Pesti viccek a szocializmus idején

Közhelyeket sorolhatnánk. A pesti vicc az utcán (kávéházban) terem. A vicc a dolgok fonákját mutatja, kiforgat. Lerángatja a sárba a magasztosat, a szentet a profán világba számûzi. A pesti vicc (kis)- polgári, pajzán. És fõleg ellenzéki, ellenzékieskedõ.

Sok igazság van a fentiekben, de talán a modern világ éppen eléggé bonyolult, kiszámíthatatlan a viccekben gyakran szereplõ “hétköznapi ember” számára ahhoz, hogy szorongásainak feloldásához szomjazza a nevetést. Elvégre a nevetés gyógyító erejû. Azon pedig nem csodálkozhatunk 20. századi történelmünk fényében, hogy a szorongások jelentõs részét a nagypolitika keltette. A pestiek körében mesélt politikai viccek népszerûségét lehet persze ezt úgy magyarázni, hogy a nép tiltakozása volt elnyomói ellen.1 Valóban volt olyan idõszaka a szocializmusnak 1949 után, amelynek diktatúrájában a sarki kocsmában viccet mesélõ ember sem érezhette magát biztonságban, amelyben a hatalom szemében a pesti vicc felett is éberen õrködni kellett, és amely megpróbálta a nagyvárosi humort “einstandolni”, monopolizálni. Ebben az idõszakban – az ötvenes évek elsõ felében – a szûk baráti körben mesélt vicceket ténylegesen “ellenzékinek” tekinthetjük, sokak számára a hatalmat birtoklók személyének és a hatalomgyakorlásuk módszerének (és nem elsõsorban a szocializmus rendszerének és eszméjének) gyûlöletét és az emberek tehetetlenségét öntik szavakba, kísérlik meg feldolgozni. A viccmondás azonban nem politikai tett.

A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek humorára a “legvidámabb barakk” légköre nyomta rá a bélyegét. Viccelgetett a pesti polgár a “szocializmus építésének” ellentmondásain, a “haldokló kapitalizmus” jóléti vonaglásain, amelyet, miután 1961-tõl világútlevelet is kaphatott, saját szemével is megcsodálhatott. Sírva vigadhatott saját kisszerû, hiánycikkekkel körülbástyázott fogyasztói kultúráján, és vigasztalódhatott azzal, hogy még mindig jobban élünk, mint a szovjetek, a románok. És keringhettek a viccek a szenilis Brezsnyevrõl, a gyûlölt Ceausescuról. Végül nevethetett a funkcióba kerültek ostobaságán – de a pozícióban lévõk kigúnyolása, azok alkalmatlansága rendszerfüggetlen kovásza a politikai vicceknek.

A viccek elsõdleges színtere a magánélet szûk szférája, családi, baráti kör, talán a legmegbízhatóbb munkatársi környezet. Az ötvenes években kockázatos is volt ezen túllépni. Viccek szólnak arról, milyen következményekkel járhatott egy rossz helyen és idõben elmondott poén. Érdemes megnézni a hivatalos nyilvánosság képviselõjének, a Ludas Matyinak az akkori számait: a vicc – az apolitikus vicc is! – teljesen hiányzik belõle, legfeljebb a nyugati imperialistákon “ütnek” egyet-egyet, illetve nagy ritkán becsempésznek a karikatúrák közé egy rajzos viccet.

A hatvanas években már visszatér a vicc a nyilvánosság szférájában is. A “jus mormorandi”, a morgolódás joga részét képezte a társadalommal való kiegyezésnek, és egyik legalapvetõbb megjelenési formája volt a pesti humor.

