A határmítosz: Dévény vára

Bevezetés

Dévény (Theben, Devín) várának romjai impozáns sziluettet rajzolnak ki a Morva és a Duna torkolata felett magasodó dombon. Ez a kép az elmúlt két évszázad során – különbözõ jelentésekkel bõvülve – beivódott az itt élõk nemezeti öntudatába. Ezen a helyen – miként Pierre Nora fogalmazott – a nemzeti emlékezet összesûrûsödött, megtestesült és kikristályosodott. Dévény olyan hely, amelyhez nemcsak egy, hanem legalább három nemzeti emlékezete kötõdik: a magyaré, az osztrák/németé és a szlováké. Tágabb értelemben a csehek és morvák emlékezetében is helyet kap.

Dévény világosan mutatja a közép-európai nemzeti öntudat lényegét ebben a több nemzetiségû, sokféle kultúrájú térségben, ahol a nemzetállam és a nemzet elveinek érvényre juttatása törvényszerûen problémákba ütközött.

Ha ugyanis a nemzeti törekvések célja az, hogy egy nyelvében és kultúrájában egységes egészet – “népet” – teremtsen meg, akkor ez nehezen kapcsolható össze egy olyan emlékhellyel, amelyre egy másik nép is igényt tart. A gyakorlatban azonban az osztozkodás nem mûködik. Két nép nem képes egyszerre birtokolni ugyanazt a helyet, legtöbbször megpróbálják egymást kölcsönösen kiszorítani és a helyet maguknak megszerezni.

Cikkem célja elsõsorban az, hogy végigkövessem azt a folyamatot, melynek során Dévény mint lieu de memoire – az emlékezet helye – megszületett. Azt szeretném feltárni, milyen gondolatok és szimbólumok kapcsolódnak hozzá, kik és milyen csoportok játszottak szerepet a kialakításában, milyen intézmények milyen módon vettek részt benne. Foglalkozom a hely létrejöttének és megszilárdulásának kronológiájával, azzal, hogy miként viszonyul más szimbólumokhoz és milyen helyet foglalt el a nemzeti öntudat kialakulásának folyamatában az elmúlt két évszázad során. Végül azt kutatom, mely idõben, milyen sorrendben és milyen intenzitással vett részt a tanulmányozott három nép – a magyar, az osztrák/német és a szlovák – a dévényi emlékhely létrehozásában.

Tanulmányom másik részében a határkérdéssel foglalkozom. Két feltevésbõl indulok ki. Egyrészt Dévényt mint az államhatár részét vizsgálom. Ebben az összefüggésben a nemzetállamot a politikai függetlenség megnyilvánulásának tekintem, a határterületet pedig határokkal körülvett földrajzi helynek, ahol a határ szükségszerûen kijelöli nép és állam azonos helyhez tartozását. Dévény már a 19. században is – amikor a nemzetállam gondolata egyre nagyobb jelentõséget kapott – a határvidék kiemelt helye volt. Ennek megfelelõen a következõ feltevésbõl indulok ki: ha az államok, mindenekelõtt a nemzetállamok határa sacrum (szent, Mircea Eliade-i értelemben) és a határvédelem a hazafiasság megjelenési formája, akkor a határvidéken lévõ emlékhely még további jelentésárnyalattal bõvül. Több mint a határ egy konkrét pontja. Szimbolikus jelentésének megfelelõen nem csak valóságosan lehet megtámadni, megszerezni, harccal elnyerni vagy elveszíteni.

A második feltevés szerint a határ társadalmi (képzeletbeli és konstruált) elhatárolódást jelent, ami kapcsolódhat, de nem szükségszerûen kapcsolódik a konkrét területi határhoz. Ez egy csoport önmeghatározását, egy másik csoporttól való elkülönülését szolgálja. Vagyis a nemzeti öntudat egy másik csoporttal történõ összehasonlítás, a tõle való elhatárolódás és elkülönülés talaján jön létre és erõsödik meg. Frederik Barth etnikai csoportokról és határokról alkotott elméletébõl, valamint követõi, mindenekelõtt Sun-Ki Chai munkáiból indulok ki. Tanulmányomban Dévénnyel egyrészt mint etnikai és nemzeti csoportok helyével és határával, másrészt mint a kollektív – például politikai, szociális, vallási vagy más – öntudat megnyilvánulásának helyével és határával foglalkozom.

Dévény rövid történeti bemutatása

A község és a várrom Pozsony közelében, a Duna és a Morva találkozásánál, a Kis-Kárpátok lábánál található. A Duna másik partján a Lajta hegység nyúlványai magasodnak. A helytörténeti forrásokban Magyarország kapujának – porta Hungarica – nevezték, mert innen lehetett Alsó-Ausztriából Magyarországra jutni.

Dévényt a történelem folyamán Dowina, (Puella, 864), Theben és Devín nevekkel illették. A legfrissebb régészeti kutatások alapján azt mondhatjuk, hogy a kõkorszak óta általában lakott hely volt. A várdombon történelem elõtti: kelta, római és barbár, valamint népvándorlás-kori településeket fedeztek fel. A várdomb a Nagy-Morva Birodalom idején fontos erõdítmény volt. A dombon megtalálhatóak egy római (valószínûleg keresztény) kultuszhely maradványai a 4. századból és egy kis templom alapjai a 9. század második felébõl, a nagy-morva korszakból, Rastislav uralkodásának idejébõl.

A középkori vár alapjait a 13. században fektették le (középkori õrtorony a felsõvárban). Az ezt követõ évszázadokban elkezdõdött a középkori gótikus és késõreneszánsz vár fokozatos kiépítése. A vár Magyarország határerõdítményei közé tartozott. 1234-ben az osztrák herceg, Friedrich Babenberg csapatai megpróbálták elfoglalni, 1272-ben Pøemysl Ottokár csapatai fosztották ki, 1620-ban a Habsburg-ellenes felkelés idején rövid idõre Bethlen Gábor foglalta el. 1650-tõl a Pálffy család birtokába került, 1683-ban, Bécs második török megszállása idején a török csapatok a magyar végvárat, Dévényt is megpróbálták bevenni, sikertelenül. A Habsburgok ellen folytatott szabadságharc idején (1703–1711) Rákóczi Ferenc csapatai foglalták el a várat. 1809-ben Napóleon katonái felrobbantották.

