Stokizás

Perelsz velem, azt akarod,
Hogy állítsam helyre mindazt,
Ami a lakásban elveszni látszik.
Itt van például a csap,
Már tényleg százszor mondtad,
De még mindig csöpög,
És a kiégett körték,
És ki tudja,
Hogy hányféle el nem végzett rendcsinálás fenyeget,
Bármilyen szorgalmas is vagyok.
Aztán máskor meg azzal jössz,
Hogy megint hazudtam,
Nem csináltam rendet a fájlok között,
Kupleráj az asztalom,
És nem lehet így élni.

Pedig én folyton pakolok, szerelek és jóvá teszek.
De amit írok, mindig lefolyik a polcokról,
Szétszóródik különbözõ gépeken,
Mentem pedig, ami menthetõ.

Nem fogom az életem tárgyak rendezgetésével tölteni.
Ha egyszer úgyis mindenben csak hiba vagyok, elvonás, mínusz,
Csak nem gondolod, hogy néhány egyszerû mozdulattal
Mindent jóvá teszek abból,
Amit amúgy majd negyven éve morzsálok és leeszem.

Szerinted egy rendbe szedendõ lakás vagyok,
Álmos porcicákkal,
Sarkig tárt ablakokkal,
Éjszakai chopperekkel,
Összehányt bútorokkal,
Pecsétes szõnyegekkel és abroszokkal,
Mosatlan ruhákkal és edényekkel,
Hirtelen felcsattanással –
De tévedsz, nem vagyok rendbe szedendõ csomag.

Nem fogok polcokra szorítkozni.
Beleférni egy kredencbe.
Kilincset fényesíteni.
Zoknit válogatni.

Nem akarom magam bestokizni,
Éleimre hajtva elvágólag lenni.

Nem hiányzik nekem a rend helyreállítása.

A halszálkás öltöny

Hogyan magyarázzam el neked,
Hogy egész létezésem
Félreértés.
Nem engem látsz, ha reggel munkába indulok,
Csak a halszálkás öltönyt,
Amit félrevezetésül hordok,
Hogy reménytelenül
Unalmas, értelmetlen és köznapi legyek,
Hogy az érzéketlenség elrejtse esendõségemet.
És a valóságot, amit a verseimben leírok.
Sokszor futok magamban
Szabályos pályákon,
Vagy egy erdõben úttalan utakon,
Ilyenkor a belsõ tájakon
Minden porcikám sajog,
Nekihevülök és elfáradok,
Átadom magam a szokatlan magánynak,
Tudom egyszerûnek látni, ami egyszerû,
Fáradtságnak, ami fáradtság.
Egy lesrõl nézem
Azt a bonyolult hálót,
Amit szorgos pók módjára szõttem magam köré,
És elemésztem az az öltönyöst,
Aki úgy vagyok én, hogy nem én vagyok.