két világháború között – sokakat Trianon revíziójának szükségességére emlékeztetõ tárogató. Más kérdés, hogy a zeneszerszám szimbolizációs tere, éppen napjainkban, amikor már nemcsak a trianoni, hanem az 1956-os forradalmi megemlékezéseken is felhangzik, jelentõsen bõvül, s immár a Magyar Köztársaság ünnepi reprezentációjának is szerves részét képezi.

Mint ahogy szerves részét képezi a Szent István, az Árpád- és a Rákóczi-kultusz ünnepi rituáléinak is. Ez utóbbival kapcsolatban néhány kutató fel is vetette a kérdést: vajon mi volt az oka, hogy a Rákóczi-kultusz már a 19. század elején torz formát öltött és vajon szükségszerû volt-e, hogy a kétszáz év késéssel “felülrõl” engedélyezett kultusz 1906-tól groteszk formát öltsön.¹¹¹

A kultusz tévútra csúszását látta meg éles szemmel Ady is, aki ezt írta:

Még hõseinket is kisajátítják. Rákóczi koporsóját, õk, akik Rákóczit becsapták és elárulták, úgy körülállták, hogy mi nem férkõzhettünk hozzá,

de a költõ rögtön tágítja is a kört

Õk már a múltból is elraboltak, meghamisítottak mindent. Elvették tõlünk Rákóczit, és Kossuthot. Nyomják a Petõfi kultuszt (…) És most akarnak országos Szent Imre ünnepet csinálni. Csinálnak ezek még Caraffa-ünnepet is, ha a rongyosok olyan gyávák maradnak, mint amilyen rongyosok. Álhazafiságukkal agyonterrorizálnak ezek minket.”¹¹²

Adynak a Rákóczi kultusz kisajátításával és fõleg kiüresedésével kapcsolatban megfogalmazott megfigyelése, úgy tûnik, máig hatóan, a Magyar Köztársaságban is érvényes. A szabadságharc 300. évfordulóján rendezett ünnepségen Rákóczi öröksége kapcsán a köztársasági elnök ugyan a szabadság kivívásáról, a politikai és diplomáciai cselekvések összehangolásának szükségességérõl meg arról beszélt, hogy a 21. század hajnalán bíznunk kell abban, hogy “létezik szabadság, amelyet nem más emberek szabadságának kára árán határoznak meg”,¹¹³ s azt Rákóczihoz hasonlóan nekünk is a “nemzetünkért összefogván” kell megteremtenünk.

A rendszerváltást követõ évek azonban nem azt bizonyítják, hogy a Magyar Köztársaság minden felelõs szereplõje elõtt a nemzeti összefogás eszméje lebeg, így a Rákóczi ünnepség szónokainak szavai, még ha azokat tárogató kíséri is, üresen konganak.

Már késõ délutánra jár, de a Nap még most is melegen süt, a Duna hullámairól visszaverõdõ ezernyi fénycsík pedig különös ragyogásba vonja az esztergomi Várat.

Az idillikus táj csendjét csak a Mária Valéria hídon lévõ meglehetõsen nagy forgalom zaja töri meg. A Párkány felöl gyalogosan vagy gépkocsival Esztergomba igyekvõk várják, hogy átmehessenek a híd túlsó oldalára. Sokan vannak, akik, mivel Párkányban dolgoznak, naponta megteszik ezt az utat. Mások viszont csak ilyenkor, hétvégén ülnek kocsiba, vagy sétálnak át az érseki székhelyre rokonlátogatásra.

Az esztergomi hajóállomás közelében lévõ kis kávézó, és a mellette lévõ parkoló szinte már meg is telt. Messzirõl is látszik, hogy a kék alapon 12 aranycsillagos rendszámtáblás Skodák és Suzukik kivétel nélkül Szlovákiából, illetve Magyarországról, az Európai Közösséghez tartozó országokból érkeztek. Ám a magyarországi gépkocsikon szinte kivétel nélkül ott van a Nagymagyarországot ábrázoló matrica.