A várdomb és közvetlen környezete a 19. század vége óta vonzza a régészeket. Összevont tudományos régészeti kutatások színtere az 1930-as évektõl lett, amikor Ján Eisner vette át a kutatások vezetését. Az ásatások ma is tartanak. A hely 1961 óta kulturális mûemlék.

A várdombhoz hasonlóan a községben is megtalálhatók azok az emlékek, amelyek arra utalnak, hogy a helyszín a kelták óta lakott volt. Dévényt a 15. századtól “városkaként” említik, 1846-ban pedig szabad királyi város lett. A népességet német, horvát és szlovák telepesek alkották. A község szõlõtermõ területen fekszik, meghonosították a mezõgazdaságot, az erdõgazdálkodást és a halászatot is. A 19. században gõzöshajó kikötésére is alkalmas kikötõt építettek. Kõfejtõ is mûködött Dévényben. A települést kirándulóhelyként is számon tartották és tartják ma is mind a pozsonyiak, mind a kül- és belföldi turisták. A két háború között a Morva bal partján a rom alatt fürdõhelyet is kialakítottak.

A település és a vár Magyarországhoz tartozott. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után, 1918-ban a Csehszlovák Köztársaság része lett, 1938-ban a Német Birodalomhoz csatolták. 1945 májusától újra a Csehszlovák Köztársaság területének része, 1948 után szigorúan ellenõrzött határövezet lett. Pontosan a Pozsonyt Dévénnyel öszszekötõ úton állították fel az egymástól szabályos távolságban álló õrtornyokat és a szögesdrótot. A várdomb az elkülönített határzónában állt, és a lakosság számára csak korlátozottan volt elérhetõ. A megerõsített határt csak 1989 novembere után számolták fel. Csehszlovákia 1993. évi kettéválása óta Dévény a Szlovák Köztársaság területének része. 1946 óta közigazgatásilag Pozsonyhoz tartozik, ma a Szlovák Köztársaság fõvárosának, Pozsonynak egyik városrésze.

Az emlékhely keletkezése

Amikor Dévényt – mint Magyarország, illetve az egész Habsburg Birodalom lakói számára jelentõséggel bíró helyet – vizsgáljuk, utalnunk kell azokra a szellemi áramlatokra, amelyek Dévénnyel foglalkoztak.

Elsõsorban a historizmusnak és a történeti hagyományoknak a nemzeti öntudat kialakulásában játszott szerepérõl van szó. Dévény vonatkozásában mindenekelõtt a Nagy-Morva Birodalomhoz, illetve a Cirill és Metód tevékenységéhez köthetõ hagyományokról beszélhetünk, hiszen õk a Habsburg Birodalom formálódó modern nemzeteinek, a szlovákoknak, cseheknek, morváknak és a magyaroknak is egyik legfontosabb történelmi tradícióját jelentik. Bár ezek a hagyományok mélyebben gyökereznek, számunkra a 17–18. századbeli fejlõdésük a fontos, mert az általunk vizsgált vidéken ez az idõszak a nemzeti mozgalmak ébredésének és fejlõdésének korszaka. Ján Tibenský, aki kutatásaiban végigkövette a nagy-morva és a Cirill–Metód tematikát a magyar, osztrák, cseh és szlovák történetírásban, különféle táborokhoz tartozó véleményeket vizsgált. Bizonyos tisztázatlan és kérdéses feltevések alapján a szlovák történetírók az 1780-as évek óta amellett foglaltak állást, hogy a Nagy-Morva Birodalom a szlávok (így a szlovákok) állama volt, Szvatopluk a “szlovákok királya” és Szent Cirill és Metód szláv/szlovák hittérítõk. Már a szlovák nemzeti mozgalmak kezdetén mind a katolikus, mind a protestáns nemzeti érzelmû értelmiség mindkét történeti hagyományt a kialakuló nemzeti öntudat alapjának tekintette.

Ezzel egy idõben a csehek és morvák is elfogadták a nagy-morva és a Cirill–Metód hagyományokat. A 17–18. században Csehországban és Morvaországban mindkét tradíció arra a töretlen érdeklõdésre épült, amelyet a különbözõ történetírók mûveiben figyelhetünk meg a középkor óta: hála a középkori krónikásoknak, akik a Cseh Királyság létrejöttének leírásakor felhasználták a Nagy-Morva Birodalomra, illetve a Cirillre és Metódra történõ utalásokat, a két tradíció nem került ki az érdeklõdés középpontjából.

A magyar és osztrák történetírókat ugyancsak foglalkoztatta a Nagy-Morva Birodalom és a honfoglalás utáni magyarok kapcsolatának kérdése. Ján Tibenský szerint már a 17. század elsõ felében “minõségi áttörés következett be a Nagy-Morva Birodalomról alkotott tudományos kép – beleértve Szvatoplukot is – alakulásában, amely ezzel közelíteni kezdett a mai modern felfogáshoz.” Ennek ellenére tovább éltek azok a történelmi mondák, amelyek közül a legismertebb Szvatoplukról szól, aki az országot egy lóért cserébe odaadta a magyaroknak. Ez a monda számos vita tárgyát képezte mindenekelõtt szlovák, cseh, morva és magyar tudományos körökben a 17.,18. és még a 19. században is. Valójában a mai napig fellelhetõk a mondára vonatkozó célzások az általános nemzeti párbeszédben.

Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy a 18. század folyamán a Cirill–Metód hagyomány a kialakulóban lévõ cseh, morva és szlovák nemzeti szimbólumok létrejöttének fontos támaszát képezi. Ezek a népek arra törekedtek, hogy a két szent kultuszát szláv, azaz cseh, morva, illetve szlovák kultuszként sajátítsák ki. Ami a szlovákokat illeti, a Cirill–Metód kultusz az egész 19. század folyamán fontos szerephez jutott, mindenekelõtt a katolikusoknál, a nemzeti ébredés mozgalmaiban. 1863-ban, Cirill és Metód Nagy-Morva Birodalomba érkezésének ezeréves évfordulója alkalmából Štefan Moyses püspök millenniumi ünnepségeket rendezett. Egy pásztorlevélben hangsúlyozta a két apostol jelentõségét a szlovákokra, magyarokra és szlávokra nézve. Egy évvel késõbb Moyses püspök arra kéri a Szentszéket, hogy ezentúl a szentek liturgikus ünnepét ne csak Szlovákiában, hanem a többi szláv országban is július 5-én ünnepeljék. 1865-tõl kezdték a Cirill–Metód-napot a nyár elején ünnepelni. Késõbb, fõleg a 20. században a dévényi emlékhely létrejöttében fontos szerepet töltött be a liturgikus Cirill–Metód-nap.

A Habsburg Birodalon korszakában, a 18. század második felében a Dévény vára iránti érdeklõdés összekapcsolódott a kulturális örökség, az õsi múlt iránti honismereti érdeklõdéssel. Ezen a vonalon követhetjük nyomon elõször a tanult emberek, késõbb a szélesebb tömegek növekvõ érdeklõdését az ország történelmi, stratégiai, illetve kulturális jelentõségû helyei iránt, valamint e helyek propagálását a honismereti szakirodalomban.

Ebben a szellemben adja Dévény várának és a községnek részletes leírását Bél Mátyás (Mathias Belius) az 1730-as években Notitia Hungariae novae historio-geographicacímû mûvének második kötetében, amelyet Pozsony vármegyének szentel. Bél meghatározza a vár fekvését, és elemzi a nevére és eredetére vonatkozó feltételezéseket. Idéz egy mondát, amely szerint a várat egy szûz alapította. Bél szerint ez a feltevés a névbõl ered (Devín – Dowina – deva = lány, szûz’). Arra is utal, hogy ennek a névmagyarázatnak a nyoma a magyaroknál is megmaradt, akik a szemközti Farkasfalván a várromot Leányvárnak nevezik. Ez a magyarázat különbözõ késõbbi forrásokban is feltûnik, sõt, a 19. századi nemzeti párbeszédben érvként szolgált annak az elméletnek elfogadásához, miszerint a szlávok, és nem a rómaiak vagy más népek alapították a várat. Bél utal Dévény határhelyzetére is, miszerint a vár Magyarország történetének korai szakaszában hol magyar, hol német kézen volt.

A dévényi emlékhely megerõsödése a 19. század honismereti irodalmának fejlõdésével párhuzamosan történt. Báró Alois Medòanský/Mednyánszky Magyarország történelmérõl és földrajzáról írott ismeretterjesztõ cikkeit kifejezetten Nyugat-Szlovákiának szentelte, ahonnan származott, és ahol családi birtokain élt. Ismerjük olyan, Dévényrõl írt honismereti mûveit, amelyekben az olvasó hazafias érzéseire apellál.

Az 1820-tól kezdõdõen Josef Hormayrrel közösen kiadott honismereti zsebkönyvsorozat 9. évfolyamában, a várakról és kastélyokról szóló XVIII., “Várak” címû fejezetében a 26. szám alatt található egy cikk Dévényrõl. Az egész sorozatot tekintve tehát Dévény nem az elsõ helyen áll. A cikk a Pozsonyból Dévényre, az ajánlott kirándulóhelyre tartó út leírásával kezdõdik. Mednyánszky megadja, mi legyen a látogatás lényege: “a haza múltjának tisztelõje a kitartó szorgalom és az elõdök letûnt nagyságán legeltesse a szemét.” Mednyánszky kiemeli Dévény határszerepét is, amely Magyarországot és Ausztriát elválasztja, ám egyszersmind összekötõ elemet képez az egy hazát alkotó két ország között. Ebben az értelemben Dévény tanúja a magyar történelem legfontosabb pillanatainak. A szerzõ tagadja, hogy Dévényben letelepedtek volna a rómaiak, a szláv korszak elõtti idõbõl pedig csak a kvádokra utal. Nagy figyelmet szentel a szövegben a szláv és a nagy- morva periódusnak, és megismétli a feltevést, miszerint Dévény Szvatopluk székhelye volt (legalábbis egy bizonyos ideig, ahogy körültekintõen hozzáfûzi). A Mednyánszky-féle dévényi emlékhely ábrázolása tovább él a 19. század második felének magyar irodalmában is.

A dévényi emlékhely története a 19. század közepéig

Az 1830-as években a nemzeti eszmék egyre inkább terjedni kezdtek a Habsburg Birodalom országaiban. Dévény bekerült a szlovák nemzeti mozgalmak emlékhelyeinek és nemzeti szimbólumainak szûkebb körébe. Elsõsorban a szépirodalom segített Dévény népszerûsítésében. Ján Kollár mûvében Dévény a nagy-morva uralkodók székhelyeként tûnik fel, a költõ, Ján Hollý pedig a Cirill–Metód hagyományokkal kapcsolatban is kiemeli Dévényt mint a két szerzetes mûködésének indulópontját.

A szlovákok nemzeti és “állami” hagyományává fejlõdött nagy-morva tradíciókhoz csatlakoztak a Štúr-hívek is. Dévény vára, illetve a várrom a költészetben és a prózában is helyet kapott mint a nagy-morva uralkodók letelepedésének és hanyatlásának helyszíne. Példa erre Tomáš Hroš V rozboreném hradu Devínum (Dévény elesett várában) címû verse.

Dévény ekkor lett elõször rendezvények – kirándulások és nemzeti szertartások – színhelye. 1836. április 24-én, vasárnap a pozsonyi evangélikus líceum szlovák diákjai L’udovít Štúr kezdeményezésére kirándulást szerveztek “apáink õsi várának romjaihoz”. Mint Jozef Miloslav Hurban említi, a kirándulást titokban készítették elõ, és a diákoknak csak egy szûk köre, valamint a líceum Cseh-Szláv Társaságának tagjai vehettek részt rajta. A résztvevõk kora reggel keltek útra Pozsonyból kis csoportokban, legfeljebb kettesben- hármasban, és Dévény alatt találkoztak, ahonnan az egész társaság együtt mászott fel a romhoz.

