A Stauffenberg-ciklus

A STAUFFENBERG-CIKLUS1

Julian Becknek az örökkévalóságban2

Was habe ich hier verloren in diesem Land…
Mit vesztettem itt, ezen a földön…
Hans Magnus Enzensberger

A téli napfordulón hagytam el Katmandut
1977 december 22-én reggel 10:30-kor érkeztem Münchenbe

MEGÉRKEZÉS

 Herman Göring üvöltve követelt tõlem
egy német márkát a kofferkuliért a német határon!
Zavartan mormogott az orra alá, amikor
közöltem vele, hogy dugja fel magának.

10 ÉV TÚL KÉSÕ: A MŰEMLÉK

December 23.

 Tehát Vénusznak hét csavar van a bal lábában
Orfeusznak egy csavar a szívében
középrõl balra
Egy saroknyira van a Baaderstrasse
ahol egy terhes nõ és két gyerek
gépfegyverrel pózol –
Lehet, hogy van humor a terrorizmusban?
Elterjed a Wackernagel arcképét áthúzó X
Európa lepelnélküli arcain?
Elárulják a pásztorok lányai a bárányokat
a reménytelenül doromboló farkasoknak?
És Julian Beck, reménytelen örökségét cipelve
kúszik a porban, mint Emma Goldman3
reinkarnációja, szemfedõ nélkül csavarog az utcán
magányosan –
Azt hiszem, Thomasnak van igaza,
csak a németországi bankok ajtóin
levõ 300 kiló enyv nyithatja
fel szemüket a terrorra, ami valaha
oly szent volt, mint az áldozathozatal
a rég letûnt istenek idejében.

December 24., karácsony este

 Azt kéri, ne hagyjam el úgy Németországot
hogy ne írjak egy rosszhiszemûségtõl mentes verset,
egy verset, ami ünnepel valamit,
mintha ez nem volna magától értetõdõ számadása
egy embernek, aki vére miatt nem utasíthatja el
a történelem táplálta konvencionális sérelmet –
Egy függöny felemelkedésérõl beszélgettünk
tudván, hogy a “Hisztéria” szó helyettesíti rajta
a Hisztória szót, és természetesen állandóan
ott voltak azok a pénzéhségrõl szóló
keselyûdalaikat énekelõ dagadt alakok –
Így önként vállalom a fájdalmat és a bûnt
de nem térdepelve, hanem arany lábakon
tudom, hogy még létezik egy fel nem lobbantott láng
egy lézer lépcsõsor, ahol az ilyen istenek felemelkedhetnek
a dicsõség oly feszültségeibe, amelyekrõl még Kriemhild sem álmodott
de aztán felébrednek a nosztalgia extracerebrális csomóira
és arra az izgató, gyanakvó félelemre
hogy vajon mi vár egy magányos Parsifalra
ily lovakkal nem törõdõ világban
Még mindig szerelmes Klingsorba
hozzákötözve egy lehetetlen múlthoz
és a mindenáron való túlélés testi vágyához
cipelik jóváhagyás-fûzõiket Bahnhofról Bahnhofra és én
annyira elérzékenyültem Friederike Krabbe4
arcától,
hogy rajzoltam a feje fölé egy fénylõ görbe csillagot
a Schwabinger Krankenhouse bejárati ajtajára ragasztott
WANTED plakáton
Karácsony este van, és rádöbbenek
hogy egy olyan országban vagyok,
ahol számíthatok meglepõ helyeken rejtõzködõ angyalokra
és hogy a lehetséges ragyogás felülmúlja kívánságodat
szükségbõl csillog és úgy, ahogy csak én tudom
ragyogó villanás lelked tûzhelyében
magára vállalja a kiadatlan szerelem karmáját
készen áll, hogy Sors-törte térdére essen
Szerelmem,
ennek a háborúnak sohasem lesz utolsó napja
és akit lelõttek, az
az Örökkévalóságba emelkedik, hogy dicsõítse
a kitárt szívet, mely megfeledkezik önmagáról
felismerve a rokonságát védelmezõ végzetet
Az elefántot nem kell ketrecbe zárni
egy fém karókból készült kör elég ahhoz, hogy ne szökjön meg
ugyanakkor te sehove nem menekülhetsz
seltsam és elefántcsonttal felpakolva…

December 25-én éjjel (karácsony)

Az õrült kalaposok találkozója
Ottóval, Joachimmal, Wolfgang Amadeussal és Thomassal
kettétépnek egy fél zsidó csirkét
A tévéképernyõn hirtelen,
karácsonyi meglepetésmûsor, A velencei kalmár
Joachim szeret LSD-t nyomni
amikor mozdonyvezetõként dolgozik
Ottó Bangkokról álmodozik
slágert hallgat a rádión
mire Wolfgang üvöltve kirohan:
“Szadizmus Szadizmus”
Thomas tudatos eleganciával dohányzik
és olyan dialektikus kérdéseket tesz fel
mint örökkévalóságba fagyott hipotetikus Dávidok

CHAPLIN HALOTT!

