A Fjodor-Kuzmicsszki Virtuózók daloskönyvébõl
(Tatjana Tolsztaja és M. Nagy Miklós Ksszsze alapján Varga Viktornak szeretettel nyírfafile-ba másolta Benedikt Karpics)
ÖRÖM(ROZS)ÓDA-VÁLTOZATOK
Rozsódalra fakadgy ajkunk, nember búslakodgyatok!
Fjodor Kuzmics minden ember hejettünk is, jó napot!
Kösszöngessünk, küsszengessünk lábnyomjába õneki,
Égig érõ rozsodáját gancsónk föl nem érheti.
Lenkellünk fel szíp marisznya égi krikszkraksz van söröm!
Durrbezzengjen dárd alingva, köldön tüngõ fényözön.
Sitteggyesség hallám, veddel, zordondel gulcs tésztaszítt,
Lessz vérfestel, dendim berber, szárnyoltónyál, láng a líd.
Áldassék a neve néki, Fjodor Kuzmics, szent öröm,
Éjjen minden kedves gyétyi, éjszakon és délkörön.
Távoz tõllünk, lélek mocska, jer bódogság, szárnyaló,
Így leszünk mind pógárocska, tezsvér és alattvaló.
Kuzmics Kuzmics Götterfunken, légyen néked Ejlizum,
Ha vezecc a Nini úton nem térünk le, nem bizon.
Úgy lángósz te, hímek híme, égi fákja, mordizom,
Mindha a nagy füttõ fúna át az égi fényözön.
EGÉRPÖRKÖLT-DALVÁLTOZATOK
(Gasztrognóm)
Az övjin két füzér egérrel
Az ember gönnyen lépdel.
Legyen neki bárhány lába,
Ha bemegy a Dógozóba,
Sejmes szõre veri néki,
A pörköltrõl nem is szóva.
Sült egér fõtt egér,
Egérpörkölt jó kövér,
Egér rántva, csõbe sütve,
Már minálunk nagy becsük van,
Egy füzér, két füzér,
Sejmijér fölfór a vér.
Szegény pógár nyomorába
Befordult a gomorába,
Nem vót enni semmit ottan,
Akkó nagyot toppantottam,
Talpam alatt két egér,
Sej, az egérpalacsinta
Hét pacsirtával fölér.
Sok egérnek sok a szaftja,
Sok rossznak sok fokozatja,
De a jó csak két osztatú:
gumbicával vagy anékül.
Száz füzérnek ötven a fele,
Zsákmányul a mirza kifele.
Nem lehet a kampó fábúl,
Kitépjük az irhájábúl.
HONVÁGYUSKA-DAL (álomba)
“Járom a zutam, /Az egérke vasutam, /Mer én itt születtem. / Ez a kazán”
Vágyálmomi szigeteken
Akárhova ügetek én,
Tova sohse méne tekel,
csak hazámba méreckedek,
Rógyi, te Rógyi, te, na.
Lovam lába tõbõl sajog
Mer én nehéz kõbõl vagyok,
Nem múlik el fájtom soha,
Édes hazám odvas foga,
Rógyi, te Rógyi, te, na.
NÕNAPI DALOK
(Nemzetközi változat)
Köszöncsük a nemzetközi nõket,
Barnákat és legkivált a szõket,
Következmény lehet bármi,
Megköszöncsük õket már mi.
Tiszteljük az asszonyünnep,
Érzelmejink doszt se szünnek,
Itt van egy szál rozsoda,
Szíjják mellre, igyág meg,
Aztán hancurozova!
Köszöntyõket kicsinek és nagynak,
Irányukban nincsen senki lagymat,
Hanem inkább nagyon is felajzó,
Nemzetközi asszony és leányzó.
(Örömóda-változat)
Éjjen minden bájos asszony
Következmény és tovább
Kútfõjébõl kvászt fakasszon
Vagy fakasszon rózsodát
Ünnepeljük máma õket
Szende szûz és kis hamis
Éjjen barna éjjen szõke
És a Ferde Verka is
Érzelmejink sohse szûnnek
Itt van egy szál rózsoda
Integessünk a tribûnnek
Aztán hancúrózova.
(O sole mio-változat)
Ó szerel míjó
Asszon leán
Jól tudgyuk míly jó
A rossz hiján
Elrévedezni
elgondolánt
Mijó szeretni
Asszon s leánt
Kicsiny gilincém,
Kis gumbicám
Forró kilincsén
Csûüng a szám
LENNI-DAL
“A kampó a lábon nehéz volt
de széttépte büszkén a nép.”
(F. K. Kablukov)
A rablence lombon beh méz volt,
Neszét vette piszkén a szép,
Seháljenka sõt pipitértünk
Alálbûzte doszt hülletét.
Lenni, oj édes lenni, pláne szép!
Immár minden hébér csecsendül,
Madár ül az ágon, kakukk,
A lombrózó szellõ, ha lendül,
Tenéked is mingyá kaputt.
Lenni kell egy kis kvásznak, hát igyál!
Felejcsd el a bút meg a kampót,
Pirogban szól a csallogány,
Tojáskvászra csúszik a gompót,
S már nem leszöl íj hallovány.
Lenni, de nem betegnek ám, sõt sõt