Már négy óra is elmúlt, amikor néhány esztergomi polgár az órájára pillant, s szinte ugyanebben a pillanatban egy hangszóróból felhangzik a tárogató mélabús hangja. Egymásra néznek, majd fejükkel “odaátra”, a Duna túlsó partja felé biccentenek. Egy hirtelen támad fuvallat azonban a tárogató hangját nem Párkány, hanem a vasúti pályaudvar felé sodorja.

Ekkor a polgárok kissé csalódottan, szinte csak maguknak, sorról-sorra követve a tárogatón megszólaló dalt, halkan dúdolják:

Szép vagy, gyönyörû vagy Magyarország!

Gyönyörûbb, mint a nagyvilág…

Függelék

Fáy István

Néhány szó a “tárogató sípról”

A Délibáb második füzetében Jókai Mór novellája emlékezetbe hozza a tárogató sípot. Nem találom érdektelennek elmondani, amit e részben tudok. Régi íróink s az általunk ismert öreg emberek mind úgy emlékeznek ez elveszett hangszerrõl, mint amely valaha a magyar szívre még nagyobb benyomást tett, mint a cigányzene, úgy ha csatában lankadni kezdtek, vezéreik csak a tárogatót fúvatták meg, s új erõ szállt a harcolók szívébe, karjaiba.

Hogy azonban e zene nem Rákóczival veszett el, azt bizonyítja Gvadányi világosan írva, hogy II. Leopold koronázási ünnepélyekor tárogató szó mellett vitték át Szent István koronáját a pozsonyi hídon; egykori statistices professorom G. I. pedig többször említé, hogy Eszterházy és Fux örökös fõispánok beigtatásakor a Jászok és a Kunok a tárogatót fútták. Egyszer Fájban laktamkor az öreg Kazinczy említette elõttem, hogy egy abaúji faluban Fonyban, a regéczi vár alatt maig is él egy öreg tehénpásztor, ki már akkor a 80 évet meghaladta, aki tudja a tárogatót fúni. Én, még akkor fiatal lévén, rögtön lóra ültem, s nyargaltam Fonyra, de már akkor az öreg meghalt, s egyetlen fiát nem csak hogy meg nem tanítá e zenére, sõt halálát érezve közeledni, a hangszert is elégette, fia csupán annyit mondott, hogy roppant erõ kell e hangszer fúvásához, azért ment ki annyira a szokásból. Késõbb Pestre lemenvén, a múzeum akkori igazgatója megmutatá az ott létezõ tárogató példányát, mely egymás mellett függött Bihari hegedûjével. Könnyezve csókolám meg ez õsi hangszert, melyben annyi lélek lakott egykor, s mely most csak egy holt idõ emléke, mint valami õskori múmia, vagy kõmaradvány, melynek betûit nem tudják olvasni többé. Alakjára hasonlít az angol kürthöz*, nyílása nagyobb és szára hosszabb, mint az oboénak, felyül két kis lyuk egymás mellett, a többi, mint az oboénál.

Van-e még a holt hangszer valahol életben? Tudják-e valahol, azon szent hangokat harsogtatni rajta, amiktõl eleink búsulni és lelkesülni, sírni és vigadni tudtak, ahogy a tárogató akarta?

Egressy Gábor említi törökországi útjában, hogy ott hallotta valamely hangszer bûbájos zenéjét, mely sem furulya, sem kûrt, sem tilinkóhoz nem hasonlít. Hogy 1711 után õseink közül sokan kivándoroltak Törökországba, az bizonyos, nem hihetõ-e , hogy a tárogató zenéje is kivándorolt velök, s ha nálunk elveszett is, ott firól fira maradhatott? Vajon nem találná-e hivatásköréhez méltónak a zeneegylet a tárgyat felkarolni s összeköttetések, tudakozódások által feltámasztani halottaiból egy a mostani világ elõtt ismeretlen s a hajdankorból annyira elhírhedt zenét?

