Versek

Szezonvég

áramtalanítás víztelenítés
kattints az ajtóra súlyos lakatot
eddig se vették észre itt élsz
akár akkor most meg is halhatok

feküdj néked készített levélhalomba
férgektõl hemzseg halálod jászola
gyökerestül kifordult legyél fa lombja
giliszta darabjaidhoz mássz oda

de még van néhány perced a nyugágyban
itt ér a napsütés a szélütés
a feltámadáskor majd kikukáznak
életed szemetébõl téged is

de még a beesõ fény itt vibrál
az örökre itthagyott polcokon
még nem toporog hamvaidnál
a hóban forralt borra gondol sok rokon

mint egymásba rakott mûanyag székek
az égig torlódnak a falban az urnák
flakonokban poshadt víz az enyészet
FELTÁMADUNK! istent a földbe lehazudják

itt a kinthagyott nagyasztal
hûtõszekrény tûzhely a vödrök
azt hiszitek majd tavasszal
a föld fölenged visszajöttök
emlékszel még házad hol állt
a küszöbön megfagyott lábtörlõk
eltüntetik lábad nyomát
kirugdosnak a halál hasából a földbõl

az ablakon ami nincs kinézel
aki nem vagy mit látsz mi ez itt
ki egyenlõ vagy a föld szinével
kövekben gyík sütkérezik

szúnyog a pókhálóban most már örökké
se test se lélek nem hamu sem por
még megvárom mint leszek átlátszó döggé
úristen én is itt éltem egykor

a kiürített hûtõszekrények
mint módszeresen kipakolt hullák
feltépett belsejükben csend és rend
csak a semmi zúg ajtódat csukd rád

a házból patkányok menekülnek
mint hullából serkenõ borosták
itt marad utolsó leveléig a fûben
elvadult házhelyõrzõ borostyán

A halott kérdései

miért van a semmi miért nincs inkább valami
porhadó rög zaja alignesz mégis hallani
vagy mondjuk miért nincs legalább tegnapi újság
mért engem esznek mért nem én jérce gyönge húsát
egyáltalán miért nincs itt vasárnapi ebéd
miért nincs vasárnap miért ez a semmit tevés
evés ivás és fõleg hol vannak innen a nõk
reggelek zászlófelvonások csendespihenõk
láthatatlan kisrágcsálók mért engem zabálnak
mért nem én rágcsálok követve felhõt fûszálat
számban mért nem fut össze soha többé a nyálad
mi az soha többé mi ma a napi ajánlat
kánikula talajmanti fagy vigyél pulóvert
mi van ma hány óra hány velem el nem múló perc
siess az utcán a térben idõben most légy ott
téged is fölnyal a föld mint valami moslékot
miért vagyok semmi mért vagyok ez a valami
rothadó dög zaja nyüszítését nem hallani

A halott emlékeibõl

emlékszem a víz ízére.
a vasra. most vassal tele a szám.
tüdõm félbehagyott bánya.
zuhanó repülõ beletalál.

emlékszem a madarak röptére.
az ívre. most csontmaradék, véres pihe.
odébb tolja isten a tányért.
napslájmot ma köptél-e?

nincs út hova. emlék vezet
vissza. itt várom be, akit az út hoz.
a föld porommal mérgezett.
most már engedjetek a kúthoz.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.