A dévényi vár megmászása ünnepélyes jelleget kapott. A résztvevõk elõször a Devín, milý Devín (Dévény, kedves Dévény) új szövegét énekelték, amelyet L’udovít Štúr aNitra, milá Nitra (Nyitra, kedves Nyitra) kezdetû népdal dallamára írt: “»Dévény, kedves Dévény, te elárvult vár, / meséld el nekünk, hol álltak falaid.« / »Falaim álltak Rastislav idején: / õ volt a ti atyátok, / dicsõsége volt õ falaimnak.«” Ezt Štúr történelmi emlékbeszéde követte, amelyben megnyitotta azt az ünnepséget, amelyben az újkori fiatalok meglátogatták a hõs szlovák harcosok sírjait.” A beszéd után minden résztvevõ áhítatosan énekelte a Nitra, milá Nitra kezdetû dalt. Ezt egy Nyitra jelentõségérõl és a “Sláva ifjú harcosainak” mai feladatairól szóló elõadás követte, amely után Ctibor Zoch elszavalta saját, a Szabadsághoz címzett ódáját. A Hej Slováci, ešte naša reč slovenská žije!(Hej, szlovákok, él még a mi szlovák nyelvünk) kezdetû dal után megkezdõdtek a szavalatok. Ján Hollý Svatopluk, Ján Kollár Slávy dcéra (Sláva lányai) és Matouš KlácelPřísaha (Fogadalom) címû mûveibõl adtak elõ részleteket. L’udovít Štúr azt ajánlotta a részvevõknek, hogy a kirándulás emlékére válasszanak életmottót és új, szláv keresztnevet. A lelkes egyetértésre való tekintettel L’udovít Štúr megtartotta a névadót, vagyis egyfajta nemzeti keresztelõt. A résztvevõk egy horvát indulót énekelve másztak fel a vár udvarába. A kirándulás után minden egyesületi tag részt vett a helyi fogadóban rendezett ünnepi ebéden. Az ebéd majdnem csúfosan végzõdött, mert a mulatozóknak nem volt elég pénzük a számla kiegyenlítésére, így két követet Pozsonyba kellett küldeni készpénzért. Az amúgy sikeres vállalkozás eme szépséghibáját Štúr fel is rótta a lakoma szervezõjének, mert az õ torkossága – kis híján – ártott az ügynek, hiszen “képzeljük csak el, hogy kinevettek volna minket a rosszindulatú magyarok, ha errõl a kis ballépésrõl tudomást szereztek volna!”

A dévényi ünnep fenti leírása jól tükrözi az emlékhely eszmeiségét és a Štúr-nemzedék korának légkörét. Dévény várának romjait mindenekelõtt a nagy-morva tradícióval kapcsolják össze. Így emelik ki a szlovákok “állam”-eszméjét, “állami” hagyományait és nemzeti jogait a Habsburg Birodalom más népeivel szembeállítva.

Az 1830-as években Dévény két általunk kutatott csoportnak is emlékhelye lett – a magyaroknak és a szlovákoknak, bár eltérõ intenzitással. A magyarok számára Dévény csak egy volt a különbözõ emlékhelyek közül, nem tartozott a legjelentõsebbek közé. Túlnyomórészt a porta Hungarica jelentést hordozta magán – határ és õsi szülõföld, kulturális emlékhely, amely az ott lakók és a haza õsi voltát példázza. A helyet több történelmi hagyománnyal, többféle személlyel és csoporttal kapcsolatba hozták, amelyben a nagy-morva hagyományoknak és uralkodóknak, különösen Szvatopluknak, meg volt a maga pozitív vagy ellentmondásos jelentéstartalma. Ellentmondásos vagy pozitív kép alakult ki Bethlen Gáborról, Rákóczi Ferencrõl és azokról a várurakról, akik hûnek bizonyultak a magyar földesurakhoz, késõbb a Habsburg és a magyar helytartókhoz. Negatív kép kapcsolható a törökökhöz, Pøemysl Ottokárhoz, Napóleonhoz és csapataihoz, mivel õk a vár rombolói voltak.

A nemzeti érzelmû szlovák csoport számára a nemzeti emlékezet kiemelkedõ helye lett Dévény. Hasonló szerepet kapott Nyitra vára és városa, a Magas-Tátra, a Duna és a Vág folyók stb. Dévény nagyon szorosan kötõdik a nagy- morva hagyományhoz, amely egyértelmûen pozitív szerepet vívott ki magának. Dévény a Nagy- Morva Birodalom hatalmának és szomorú hanyatlásának maradványa, a közös szláv, csehszlovák történelem és testvériség, a nemzeti múlt és emlékezet bizonyítéka. Dévény a nagy-morva uralkodók letelepedési helye, Rastislav, Szvatopluk és Mojmír alakjával kapcsolható össze. A szlávok alul maradtak a magyarokkal szemben Szvatopluk fiainak ellentéte miatt. Dévényhez kapcsolják Cirill–Metód hagyományt is is. Ján Hollý szerint a két szerzetesnek az egész birodalomban elterjedt mûködése Dévénybõl indult ki. A szlovákok és a keresztények szent helye lett. Késõbbi történeti korokból nem hoznak összefüggésbe semmilyen kiemelkedõ eseményt vagy személyiséget Dévénnyel, mint szlovák emlékhellyel.

Az osztrákok, illetve németek emlékezetében Dévény nem játszott jelentõs szerepet. A 19. század közepéig Dévény nem más, mint egy magyarországi település a Habsburg Birodalmon belül. A Lajtán innen a nyilvánosság a német nyelven írt mûvekbõl ismerkedhetett meg Magyarország és Ausztria egyik antik gyökerû helyével. Ilyenek voltak Korabinský és Mednyánszky korábban említett mûvei vagy például a Sagen der ungarischen Vorzeit (Õsi magyar mondák) címû 1800-ban megjelent mûben a Das Schloss Theben címû cikk.