Azonban – a sajtóhoz hasonlóan – itt is érvényesült a körkörös nyilvánosság elve! Míg a legvadabb politikai vicceket a pártközpontban is gyûjtötték, sõt mesélték a szerkesztõkkel, újságírókkal, humoristákkal való találkozások alkalmával (nagyon hasonlatosan a rendõrvicceket gyûjtõ rendõrökhöz), addig a 150 fõ elõtt játszó Mikroszkóp Színpad már csak “selyempapírba csomagoltan” fûzte azokat mûsorába. Elõbbiek között viszont a szovjetellenes vagy a szocializmus válságáról szóló viccek is ott voltak – talán csak az “Öreg” személye jelentett tabut. Kádár személye, szerepe amúgy is ellentmondásos volt: a róla szóló viccekben megtalálható a szovjet tankokon érkezõ gyûlölt diktátor alakja csakúgy, mint a furfangos, a néppel összekacsintó vezetõé. Legendás volt Hofi merészsége, de õ – illetve a mögötte álló Komlós János és Marton Frigyes – nagyon is jól tudta, meddig lehet elmenni. Még jobban meg kellett válogatni mi kerülhet a rádió, a tévé, az újságolvasó közönség – vagyis a széles értelemben vett közvélemény elé. A rádiókabaré egyik nagy botránya abból adódott, hogy megkockáztattak egy poént egy szilveszteri adásban: jövõre egy Fock-kal tisztább lesz a levegõ.2 A pesti vicc viszont elõszeretettel játszott a nevekkel, és még kajánabbul forgatta ki a közéletben használatos mozgalmi zsargont.

Jellemzõ ugyanakkor, hogy a több százezer olvasóval rendelkezõ Ludas Matyi, amelybe a karikatúrák, humoreszkek és versikék mellé visszatértek a viccek, utóbbiak terén megmaradt az apolitikus humornál, az éttermi, skót, házastársi és pajzán vicceknél.

A következõ válogatás – bár lehetõvé teszi a fentiek ellenõrzését, a Rákosi- és a Kádár-korszak vicceinek, a nyomdafesték által “elviselt” és a magánszférába számûzött poénok összehasonlítását, és a maga sajátos perspektívájából nagyon is jellemzõ kor- és körképet nyújt – elsõsorban a közönség szórakozását hivatott szolgálni. Jó nevetést!

Takács Róbert

A hivatalos nyilvánosság humora3

1952

Rövidáruboltban.
– Kérem, visszahoztam ezt az anyagot, mert hibás szövésû.
– Ez, kérem, importáru.
– Hogyhogy?
– Úgy, hogy már külföldrõl is visszaküldték.

Mi a Schumann-terv? Modern alkímia: Nyugat- Európa megtudja, hogyan lesz a francia acélból és a német szénbõl amerikai arany.

Az amerikai külügyminiszter irodájában:
– Szétreped a fejem! Szörnyû bajok vannak Tuniszban!
– Parancsol brómot, külügyminiszter úr?
– Igen! Kettõt, mert Marokkóban is nagy bajok vannak!
– Akkor tessék mindjárt hármat, mert Vietnamban is baj van.
– Adjon mindjárt négyet! Jaj, az idegeim!
– Tessék, az egész doboz, Mr. Acheson! De, ha szabad érdeklõdnöm, miért izgatja fel magát ennyire? Hiszen Tunisz is, Marokkó is Franciaország gyarmata.
Na és? Azt hiszi, bennünket a gyarmataink gyarmatai nem érdekelnek?

1962

Az osztályfõnöki órán a babonáról magyaráz a tanár.
– Kéményseprõvel találkozni szerencse, mondják az emberek, de ez csak ostoba babona.
– Bocsánat, tanár úr – áll föl a Kovács fiú –, én tegnap kéményseprõvel találkoztam, és csakugyan bekövetkezett a szerencse.
– Mi volt az a szerencse?
– Utóbb még két kéményseprõvel találkoztam.

Azt mondja az orvos a betegnek:
– Három-négy napig maradjon otthon, és pihenje ki magát.
– Nem tehetem, doktor úr.
– De hát miért nem?
– Mert csupa modern bútorom van.