Egy nemzetnek mindig tisztelni kell nyelvét, zenéjét és öltözetét, hogy sokáig éljen e földön…**

Délibáb, 1853. 126–127.

* Az igazi tárogatónak a felsõ részén, ahol fújják, egy nagy üres gombja van, s a fúvónyílásra valami hártya van ragasztva; ez teszi oly nehézzé a fúvást, s oly csodálatos hatásúvá annak hangját. Szerk.
** Ha tisztelt honfiaink közül mások még többet tudnak e tárgy felõl, ismereteiket nagy örömmel fogjuk közzé tenni lapjainkban. Szerk.

“Star”

A tárogató

A tárogatóval is úgy vagyunk, mint a cimbalommal: magyar hangszernek mondjuk, pedig nem az. (N. B. magyar hangszer – sajnos – nincs!) Ezt az egyszerû fafúvóhangszert szintén idegenektõl vettük át és elneveztük tárogatónak. Tóth Béla szerint a síp azt mondja tara-tara; taragat és ebbõl lett a tárogató. Az egyszerû pásztorsíp (chalumeau, piffero,Schalmei) – az olasz és a tiroli pásztorok hangszere – teljesen megegyezik a mi régi tárogatóinkkal. Mintegy 40 cm. hosszúságú fasíp tölcsér alakú hangtáróval. Nyolc sorjában álló hanglyukja van. Fúvókája kettõs nádlap. Hangterjedelme körülbelül 2 nyolcad. Hangja meglehetõsen kemény, átható, rikoltó. Ilyen tárogató a Nemzeti Múzeum régiségtárában is látható más hangszerek társaságában.

Jókai Mór Szép Mikhál címû regényében (I. kötet 11. fejezet), a következõket írja a tárogatóról: “A tárogató-síphoz akkor is (1650 táján) kevesen értettek. Fortélyos egy hangmûszer az: aki nem ért hozzá, mikor belefúj olyan hangot ad rajta, mint mikor a kutyának a farkára tapostak; de aki kitanulta a módját, minden nótát a leggyöngédebb szívhezszóló hangokon tud eljátszani rajta: olyan hang az, hogy elfacsarja az embernek a szívét, s maga se tudja, hogy miért, sírva fakad rajta; azok a régi dallamok úgy hangzanak belõle, hogy az embernek eszébe jut tõle édes anyjának dajkadala s édes apjának temetésén szólott ének, fáj és jól esik egyszerre. Ha pedig megint más hangból veszi a hozzá értõ a tárogatót s nekiereszti annak harsogó zenéjét, az meg oly hatalmas riadót ád, hogy két mérföldnyire fölveri a csendet s felkölt minden érzést, ami lángot foghat. Bátorság, elkeseredés, legénykedõ hõség támad a szívekben. Aki azt hallja, azt hiszi, ott jönnek a Kárpátokról alá újra honfoglaló õsei, s úgy érzi, mintha eléjük kellene mennie: hol a kardom? hol a paripám? Harminc évvel késõbb a Rákóczi-hadjáratnak ez volt a lelkesítõ hangszere. Azért annak elmúlta után a békeszeretõ kormány minden tárogatót összekerestetett az országban, nemkülönben mintha szakállas ágyú volna és összetörette. Nagy ritkaságnak maradt meg egy példány a budapesti Nemzeti Múzeum számára: annak a fújásához is csak egy ember értett még az országban: a tilinkós Nagy Jakab. De akkoriban is nagy tudomány volt az. Csupán Kisszebenben lakott egy tárogatós, aki értett a betanításához. Esztendeig kellett nála szolgálni inasképpen a tanítványnak, akit felfogadott s az embernyi embernek aljas cselédi munkát kellett végezni, ruhát mosni, fõzni, és fát vágni, amíg felszabadította.”

A fenti idézet adat szempontjából igen becses, azonban sok szó férne hozzá.

