Írta Parti Nagy Lajos
Ez az átirat – legyen a műfaja sajátirat – a Vígszínház felkérésére született, s alapjául szolgált a Mácsai Pál rendezte előadásnak. A történet Molière-é, a magyar szöveg az enyém. Kérdés persze, hogy azé-e a mû, akié a történet, avagy azé, akié a nyelve. Én eléggé saját mûvemnek tekintem, a klasszikus Úrhatnám polgárt tessék továbbra is Mészöly Dezső remek fordításában olvasni. Hogy mitől saját mû? Attól például, hogy átírtam (rímtelen) alexandrinba a Molière által prózában megírt, jórészt balett-alap<->anyagul szolgáló, soványka történetet. Szükségem volt e radikális beavatkozásra, hogy valami összerántsa a darabot is, és engem is, hogy átkerüljön a mû a stilizáció egy másik szintjére. Abból indultam ki továbbá, mi lett volna, ha Csokonai megmagyarítja e főleg Jourdin úr figurája miatt elhíresült komédiát. Ez persze munkahipotézisnek bizonyult, hisz Csokonai gyönyörû nyelve ma már alig jön át a rivaldán, én pedig egy játszható színpadi szöveg létrehozására vállalkoztam. Az volt tehát a tét, képes vagyok-e olyan “mai”, szöveget teremteni, ami “eredetinek” hat, tehát valami kortalan, de élő, természetes mû-szövetet. Eme textust, melyet a Molière-t átíró Csokonai alapján szerzettem volt mindkettejük szellemében, s a magam betûje szerint az Úr 2007edik esztendejének bonyolult nyarán és őszén.
Szereplők:
Jourdain
Jourdainné, a felesége
Luci, a lányuk
Nicole, szolgáló
Cléonte, Luci szerelme
Covielle, Cléonte inasa
Dorimene grófnő
Dorante gróf, Dorimene szeretője
Tánctanár
Zenetanár
Filozófus
Szabómester
Tanítvány
Két inas
ELSŐ FELVONÁS
1. jelenet
(Tánctanár, Zenetanár, Tanítvány, táncosok, énekesek, zenészek)
Zenetanár (a zenészekhez)
No, várjanak csak itt, míg fölkél Jourdain úr.
Tánctanár (a táncosokhoz)
Kendtek meg üljenek le, patkánykák, amott.
Zenetanár (a Tanítványhoz)
Kész hát a szerzemény?
Tanítvány
Naná, uram, naná.
Zenetanár
Lássuk… beh jól van amice, na nézd csak, mintha én
Magam szerzettem volna… fáint… nézz oda…
Egész csinos, bravó!
Tanítvány
Örvendezek, uram.
Tánctanár
Csak nem valami dal? Mely jó reggelt kiván
A mi jóltevőnknek…
Zenetanár
…Dal hát. Én alkotám.
Ez itten csak fogta, és letisztázta promt…
Tánctanár
Ohó! Úgy hallhatom? A vad kíváncsiság
Nyugonni nem hagyand.
Zenetanár
Tudod, kétszer ki fog
Cincállani! Midőn majd rőfösünk… pardőz,
Bő jóltevőnk felébred. Addig kibírja
Tán a vad kíváncsiságod. Jöhetne már.
Mit eltollászkodik… Mindegy, ha megfizet…
Belőle élünk, bánom én, hogy mekkora…
Tánctanár
…Tahót kegyeskedendnél mondani?
Zenetanár
Tahót.
Talán nem az?
Tánctanár
Nem az. Nem az, hogy az vagy ez.
Jól van, megengedem, kissé tán hőböri,
De mindennél előbb egy mûvészetbarát.
Nem mondanám, hogy váltiglan ki volna tán
Kupálva, ízlés versus satöbbik, ámde
Mért baj, hogy buzgón tudni vágy, s a szép iránt
Van benne egy szomj? Nézz csak körül, a többi
Törzsökös nagyúr, ki kékvérben dzsakuzzik,
Az sokkalta rosszabb. Mind úgy viselkedend,
Mintha mindent, ab start, s ab ovo, értene,
Kényéről azt alítja, véleménye van,
Meggyőződése van, holott csupán fikáz.
Ez legalább rajong és tapsol icceszám…
Zenetanár
S aranypénzébe túr, hogy hûtse a kezét…
Tánctanár
…Közönséges talán, de fáint kis közönség.
Az tán csak nincs terhedre, hogy kegyeskedik
Szeretni a mûvészetedet, mi kell még?
Hogy értőbben szeresse, inkább légy azon,
És nemcsak a pénz…
Zenetanár
Nemcsak, komám, de csaknem,
Mert esze, nem kell mondanom, diónyi sincs.
Csak nézd e palotát, hol frissiben lakik,
S dicsekszik véle, hogy míly vadonatódon.
Egy lelkesült majom, ki adná mindenét
Ha béfogadná őt a zógenánt elit.
Mit meg tud kapni pénzen, rögvest megveszi
Az ősi múltnak héját színaranybol, és
Ha már kékvérből nem születhetett, velünk
Születné újra ősnemessé önmagát.
Vélünk, akiket persze pondrónak tekint,
Magunk között szólván, van is rá jó oka,
Hejszen mi sem szíveljük, hogy finom legyek…
Tánctanár
Én, kérlek, szívelem!
Zenetanár
Te, kérlek, jól adod.
S a nyugtához magad megnyugtatásaul
Feje köré babért koholsz – egy tál babért.
Én ettől doszta felfúvódom, megbocsáss,
Hoci, nesze, passzé, ez üzlet, semmi több.
Tánctanár
A pénz, mért mind’ a pénz?! Hát hadd el már
<|>a pénzt,
Itt ügyről vagyon szó. Educatióról.
Ki lelkében nemes, ki mûvészetre vágy,
S a Músák emlején nem rest feredőzni,
Hiszem, előbb-utóbb nagylelküvé leend,
És egy nagy léleknek a pénz, kérlek, piha,
Mit kalmár alacsonság zörget kézbekéz.
Zenetanár
Naná, piha…
Tánctanár
…Énnékem krédóm, hogy piha …
Zenetanár
…De úgy piha, hogy fölcsiped, komám, te is
A zsíros gázsit tőle, s szintúgy nyalsz neki
A nagy krédóddal…
Tánctanár
Ezt kikérem magamnak,
Úgy jóltevőnk, miként saját nevemben is.
És szent meggyőződésem, hogy nevelhető…
Zenetanár
Viccelsz? E vadbarom? E pöffeteg rigác?
Tánctanár
Nem ez. Illetve de. Kipallérozbodik,
És tenger pénze mellé idővel finom
Ízlése is leend, s majd a nemes ízlés
Egy kellő tőkeerővel párosulván,
Magánhasznából mindőnknek huzandni hágy.
Személy szerint is, és a köz hasznára is.
Nemcsak a szegényt kell, kérlek, felemelni,
Olykor a gazdagot is – hogy mondjam? – le
kell…
Zenetanár
Le kell, de nem lehet…
Tánctanár
<|>…Közönséges vagy, kérlek.
Egy cinikus cenk, aki szerint hazugság…
Zenetanár
…Ugyan! Csupán megélhetési öncsalás.
2. jelenet
(előbbiek, Jourdain)
Jourdain
Pálinkás helóbelót uracskáknak kivánok.
Meg boros adjonistent, konyakos csocsit.
Hogy tetsztek aludni a mûvészecskéim?
Volt-e magömlend, szőlő, lágykenyér?
Tánctanár
Naná!
Jourdain
Mit alkotandtunk a Músát cicerélvén?
Hogy áll az a capella, Paganinikém?
S te kiskomám, mi jót koreogtrafáltál?
Valami ugri-bugrit? Vagy lassút megint?
Tánctanár
Ebből is egy kicsinyt, abból is egy kicsinyt,
Uram, hisz minden csak arányok kérdése…
Jourdain
Aranyakat akartál mondani talán…
Tánctanár
Nem én uram, dehogy. Sőt! Sőt sőtisszimó…
Jourdain
Be ne merdézzél már, csak trufáltam, komám.
(Tánctanár, Zenetanár nevetnek)
Már tûkön ültetek, és gondolatba’ már
Elküldtetek a jó pontpontpont anyámba…
Nemde?
Tánctanár
Nemde. Pont hogy nem. Ellenkezőleg.
Jourdain
Pardőz és klumpa fejemre, hogyha késtem.
Tánctanár
Késni volt volna szíves? Nékem fel se tûnt.
Zenetanár
Ugyan már, Jourdain úr, kegyedre várni is
Merő szívizgalom, elrepült az idő…
S nem ám haszontalan, készültünk ugyanis…
Csiszolgatánk a … capellánkat, van dolog
Egy ilyen mûvel…
Jourdain
…hát pont ez az, hogy mûvel,
Hogy mit mûvel a sok hipertinencs szabó,
De majd jól szétrúgom a totojájukat.
