AZ ELEFÁNTOK SZENT IRATAIBÓL

Kezdet: az elefántok megformálása

A világ teremtése előtt az elefántfejű
fehér isten ült egy tónál és nézte
a vizet. Csakhogy a víz nem víz volt,
hanem a tükre alá behúzódott semmi.
Szép látvány, különösen alkonyatkor.

Ezer év múlva az elefántfejű isten
megszomjazott, ormányát a vízbe mártotta,
és szürcsölve inni kezdte a semmit.
A semmi forró volt, az isten ormányából
gőz szállt föl, és a gőz eltakarta

a valóságot. Így kezdtek a dolgok
összegyülekezni az ég alatt. Fehér
felhő képződött, majd idővel sárgára
vastagodott, olyan lett, mint a vaj.
Ebből a vajból gyúrta az elefántfejű

isten az első elefántokat, aztán
belehempergette őket egy kis földbe,
hogy színük legyen, majd fülüknél fogva
egyenként kiemelte őket a porból.
Ezer szobrot készített így. Aztán

a napra tette őket, hogy megszáradjanak.

Az elefántok életre keltése – történetekkel

Volt ezer szobra az elefántfejű istennek.
De sehogy se fértek el a palotája udvarán,
a másvilágon. Gyorsan hatalmas
buborékot fújt föl, és szépen beterelte
őket abba a zsákba. Hogy ne neki kelljen

ide-oda pakolni a szobrokat, mindegyikbe
lelket és szabad akaratot helyezett, de
hogy szét ne szaladjanak, összeláncolta
őket az ezres számmal. Az a buborék
lett a világ. És az elefántok az első

évben egyedül voltak a világban.
A világ oldalán zöld ágak hajoltak
be, azokat unalmukban rágcsálni kezdték,
így találták föl az evést. A sok evéstől
egyre nagyobbra duzzadtak, míg az egyikük

ki nem találta az ürítést, és evvel a trágyát.
Ahogy az első trágyakupac lehuppant a
földre, ott termett a szkarabeusz bogár,
hogy fészkét abba rakja. És az elefántok
már nem voltak egyedül. A világ tágult.

Egyre több történet keringett benne.

A függöny széthúzása

Kezdetben a földet víz borította.
Kezdetben a vizet levegő borította.
Kezdetben a levegőt tűz borította.
Kezdetben a tüzet föld borította.
Úgy takarták egymást, hogy nem látszott egyik se.

Ezt a függönyt, mely a világ legszebb állapota volt,
szét kellett húzni az elefántok kedvéért.
A szárazra került egy elefántforma földdarab: Afrika.
A víz óriásmedencéket talált: a tenger.
A tűz egyetlen helyre gyűlt az égen: a Nap.

A tűz alig-alig tört elő a föld alól:
kialudtak a vulkánok. Az elefánt és a szkarabeusz
elindult Afrikában, hogy életet teremtsen.
Az elefánt megteremtette az oroszlánt,
hogy legyen kinek a villogó szemétől féljen,

és hozzá megteremtette a trópusi éjszakát.
A szkarabeusz, mint egy óriás galacsint,
a láthatár alá görgette a napot, és hozzá megteremtette
a hiénát, hogy legyen kinek a villogó szemétől féljen.
A hiéna nyüszített, az oroszlán bömbölt, az elefánt

trombitált, a szkarabeusz segítségével fölkelt a Hold.

Viták a teremtésről

És látta az elefánt, az ezer, és látta a szkarabeusz,
a tízezer, hogy a sok húsevőnek nincs mit ennie.
És teremtették az antilopot, a gnút, a zebrát
és a vízilovat. Hogy a vízilónak legyen hol laknia,
megalkották a Nílust, a Kongót, hogy ezeknek a folyóknak

legyen eredetük, megalkották a forrást, hogy a forrást
ne kelljen folyton újratölteni, megalkották az esőt,
az eső megalkotta az esőerdőt, az esőerdő megalkotta
a színes madarakat, a színes madarak megalkották
a színeket, a színek megalkották a zöldet, a zöld

megalkotta a fák levelét. A fák levele megalkotta a hernyót,
a hernyó megalkotta a mászást, a mászás
megalkotta a majmot, a majom megalkotta az ügyességet,
ezen a szkarabeusz és az elefánt elcsodálkoztak,
bár az ő két görgető lábuk és egy ormányuk is ügyes volt,

de nem tudtak a fákon ugrálni, mint a majmok. És az ezer
elefánt ezen elgondolkozott. Mi alkottuk a majmot,
mégis ügyesebb nálunk. A majom, ahelyett hogy vigasztalta
volna őket, visszabeszélt: én alkottalak titeket.
Pálmarostból, virágporból, napfényből és nyálból. Majom

és elefánt azóta is vitatják, ki teremtette a másikat.