Emlékezés és felejtés: Dévény a 19. század második felében és a századfordulón

19. század második fele Magyarországon is a nemzeti feszültségek és konfliktusok kiélezõdését hozta magával. A nemzeti érzelmû szlovákok és csehek, valamint a Habsburg Birodalom többi szláv népe az 1860-as évektõl az 1880-as évekig kísérleteztek a Cirill–Metód hagyomány és a nagy-morva hagyomány életben tartásával. Erre a következõ jubileumok adtak alkalmat: 1863 – Cirill és Metód Nagy-Morva Birodalomba érkezésének 1000. évfordulója, 1869 – Cirill halálának 1000. évfordulója, 1885 – Metód halálának 1000. évfordulója, valamint 1894 – Szvatopluk halálának 1000. évfordulója. Az 1863. évi ünnepségek alkalmából Dévény nem került az érdeklõdés középpontjába. Ezek elsõsorban a katolikus templomokra koncentrálódtak, (Megfigyelhetõ a törekvés, amely a Cirill–Metód-hagyományt pusztán katolikus tradícióra akarta redukálni), fõképpen Besztercebányán (Banská Bystrica) Stefan Moyses égisze alatt és a Szepességben. Ugyanebben az évben rendezték meg a csehek, morvák, valamint néhány szlovák zarándoklatát Velehradba. Dévényben csak néhány fiatal tett látogatást 1863. május 14-én, és ez nem váltott ki különösebb érdeklõdést. Dévényt ebben az idõben a szlávok/szlovákok hanyatló dicsõségével, a szolgasággal, de a jobb jövõbe vetett hittel és a nemzet öntudatra ébredésével is összefüggésbe hozták, ezenkívül a nemzeti örökség szimbóluma lett.

A 19. század második felében a szlovák sajtóban megjelent számos cikk és a szerényen fejlõdõ szlovák iskolarendszer az emlékhelyek népszerûsítését szorgalmazta. Dévényt általában a szlovákok “letûnt dicsõsége” feletti gyásszal és Szvatopluk fiainak széthúzásával hozzák összefüggésbe, ami nagyban hozzájárult a birodalom pusztulásához. Dévény szlávok határerõdítmény volt, amely végül a magyarok kezére jutott. Hostinský Dévény címû versében ez az a hely, ahol a katonák Szvatopluk fiát, Mojmírt a germánok (érdekes módon nem a magyarok!) elleni csata után eltemették.

Ezzel egyidõben az olvasókönyv és más források is Dévény jelentõségének csökkenését mutatják a szlovákiai Nyitra és a morvaországi Velehrad javára. A kor szerzõi szerint Nyitra és Velehrad voltak a Nagy-Morva Birodalom központi városai. Dévényt csak mint a nagy-morva szlávok egyik erõdítményét vették számításba. A Dévény elfeledésének egyértelmû jele volt például Pavel Országh Hviezdoslav verse, amelyet Metód halálának 1000. évfordulója és a költõ, Ján Hollý 100. születésnapja alkalmából jelentetett meg. A versben szó van Nyitráról, Velehradról Cirillrõl, Metódról, Szvatoplukról és fiairól, Dévényt viszont említésre sem méltatja.

Dévény “elfelejtése” összefüggésbe hozható azzal is, hogy Pozsony összmagyar szemszögbõl szintén veszített a jelentõségébõl. Míg a 19. század elsõ felében, mindenekelõtt az 1830/ 40-es években még Pozsonyban volt a parlament székhelye, fontos kulturális központ és a szlovák nemzeti élet középpontja, a 19. század második felében Pest egyre jelentõsebbé vált mind a magyarok, mind a szlovákok számára. Az 1860-as években inkább Túrócszentmárton (Turèiansky Sv. Martin) jelentõssége nõtt meg a szlovákok számára.

A magyar és osztrák nyilvánosságnak szánt sajtóban és irodalomban figyelemmel kísérhetjük a Dévényrõl szóló hírek és hosszabb-rövidebb cikkek számának növekvését. Dévény mindazonáltal nem kifejezetten jelentõs hely: a vele foglalkozó tanulmányok számának növekedését inkább a kor szélesedõ országismereti és történelmi érdeklõdése magyarázza.

A Lajtán innen és túl Dévény a millennium évében, 1896-ban került a nyilvános figyelem középpontjába, amikor a magyar kormány hét emlékmûvet emeltetett az ország határain. Dévény szirtjén egy oszlopot emeltek, amelyen Árpád harcosa állt, karddal a kezében. A ismert és kedvelt honismereti sorozat, Az Osztrák–Magyar Monarchia szóban és képekben (Magyarország címû fejezet, I. kötet, 1888), Dévénynek mint határnak, az ország nyugati határpontjának képével kezdõdik, részletesebben pedig a Pozsony vármegyének szentelt részben, az V. kötetben (1898) tárgyalja Dévényt. Ez a fejezet egy Dévényrõl készült képpel kezdõdik, amelyen már a millenniumi emlékmû is rajta van. Dévény leírása az ötödik kötetben egy festõi szépségû várromról szól, és részletesen foglalkozik a település gazdasági helyzetével is.1

Dévény a Csehszlovák Köztársaságban (1918–1938)

1918-ban, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása és az utódállamok kialakulása után Szlovákia déli határát még nem erõsítették meg. Pozsony és környéke csak 1919-ben került Csehszlovákiához. Dévényt a millenniumi oszloppal a csehszlovák elit néhány tagja olyan helynek tekintette, amely a “…hun hazugságkultúra csalását hirdeti.” A határok megerõsítése után megfigyelhetõ az emlékhely visszaszerzésére és tartalmának megváltoztatására irányuló törekvés a Csehszlovák Köztársaság lakosságának széles rétegei körében.

