– részlet –

Ha felkötnek sem téged kötnek

kalapot emelsz a barna rögnek

Vízszintes liften át egy másba

peregtek egymás elmúlásába

*

Alatta verdes és ráhagyja

bűn az összeg sírás a kamatja

rejtőzködik – magával hordja

bogot köt rá de később eloldja

*

Lányért rebegtem szája hideg

bolondja lettem így a semminek

mindegy hogy ki hal meg én vagy más

Csontomon sűrű mész az elmúlás

*

Át a vizeken lusta kompok

mászkálnak bennem sötét nagy gondok

Ki kell hányni mindent minden szart

Öléért kapkodtam de elzavart –

mászkálnak bennem sötét kompok

most az öléshez lassan bemosdok

*

Szorgos szerveim cserben hagynak

panaszkodnám is már – kitakartak

azzal bántottak nem akartak

indulok neki a magas partnak

*

Zenét játszik csont a csontokhoz

épp csak hogy érint máris felhorzsol

Szaporodik Idegen anyag

Tíz centis penge szíven átszalad

*

Kirúgtak mint férfit ha sírtunk

meg is botozták előre sírunk

Párnánk tiporták kölnis lábak

Szárnyas férgek nyitott szánkba szálltak

*

Arcpirító silány a holmi

úgy szeretnék baszni mint pancsolni

itt most sok mindent elhallgatok

Törik az irtást sebzett kanok

*

Tetovált kék angyal karomon

ne legyen senki jó mert megölöm

hozzám lüktet zsibong az ölem

érzem ma a világ fekszik alám

*

Az vagyok én amit itt írok

öngyilkosokkal telik az árok

közéjük fekszem telt a létszám

Végre egy hely hol nem szólnak énrám

*

Léknél riadt halak pipáznak

hogy szüljön meg ki mondta anyámnak

Halak háta sötét tusvonás

Az ember végül nem s a jégbe ás

*

Imbolygó árnyak közt árnyalak

eltűnik áttűnik Néma halak

kísérik útját Az ősz pereg

keresztül húsán S az emberek

nézik ahogy magába vissza

tér És már halott És ő is tudja

*

Nem bántak velem rendesen – mért

Akár az éhes eb húsomba mart

Falni szájba venni és rágni

Adjatok valamit lehet bármi

*

És nem vagyok csak mások látnak

odaadtam magam a homálynak

Éles verem a mellkasomban

Valami nincs ott de néha dobban