Õvégettük késtem, eb a cérna lelkük!
Az ember, hahogy kicsinyt is ad magára,
Szabója kényének furt kiszolgáltatott.
Komolyan mondom. Elküld egy pár harisnyát,
Hogy majd az új ruhám csak később hozza el.
Mert jó munkához idő kell, naná,
És addig én slafrokban flangérozzak,
Mint egy rőfös izé? Hogy capcarázna meg
Téged a fennvaló?!… Ámbár e slafrok is…
Ez sem finomtalan. Echt ősi gúnya, sőt…
Nos hát, milyen vagyok? Egy kicsit nem… izé?
Tánctanár
Izé… dehogy. Sőt! Nemesb bárhány nemesnél.
Mert bár extravagáns, velejéig decens,
És úgy kellemdús, hogy jellemmel van teli…
Jourdain
Megint a túlzás. Baráti észrevétel,
Akár egy csipetnyi kritika helyett is.
Fasza-e avagy nem?! Már milpardőzike.
Tánctanár
Kolosszeum, kérném szépen, nem lelek rá
Verbáliákat…
Jourdain
Na, azér csak keressél!
Tánctanár
Igenis, kérem…
Jourdain
És milyen a harisnyám?
Zenetanár
Frenetikus harisnya. Mint egy menüett.
Jourdain
Na, osztég ezen is fölkrenkolám magam…
Ideküldsz egy ilyen … menüettet, te mob,
Te ebhendi szabó?! A torelenciám
Próbára ne tegyed, mondom, mert elszakad!
Rendben, hogy legdrágább selem, de mér’ ilyen
Picványi szûk, miér? Csak volnál itt, ne félj,
A pontpontpontod letépném, istenuccs’.
No, így dudoggaték, féllábon, gólyamód,
Fertályórába volt fölhúzni egyet is…
Zenetanár
Noblesse oblige, uram. Vagyis az ősiség,
A törzsökös nemesség, kötelez, ugye …
Jourdain
…Jól mondod, kiskomám. Na, ide nézzetek,
Mit adok ezekre!
(ruhákat húz elő, az inasokhoz)
Nyuszihuszár, hoppla!
Inasok
Instállunk az úrnak.
Jourdain
Gyerünk, köcsögínók,
Egy-kettő, öltözünk. Szolgaság kötelez.
Nem nézhettek úgy ki, mint egy icig. Értve?
Inasok
Igen, uram.
(Inasok átöltöznek)
Jourdain (a Tanárokhoz)
Nahát! Jó a hacukájuk?
Tánctanár
Káprázatos, uram.
Jourdain
Huszárlibéria.
De ez még mind semmi. Mert mi ez rajtam itt?
(a ruhájára mutat)
Tánctanár
Mármint magán mi mi?
Zenetanár
…Egy echte törzsökös
Slafrok, mint az előbb meg tetszendett jegyez.
Jourdain
Legfölül, cincérkém, az ott slafrok, talán.
Hanem alul mi van? Na mi? Vívójogging!
He? Most el van tátva büfféig a szátok.
Tök saját tanálmány, ihol a kopi rajt.
Nem kell átöltözni a víváshoz. Vagyok
Értve? Zibzár, tépőzár, megfogom,
egy mozdulat csupánt…
(lehúz egy cippzárt, ott áll vívóruhában)
Zenetanár
Csodálatos, uram,
Egy víviszekció. Hogy csak hipp-hopp lehúz…
Jourdain
Oszt már meg is van. És el lehet kezdeni.
Vívástevékenység.
Tánctanár
Fantasztikisszimó.
Uram, elbámúlásom nem ismer határt.
Jourdain
Te koreografitty, te igazat beszélsz,
Mikor a pontpontpontomat nyalod? Avagy
Hogy is fejezzem ki… viccelkedel velem?
Zenetanár
Ez nem viccel, uram, ez komoly, mint a liszt.
Jourdain
Vagy úgy. A liszt…
Zenetanár
Mármint úgy értve, hogy a liszt.
Jourdain
Értem, no, értem! Jó, hogy le nem bunkózol
A nagy komolyság égiszének örvén.
Pont ez nem tetszik pont. Hogy nem viccelődtök.
Tessék viccelődni! Hejszen brúdőz vagyunk!
A szent mûvészet oltárán promt kolégák.
De mindegy, dologra, lássuk miből élünk.
Heló-beló, fiúk, mi a melódia?
(Zenetanár, Tánctanár egymás vállát csapkodva röhögnek)
Zenetanár
Pardőz, uraságod ellenállhatatlan…
Tánctanár
Micsoda beköpés, ha szabad mondanom…
Zenetanár
Nos hát, íme a kisded szerenád, amit…
Viccesen mondva, az ominóz ebéd
Mellé rendelt az úr. E tanítvány amott…
Jourdain
…Még mit hogy tanítvány? A gázsi tán kevés?
Vagy túl sok is, ezért kiadnők gebinbe?
Ügyes, nem mondom, azt a kinyílt csipáját…
Zenetanár
Vicceltem, uram, s lám, ön átlátta menten,
Vidám elméje éles, mint a kés. Kegyed
A mondott tárgyban kissé félreértett…
Szellemileg magam szerzettem, hogy ne már?!
Múzsailag, mi több instrukcionális
Értelemben. Ez a kófic csupántlice
Adogatta, uram hozzája a kottát.
Jourdain
Jól van na, mindegy. Spongya rája. Vicc vala.
Lakájok köppenyt! Vagy mégsem tán, Vagy mégis?
Zenészek, énekesek (ének)
Oh, szép szemedh negédh sugára
Szívembe szúr, miképh a rab
Ki börtönében összevissza jára,
És még annáhl is komorabb.
Jourdain
Állj! Ácsingo moderató! Szép ez biztosan.
Magam, mûkedvelendvén, nem vagyok talon,
És mondjuk nem értek hozzá mélységszinten,
Hogy magasröptû-e volna vagy ilyesmi,
Úgyhogy szép és annyi. Ki írta?
Zenetanár
Én uram.
Jourdain
Csak ugye másfelől, ha megkérdezhetem,
Mér ennyire gyászos? Nyavalygós. Szomoráncs.
Puzdrámba a börtönt. Könyvelőm-e vagy te?
Szerintem kellene beléje némi graft.
Múltkor hallottam egy jót. Tudod melyiket…
Zenetanár
Nem tudom, uram.
Tánctanár
Öööö… Én azt hiszem, tudom.
Egy pillanat, várjon csak, igen…
Jourdain
“Kellene egy kis hacáré, hacacáré,
Hadd legyen a szám a szádé
Dádádádá, mér vagy málé…”
Na tetszik?
Zenetanár
Nos, hát igen, nagyon. Egy bizonyos szempont
Szempontjából… mondjuk, ez határozottan
Érdekes. Gyönyörû. Vidám.
Tánctanár
S hozzá derûs.
Lévén ön egy kimûvelt gégefő, amely
Párját ritkitandja.
Zenetanár
Másrészt egy kimûvelt…
Emberhang, kis híján orális hangfekvés…
Jourdain
Mondjuk ezt nem tudom, kegyed a szakember…
S mindezt úgy értem el, hogy részemről zenét,
Szabad megjegyezve, sosem tanulhatám.
Tánctanár
Pedig ön valódi orgánumot birand.
Zenetanár
A legvalódibbat… kettőből egy ilyen.
Magát e téren is…
Tánctanár
…Miként a tánc terén…
Zenetanár
…Hogy mondjam, kijjebb kéne kulturálnia.
Jourdain
Úgy gondoljátok? Hogy talán van érzékem
Az orgánumhoz… nem tisztem megítélni…
Tánctanár
Hogyne volna! S mellé az a kifinomult
Mozgás, melyen a test nemessége nyugosz…
Jourdain
Minek hazabeszélsz folyton, ugribugri.
Most az orgánomról van szó, nem fogod föl?
Zenetanár
Ez folyton a nyammadt táncával jő, uram.
Mintha zene nélkül bármi ugrabugra…
Tánctanár
…Miket böffentel te? Méghogy ugrabugra!?
Jourdain
Elég volt a kotyfoty, kusti legyen végre!
Annyira ráérünk? Mingyár vívóóra…
Zenetanár
Óra et labóra, uram…
Jourdain
Naná, naná,
S ide van rendelve egy filozóf-tanár,
Mer nem ám minden a mûvészet, cincogik!
Tánctanár
Ez ügyben, instállom, meg ne haragudjék,
Volna egy egészen parányi vitácskánk…
A mûvészet nélkül, konkrétan tánc nélkül…
Zenetanár
És a zene nélkül…
Tánctanár
…rángnánk mint a majmok
Fenn a pálmusfákon.
Jourdain
…Na, az volna hûha!
Erről rittyentsetek egy kantátát nekem…
Engemet a majmok érdekelnek cefet…
Zenetanár
Egy majomkantáta… igenis. Hamarost.