1921 januárjában ismeretlen tettesek (a csehszlovák légióhoz tartozók?) levegõbe repítették a millenniumi emlékmûvet, amire a német és magyar lapokban felháborodottan reagáltak. A szerkesztõk nem mulasztották el megemlíteni, hogy míg a szlovákok emlékmûveket küldenek a levegõbe, a román kormány például még csak nem is gondol ilyen “barbár cselekedetekre”, épp ellenkezõleg, azt hirdeti, hogy az emlékmûveket védeni fogja.

Az új csehszlovák és szlovák elit azon fáradozott, hogy bizonyítsa és kiemelje Dévény szláv alapjait és szlávkori dicsõségét. Sokoldalú társadalmi tevékenység irányult erre, ami 1927-ben, a dévényi nemzeti zarándoklatban érte el tetõpontját. Ez volt Szt. Cirill születésnapjának 1000. évfordulója. Július 10-ére a szlovákokat nemzeti zarándoklatra hívták össze a várdombra. Ezt az akciót a szlovák katolikus egyház és politikai elit rendezte. A “csehszlovák állam népén” kívül más szláv népek képviselõit is meghívták az ünnepségekre. Az ünnepen megegyeztek, hogy a szláv ünnepségeket attól kezdve minden második évben megtartják Dévényben, ezzel megteremtve a Dévényben rendszeresen szervezett nemzeti ünnepek hagyományát.

A húszas-harmincas években sokasodtak az ismert és elismert nagy-morva központok nagyobb vagy kisebb jelentõségérõl szóló csehszlovák viták. Különösen a széles nyilvánosság, de a szakmai csoportok is alapvetõen Velehraddal hozták kapcsolatba a Nagy-Morva Birodalom vallási központját, egy másik csoport Nyitrával vagy Dévénnyel. Karl Benyovsky lakonikusan állapítja meg Devín–Theben címû útikalauzában, hogy néhány történész Velehradba helyezi a birodalom fõvárosát, és a nemzeti érzelmû szlovák történészek egy része Dévényt tartja Szvatopluk székhelyének.

A harmincas években intenzív régészeti kutatások folytak Dévényben, ami kiemelt helyként a Szlovák Múzeum igazgatása alá kerül. A nyilvánosság izgatottan figyelte a Ján Eisner professzor vezetésével, illetve Václav Mencl és Drahoslava Menclová építészek segítségével folytatott régészeti feltárásokat. 1936-ban a szlovák lapok, mint pl. a Slovenský denník (Szlovák Napilap) a következõ szalagcímmel jelentek meg: “Dévény szláv vár volt (sic!). Megnõtt a Dévény várában talált új régészeti leletek jelentõsége. Eisner professzor munkáját siker koronázta.” Az a vélekedés, hogy Dévény mindenekelõtt szláv település, általánosan és széles körben elismert tény lett. De a nyilvános vitákban még mindig nem tettek különbséget a vár (középkori erõdítmény) és a vár helyszíne között. Általánosan használatos volt ebben az idõben a “Dévény vára” kifejezés, és ebben sem az újságírókat, sem az olvasókat nem zavarta az a tény, hogy a 19. század elejétõl már csak várromról lehetett szó.

1936 áprilisában rendezték meg Pozsonyban a Štur-emléknapokat. A Štur-hívek kirándulásának századik évfordulójára emlékezve az ifjúság felvonulást szervezett Dévénybe. Néhány hónappal késõbb, 1936 júniusában Pozsonyban rendezték meg a legnagyobb “Sokol-össztalálkozót”, azaz a “Sokol” (sólyom) nevet viselõ csehszlovák tornaegyesület taggyûlését. A Sokol-rendezvény június 27-én kezdõdött a dévényi ünnepélyes megnyitóval, és csak ezután került sor a további ünnepségekre Pozsonyban. Dévény mint a szlovákok emlékhelye és ezzel egyidõben a cseh, morva és szlovák, valamint a szláv közös történelem helyszíne a 30-as években érte el történetének csúcspontját.

Dévény a Német Birodalomban (1938–1945)

1938. november 24-én a Csehszlovák Köztársaság új határainak meghúzása következtében Dévény település a Német Birodalom része lett. Dévény várának romja továbbra is az emlékezet helye maradt. Ebben az esetben az emlékezet helyéhez a német fennhatóság keleti határpontjának képzete kötõdött. 1939-ben nagy találkozót rendeztek itt az “Ostmark”-ból származó németeknek, az ún. határország-találkozót. Ez alkalomból ünnepélyesen megnyitották a település amfiteátrumát, amely a várrom alatti dombon helyezkedik el, nyugati irányban, kilátással a Dunára és Hainburgra. A Német Birodalomhoz történt csatolás óta ugyanis a helységet mint határtelepülést állami forrásokból támogatták. Az általános iskola épületét felújították, vízvezetéket kötöttek be, rendszeres hajó- és buszforgalmat biztosítottak, hogy a Szlovák Köztársaság határán fekvõ magányos “német” községet a közeli Petržalka/Engenauval, Hainburggal és Bruck an der Leithával összekössék, mert ezek a települések már a Német Birodalom területén voltak. A második világháború vége – és 1938 októbere (azaz a müncheni egyezmény) elõtti, eredetileg csehszlovák határok elismerése – után Dévény újra Csehszlovákia területére került.

Dévény a második világháború végétõl 1989-ig

Dévény legérdekesebb korszakainak egyikét 1945 és 1951 közötti élte át. Rögtön a háború utáni elsõ évben, július 5-én, Cirill és Metód napján megrendezték a “Minden szlávok napját”. Július 4-én, az ünnep elõestéjén a pozsonyi vigadóban megalakult az Össz-szláv Bizottság, amelynek képviselõi a csehszlovák, szovjet és más népek politikusainak és katonai vezetõinek soraiból kerültek ki. Az ünnepségek a “szláv népek örök antifasiszta koalíciójának” szellemében zajlottak. Dévény a szláv népek testvériségét szimbolizálta. A szláv gondolat ebben az idõben mégsem kizárólag “a szláv egység és erõ megtestesülését” jelentette, hanem a nem szláv népek, vagyis a németek és magyarok megvetését és alárendeltségét is. Nem utolsósorban a cseh és szlovák politikusok azon törekvésérõl volt szó, hogy a Cseh-Morva Protektorátusra és a Szlovák Köztársaságra való szétszakadás évei után a csehszlovák összetartozást demonstrálják. A Szovjetunió ünnepségei a “Minden szlávok napján” ugyanakkor lehetõséget nyújtottak a kommunisták hatalmának demonstrálására, ami a háború vége óta óriásira nõtt, és amit a nem kommunista sajtó és a politikusok éles kritikával illettek.

