Versek

MEZÍTLÁBAK

Mezítlábasságuk csak úgy ragyog
a régi mesterek sötét képein
a szentek ínséges lábfeje
a zarándokdurva lábak a Jézus nyomdokán csetlő-botlók
lábujj-ízek bámulatosan bizarr
édes pacsmaglábak világló ócska göcsörtök tuskók
a kínzó mélyvilági képzelet szülöttei
minket a porba kísérő útitársaink.

A test orgonabillentyűzete
sivításig menő disszonanciákkal:
fél lábbal is egyensúlyban csonkán is a létet
feledő tánc önkívületében az ifjú szatír
úgy bukik fel a tengerből a vaksik elé
ahogy a ronccsá repedő gerezdek közül
a szőlő épségben maradt taposója

Még a forradalomban is a halálfélelemben is
– a másik nyomorúságának testvérei –
a lázadó bokák ősi bölcsességével
hirtelen útra kelnek ők
cuppognak sárban latyakban kátyúba ragadnak
még ekkor is csak az ő csupasz gyengéd rúgásuk számít
az öszvér oldalának.
Érzed a lábak elveszett rítusait
az etruszk sírok falán
a siratóasszonyok körtáncában.
Mezítlábak – gyermeki ugrabugrára termett
életszenvedéstörténetek
fogolydühvergődések talpig vasban:
Nizsinszkij lángolása a búcsúugrásban.

Mezítlábak menekülésre alázottak
csatatereken rohanó süketre vásottak
kívül-belül havasak
végül dermedt jégcsapok a levegőben.
Mezítlábak a gyújtogatónak szófogadók
érzéketlenek – a fájdalom védelmét nélkülözők –
mindinkább tárgyalni készek
mindenütt gondoskodnak róluk a lángszőnyegészek.

Leteszed élő mezítlábad
a kígyózó talajhoz idomítod rugalmasan
a barázdásan szaggatott húsból előveszed
az engedelmességet parancsoló kampót
a kezek legyezőjéhez hasonlatosan
természetes fesztávjára terped szét
a lábujjak legyezője
benne állsz önmagadban
hazatértél a száműzetésből.

VIKTÓRIA-TÓ NÍLUSI SÜGÉRREL

Hubert Sauper “Darwin rémálma” című filmjéhez

Szemgolyók követik
lesiképről lesiképre
az előidézett világüdvöt
a szégyen egyetlen rebbenése
sem akasztja meg őket
a krédóban fertő –
összenyálazzuk magunkat

Fekete szolgáló kezek
nyúlnak a döglött nílusi sügér
kitátott szájába
ahány kifogott hal annyi elhalasztott élet –
inas fekete lábak csúszkálnak
a halbelek között a dombon
szétmart gyomroknak selejtaratás
az összegubancolódott szálkás csontvázak
a léceken naptól perzselve
az élelmiszerfölöslegük

A szikrázóan konok
féllábú fekete kisfiú:
tanár leszek professzor 
“máskülönben senki nem mond semmit”

EMLÉKEZZ

Arról soha nem beszélünk
hogy mi vezet egyik gaztettől a másikig.
Ráhagyod az alakoskodást.

Egy szemvillanásra megnyílva
közelítesz a gaztetthez
a magad rovására
és kihordod a terrort.

Már nem sebzed
a másikat sebeddel.
Már kudarcot sem vall senki.

SZAVÁN FOGNI

A sokféle szájban
megromlott penészlő szavak között:
a rögeszmékre rögeszmésen
vágyók kenyere –
abból néhány morzsát lenyelni
benne az egyetlen szótagnyi
igaz igét

FORDÍTOTTA HALASI ZOLTÁN

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.