Mintegy tizenöt éve hangszerészeink egy csinos, tetszetõs külsejû új hangszert készítettek és teljesen indokolatlanul tárogatónak nevezték el. Ha már tárogatóra keresztelték, sebaj! De mi van rajta a tárogatóból? Az alakja, a szerkezete, a hangja?

Vegyük sorra.

Az eredeti tárogatósíp hossza – mint említettük – kb. 40 cm., a modern tárogatóé ellenben kétszer annyi. A régi harci sípot kettõs nádlappal, a modern tárogatót a klarinétnál használatos egyszerû nádlappal szólaltatják meg. Az igazi tárogatónak úgyszólván nincs is szerkezete, míg a modern tárogatónak az oboával (hautbois) azonos nagyszerû billentyûzete van. Nos és végre a hangja? Makó – Jeruzsálem. A régi és igazi tárogató, melyrõl Jókai is írt, rikoltó hangú síp. Czuczor Gergely nagy költõnk Riadó címû költeményét e szavakkal kezdi: “Rikolt a harci síp.” Rikolt a modern tárogató? Az újonnan készült fúvóhangszer, melyet szintén tárogatónak neveztek el, gyönyörû mélabúshangszínezetû.

Miután az elmondottakból is látjuk, hogy az új hangszernek annyi köze van a régi tárogatóhoz, mint mondani szokás: Deák Ferencnek az adomáihoz, ajánljuk, hogy az új hangszernek új nevet adjanak. A modern tárogatóról szólva bátran elmondhatjuk, hogy az szép és sajátságos hangjánál fogva joggal megérdemli – mint solo-hangszer – az elterjedést, azonban semmi köze sincs a régi tárogatóhoz.

Zenevilág, 1909. 378–379.

Vályi Nagy Géza – Murgács Kálmán

Tárogató

Melodráma 1937

Õrült vihar száguld, tombolva – veszettül,

Százados fenyõket tép ki gyökerestül.

Házat, tornyot rombol, várfalakat dönget,

A rémült szemekbõl, kimarja a könnyet.

Honnan jön, ki küldte, miért jött az orkán?

Kurucok utolsó átokszava volt tán?

Nagymajtényi síkon, ott veszett el minden,

Lefutott a csillag, verje meg az Isten!

Bujdosik Rákóczi, idegenben, árván,

Serege szétszéledt, úrrá lett az ármány.

Kincsét, erõs várát, mind-mind odahagyta.

Tárogatónak is elnémult a hangja…

Késmárk, Lõcse alatt, nincs már kuructábor,

Csak a sóhajtás száll: hej Károlyi Sándor!

Tort ül a labanchad, vad vigasság járja,

Most van az árulás, hitvány lakomája.

Vígan van a labanc, nincs már kuruc, nincsen,

Rákóczi népétõl elfordul az Isten.

De mi ez, kísértés… nem híva, várva,

Tárogató sír a késõ éjszakába.

Gyõzedelmes nagyúr, labanc-generális,

Nyugtát nem találja, lóra pattan már is,

Véráztatott Kassa piacára vágtat,

S kemény parancsot oszt minden hadnagyának…

Labancok! Vitézek! Hallgassátok szómat,

Égessétek el mind a tárogatókat!

Ne hallja meg többé a lázadófajta,

Tárogatón zúgni, rajta kuruc, rajta!

Vesszen Csínom Palkó és Tyukodi pajtás,

A kidõlt fatörzsön ne nõjön új hajtás!…

Ne szóljon a nóta, gyermekes mesérõl,

Béri Balog Ádám bársony süvegérõl.

Boruljon feledés Krasznahorka várra,

Üljön fekete gyász a tornyok ormára…

Szálljon sötét felhõ Kassa, Késmárk felett,

Ne sírj a kuruc, “hazám, Isten veled!”

Vesszen, égjen el a tárogató fája,

Eméssze el vad haragos tûz lángja!

A labanc katonák széjjelszáguldának,

Felkutattak öreg sírokat, kriptákat.