1952 és 1959 között Dévényben sem “szláv napokat”, sem egyéb összejövetelt nem rendeztek. Dévény ugyanis megfigyelés alatt tartott határzónába került, és emiatt nem volt alkalmas nagyobb közösségi rendezvények lebonyolítására. Az eredeti amfiteátrum néhány funkcióját átvette a pozsonyi várban található amfiteátrum. A Cirill–Metód hagyományt mint a legfontosabb szláv ünnepek egyikét vallásos tartalma miatt háttérbe szorították.

1959-ben a Libuše (Libussa) címû Bedřich Smetana-operát mutatták be és megrendezték a cseh- szlovák barátság ünnepét. 1960-ban Dévényben Eugen Suchoň Svätoplukcímû operájának ünnepélyes bemutatójára került sor, ami sok pozsonyi és környékbeli lakost vonzott a községbe. A sajtó részletes híradással szolgált a július 17-én, vasárnap megrendezésre került eseményrõl. 1959-ben, akárcsak a késõbbi években, alapvetõ ellenérzés uralkodott a július 5-i rendezvényekkel szemben. A hatvanas években szórványosan, nem minden évben rendeztek ünnepségeket a cseh-szlovák, késõbb pedig a csehszlovák-szovjet (1968) barátság zászlaja alatt, mégis megemlékezve a Cirill–Metód tradícióról is (1963-ban, 1967-ben és mindenekelõtt 1969-ben).

A sajtó már az 1969. év elején felhívta a figyelmet Cirill halálának 1100. évfordulójára, és nemzeti zarándoklatot hirdetett Dévénybe. Az 1969. július 5-ére kitûzött ünnepély végül elmaradt. A sajtó semmilyen magyarázattal nem szolgált, csupán megállapította, hogy a nemzeti zarándoklat elmarad. Ebben az idõben Dévény nem szolgálhatott széles néptömegek találkozóhelyeként.

A nyolcvanas évektõl a Pozsonyi Városi Múzeum a nemzeti kulturális örökség kezelõjeként azon fáradozott, hogy a dévényi emlékhelyet viszszahozza a köztudatba. 1985-ben a múzeum a vár területén berendezett egy kiállítótermet. Ugyanebben az évben, Metód halálának 1100. évfordulója alkalmából nyitották meg a “Nagy-Morva Birodalom és Pozsony” címû kiállítást. A következõ évben, 1986-ban a “Štúr és Dévény tradíciói” címû kiállítás a Štúr-hívek 150 évvel azelõtti dévényi akciójáról emlékezett meg. Így 1986- ban a szomszédos, osztrák Bad Deutsch-Altenburgban tartott XIV. nemzetközi limes-kongreszszus résztvevõi is megtekintették a “Dévény a római korban” címû kiállítást. 1988-ban, a Csehszlovák Köztársaság alapításának 70. évfordulójára a Városi Múzeum “A csehek és szlovákok közti kapcsolatok” címû kiállítással készült. Habár a Városi Múzeum elkötelezte magát Dévény kulturális életének ápolása iránt, mégsem rendeztek ebben az idõben sem nagyobb rendezvényeket, gyûléseket, sem zarándoklatokat.

Dévény 1989 után és 1993-ban

Az 1989. novemberi események a történések középpontjába emelték Dévényt is, amint ezt már többször megfigyelhettük a közép-európai térség kulcsfontosságú folyamataival kapcsolatban. A “Nyilvánosság az erõszak ellen” nevû politikai mozgalom például gyalogtúrát szervezett a pozsonyi polgároknak a csehszlovák–osztrák határon át Hainburgba, mintegy szimbolikus lépésként Európa felé. A szónokok, szervezõk és énekesek, köztük Karel Kryl, egy hajó fedélzetén álltak a Duna közepén Dévény és Hainburg között. A tömeg (kb. százezer pozsonyi vett részt a menetben) az osztrák oldalon Dévénnyel szemben, a szlovák oldalon Dévény alatt figyelték az eseményeket. Dévény, mint határváros összekötõ kapocs lett a szabad világgal a vasfüggöny lehullásának szimbólumaként.

A következõ években Dévény mégsem lett a július 5-i központi emlékünnepélyek színhelye, bár ez ellen már semmilyen politikai érvet nem lehetett felhozni. Ennek valószínûleg több oka is volt. Egyrészt Dévény mint az emlékezet helye háttérbe szorult Velehrad és Nyitra központi nemzeti jelentõsége mögött. Másrészt Dévényben 1989 után folytatódtak a rekonstrukciós és állagmegõrzõ munkálatok és régészeti feltárások, így nagy rendezvények szervezésére nem volt lehetõség.

Dévény mégis markáns szimbólum maradt, amit számos politikai rendezvénynél (pl. választási szpotok a tv-ben) kihasználtak. Dévényrõl több intézményt is elneveztek (Devín Banka). Ismét az érdeklõdés középpontjába kerültek a Dévénnyel összefüggésben álló sportrendezvények, például a Dévény–Pozsony tömeg-futóverseny, amelyet elõször 1921-ben rendeztek meg, és amelyen 2000-ben a szlovák miniszterelnök is részt vett.

Dévény továbbra is családi és iskolai kirándulások kedvelt célpontja, illetve iskolai honismereti vetélkedõk stb. témája maradt. Mint már korábban is, sok szempontból elõnyére vált a helynek a szlovák fõváros közelsége, valamint a városi távolsági közlekedés, amely jó összeköttetést jelent Pozsonnyal. Dévény egyre inkább a szlovák nép által “elfoglalt” emlékhellyé vált. A többi nép, fõleg a magyarok és a németek/osztrákok máshová tették át az emlékezés helyét.