De momentándilag egy könnyû pastoralt
Ajánlhatok, derék zenészeink alig
Várják, hogy játsszanak.
(int a zenészeknek)
Jourdain
Megent a pásztorok.
Pásztor pásztor hátán, már milpardőzzenek,
A pudvám is kifordul a pásztoroktól…
Zenetanár
Ez így voland, mióta világ a világ,
Az úri közönség kedveli a pásztort…
És minden úr vagy úrhölgy érzeményihez
Egy pásztor társul annak szócsöve gyanánt,
Ki pásztorórán szépen elzegendi,
S nem direktőz nyomja, mint oktalan majom…
Diszkrétebb így és sokkal nemesebb.
Persze ahogy kegyed gondolja, nem muszáj…
Jourdain
…De muszáj. Hadd hallom, tempó puderátó!
(pásztorjáték, zenei betét, netán dialógus)
MÁSODIK FELVONÁS
1. jelenet
(Jourdain, Tánctanár, Zenetanár, Tanítvány, táncosok, énekesek, zenészek)
Jourdain
Ez meg van véve. Nem rossz, mer jó szerelmes.
Remélem tetszni fog a dámának, aki
Máma itt ebédez… Értesz? Szerelmileg!
Lőn némi pasztorel, kis ugrálás, balett,
Egy komplett pásztoróra lesz, mi kell egyéb?
Zenetanár
Házikoncert. Az kell, uram, ha megbocsát.
Egy ilyen ától cettig törzsökös nagyúr
Félkarú óriás, ha hetente kétszer
Nem rendez hangversenyt…
Jourdain
Rendezek. Tudod, hogy
ki akar félkarú órás lenni!? Én nem!
Ahol semmi tik-tak, csak tik-tik-tik… Mi van?
(Zenetanár és Tánctanár egymás hátát csapkodva nevetnek)
Tánctanár
Hát még ilyet, uram, ön nagy nevettető.
Expressis verbis egy zsigeri tehetség.
Zenetanár
A szellem kegyelmedbe nemcsak hálni jár…
Tánctanár
Méghogy tiktiktik… a hasam belefájdul…
Jourdain
Akkor menjél ki a reterátra. Ácsi!
Ácsiózó most már! Munka van, dolog van.
Referáljatok, mi kell egy zenekarhoz!
Tánctanár
Meg ugye tánckarhoz…
Jourdain
Kussolj! Paraméter?
Humánerővonzat, etcetere, hangszer…
Zenetanár
Potomság. Kelletik vagy három énekes,
Szoprán, tenor, basszus, ugye…
Jourdain
Basszus. Naná!
Zenetanár
Kell továbbá spinét, egy cselló, egy gitár…
Kell két prímhegedû… minimo calculo!
Jourdain
Az öt… ööö a kalkulóval hat. Rátok bizom.
Ha éppen gondoljátok, rakjatok bele
Plusszban egypár dudát. Az baromi vicces.
Nem úgy találod-e?
Zenetanár
De úgy,uram, de úgy!
Pont úgy, ahogy kegyed akarni tetszetik.
Jourdain
Szó sincs akarásról. Én csak javasolok…
Egy ötlet csupántly… a konkrét részihez
Nem vagyandanák száz percentig szakember.
Dudára példaul egy balett rá-e megy?
Tánctanár
Majd rájamegy uram, amire kívánja.
Ön e dologban is, úgyszólván úttörő…
Jourdain
Na jó, ezzel tovább én nem vindikálnák,
A részletekkel küzdjetek meg nélkülem.
Lényeg, hogy szép legyen. Ütős. Értvel vagyok?
Ez úrihölgy! Nem ám falhoz vert masamód!
Figyelj, ugribugri! Hogyan is van a bók?
Tánctanár
Hogy értve bók?
Jourdain
<|>Úgy értve pont. Nemá, hogy én
Magyarázzam el egy tánctanárnak, mi is
A bók!? Az az izé, mit az ember levág
Egy grófnő előtt, mély meghajlás, oszt kalap…
Tudod jól, térdizé… Dorimene a neve.
Tánctanár
Vagy úgy. A bók. Ha ideadja a karját…
Jourdain
Ne nyúlkáljál. Mutasd! Jó megjegyző vagyok.
Tánctanár
Nos, a legelébb is hátralép kegyelmed,
Így, közben meghajlik, mélyen, szélesen… jó.
Majd előreszökell háromszor zergemód,
És a földig hajol, de legalább a hölgy
Térde kalácsáig, millepardonátó,
Ha szabad magamat ilykép kifejeznem,
S e pózban marad ott, amíg az illető…
Inas 1
A vívómester előállt, nagyságos úr.
Jourdain
Bocsássad be, bibaszt! Várjon. Vezessed a
Kertbe. Ma ott lesz az óra és labóra.
(lehúzza a cippzárt, ott áll vívóruhában,
a Tanároknak)
Most majd megnézitek, hogy minőt haladtam.
2. jelenet
(előbbiek)
Tánctanár
Örvendezünk reá, adjuk meg a testnek,
Uram, mi a testé… a vívás mint olyan
Naturáliter a tánc előszobája…
Zenetanár
Hogy ajnározza ez a köcsögány, uram,
Az ugribugriádát, holott a zene…
Remélem ön előtt nem is kell mondanom,
Mindennek az a funda– s pádimentoma.
Tánctanár
Ez egy pihó, uram, a szakramentomát,
Ha két vonyó kezét zsebébe enyvezem,
S a bûzhedett szájába kolompért dugok,
Máris nincsen zene.
Zenetanár
Mit dugsz, te patvaronc?
Tánctanár
Ellenben a tánc, a test hullámverése…
Ekívül, nagyságodnak nem kell mondanom,
Ekívül semmi sincs.
Zenetanár
De bizony, hogy vagyon!
Az van, hogy fejedről hajastúl kalpagod
Leverem, mint a szilvát…
(leveri a Tánctanár kalapját)
Tánctanár
Mit nem tész, te cenk,
Te póc, fajodnak pöndrő hüppedéke, te,
Te göthedelmi fajkripli, mit merészelsz?
Zenetanár
A kalapod merészelem, te ebhedék.
Mi több, fogom, és konyár füledbe húzom,
Odvas szádba tömöm, s az alfeleden át
Rántom ki feszt, te szarzsák…
Tánctanár
…Te kottapondró!
Zenetanár
Hogy én? Te farriszányi ikrabugri furc,
Befogd…
Tánctanár
…Te fogd be, mert ha én teszek tapaszt
Szájadra, suppa pájslid celfány füleden
Levedzik el, mint a lelked epetunkja.
Jourdain
Azt a kultúremberi kustiját neki?!
Hát malacól ez itt, hogy felnőtt emberek,
Mûvészek hajbakapnak!?
Zenetanár
Nem én, uram, csak
Ez a filkó, ez kap hajba itt.
Tánctanár
Nem én kap,
Méltóságos ur, hanem pont, ő kap pontosan,
A cinikáli zenés disznaja…
Zenetanár
Hogy én?
Tánctanár
S ha tudná méltóságod, hogy háta megett
Minő alacson szók pöffennek el önről…
Zenetanár
Merő hazugság. Pofád most már befogjad!
3. jelenet
(előbbiek, Filozófus)
Filozófus
De uraim, minő baromfiáda ez?
Több bölcsességet, sőt több sapienti sát!
Több Senecát, hogy magam kifejezzem…
Hiszen nem születtünk tengni mint az állat,
Hanem tenni és haladni előre. Hess,
Haladjanak ki, órám lesz, tágulandusz!
Jourdain
Úgy is van, kusti, te! Nincs több hajbakapvány!
E fittyencsek, uram, azon mentek ölre,
Hogy mely mûvészet volna előrébb való…
Zenetanár
Nemde, hogy a zene?
Tánctanár
Nemde hogy a tánc?
Filozófus
Csak türelem. Mérséklet. Arany középút.
És ez, tisztelt urak, a filozófia.
Az ember tán elugrál olykor, s cincorász,
Mert van neki egy bakugratívitása,
De hogyha nem hevíti bölcs gondolkodás,
Bönyhő majom csupáncsak, pityupapagáj.
Tánctanár
Te vagy majom, a szófosánd dumáddal.
Filozófus
Hogy kérem? Szófosánd? Önöknek ez komilfó?
Zenetanár
Te szájtép, moderálj! Mi az, hogy cincorász?
Filozófus
Hékám, nem rágtunk együtt pertuban csepüt,
Én moderáljak? Moderáljanak kentek!
Tánctanár
Kentek?
Zenetanár
Kentek?
Tánctanár
Tudod kit kentekelsz te le…
A luvnyai suppadt, fûszoknyás anyádat.
Filozófus
Ez nem komilfó. Sietek leszögezni…
Tánctanár
…Majd szádhoz szögezem a gambászli orrod.