Az író és szerelme ülnek a ligeti padon. A férfi hosszan, sokatmondóan hallgat, majd a lány megtöri a kínos csendet:
– Hát nem mond semmit?
– Mit is mondhatnék?
– Szóval csak hallgat!
– Mit csináljak? Nincs semmi mondanivalóm – szólt, és írt egy új magyar regényt.

1972

Hatéves kislány állít be a gyógyszertárba.
– Tessék adni nekem egy antibébi tablettát!
– Micsodát? Neked? – hüledezik a patikus.
– Holnap lesz a születésnapom… eddig mindig babát kaptam. Most már szeretnék egy mackót is!

– S mit mondott a dramaturg a darabodra?
– Egészében véve kitûnõnek találta, csak azt kifogásolta, hogy túlságosan kidomborítom az unalmas részeket.

Pályaválasztás
– Mozdonyvezetõ szerettem volna lenni, aztán mégis sofõr lettem.
– Miért?
– Mert vállalati mozdonnyal nem csinálhatok maszek fuvarokat.

– Milyen alkotáson dolgozik jelenleg? – kérdezik a zeneszerzõ-szövegírót.
– Egy protest songot írok arról, hogy miért nem kapni este 10 után az Emke-aluljáróban busz- és villamosjegyet.

– Én csak norvég nyelven hallgatok híreket.
– Ön ért norvégül?
– Egy szót sem. De így legalább nem izgatom magam.

Brahovácz büszkén meséli:
– A mi üzemünkben már régen bevezették a lépcsõzetes munkakezdést. Reggel 7-re járunk be, de van, aki 9-kor, mások 10-kor kezdenek hozzá a munkához.

1982

– Miért látogatja annyi szerelmespár a maguk eszpresszóját? Hiszen nincs is boxos helyiségük.
– Esténként közkívánatra háromszor áramszünetet tartunk.

A baromfiudvarba a szomszédos sportpályáról bepottyant egy futball-labda. A kakas megállt mellette, s minden oldaláról alaposan megszemlélte a furcsa, idegen tojást. Aztán odahívta a tyúkot és szelíden így szólt:
– Nézd, édesem, nem szemrehányásképp mondom, de figyeld meg, hogy más baromfiudvarokban mennyivel nagyobbak a teljesítmények.

Következetesség
Egy szektás funkcionárius gyászjelentésébõl: …folyó hó 10-én ballétre szenderült.

Kovács megkérdi Szabótól:
– Mondja, mit terveznek a nyárra?
– Hát, kérem, felkeressük egy kicsit Bécset, aztán Münchent, Berlint, Rómát, Toulouse-t és esetleg Párizst.
– Autón?
– Ugyan! Rádión.

Közszájon forgó viccek4

A szocialista rendszer

Fejlõdésünknek milyen újabb szakaszához érkeztünk?
– A racionál-szocializmushoz.
– És ezt most kik építik?
– A munkából kiváló dolgozók.
– Milyen terv alapján: a három vagy az ötéves terv szerint?
– Az õ téves tervük alapján.

– Mi a kapitalizmus?
– Embernek ember által való kizsákmányolása.
– És mi a szocializmus?
– Épp a fordítottja.

– Mi a különbség a létezõ és a mûködõ szocializmus között?
– A létezõ szocializmus nem mûködik. Mûködõ szocializmus nem létezik.

Kohn bácsi nyugati útlevelet kap 1956 után, és amikor hazatér, ismerõsei kíváncsian kérdezgetik:
– Milyen az a haldokló kapitalizmus?
Mire Kohn bácsi ezt feleli:
– Hát szép halál, nem mondom, szép halál!

– Miért áll a kapitalizmus a szakadék szélén?
– Hogy jobban lássa a szocializmust.

– Mi az abszolút jó?
– A kommunizmus.
– És mi az abszolút rossz?
– A hozzá vezetõ út.

