ELVIS, A CIRKUSZI POLIP
Mint egy nyolckarú, lelappadt zakó,
üres lufi az akvárium alján
néha sóhajtva küld a felszín
felé egy szusszanást,
és lomhán mozdul, akár a holddal
küzdõ tenger hullámai.
De mikor unottan fütyörészve
leöblíti a személyzet a tálcát
és lecsöpög a fertõtlenítõ,
mikor senki se látja már, a híg
tejfolt Elvisszé összeáll, pörögni kezd, és
kéken hajlong, mint napsütötte lomb.
Elvis a teljes mûsort leadja,
még ami sose ment, még a búgócsigát is,
neonként zúg, mint mikor lámpába légy száll
és villog Elvis és tapsol a víz,
a seprûk, ledobott rongyok, a csöpögõ csap
pedig már ismerik, miféle véget
érhet e szám – miféle vége is van
egy fellépésnek az üres teremben,
hogy fehér köpenyben reggel jön egy ember
s vigyázva kiteríti majd a nyolc kart.
FORDÍTOTTA TÓTH KRISZTINA
SZALON SÖR
Annak idején jó sokat megittunk,
csak harminc penny, röhejesen olcsó,
sötétbarna, édes,
gyomorforgatóan sörgyárszagú.
Az amerikaiaknak nem kellett:
baromi sûrû, mondták fintorogva,
de a helybéliek csak szorongatták
kerek üvegét, kerek gyerekpocakjuk
megtöltötte az apró sörözõt,
hars nevetésüktõl
zengett a poros utca.
Évekkel késõbb aztán, visszatérve,
minden még kopottasabb, kivéve
a Szalon sör címkéjét: most egy király
látható rajta, poharát emelve,
és törökökre támadó vitézek.
Sõt, pohár is van hozzá, dombornyomású
vörös-aranyos címer díszíti.
Hûha! Izgatott alkudozás után
ötszáz forintér ad egy párat a pincér.
Nappalinkban díszhelyre tesszük õket,
Õk õrizhetik legjobb tollainkat.
PÓNIK NEW FORESTBEN
Jönnek a pónik
szûk ösvényen felém,
öregasszony-tokával,
alma után harapva,
kolduslábuk lyukakat üt a sárba.
Szólítom õket, alma-
puha, sötét tenyérrel.
Melegük csípõs lángnyelv,
a szaguk körülnyaldos,
patájuk gallyként roppan,
az autóban ülsz, nyugtalanul,
õk meg dobognak, hangtalanul.
Jönnek felém, szívükben
harag sötét gubanca.
Körülvesznek a csendben,
avar alól kihúzott
testet; éhes, elnyomott álmom
zúduló támadása.
FORDÍTOTTA SZABÓ T. ANNA