Filozófus
Most már elég!
Tánctanár
Elég? Füled letépem,
Az se lesz elég…
Filozófus
Pofád befogd, te mob, te aljadéknyi zsír,
Bolond csinálta fattya, te…
Jourdain
…De uraim,
De kérem, uraim, ez egy viselkedés?
Kimûvelt emberfő létükre, s gégefő…
Tessék kibékülni! Azt az etikettjét!
Zenetanár
Te Senecáli csótány!
Tánctanár
Aranyszájú segg!
Filozófus
Ceterum censeo, mostan már elég volt
Az alacsonyságból! Mér’ akarják kentek,
Hogy bûzhedettsárga foguk kerítését
Menten kiverjem a szellem erejével?
Méltóságos uram, ily kondíciókkal
Egyetlen percig sem maradőz e házban.
Távozom. Kösse meg, kérem a kutyáit.
Jourdain
De filozófus úr…
Filozófus
Semmi filozófus!
Kénytelen vagyok azt kérni, utasítsa
Rendre a személyzetet…
Zenetanár
Ki a személyzet?
Tánctanár
Remélem, nem ránk gondol e filkó, uram!?
Filozófus
Filkó? Megöllek, te canismergatúró…
Tánctanár
Hûljön rá a bőröd a guta fejedre!
Jourdain
Most már aztán coki! Alo marsch kifelé,
Ügyelőzködjetek, minden rendbe legyen
Máma az ebédnél, hangverseny és balett,
Mer nem ám egy kokott, hanem grófi
asszony…
Úgyhogy páros lábbal fogom farba rúgni
Mindkettőtök tisztelt mûvészi valagát,
Hogyha bármi gikszer… Vagyok értve? Usgyi!
(a Zenetnár és a Tánctanár kimennek)
4. jelenet
(Jourdain, Filozófus)
Filozófus
Végre. Extremiőz fogadtatás, ugye…
Jourdain
Esengek, ne vőn tisztelt úr a szívére!
Culpázok érte…
Filozófus
…Oh, szóra sem érdemes.
Porszem nem dúl a bércen, sas nem fog legyet.
Fátylandjuk elnek. Mit óhajt studérozni?
Jourdain
Leginkább mindent. Én most bevallom önnek.
Hajdan nem állt szilárd lábon gyerekszobám,
Hogy úgy mondjam, és vannak hiányosságok
Ennen boldogtalan nevelésem okán,
Melybe szerencséltetni voltam kénytelen.
És én legszívesebben visszamenőleg
Beolvasnák az apámnak és anyámnak,
Kik engem bizonyos fokig negatíve
Taníttatandtak ki, ha tetszik érteni…
Filozófus
Értem. És kezdedendni hol méltóztatik?
Jourdain
Na hol? Én tudjam, hogy hol? … Ahont csak lehet…
Filozófus
…Mert a bölcseletnek ága-boga számos
És Philosophia longa, vita brevis…
Jourdain
Hogy úgy van, kérem, hogy úgy… Idefigyeljen!
Akarnák mondani valami bizalmit.
Mégis… maga az ilyesmit illetőleg,
Ugye szakférfi… nos az az én nagy bajom,
Hogy leend egy grófnő… úgy értve, megleend.
Az most nem érdekes… hogy neve Dorimene…
Ez bölcseletileg énszerintem mindegy,
Lévén marhára egy diszkrét dolog, és ő
Máma itt ebédez… szerelmileg… értesz?
Filozófus
Hát, nem feltétlenül kristálytisztán, uram.
Jourdain
Hogyan tegyem neki a szépet. Értve van?
Miket beszéljek, mely szókkal udvaroljak;
Ez nem cselédmári, hogy adj neki, oszt kész.
Fölfogod? Mer ez egy kulturális asszony.
Szóval a gáláns… illetve… a beszédet…
Úgy általában kicsinyég átvehetnők,
Nem mintha nem tudnák dumálni, de mégis…
Filozófus
Tán fonetikát ohajtna ön tanulni?
Jourdain
Az mi tételesen?
Filozófus
Hogy miképp beszélünk.
Jourdain
Stimmel. Fonetika. Uccu csapjunk bele.
Filozófus
Netán kezdhetnénk, uram, az alapoknál?
Jourdain
Naná, fakjuhéj, majd a tetőnél kezdjük…
Kezdjük az alapoknál. Sajna, van időnk,
Amíg a szabók meghozzák a ruhámat.
Filozófus
Valamint odakünn, vár a vívómester…
Jourdain
Az várhat. De az alapok nem várhatnak.
Filozófus
Akkor kezdjük, uram, a hangoknál, melyek,
Mint azt kegyelmed jól tudja, két csoportra…
Jourdain
Naná…
Filozófus
Vagyis magán és mássalhangzókra
Oszlanak…
Jourdain
…Naná. Szó szerint! Két csoportra…
Filozófus
Kezdjük a magánhangzók… birodalmával!
Szíveskedjék utánam artikulálni.
Jourdain
Ezt nem nagyon szoktam, de megpróbálhatom.
Filozófus
Tessendjék mondani Á! Mit csinál, ha Á?
Jourdain
Ha Á? Hogy értve mit csinál? Hát tátogok.
Filozófus
Ajakát tágrahúzza, mindazáltal nem
Kerekít, alsó nyelvállásu velárist,
Vagyis mély, alias hátul képzett hangot
Képez uraságod…
Jourdain
Nem mondja!? Kapásból?
Csak fogom és képzem?
Filozófus
Tökéletes, kérem.
Folytassuk az E-vel, ami tudvalévő,
Magas, palatális, alsó nyelvállású…
Jourdain
Eeeeeeeeeeee…
Filozófus
Mondhatom, született beszélő nagyságod.
Most pedig az Í jön, szíveskedjük a szánk
Két sarkát széthúzni fülünk irányába.
Csiiíz, kegyelmes uram, felső nyelvállású…
Ez is palatális. Én komolyan mondom…
Jourdain
Naná, hogy patális… igyekszik az ember…
Filozófus
És most kerekítünk, mélyen avagy hátul,
Középső nyelvállás, Ó… pontosan, szépen…
Jourdain
Ooooooo
Filozófus
Az ön velárisa, velőtrázó uram …
Jourdain
Ön túlozni tetszik…
Filozófus
Végezetül az U,
Felső nyelvállásban, velárisan képzett
Ajakkerekítés… tessék csücsörítni,
Mintha elsöprőleg, mégis kulturáltan
A porig gúnyolná esküdt ellenségét!
Jourdain
U, u, uramisten, húúú de legúnyolom!
Ha ezt tudtam volna… lefonetikázom.
Mer’ egy mûvelt ember, akit kitanítnak
A kellő időben a kedves szülői,
Az tud viselkedni, nem csak úgy pofákat
Vág, hanem veláris… felső nyelvállású…
Filozófus
A mássalhangzókról még nem is beszélve…
Gégehang, foghangok, pláne szájpadláshang,
Orrhangok, likvidák… réshang, zárrés, pergő…
Jourdain
Borzadoz fejemen a haj hallatára…
És mindez a számban… Gondolja kegyelmed,
hogy képes vagyandok?
Filozófus
Kétség nem fér hozzá…
Az ön R betûi… Példának okáért…
Próbálja csak, nyelvhegy föl a szájpadlásig,
És most remegtetni… répa retek… príma!
Jourdain
Be is rosálok. Hogy mik vannak a számban,
Mint lehetőség…
Filozófus
Effektív aranybánya…
Jourdain
Ne hozzon zavarba! Jól van, aranybánya…
De mit mondjak neki? Kéne egy… vallomás.
Filozófus
Szóval konfesszió…
Jourdain
Odáig nem mennék
Elsőre, hanem egy kis szerelmi dolog…
Mit elsuttoghatnák néki a fülébe.
Filozófus
Vagy úgy uram, probléma szál se. Versben?
Jourdain
Nem, nem kell versben.
Filozófus
Akkor tehát prózában.
Jourdain
Prózában se kell. Franc az ilyen izékbe.
Filozófus
Már megbocsásson, de vagy egyik vagy másik.
Jourdain
Má’ mér hogy egyik vagy másik?!
Filozófus
Mert az ember,
Uram, vagy egyikben vagy másikban beszél.
Jourdain
Má’ mér, hogy nem lehet csak úgy, ahogy esik?
Filozófus
Ami nem próza, vers, ami nem vers próza.
Jourdain
Komolyan mondod? Hogy mit ki nem találnak…
Ha én e két lakájnak azt mondom, “csipisz,
Álljál négykézláb, mer rádülök”, az próza?
Filozófus
Az, kéremszépen, próza.
Jourdain
…Agyam eldobom.
Beszaharázok. Akkor én negyven éve
Prózában beszélek, s fingerlim sincs róla?
Filozófus
Ráhibázott, uram…
Jourdain
…Ööö és ezt más is tudja
Ugyanilyen flottul, hogy vers meg hogy …
próza?