– Mi a szocializmus?
– Átmenet a kapitalizmusból a kapitalizmusba!

Egy ember meghal, és lekerül a pokolba. Két bejárat van, az egyikre ki van írva, hogy szocialista pokol, a másikra meg hogy kapitalista pokol. A szocialista pokol elõtt rettenetesen nagy sor áll, még a kapitalista pokol elõtt senki. Kovács odamegy a kapitalista pokol kapujába és megkérdezi:
– Itt mit csinálnak az idekerült emberrel?
– Szögeket vernek a testébe, tüzes vassal sütögetik, és forró olajban fõzik.
Erre Kovács átmegy a szocialista pokol kapujába és megkérdezi:
– És itt mit csinálnak az ide került emberrel?
– Szögeket vernek a testébe, tüzes vassal sütögetik, és forró olajban fõzik.
– Akkor miért állnak itt ennyien sorban?
– Mert itt vagy szög nincs, vagy tüzes vas nincs, vagy olaj nincs, vagy egyik sincs.

Rabinovics elmegy szavazni. Ahelyett, hogy megnézés nélkül bedobná a szavazólapot az urnába, félrevonul és nézegetni kezdi.
Azonnal odamegy hozzá egy civil ruhás szerv:
– Mit csinál itt maga?
– Semmit, csak kíváncsi vagyok, hogy kire fogok szavazni.
– Na ne viccelõdjön itt, elvtárs, maga még nem hallotta, hogy a Szovjetunióban a szavazás titkos?

Az ötvenes években a népnevelõk ellátogatnak János gazda házába is, és a kor szellemének megfelelõen köszöntik:
– Szabadság, János bátyám!
– Az kéne, meg egy kis esõ – feleli az öreg.

Rákosi alatt

A cigány szökik a határon, nála a hegedû meg egy Rákosi kép. A határõr megkérdi:
– Hová mégy, cigány?
– Nyugatra, muzsikálni.
– Hát a Rákosi-kép minek?
– Ha mégis honvágyam lenne, akkor csak ránézek.

Rákosi autója egy falu fõutcáján elüt egy disznót. Rákosi utasítja a titkárát, hogy derítse ki a tulajdonost, és fizesse ki a kárt. A titkár sorra bekopogtat a közeli házakba, sõt be is megy. Telik-múlik az idõ, a titkár nincs sehol. Egyszer csak elõjön az egyik udvarból, ahonnan muzsikaszó hallatszik. Rákosi ráförmed:
– Hol a fenében volt ennyi ideig? Mit csinálnak odabenn?
– Elnézést, Rákosi elvtárs, én csak az utasításnak megfelelõen jártam el, annyit mondtam, hogy “megdöglött a disznó”, mire azonnal csapra vertek egy hordót, és azóta mulatnak.

1953-ban fejtágító falugyûlést tartanak. A beszéd után a szónok így szól:
Elvtársak, várom a kérdéseiket!
– Nekem volna három kérdésem – jelentkezik Kohn bácsi – Hová lett a hús, hová lett a kenyér és hová lett a bor?
Egy hét múlva ismét falugyûlés, a szónok ismét kérdésekre vár. Jelentkezik Grün bácsi.
– Nekem csak egy kérdésem volna: hová lett a Kohn?

Az ÁVH-n:
– Nos, cigány, mit szólnál akkor, ha az utcán csendõrök igazoltatnának?
Gondolkodik a móré majd így válaszol:
– Én még csak-csak, de maguk!

A régészek találnak egy múmiát. Elõször az amerikaiak kapják meg vizsgálatra, akik a következõ diagnózissal állnak elõ:
– Ez a múmia megközelítõleg 2500 vagy 3000 éves lehet.
– Az angolok is megkapják a testet, akik így küldik tovább:
– Ez a múmia megközelítõleg 2800 évvel ezelõtt lett eltemetve.
– Az oroszok is megvizsgálják, majd megállapítják:
– Ez a múmia pontosan 2786 éves és hat hónapos.
– Honnan tudják ilyen pontosan? – kérdezik a többiek. Mire az oroszok:
– Bevallotta!

