A részeg
Köröskörül mart, mint a szesz,
hogy semmi sem feltételez –
nyugodtan itt is lehetek,
nyugodtan el is mehetek,
könnyebb se, nehezebb se lesz.
Úgy viselem a fejem,
bólogatni maradt nekem,
mint levegõs árnyék, ha röpül,
akármerre tolakodik,
sehova nem vetül.
Mintha folyna az orrom vére,
holott el sem ered,
csak eltelt egy kis idõ.
Elfolyik az ágy a szék –
odaérek, táncolnék,
csak körbe lepedõ.
Séta
Két fehér bot a lábam,
két vak van a nyomomban.
Nem engednek akárhova menni,
hátranézek, hogy kell vaknak lenni.
Hátranézek, nincs mögöttem senki,
mégis csak két vakot kell vezetni,
utat mutatok hajnalba, estébe,
küldöm a napot keltébe, vesztébe.