Filozófus
Nem hiszem, uram, ilymód kifrappírozva
Pláne. Úgy mondhatnők, nem tudják, de teszik.
Jourdain
Hő, az a sok marha… na, jól van, pajtikám,
Végre valami hasznosat is tanultam…
A pénzemért, ugye. Szóval a vallomás.
Hogy mit mondjak neki. Olyasmit gondolok,
kábé: “hogyha a kegyed szemébe nézek,
Grófnő, baromira bele vagyok szeretve.”
Filozófus
Kibe?
Jourdain
A hatanyjú apácába. Mit, hogy kibe?
Abba. Dorimene-be.
Filozófus
Nos, ez kicsit kevés,
Hogy úgy mondjam, az üdvösséghez, ha érti…
A hatalmas szerelemnek megemésztő
Tüze bánt… minimó calculó…
Jourdain
Nem. Semmi tüze bánt. Szeme! Baromira!
Ezt hogy kell mondani arisztokratául?
Filozófus
Mindenesetre kissé hosszabban, uram.
Jourdain
Még hosszabban? Mit gondolsz, meddig engedi
Egy ilyen hölgy, hogy a füléhöz hajoljak?
Képen türül, mielőtt kinyitnám a szám.
Semmi rizsa. Antul jobb, mentül, rövidebb.
Filozófus
“Asszonyom, az ön szemének tengerébe
Vesztem. Ez lett a vesztem.” Ha ajánlhatnám…
Jourdain
Mondtam, tenger? Nem mondtam. Nemdebár?!.
Kend egy okos ember, hát tessék ugyanazt
Kiizélni máshogy!
Filozófus
Mármint tán a szórend
Leendjen más?
Jourdain
Ez az. Rá vagyol hibázva.
Hadd hallom! Haladjunk! Foglalja csak össze!
Filozófus
Ahogy parancsolja. Ehhez mit szól, uram?
“Hogyha a kegyed Grófnő szemébe bele
nézek, baromira vagyok szeretve.”
Jourdain
Baromira? Te, ez nem egy repedányi!
Filozófus
Kegyednek tetszett volt eme kifejezést…
Jourdain
Tetszettem, tetszettem, kegyed a szakember.
Uccu, mondja máshogy!
Filozófus
Netán halálosan?
Jourdain
Kicsinyt az nem gyászos?
Filozófus
Egy csöppet sem, uram.
Jourdain
No jó, haladjunk, foglalja össze szépen!
Filozófus
“Szeretve bele grófnő szemébe, hogyha
Kegyed halálosan vagyok.” így is lehet.
“Halálosan bele, hogyha vagyok kegyed,
Grófnő szemébe szeretve”. Esetleg így.
“Kegyed szeretve, hogyha halálosan
Bele szemébe, grófnő vagyok” … például.
“Hogyha szemébe, grófnő szeretve kegyed
Halálosan vagyok bele”.
Jourdain
Aha. Nem tudom, kicsit nem-e nyakatekert
Egy csocsi fülnek… Szerinted melyik a jobb?
Filozófus
“Hogyha a kegyed szemébe nézek,
Grófnő, halálosan bele vagyok szeretve”.
Legjobb még mindig nagyságod variánsa.
Jourdain
Mostan az mi is, hogy variáns, konkrétan?
Filozófus
Változat, szolgálatjára. A variáns…
Jourdain
Az változat. Stimt.
Filozófus
És az öné a legjobb.
Kegyelmed született prózista, Jourdain úr.
Jourdain
Hú, azt a leborult szájbabebeszélő
Angyalfütyülőjét! Én itten csak mondom.
Osztég tessék, itt van! Ki gondolta volna!
Prózista, orgánumista, fonetikőr…
De mire megyek vele, ha a fattyandi
Szabója fogja, és nem jön délelőttszám.
Egy prózistához! Hát eldobom a gálám.
Közönséges szabó, de úgy viselkedik,
Akár egy nem szabó. A torelenciám
Addig jár a kútra, amíg majd elszakad.
Hogy capcarázná meg a kegyes Fennvaló!
De jöjjön csak ide, a két szemem elé,
Én a pontpontpontját letépem, istenuccs’,
Reves pofáját az ülepire húzom,
Három liter vért kiütök az agyából,
Belit fölcsévélem…
Inas2
Uram, itt a szabó.
5. jelenet
(Szabó, előbbiek)
Jourdain
Na végre, csakhogy meg méltóztatott az úr.
Épp önről beszéltünk konzultáncsom s magam.
Úgy értve mármint, hogy a lelkét kiteszi
A tisztelt Mester úr, ezen okból kicsinyt
Késni látszék talán… ha megjegyezhetem…
Szabó
Ugyan már, Jourdain úr, húsz legény dolgozott
Éjt nappallá téve a kelmed öltönyén,
Áh, mit nem mondok én? Leöltönyözni? Ezt?!
Szobor!!! Mely istenek vállára szánatott,
De hol teremnek mái napság istenek…
Jourdain (a Filozófushoz)
Kegyelmed, barátom, elmehet, folytatjuk
A konzultériát máskor. Majdan. Esetleg.
Ha netántán nyelvi probléma leendne.
(a Szabóhoz)
Hát szabad ezt, ha istenekre varr kegyed,
Hogy íly istentelen harisnyát küld nekik?
Mármint kissé izét. Szûket, de azt nagyon.
Lábom belezsibbadt mire fölhúzgáltam,
Tisztesség ne essék, epém elfakadott.
Szabó
Egy harisnya nem szûk, kérem!
Jourdain
Hát?
Szabó
Paszentos.
Jourdain
Igen? A cipő se szûk tán, amit küldött?
Szabó
Nem. Azt méltóságod csak úgy érzi, kérem.
Jourdain
Akkor mi tör? Talán a lábam?
Szabó
Az lehet,
Uram, tör a módi. Minden nemes úrnak,
Mentül nemesebb úr, antul fakadóbban,
Fel van törve a lába. Szolgálatjára.
Ime, a szóbanforgó ékes költemény.
Minden szerénytelenség nélkül mûremek…
Jourdain
Megjárja…
Szabó
Több, mint megjárja, kérem.
Jourdain
Ácsi!
Ihon, la! Fordítva van rajta a virág!
Szabó
Nem mondá excellenciád, hogy fölfelé lesz…
A nemes urak így hordják ugyanis, lenek.
Ha kívánság van, persze megfordítjuk…
Jourdain
Nem, nincsen kívánság. Csak kíváncsi voltam.
Jól felelt, barátom, mehetünk is tovább.
A külcsinéhez hogy viszonylik belbecse.
Vajontag jól-e áll?
Szabó
…Naná, hogy jól, uram!
Egy nagyzenekar hangzik össze benne,
Ámbárd legényeim magukban is remek
Szólisták, tûvirtuózok mindahányan.
A göthösnek kabátvarrásban párja nincs,
Amott a kis pupos csokorban fenomén,
Ez pedig a térdnadrág paganínije…
Példáénak okáért. De tán méltóztassék
Kegyelmetes magára fel is ölteni.
Gyerünk legények, adjátok rá az úrra!
(a legények hosszan, szertartásosan ráadják a
ruhát Jourdainre)
HARMADIK FELVONÁS
1. jelenet
(Jourdain, Nicole, Inasok)
Jourdain (miután felöltöztették kacagányos
papagájjá, s a szabók kivonultak, a két inasnak)
Mi van? Mit álltok itt, mint báli szamarak?
Most kipacérozunk, hadd lássák mások is
A költeményemet… Nicole, hol vagy Nicole?!
Küldjétek be Nicole-t!
2. jelenet
(Jourdain, Nicole)
Nicole
Parancsára, uram.
(összecsapja a kezét)
Hû, az a leborult magasságos…
Jourdain
Mi van?
Nicole
Hihihihi bruha, ha bruhaha hihi…
Jourdain
Most meg mit röhögöl?
Nicole
Hogy én mit? Hihihi…
Mi… mi… mi… ez magán? Pávának öltözött?
Pityupáviánnak?
Jourdain
Mit mondtál? Pávián?
Nicole
Isten ments! Bocsánat, uram, de nem bírom…
Pardon, nem bírom, ki, hogy röhögés nélkül…
Jourdain
Bunyánt ribanc, te csúfolódol énvelem!?
Nicole
Szûzmáriaszentjózsef, dehogy csúfolódok.
Csak épp, bocsánat, nem bírok nem röhögni.
Jourdain
Te énrajtam röhögsz!? Az öltözékemen?!
E remekmûn, mely istenekre szánatott,
Mely külcsinére nézve belbecsû s viszont?
Nicole
Távol álljon tőlem, én csupán… bocsánat!