Összegzés

Dévény mint az emlékezet helye az elmúlt két évszázad során Közép-Európa

történelmét tükrözi vissza kicsiben. Egy olyan régió és kulturális közeg sorsát példázza, amelyik többnemzetiségû és sokféle kulturális jelleget hordoz, bár alávetette magát a nemzeti mozgalmaknak és a nemzeti identitás megteremtésére irányuló politikai és kulturális törekvéseknek.

Dévényben sokféle ember élt: olyanok, akik magukat magyarnak, szlováknak, osztráknak vagy németnek érezték, és olyanok, aki magukat szlávnak, cseh-szlávnak vagy csehszlováknak nevezték. Mindenki magának és legtöbbször kizárólag magának követelte a helyet. Dévény kiválóan tükrözi a nemzeti öntudatra ébredés folyamatait az Osztrák–Magyar Monarchiában és az utódállamokban a 19–20. században.

A nacionalizmus mint a modern kor társadalompolitikai, gazdasági és kulturális irányzata a 19–20. század társadalmaiban kiemelkedõen életképesnek és alkalmazkodóképesnek bizonyult a legkülönbözõbb feltételekhez. Abban a helyzetben volt, hogy magára ölthette a liberalizmus, a konzervativizmus, a kereszténydemokrácia, a szocializmus vagy a kommunizmus álarcát. Mindenki újra Dévénybe ment ünnepelni, különbözõ okokból és indíttatással – liberális és konzervatív politikusok, populisták, humanisták, fasiszták és kommunisták, internacionalisták, “népalapítók és államalapítók”.

A nemzeti eszme egyre népszerûbbé vált a néptömegek körében, és ezzel együtt nõt az emlékhely jelentõsége is. Dévény elõször a nemesek és városlakók kirándulásainak célpontja volt; a történelmi emlékek szerelmeseié, L’udovít Štúr vezetése alatt az ifjúságé és a diákságé, romantikus rajongóké, akik lelkesedtek a nemzeti hagyományokért. Késõbb Dévény nemzeti szertartások, zarándoklatok és népgyûlések megrendezésére szolgált. Említhetünk itt különbözõ nemzeti és politikai jellegû rendezvényeket: a Štúr-hívek “nemzeti keresztségét”, a magyar millenniumi emlékmû 1896-os felavatását, a Cirill és Metód tiszteletére rendezett nemzeti zarándoklatokat a két világháború közötti idõszakban, a német “határország-találkozót” 1939-ben, a nemzeti szláv testvériség ünnepségeit a Szovjetunió rendezésében 1945-tõl egészen Dévény ötvenes és nyolcvanas évek közötti “elfelejtéséig”, illetve 1989 utáni és 1993-as újrafelfedezéséig.

A határ témája vezérfonalként húzódik végig az emlékezet helyének történelmén. Dévény ebben a régióban különbözõ államok határának volt színhelye és szimbóluma. Az államhatárt rövid idõn belül többször “eltolták”, megváltoztatták, visszaállították a 20. század folyamán. Dévény a vasfüggöny lehullásának is tanúja volt, a határ felszámolásának szimbólumaként 1989 után sok publikációban felbukkan.

Dévény ugyanakkor az elhatárolás szimbólumává is vált, egy képzeletbeli határé, ami azonban nagyon is valóságos (nemzeti, vallási, politikai és szociális) csoportokat választott el egymástól. Dévény választóvonalként állt a “mi” és az “õk” csoportjai között. Ez az elkülönítés idõnként toleráns volt – a csoportok megtûrték egymást –, máskor ambivalens – kitértek egymás elõl –, de gyakrabban került túlsúlyba a szembeszegülés és a konfliktus – a csoportok elûzték egymást és megpróbálták a helyet kisajátítani önmaguk számára.

A 19. század végén és szinte az egész 20. század folyamán a már említett politikai és szociális folyamatokat tekintve inkább az ambivalens hozzáállás, sõt a szembenállásra való hajlam vált uralkodóvá. Dévény – a nemzeti öntudat helye ebbõl a szempontból is tökéletesen tükrözi Közép-Európa nem mindig örömteli történelmét.

FORDÍTOTTA VEREBICS ÉVA PETRA

A cikk szerzője a Hannes Stekl által vezetett, „Az emlékezet helyei (Lieux de mémoire) Ausztriában és Szlovákiában: analógiák és eltérések” címu kutatási projektben kialakult szempontokat alkalmazta Dévény emlékezettörténetének felvázolásához. Természetesen számtalan kézikönyv- és forráshivatkozással támasztja alá kutatási eredményeit, ezeket azonban jelen (némileg rövidített) fordításból elhagytuk. Így az alábbiakban a szerzo által hangsúlyosan hivatkozott tudományos muvek felsorolására szorítkozunk, legelsosorban is a kutatást elméletileg megalapozó alapveto tanulmányra: Pierre Nora: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája. In Aetas, 1999/3, 142–158. A továbbiak: Stuart Woolf: Introduction. In Stuart Woolf (ed.), Nationalism in Europe, 1815 to the Present. A Reader. London, 1996, 1–2.; Frederik Barth: Introduction. In Frederik Barth (ed.), Ethnic Groups and Boundaries. The Social Organisation of Culture Difference. Bergen-Oslo, 1969, 9–38.; Sun-Ki Chai: A Theory of Ethnic Group Boundaries. In Nations and Nationalism 2 (1996), 281–307.; valamint Ján Tibenský és Anton Bagin szlovák nyelven megjelent történeti munkái. (A ford.)

A tanulmány a Mindennapi előítéletek. Társadalmi távolságok és etnikai sztereotípiák. (Szerkesztette: Bakó Boglárka, Papp Richárd, Szarka László. Balassi Kiadó, 2006) címu kötetben jelenik meg.

  1. Épp ezért volt oly nagy jelentősége ennek, hogy a 20. század elején Ady Endre az Új versek-ben épp Dévényre hivatkozik, mint nyugati kapura. „Szabad-e Dévénynél betörnöm / Új idoknek új dalaival.”
Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.