A sokadik békekölcsönjegyzésnél Kovács kijelenti, hogy õ többet nem hajlandó jegyezni, így a pártirodán kezdik faggatni a miértekrõl:
– Nézzék, elvtársak, már van egy erõmûvem Inotán, egy kohómûvem Sztálinvárosban, egy olajfinomítóm Százhalombattán. Szeretnék végre egy lódenkabátot.
Két paraszt beszélget az ’50-es években:
– Te, odaadnád a földedet, ha államosítanák?
– Persze.
– És a házadat?
– Azt is.
– Hát az ökrödet?
– Miért is ne.
– Na és a disznódat?
– Azt már nem.
– Miért?
– Mert disznóm, az van.

– Hova járnak úszni a pestiek?
– A reakciósok a Királyba, a klerikálisok a Gellértbe, a balosok a Rudasba, a revizionisták a Lu<->kácsba.

Szovjet viccek

– Hallottad? A szovjetek felmentek az ûrbe!
– Ne mondd! Mindnyájan?!

TASZSZ-jelentés a ’60-as évekbõl: A kínai határ mentén békésen dolgozó kombájnjainkra a kínai határõrök tüzet nyitottak. Kombájnjaink viszonozták a tüzet, majd felszálltak és visszatértek bázisukra.

Kennedy és Hruscsov megegyezik abban, hogy a két világrendszer közti különbséget autóversenyen döntik el. A versenyen végül elsõ lett Kennedy, a második Hruscsov. Az eredményrõl a két ország sajtója a következõképpen számol be.
New York Times: “A két világhatalom közötti műszaki fölény eldöntése érdekében tegnap megtartott autóversenyen elsõ lett Kennedy, a második Hruscsov.”
Ugyanez a Pravdában: “A tegnapi napon a szocializmus és a kapitalizmus közti különbség eldöntésére megrendezett autóversenyen Hruscsov elvtársnak sikerült az igen elõkelõ második helyen végeznie, ugyanakkor Kennedy úr csak az utolsó elõtti helyet tudta elfoglalni.”

Két orosz katona beszélget Afganisztánban.
– Ugye, mennyivel jobb dolgunk volt nekünk otthon, Székesfehérváron?
A szesztilalom idején, valahol Szibériában, két muzsik hûtõházat épít, azaz szögesdróttal körbekerítenek egy kunyhót. Egyszerre az egyikük felkiált. – Gyere gyorsan, Vologya, találtam egy üveg vodkát, igyuk meg!
– Ne ordíts, te õrült, elvisznek!
– Innen? Hová?…

– Mi a különbség a szovjet és az amerikai AIDS között?
– Az amerikai halálos. A szovjet legyõzhetetlen…

Megy a kis ruszki a nagy cseh erdõben, borzasztóan megszomjazik. Betér a cseh sörözõbe, amely tömve van, megy az élénk politizálás. Amikor viszont meglátják a ruszki katonát, hirtelen csönd lesz. A fagyos légkörben odasomfordál a söntéshez, és kér egy pohár szódavizet. A dermesztõ csend csak akkor kezd oldódni, amikor elindul kifelé. Ekkor egy bátor hang utána kiált:
– Szabadságot Csehszlovákiának!
Mire a kis ruszki katona:
– De Litvániának is!

Brezsnyev és Koszigin utaznak haza Nasszer temetésérõl. Brezsnyev megszólal:
– Te, Alekszej! Láttad Nasszer kezén azt a szép aranyórát?
– Nem, mutasd!

– Melyik három kitüntetést nem kapta meg Brezsnyev?
– A Hõs anya, a Hõs város és a Tiszta udvar, rendes ház!