…Hát, én életemben ilyen maskarádét…
Jourdain
…Milyen maskarádé, te paraszt erkölcsû,
Tanulatlan koszmó, hinnyadt potomista…
Nicole
Arrul beszélhetnénk, ki a potomista…
Nagyságod összes léhûtője, úgy bizony!…
Jourdain
…Hápogányi cefre, hogy van neked képed
Belefeccsenteni az urak dolgába?
Mit tudsz te a szépről, arról, mi a kellem…
Hogy mi a fentebb stíl, s társaságba adván
Mi a némûsége. Mit tudsz erről?
Nicole
Semmit,
Csókolom alássan, de ha egyszer rám jön…
Hihihi bruhaha, ha bruhaha hihi…
Üssön agyon, mindegy, muszáj kiröhögnöm…
Jaj, nem magát, hihi, de magamat, uram…
Belehalok, ha nem…
Jourdain
Magadon röhöghetsz,
Mer’ azon van is mit, éretlen fajanka!
Én most kisétálok. Mire visszajönnők,
Rend legyen, tisztaság, vendégeket várok.
Ma-gas-ról, ha mond ez valamit is néked.
Nicole
Megen vendégeket?! Arra én magasról…
Még majd mit nem mondok… A cafrangi disznó
Angyal őhozzájuk, csupa neveletlen
Bagzó és bagózó, szertesárcipőző
Szélhimbálta bélhúr… azok nem vendégek,
Hanem kóklerájgók… csupa ugribugri…
Jourdain
Az mind te vagy, tudod? Befogjad már a szád!
Majd pont te mondod meg, hogy kit
fogadhatok…
3. jelenet
(előbbiek, Jourdainné)
Jourdainné
Hát te mit csinálsz itt ebbe az izébe?
Jelmezbálba készülsz? Délelőtt? Szent Isten,
Micsoda klepetus, most mán a maradék
Kereked is elment? Mi ez a franc rajtad?
Jourdain
Nem franc! S ne tegezzen… a személyzet előtt,
Megmondtam ezerszer. Ez ruhaköltemény.
És ha ön nem lenne ilyen faragatlan,
Nem francozgatna itt. Zenekarnyi szabó
Munkája gyümölcse, vegye tudomásul.
Így jártak az ősök. Régi dicsőségek.
A legjobb családfák. Kacag- s buzogányok.
Pontosan így járnak odafönt is. Érti?
Mármint az udvarban. És nem ám baromfi.
Jourdainné
Ne nézzél hülyének! Méghogy az Udvarban!?
Ott így nem jár senki. Talán Naftalinban,
Meg a délibábos kiszittyadt agyadban
Viselnek ilyesmit…
Jourdain
Kotkotkot! Kityrákotty!
És most kisétálok…
(indulna az inasokkal kifelé)
Jourdainné
…Ebben? Az utcára?
Jourdain
Naná, majd enélkül… ilyen buta némbert!
Jourdainné
Ki fognak röhögni. Mondd meg, mire jó ez?
Meg vagy bolondulva? Miolta megy ez már?
Mi van itt? Örökös fársángi mulatság?
Erre kell e redves, színházverte kastély?
Hon élsz te, Apus, tán Piperkóciában?
Nem lehet má’ lépni a sok énekestül,
Meg zenetanártúl. Nyávogás, nyiszálás…
Ki bírja ezt füllel? Kilépek a kertbe,
Hogy kiteregessek, ott egy marha ember,
Egy fújtató szekrény, küzd az eperfával,
Püföli a kérgit, Terc, kvart kiabálja,
Fölszántsa az udvart…
Jourdain
Az a vívómester,
Vegye tudomásul.
Jourdainné
Nem tán víni tanulsz?
Nicole
Vívni meg táncolni, nyilazni! A végin
Bízisten lóra ül… Háromtestőr az úr?
Bruhaha hihihi… A maga korában!?
Jourdain
…Ne röhögjél, te, ha még egy mukkot hallok
Beverem a képed! Usgyi, takarítsál!
Ön pedig elhallgass. Nem kell dobra verni,
Hogy egy tanulatlan, faragatlan… mindjárt
Megmondom micsoda vagy. Ön. Fogalma sincs
A mibenlétről…
Jourdainné
Mer’ neked aztán van…
Jourdain
Van.
Mer’ én képzem magam. Igenis. Nagyon is.
Õstörténetileg. Széptudományilag.
És az esetleges hiányosságomat
Mások kútfejéből pótolni kifele
Cseppet se szégyellem. A sapienti sát.
Mér baj, ha kicsit is többre tör az ember?
Hogyha van neki egy fölre vágyódása.
Hogyha palotát vesz. Egy ősi hajlékot.
És nem éppen olcsón, mer a múlt az drága
Hogyha elege van ebből a posványos,
Szatócskuruttyolós majdmegmondommiből…
Nicole
Még majd egyetemre is akarna járni…
Jourdain
És ha? Ha akarnák? Az mér volna baj, mi?
Jourdainné
Felőlem nem az baj. Hanem hogy a lányod
Még mindig pártában. Férjhöz kéne adni…
Jourdain
Ez hogy jön most ide, pont a férjhözadás…
Mikor a korszellemről van magyarázva.
Jourdainné
Úgy jön ide, hogy pont benne van a korban.
Jourdain
Majd ha passzentos vő kínálkozik, akkor.
Jourdainné
Passzentos vő volna.
Jourdain
Nem volna. Hol volna?
Mutasson itten egy nagybetûs származást!
Egy rendes családfát. Egy kékvér egyedet.
Egy szál vőt, akinek van kis komilfója.
Nem tudol mutatni. Mindig ez a vircsaft.
Ez a rövidlábú, pudvagyöngye élet.
Ez a dagonyátum. Vagyok értve? Gágá.
Jourdinné
Gágá?
Jourdain
Úgy van, gágá.
Jourdainné
Ez most mi, hogy gágá?
Jourdain
Ez a véleményem magáról. Hogy gágá.
Jourdainné
Te meg egy röfröf vagy. Egy csimbókülepû,
Elmezakkantotta rőfösöcske. Rőfrőf!
Vegyed tudomásul. Egy nyammadt pórvenü.
Jourdain
Párvenü. Így mondják. Ennyit a libáról.
Meg az értelemről. A fonetikáról.
Miben beszél maga? Hadd hallom!? Nos, miben?
Jourdainné
Mit miben? A teljes kétségbeesésben…
Jourdain
Nem az. Hanem mi ez. Amiben most beszél.
Jourdainné
Márhogy mi mi?
Jourdain
Az mi, amiben beszélünk,
Te agytekervény. Mit mondok most magának?
Jourdainné
Akármit is mondol, biztos hülyeséget…
Jourdain
Mellébeszél, naná,mert ándungja sincsen,
Hogy tisztára próza, amiben karattyol.
Jourdainné
Próza? És ha próza?
Jourdain
Akkor nem vers. Érted?
Ami nem próza, vers, ami nem vers, próza.
Illetve fordítva. De mit magyarázzam?
Gyöngyök elé szórjam az izémet? Disznóm?
Illetve fordítva, a gyöngyöm. Köztetek
Az ember teljesen hülye lesz, begárgya.
Nicole
Az már igaz, uram, valaki közöttünk
Fölöttébb begárgyult.
Jourdain
Kuss legyen. Különben
Foglak és leúzlak. U, u, u, Na, mi ez?
Nicole
Ijesztgetni tetszik…
Jourdain
Ijesztgetni, háhá!
Oda ne röhögjek! Felső nyelvállásban
Velárisan képzett ajakkerekítés.
Mer’ egy mûvelt ember az tud viselkedni,
Midőn gúnyra gyulland benne a mibenlét,
Nem csak úgy pofákat vág, hanem elsöprő…
Felső nyelvállású…
Jourdainné
Végleg megbolondult.
Jourdain
Meg? A fonetika magának bolondság?
Mondja ki, országnak-világnak csúfjára.
Magának bolondság az, hogy magánhangzó…
Meg hogy mássalhangzó…
Jourdainné
Az énnékem mindegy…
Hanem mi lesz ebbûl? Francos léhûtöncök
Telepovedálják a fejedet minden
Kultúródiával…
Nicole
…Lófiatanárral.
Vívómesterekkel. Minek az magának?
Embert akar ölni?
Jourdain
Nem. Hanem a vívás…
Egy naturaliter… de mit magyarázzam?
(vívóállásba áll, előretartott ujjával hadonászik)
Tessék, szúrj meg ha tudsz. Terc, kvart, ez a vívás.
Bár egy ilyen bélhúr lovagias ügybe
Úgyse keveredik… Lássuk, meg bírsz szúrni?
Jourdainné
Te megbolondultál…
Nicole
Meg én, ha akarja…
(szurkálja az ujjaival, Jourdain hiába csápol,
védekezik, Nicole ügyesebb)
Jourdain
Nem ér, te! Így nem ér! Vársz, amíg kivédem,
Mer’ a fejed leszáll! Támadás és védés.
Védés és támadás… osztég megint te jössz.