December 26.

Jobb banánt rakodni Afrikában
mint Európa istenének lenni –
1977-ben lehet, hogy Goebbels is csípte volna a
Kék rapszódiát s talán még Charlie Parkert is.

München ist für Hündchen
Minden igaz német kutyát tart
és a lelke az ezüst vagy arany póráztól
a szíve tükörképének nyüszítõ csókjáig szaladgál
A kiképzés fárasztó lehet
a kiképzõt a kutya reflexei edzik
kiürít egy újabb konzerv kutyakaját
hogy éhség-láncon tartott egóját megetesse
Mein hof (Reményem) többet ér egy semmi árulónál
Baader5 jobb
volt,
ugassanak a kutyák késõbb annál…

December 27.

Szélre hasonlít, lenge fuvalomra
e földi hírnév? mely nevét cseréli
a tájjal, amint erre fúj vagy arra.6

Nem az volt a lényeg, hogy jóvátegyük
(wiedergutmachen) hanem hogy jól csináljuk
és azt sem tudod, testvér, mit vesztettél
és nem mersz utánajárni sem
Mi az, mit vesztettél és átkoztad szüleid miatta –
csak gyermeked tudja
A hazug bocsánatkérések értelme megalvaszt
anyatej savanyodik meg így
a becsület arcvonala gyûlölettel veti be a dadogó hajnalt
úgy állsz e sírgödrökben, mintha egyenes lenne a talaj
és egyre azon jár az eszed, amit vesztettél
de meghalni félsz
“Ne itt”, zokogtad, testvér, “ne itt”
miért nem hallod a gyermekek kilõtte töltények zaját?
Miért nem hallod a görcsbe rándult kezek kínját?
Mert itt van az a dal, amire vártál
Ó, testvér, itt van az éjszakában sikító sziréna éneke
és most, még mindig semmit nem értve
elítéled gyermeked zokogását
Szeresd õket úgy, ahogy szüleidet megveted
mert ha nem, azért fogsz élni, hogy megtudd, miért
Hidd el nekem, azért fogsz élni, hogy megtudd, miért
Ne tedd jóvá, testvér
rendõrautóid másra kellenek
Ezek nem valódi zsinagógák, testvér
csupán számodra megközelíthetetlen kulturális másolatok
Ezek nem árusíthatók, mint a gipsz fáraóid
ágytálaidból olcsó pezsgõ bugyog
Csak csináld meg jól, testvér,
de itt csináld meg jól
Ez a Wunderpanzer országod végzete, testvér
jobb lesz, ha leteszed a fegyvert
Lehet, hogy Wilhelm Reich7
halott,
testvér,
párducok dorombolnak utcáidon,
asszonyaid törökök után vágyódnak, testvér
és a férfiak tele vannak félelemmel
Gyõzedelmed mindig a vereséged volt, testvér
és a vereséged nem volt vereség, testvér –
Ó, Hagen fekete bõrbe öltözött utódai
ne higgyetek kutyáitok nedves nyelveinek
Itt az idõ, hogy megünnepeld korcs vágyaidat, testvér
itt az idõ, hogy imádd a gyermekeidnek hátrahagyott terrort
mert õk a te egyetlen reményed, testvér
a gyáva kétségbeesés fiai és lányai
Õk döntenek felõled, õk hozzák el neked
azt az igazságot, amit elviselni képtelen vagy.

Én mondom neked, Hitler él, és a pecázik a Gangeszban!

Fordította Gyukics Gábor

  1. Claus von Stauffenberg gróf, ezredes (1907–1944): egyike azon tiszteknek, akik sikertelen merényletet követtek el Hitler ellen. Tettéért lassú halálra ítélték. Halálba kínzását Hitler az utasítására készített filmen élvezettel nézte végig.
  2. Julian Beck (1925–1985): A legendás Living Theatre alapítója, rendező, színész, festő, költő.
  3. Emma Goldman (1869–1940): litván anarchista-kommunista.
  4. Friederike Krabbe (1950– ): A Vörös Sereg Frakció (RAF) nevu terrorista szervezet volt tagja.
  5. Baader-Meinhof csoport: német terrorista szervezet az 1960–70-es években.
  6. Dante: Isteni színjáték. Purgatórium 11. 100. Babits Mihály fordítása.
  7. Wilhelm Reich (1897–1957): osztrák származású amerikai pszichiáter, az „orgon”-elmélet kidolgozója. Véleménye szerint létezik egyfajta pszichikai energia („orgon”) a légkörben és az élo szervezetekben, melyet megpróbált kondenzálni és gyógyászati célokra használni (pl. a rák ellen).
Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.