Brezsnyev elvtárs mondja el a moszkvai olimpia megnyitó beszédét. Így kezdi:
– O!
A tömeg ujjong, tapsol. Brezsnyev megint elkezdi:
– O!
Lelkes taps fogadja, így folytatja:
– O!
A tömeg újból üdvrivalgásban tör ki, mire õ:
– O!
Erre valaki odalép a háta mögül és a fülébe súgja:
– Brezsnyev elvtárs! Nem kell mind az öt karikát felolvasni!
– Honnan választják az amerikai elnököt?
– A tõkésosztályból.
– A magyar elnököt?
– A munkásosztályból.
– És a szovjet elnököt?
– Az intenzív osztályról.

– Te, Iván, ez nem egy dél-koreai utasszállító gép elõttünk?
– De igen. Eltaláltad.

Hosszú sor áll Moszkvában egy befalazott ajtó elõtt. A TASSZ riportere kíváncsi, hogy miért állnak ott, ezért megkérdezi a sor elején állót, hogy mi történt.
– Tudja Uram, kifûzõdött a cipõm, itt volt az ajtó elõtt egy lépcsõ, arra felraktam a lában és bekötöttem a cipõmet, de mire felegyenesedtem egy nagy sor állt mögöttem.
– De hát miért nem megy haza?
– Meg van õrülve? Elsõ vagyok a sorban.

Egy szibériai honpolgár érdekes, csomagolópapírba burkolt valamit fedez fel a moszkvai GUM-ban. Az van ráírva, hogy “Szibériai WC”. Megveszi, hazautazik Szibériába, kibontja, hát látja, hogy a WC két botból áll. Használati utasítás nincs hozzá mellékelve. Levelet ír a GUM-nak, hogy írják meg neki, hogyan kell használni az eszközt. Mire a következõ választ kapja:
– Szúrja le a botot a tajgában, kapaszkodjon belé, a másikkal pedig hessegesse a farkasokat!

A Szaratov hûtõgépgyár sztahanovistája nyugdíjba megy, és ebbõl az alkalomból a TASSZ riportere interjút készít vele.
– Mondja elvtárs, van magának hûtõszekrénye?
– Nem, nekem nincs.
– De ember, maga harminc évig egy hûtõgépgyárban dolgozott, nem próbált meg ennyi idõ alatt egyet darabokban hazavinni?
– Én hazavittem hármat is, de akárhogy raktam össze, mindig tank jött ki belõle.

Kádár alatt

– Miért alumíniumból gyártják a söröshordókat?
– Mert egy Kádárunk van, és az is az oroszoknak dolgozik.

Kohn és Grün 1963-ban találkozik az utcán, megörülnek egymásnak:
– Nahát, Kohn, te még élsz? ’56-ban láttalak utoljára.
– Nemrég szabadultam.
– Te jó ég! Hát mit követtél el?
– Én? Semmit!
Mire Grün rosszallólag csóválja a fejét:
– Kohn, Kohn, ne akarj engem átverni. A semmiért csak három év járt!

Kádár találkozik a Körúton egy régi ismerõsével, akivel valamikor együtt inaskodott.
– Te vagy az, Kovács Pista?
– Szabadság, elnök elvtárs!
– Ne tréfálj, szólíts csak úgy, ahogy régen!
Kovács egy ideig habozik, majd rácsap Kádár vállára:
– Szevasz, te félnótás Csermanek Jani!

Sírdogál a nyuszi az erdõben.
– Miért sírsz, nyulacska? – kérdi a varjú.
– Jaj, kedves varjú, nagy baj van! Mindjárt itt lesz Pestrõl az egész Központi Bizottság, Kádárral az élen, medvére vadásznak! Jaj, hova bújjak, hová bújjak?
– Bolond vagy, te nyuszi, ha medvére vadásznak, akkor miért vagy úgy berezelve?
– Hát csak azért, mert tévedtek ezek már ennél nagyobbat is!