S nem ám kocsmatempó. Nem ám rőfös- vircsaft.
Jourdainné
Annyit nemámozol, végin még elhiszed…
Te magad mi vónál, ha szabad kérdenem?
Mán a verebek is tégedet kacagnak
Az ugorkafára ahogyan kapaszkodsz.
Jourdain
Milyen ugorkára, te hasadt hegedû?
Eztet hogyan értsem?
Jourdainné
Úgy, hogy nem visz jóra,
Mikor rőf a grófhoz nagyon dörgülődzik.
Csontig bebújsz egy úri füttyre nékijük,
És azt hiszed, hogy attól áncs-fáncs gróf leszel.
Jourdain
Hiszek, amit hiszek. És, ha úgy is vóna?
Hát mibe fáj az én dörgizém magának?
Az fáj talán, hogy egy fájintos, ekszellensz
Társaságban magamat szerencsélhetem,
Ahol a szellem napvilága ûz kecset?
Ez fáj e bugriőz baromfiudvaron?
Maga is dörgölőzne, tisztelt asszonyom,
Ha volna rá egy csöpp esze, de nincs.
Helyette mit csinál!? Piszkolja szellemem,
Acsarg, irigykedik.
Jourdainné
Hogy én irígykedek
Pár hüppent korcs agár miatt, Ugyan, miért?
Jourdain
Azért, mert a körülményeim dacára
Született prózista vagyok, sőt gégefő.
Azért mert énbelém szorult orgánum, ízlés.
Úgy ám, ami nektek még mifán se terem.
Vegyed tudomásul, ezek kimondottan
Barátjukul fogadnak…
Jourdainné
…Pénzeszsákjukul.
Amég csörög, jó. Bohócnak elfogadják.
Mint ez a kankalékos gróf…
Jourdain
Béfogd, szipirty!
Tudd, hogy kiről beszélsz! Annak fönt szava van.
Az úgy trafikázik, kérlek a királlyal,
Mint te vagy én velem.
Jourdainné
Királlyal? Ott voltál?
Hiszem, hogyha látom.
Jourdain
Ott voltam, amikor
Elmondotta. Úgy ám! És teneked ez fáj.
A férfibarátság. Hogy mûvelt emberfők
Gégefőig menve egymás közt kegyesen
Témákról beszélnek….
Jourdainné
…Hát, ne haragudjál,
Hogyha a pumpolás tenéked emberfő,
Meg férfibarátság…
Jourdain
…Nem pumpol. Megtisztel,
hogy pont hozzám fordul minden pillanatnyi…
múló… alkalomkor. Hát hova forduljon
Erszénye bújában, mint a barátjához?
S egy kedves barátnak hitelez az ember.
Jourdainné
A kedves barát meg sose adja vissza.
Jourdain
De. De. Visszadja. Istenüccse vissza.
Megfogadta grófi becsületszavára.
Jourdain
Vagy úgy! Ahhh! Grófi mi? Mingyár elalélok.
Jourdain
Elhallgass! Ihol jön.
Jourdainné
Emlegetett szamár
Mindig megjelenik.
Jourdain
Megtiltom, hogy bármit
A jelenlétében… Hogy egy illetlen szót…
Jourdainné
Ne féljél, legföljebb elokádom magam…
4. jelenet
(előbbiek, Dorante)
Jourdain (kalapját levéve)
Hév alászolgája vagyok a gróf úrnak.
Dorante
Hagyja el, barátom, én vagyok kegyednek
Az alászolgája. Kárbunkulusokkal
Körülkoszorúzott jónapot kívánok.
Szabadjon esengnem, bocsássa meg bûnös
Türelmetlenségem, hogy csak úgy berontok.
De hát mit tehetnők, ha egyszer hiányzott?!
Azt mondám magamban: ceterum censeo,
Fölkeresem az én Jourdain barátomat
S kedves feleségét… Hogy szolgál, asszonyom
Kedves egészsége?
Jourdainné
Úgy szolgál, hogy menten
El…
Jourdain
…kíván távozni. Dolga van. Hadd menjen!
Dorante
Nézzenek csak oda! Micsoda elegánt
Toalett, Jourdain úr! Hát ez pompőzetes!
Na de mért nem teszi fel ön a kalapját?
Jourdain
Az ön jelenlétében, gróf úr?
Dorante
Ugyan már,
Mindketten egymás jelenlétében vagyunk…
Hogyha nem teszi föl, én fogom levenni!
Barátok közt csak nem ceremóniázunk!
Jourdain
Ahogy parancsolja.
(fölteszi a kalapját)
Dorante
Kérem! Sőt könyörgöm.
Nem győzök bételni… ez több, mint toalett…
Ez egy hősköltemény… a szavam is eláll.
Ilyet az udvarnál se láttam, mondhatom…
Jourdain
Ó, túloz a gróf úr…
Dorante
Nem, biztosíthatom,
Nincs még egy gavallér, aki a törzsököt,
Az ősi hagyomány zsinórmértékzetét
Vezérfonalául legombolyitandja,
Egyszersmind akibe ennyi úri kellem,
Sőt elegancia volt volna szorulva…
Minő boldogsága lehet asszonyomnak
Íly pazér férfival…
Jourdainné
Engem, ha kérhetem,
Hagyjon békit az úr…
Dorante
A kedves asszonyság
Szerénykedni tetszik. Pedig épp ma reggel,
Õfelségénél jártomban említettem
A kedves Jourdain úr nevét…
Jourdain
A nevemet…
Dorante
Bizony! Csak úgy mellékesen ejtém volt el,
Jourdain, Jourdain, Jourdain, mondottam jelentős
Ákcenttal midőn a hálószobájában,
Õfelsége éppen…
Jourdain
Párdőz, jól hallottam?!
Õfelsége háló… szobájában? Jourdain?
Azt mondotta, “Jourdain”? Fogadja a gróf úr
A legmesszebbmenő… hogy ön személyemben
Legmesszebbmenőkig lekötelez engem.
Dorante
Egy szót se, barátom, kegyed kötelez le
Miként ez idáig… hányadiziglen is?
Jourdain
Szóra sem érdemes…
Dorante
Nagyon is érdemes!
Az adósa vagyok, érdemes barátom.
Reménylem, nem hiszi, hogy tán elfelejtém
Mivel is tartozom… Mivel is? Nekem ez
Roppantőzül kínos. A becsületemnek…
Õszintén megvallom… jövetelem oka:
Rendezendni végre közös dolgainkat.
Jourdain
Parancsoljon velem a gróf úr!
Dorante
Ön parancsol!
Számolja össze, legkegyesebb barátom…
Nyomja csak meg azt a plajbászt, ne kíméljen!
Nyilván van róla valami feljegyzése…
Jourdain
Ugyan már, feljegyzés?! Minek néz a gróf úr?
Van itt egy kis papír, éppen csak fölírva…
De semmi feljegyzés. Ehhez ragaszkodom.
Itt van. Először is kétszáz Lajos-arany…
Dorante
Hogy úgy van! Pont kétszáz!
Jourdain
Aztán egyszer százhúsz.
Dorante
Pontosan.
Jourdain
Van azután száznegyven arany.
Dorante
De mennyire, hogy van! Ez annyit tesz
együtt…
Jourdain
Négyszázhatvan aranyat, szolgálatjára…
Ötezerhatvan frankot.
Dorante
Úgy van, csak bátran!
Lássunk tisztán…
Jourdain
Ezernyolcszázharminckét frank
A tollkereskedőnek. A szabójának,
Szolgálatjára, kétezerhétszáznyolcvan,
Aztán négyezerháromszázhetvenkilenc
Frank tizenkét sou nyolc dénár lett fizetve
A posztókereskedőnek, tisztelettel,
Ezerhétszáznegyvennyolc frank volt a nyerges…
Dorante
Az annyi, mint…
Jourdain
Az annyi, mint…
Dorante
Csak mondja ki…
Jourdain
Tizenötezernyolcszáz frank mindösszesen.
Dorante
Legyen tizennyolcezer…
Jourdain
…Ugyan már, gróf úr…
Tizenötezernyolcszáz, egy frankkal se több,
Se kevesebb…
Dorante
…Mondom, hogy tizennyolcezer
…A kétszáz arannyal, amit most fog adni.
S nehogy ne írja föl nekem! Csak írja föl,
Pontosan szépen, a többit rám bízhatja.
Grófi becsületszóm legyen rajt pecsét.
Jourdain
Még kétszáz aranyat?
Dorante
Mármint ha nem zsenánt.
Remélem, megmondja, ha de! Vagyunk olyan
közeli nexusban… Vagyunk vagy nem
vagyunk?
Jourdain
Világért se, gróf úr…
Dorante
Semmi gróf. “Barátom”.
Ön tudja legjobban, fordulhatnők máshoz.
Az én helyzetemben lenne is, ki adna…
Nem is hiszi hányan… és nem is akárkik…
De épp a barátság kergetendett önhöz.
