500 KOLIBRI
el se lehet képzelni ahogy öt
száz kolibri verdes szárnya
ival egyszerre szinte egyhely
ben lebeg nyüzsög vibrál
hiába láttam ilyet elmesélni
lehetetlen annak aki még
egyet se látott a giccsbe hajló
gyönyörûségbõl a megeleve
nedett szivárványt amit Isten
kihányván õ maga is csak
bámul szinte ámul hogy ezt is
õ teremtette ötszáz kolibrit
kitömve a fél világot ha nem
az egészet megkerülve érkez
tem haza és hoztam ötszázat
saját kezûleg kitömve Nemzeti
Múzeumunknak ajándékba
ROKONVÉR
Elõadástöredék
különleges egy madár a kolibri amilyen
kicsi és gyenge éppoly bátor és harcias
ám a csõre tûhegyes és 3x olyan hosszú
mint a madár teste hogy a szirmok közé
bújt rovarokat és a virágok mézét porát
kis csöves nyelvükkel kiszívhassák félel
metes fegyver is ha kígyó vagy sasmadár
fosztogatja a kolibri fészkét egyiktõl se fél
a legfélelmetesebb mégis amikor egymással
harcolnak a hímek végkimerülésig a fészekért
a tojóért mint acélpengék csattognak a hosszú
csõrök és a sárga kék lila pihetollak hullanak
örök tanulság ez is hogy mindig a rokonvér pusztítja
legnagyobb szenvedéllyel egymást testvér a testvért
magyar a magyart talán ezért foglalkoztattak e szép
kis madarak s küldtem nagy számban kitömve haza
ELSZÜRKÜL
ó hogy elszürkül minden szépséges madártoll
ha múzeumba kerül nem játszadozik a fény
szárnytollak belsõ oldalán nem vált aranyból
akvamarinkékbe majd a vérnarancs színére
állatkertet kellene csinálni hát itthon is
ahogy Bécsben Párizsban Londonban
hogy az eleven és csodálnivaló lényeket
mutogathassuk ifjúságunk nagy örömére
egyszer még Kaliforniában volt hetven
kolibrim kalitkában jól bírták míg etettem
itattam õket aztán de mindegy akkor gond
oltam elõször saját állatkertre itthon Pesten
mert itt a múzeumban úgy elszürkül minden