Magyarország labdarúgó-válogatottja a Szovjetunió csapatával játszik barátságos mérkõzést, amikor a meccs állása egy-egyre áll és a magyar csapat tizenegyeshez jut. Nagy a tanácstalanság, valakit a lelátón jelenlévõ Kádár Jánoshoz küldenek, hogy döntse el, ki rúgja a büntetõt. Kádár a következõ tanácsot adja:
– Bene lõje!
Brezsnyev és Kádár sétálgatnak az erdõben. Egyszer csak kiugrik eléjük egy hatalmas termetes medve, és éhes ordítással szaladni kezd feléjük. Brezsnyev hátraarcot csinál, és rohanni kezd visszafelé. Kádár a hátizsákjából elõkap egy sportcipõt, ledobja a gumicsizmát, és lábbelit cserél. Brezsnyev meghökkenten szól oda:
– Megõrültél? Mindegy, mit veszel fel, a medvét úgysem tudod lehagyni!
– Nem is a medvét akarom lehagyni, hanem téged…

Brezsnyev Magyarországra látogat. Kádárral sétálgatnak a pesti utcán. Brezsnyevnek feltûnik, hogy nem kísérik õket sehol a biztonsági emberek. Szóvá is teszi:
– Mondd, János, te csak így, minden õrizet nélkül sétálsz bármikor itt Budapesten?
– Igen, Leonyid Iljics.
– És nem félsz attól, hogy valaki megtámad, leüt?
– Ugyan, Leonyid Iljics, nálunk az emberek 95 százaléka rendes, becsületes, tisztességes ember, azoknak ilyen eszébe sem jut!
– Jó, jó, de mi van a maradék 5 százalékkal?
– Azokat köti a pártfegyelem.

Annak idején Kádár és Brezsnyev vitatkoztak, hogy melyik az erõsebb a bika, vagy a tank. Kádár azt mondja, hogy a bika, Brezsnyev azt, hogy a tank. Nem tudják eldönteni, ezért egy próbában egyeznek meg. Szembeállítanak egy magyar bikát és egy orosz tankot. A viadal kezdete elõtt, Kádár odamegy a bikához, és súg neki valamit. A bika pillanatok alatt összetiporja a tankot. Brezsnyev azt mondja:
– Hát ez szinte hihetetlen, ha nem látom, senkinek sem hittem volna el. De azért áruld már el Jancsikám, hogy mit súgtál a bikának?
– Csak annyit mondtam neki, hogy ezek vitték el ’45-ben a teheneket.

Gyárlátogatásra megy a miniszter, körbevezetik, mindent elmagyaráznak, minden csillog-villog, nagyon meg van elégedve. A végén már nem is tud mást kérdezni, mint hogy hányan dolgoznak az üzemben. A vállalat vezetõi zavarba jönnek, topognak, majd az egyik zavartan kiböki:
– Hát… Nagyjából a fele.

– Miért volt idén olyan nagy szárazság?
– Hogy ne tudjon gyökeret verni az új mechanizmus!

– Hogy hívják Budapesten az olyan gyárigazgatót, akit egyik vállalattól a másikhoz helyeznek?
– Titán! Ti tán használni tudjátok!

– Miért csalódtak augusztus 21-én a cseh fociszurkolók?
– Mert a Fradit várták és a Honvéd jött.

– Mit követeltek tõlünk az oroszok ’74-ben?
– Nyers Fehér Aczélt.

Életszínvonal

Bevezetik a világútlevelet, immár Kohn is meglátogathatja Amerikában élõ rokonait. Kérdezik is tõle kíváncsian:
– Na és hogy vagytok odahaza?
– Jól.
– Na de egy kicsit bõvebben!
– Nem jól.