Romok között, mélyén erdõs rengetegnek,

Minden búsan szóló hangszert összeszedtek!

Máglyára vetették, égig ért a máglya,

Elhamvadt benne a kurucok nótája…

Labanc-generális Kassa városába,

Mégse leli helyét, vergõdik magába!

“Nagy Bercsényi Miklós sírdogál magába….

Elfogyott szegénynek minden katonája…”

Labanc-generális nem hisz a fülének…

Megöl ez a nóta, ez a kurucének!…

Labancok, vitézek mit tettetek eddig?!

Miért nem égettétek el már valamennyit.

Jó Uram, nagy Uram, hisz mind elégettük,

Pernyéjét, hamuját, szeleknek vetettük.

Néma minden, uram falevél se rezdül,

Bujdosók tanyáján, erdõkön keresztül.

Labanc-generális parancsot ad újra,

Nyergeljetek tüstént!

Ott van Esze Tamás, Pekri, Bezerédi,

Béri Balog, Lóczi palotás vitézi.

S az élen délcegen, felvillanó karddal,

A nagy fejedelem, hõs Rákóczi nyargal…

Paripák robognak, rézdobok dobognak,

Tündöklik csillaga nyalka kurucoknak.

Trombiták rivallnak “rajta kuruc, rajta!

Végsõ diadalra, utolsó nagy harcra!…

Tûzrózsák az arcon, vérrózsák az ajkon.

Azt a tárogatót hallom, újra hallom.

Labancok! Nyomorult, hitvány kígyófajzat!

Hát az én szavamra már senki nem hallgat!…

Ez az átkozott síp itt zúg éjszakákon,

Hangjától nyugalmam sehol sem találom!

Induljatok! Harsog… majd leroskad lassan…

Hallja tovább a dalt néma bódulatban…induljatok útra!

Megriadt szolgák ismét lóra kapnak,

Egyik Napkeletnek, másik Napnyugatnak.

Sûrû erdõk mélyén, csörgõ patak mellett,

Újra felkerestek minden rejtekhelyet…

Bujdosók barlangját, kuruc tanyákat,

De elrejtett sípot, sehol sem találtak.

Labanc-generális felriad álmából…

Hangot hall, lélek sír a bús szárazfából.

“Kesereg a holló elvesztette párját”

“Bujdosik a kuruc, keresi hazáját.”

Hallom, újra hallom, álom ez vagy való…

Hát megint szól az az átkos tárogató!

Labanc-generálist Kassa városába,

Rémképek riasztják, iszonyú az álma.

Borzadva néz a vak csillagtalan éjbe,

Rémületlángja gyúl haragos szemébe,

Lidérces láz gyötri: de jaj! Miket látok?

A földbõl nõnek ki az új kuruc dandárok:

Szellõ, virág, fûszál, a vén hársak lombja,

A fülébe zúgja, feléje zokogja.

Áll még Sárospatak, áll még Munkács vára,

Bujdosók vezérét várja, haza várja…

Labanc-generális hiába, hiába.

Hiába lánc, bitó, börtön máglya lángja,

A szívekbe van a síró síp elásva!…

Tárogatóhang a lélek zokogása,

A legázolt nemzet szíve dobbanása,

Átzokog a rónán, átsikolt a halmon,

Hogy Rákóczi-népe soha meg ne halljon.

Lelkesít, bátorít, tüzel, hadba, harcra.

Szavára kigyullad minden magyar arca…

Drága balzsamír ez, olyan, mint a zsoltár,

Kunyhóban, kastélyban a szív mélyén zsong már,

Régi vitézségét ez növeli égig

Ezért gyõzhetetlen utolsó csepp vérig.

Nádason, hegyeken, erdõkön keresztül,

Szól a tárogató, ha magyar szív rezdül…

S idõtlen idõkig sír, búg valamennyi

Az örök szent magyar dicsõséget zengi!

Országos Széchényi Könyvtár, Zenemûtár