Grósz Károly valamikor az 1980-as években:
– Elvtársak! Jövõre jobban fogunk élni, mint most!
Erre egy hang a hallgatóság soraiból:
– Maguk igen, de mi?

– Miért nem dobják el láncaikat a kapitalista országok proletárjai?
– Mert a lánc végén ott a slusszkulcs.

Ceausescu-viccek

– Ki a legnagyobb sakkozó Romániában?
– Elena Ceausescu.
– Miért?
– Egy paraszttal sakkban tartja egész Romániát.

Ceausescu beszédet mond a román parlamentben. Az egyik hallgatója megveregeti az elõtte ülõ vállát:
– Elnézést uram! Nem venné le a kalapját? Rosszul látok.
Az illetõ teljesíti a kérést, majd pár perc múlva újabb vállveregetés:
– Elnézést uram! Nem húzódna egy kicsit kijjebb? Ugyanis takar a válla.
A kérést megint teljesítik. A harmadik vállveregetésnél az illetõ mérgesen hátraszól:
– Távcsövet ne adjak?
– Köszönöm, az van a puskámon.

Társasutazást szerveznek Romániába, busszal. Az órák hosszat tartó zötykölõdés után az idegenvezetõ megkérdi az utasokat:
– Látják ott messze azt a hatalmas, sötét foltot?
– Igen.
– Na, azok már Bukarest fényei…

Pajzán viccek

Egy külföldi turista a Tretyakov Képtárban hosszasan álldogál az egyik festmény elõtt, melynek címe “Lenin Lengyelországban”. Végül a tárlatvezetõhöz fordul:
– Ne haragudjon, de sehogy sem értem ezt a képet! Ez a hölgy itt az ágyon, ugye Krupszkaja, Lenin szerelme?
– Természetesen.
– De ez a meztelen férfi itt mellette nem is hasonlít Leninre!
– Hát persze, hogy nem, ez egy orosz katonatiszt.
– De hát akkor hol van Lenin?!
– Hát Lengyelországban!

– Gagarin elvtárs, mikor száll fel ismét?
– Soha többé! Az életben nem! Ki van zárva!
– Olyan borzasztó volt az út? Vagy a leszállás?
– Egyik sem!
– Hát akkor miért nem száll fel?
– Mondja, szájon csókolta már magát Hruscsov?

  1. Ez már a kommunizmus, vagy lesz ennél még rosszabb is? Szerkesztette: Homa János. Web: http://mek.oszk.hu/00500/00540/00540.htm (2006. június 28.)
  2. Fock Jenõ Magyarország miniszterelnöke volt 1967 és 1975 között.
  3. Forrás: A Ludas Matyi 1952-es, 1962-es, 1972-es és 1982-es számai
  4. A viccek forrásai a következõk:
    Politikai Viccek a Szocializmus éveibõl. Web: http://www.geocities.com/Athens/Parthenon/5343/viccek.html (2006. június 28.); Ez már a kommunizmus, vagy lesz ennél még rosszabb is? Hal(l)hatatlan politikai viccek az 1948–1988 közötti idõkbõl. Szerkesztette: Homa János. Web: http://mek.oszk.hu/00500/00540/00540.htm (2006. június 28.); Politikai viccek. Web:http://web.axelero.hu/attys/witz/page13.html (2006. június 28.); Politikai viccek. Web: http://mkmax.web.elte.hu/poli.htm (2006. június 28.); Politikai humor. Web: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9107222(2006. június 28.)http://www.vicckiraly.hu/index.php?parent=1&categ=12 (2006. június 28.)http://evicc.hu/?page=viccek&action=next&category=11&recnum=2499(2006. június 28.); Két tû sétál a Vörös téren. Web:http://www.net.hu/interpen/grafoman/page.shtml?1996.4632 (2006. június 28.) ; Juhász László: Min nevettünk? In: Új Horizont 2002/1–5.; Ember Mária: Politikai viccgyűjtemény. Budapest, 1989.
Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.