Hogy venné ki magát, mondottam
magamban…
Ha nem az én nemes, szívbéli barátom
Leendne az első. Még vérig sértődne…
Jourdain
Világért se, gróf úr…
Dorante
Nem sértődne vérig?
Jourdain
Hajaj, hogy! Vagyis hogy… megtisztel
a gróf úr.
Állok alázatos rendelkezésére…
Ha szabad kérdeznem, azonnalra tetszik?…
Dorante
“Azonnal”, “azonnal”! Mi az, hogy “azonnal”?
Ámbár ki gyorsan ad, mint tudjuk kétszer ad,
S ha már Kegyelmednél adódott időznöm,
Mért ne esendhetnők rögvest túl a dolgon?
Persze, csak ha van mód…
Jourdain
Mód az bőviben van. Mód mód hátán, kérem,
Pár perc és itt vagyok.
Dorante
Meg vagyok tisztelve.
Jourdain
Ön? Milpardőz, de megtisztelve én vagyok…
(kimegy)
Dorante
Magam nemkülönben. Ehhez ragaszkodom.
És tisztában vagyok, hogy mivel tartozom…
Jourdainné
Pontosan tizenötezernyolcszáz frankkal…
5. jelenet
(Jourdainné, Dorante)
Dorante
Nincs ön kissé indignálandva, asszonyom?
Jourdainné
Na és, ha meg vagyok?
Dorante
S hogy szolgál a kedves
Egészsége?
Jourdainné
Jól.
Dorante
Pompás. Örvendek reá.
Ha egyszer kedvük támadna komédiát,
Versus balettet, úgymond megtekinteni
Az Udvari Színházban, szívesen állok
Rendelkezésre…
Jourdainné
…Nem szándékszok mulatni.
Dorante
S a kegyes leánya?
Jourdainné
Szintúgy.
Dorante
Nagyon helyes,
Bájos teremtés, ha meg szabad jegyeznem…
Kiskegyed lehetett ilyen hajdanában,
Mikoron hódolói egymásnak adták
Kedves kilincsét…
Jourdainné
Hajdanában? Hogy érti
Azt, hogy hajdanában? Tán koromra céloz…
A saját házamban? Hogy én már nem vagyok…
Dorante
De vagy ön! De vagy ön! Milpardőz és culpa.
Esedezek, kérem. Az isten a tanum.
Dehogyis célozok… pusztán esedezek…
Jourdainné
Na csak esedezzen!… Ágyőz. Volt szerencsém.
(kimegy)
6. jelenet
(Dorante, Jourdain, Nicole)
Jourdain
Tessék parancsolni, itt a kétszáz arany…
Dorante
Vegye úgy, barátom, hogy máris megadtam.
S van itt még valami. A gyémánt. Amelyet
Velem küldetett el volt a szép grófnőnek…
Immáron egy hete…
Jourdain
Úgy hát elfogadta?
Dorante
Nem volt éppen könnyû. Végül elfogadta…
S bizonyos jelekből jó okom van hinni,
Hogy e kicsi gyémánt nagy tûz gyúja leend,
Melynek sugárinál szárba szökken ön is.
Jourdain
Tetszett tehát?
Dorante
Tetszett? Már-már alélásig!
Mindkét kacsójával szívéhez kapott…
Jourdain
Nem találok szókat megindúlásomnak
Kifejezéséhez…
Dorante
Szóra se érdemes.
Szabad remélhetnem, itt minden rendbe’ lesz?
Terítés, fogások, személyzet…
Jourdain
Apróra.
Ahogy a gróf úrnak rendelkezni tetszett…
Lesz minden. Pasztoral, balett, házi koncert…
Dorante
Teljes diszkréció?
Jourdain
Mint a sírban, gróf úr.
Mármint hallgatási értelemben… Nézd már!
(észreveszi a besomfordáló Nicole-t)
Ki engedte meg, hogy begyere, te kukkancs!?
Hallgatéroztál-e?
Nicole
Én uram, egy szót se.
Jourdain
Kifele!
Nicole
Az úr mondta, hogy takarítsak.
Jourdain
Mondtam. Hogy takaríts. És nem hogy
hallgatózz.
Sipirc! Ki innét! Usgyiőz!
Nicole
Itt sem vagyok.
Jourdain
A könyöködön át bújjon ki a lelked!
Esedezve kérem bocsánatát, gróf úr!
…És nem emelt volt szerény személyem ellen
Kifogást a grófnő?
Dorante
Szó sincs kifogásról,
Sőt, barátom! Midőn emez ajándékunk
Értékéről volt pár keresetlen szavam,
Élénk érdeklődés jeleit mutatta,
Orcapirulásig menően…
Jourdain
Orcapír?
Dorante
Effektív orcapír. Ilyen delikánt hölgy
Tudja, mi a módi. És ha megengedi,
Hadd notírozzam meg uram barátomnnak,
Hogy impertinális illetlenség volna…
A gyémánt értékét, sőt, egyátaljában
Mibenlétét ilyen nóbel dáma előtt
Fölemlegetendni…
Jourdain
…Ne mondjam, hogy tőlem?…
Dorante
Ne mondja!
Jourdain
Azt se, hogy drága volt?
Dorante
Pláne ne!
Jourdain
Hallgatok, mint a sír. Elég, ha ugyebár
Akire tartozik…, a bájos célszemély,
Adott pillanatban a karomba omlőz.
Mit kell podeválni!?
Dorante
Hát azt bizony nem kell.
Jourdain
Verba volent gyémánt manent. Nincs igazam?
Dorante
Dehogynincs, barátom. És a kedves neje…
Az a bájos asszony… a szobalányával
Hol lesz ezenközben?
Jourdain
Nem fog zavarogni.
Elliferáltam a húgához ebédre.
Késő délutánig, gróf úr, nyugodt lehet.
Erre parancsoljon.
Dorante
Parancsolok? Kérek…
Mégis… az ön háza…
Jourdain
Házam az öné is.
7. jelenet
(Jourdainné, Nicole)
Jourdainné
Jól hallok? Mit mondott annak a csúfosnak?
Hogy máma ebéd lesz minálunk? Nem értem.
Személyzet? Fogások? Terítés?
Nicole
Ilyesmi…
Jourdainné
Nyitottad volna ki jobban a füledet…
Nicole
…Hogy máma izé lesz… az volt a veleje,
Meg hogy jön valaki… jön egy lóbél dáma…
Jourdainné
Itt valami bûzlik. Adta páviánja!
Addig származgatunk, addig dörgölközünk,
Amíg bekurvázunk? Családi tûzhelyen?
Családi ezüsttel? De majd széjjelrugom
Én a családfáját… Mindent idejébe.
Most előbb a Luci.
Nicole
Csak nem lánykérés lesz?!
Jourdainné
Fuss, Nicole, hívd ide tüstént Cléonte urat,
Oly szerelmes a lányomba, mint egy ágyú.
Jöjjön, s kérje meg e páviánkakastól
Még ma Luci kezét… Cléonte tetszik nekem…
Nicole
Hát még nekem Covielle, Cléonte úr inasa.
Aki meg részemről az ágyúm és viszont,
Beh szép is vóna két legyet egy csapásra,
Vagyishogy kettő esküvőt… máris futok,
Egy lábam itt, a másik ott. Lesz majd öröm…
8. jelenet
(Cléonte, Covielle, Nicole)
Nicole
Kezit csókolom a drága Cléonte úrnak…
Cléonte
Hess innét, takarodj!
Nicole
De Cléonte úr, drága…
Cléonte
És mondd meg a kisasszonyodnak, énvelem
Nem járatja többet a bolondját…
Nicole
Mit mond?
Covielle, szerelmem, mit beszél ez itten?
Covielle
Szerelmed ám a pattancs gutabéka.
Hordd el magad, lifirc, míg jódolgod vagyon!
Nicole
Lifirc? Gutabéka? Hess innét? No hiszen!
Megyek és jelentem: bolondgombát ettek,
Avagy búcsújárni vannak az eszükkel…
9. jelenet
(Cléonte, Covielle)
Cléonte
Legszentebb szerelmem Luci megcsúfolá,
Orcám forróságát lúgkőjével oltván …
Covielle
Üsse meg őket a rozsdás ménkü, uram…
Cléonte
Luci volt nappalom, Luci volt éjtszakám,
Hánytorgó tüzemtől csordult ki a lelkem,
S akkor ez a hála? Két napig nem látom,
Ami nekem egy kész örökkévalóság,
Azután ma reggel merő véletlenül
találkozunk … Lucim! Én röppenek felé,
Mint pillangó az ajkos mézvirágra,
Erre elfordítja arcát. Mi több, ellejt
Mellettem kényesen, mint ha ájer volnák…
Covielle
Szakasztott ájer leendtem, uram, én is.
Cléonte
Oh, jaj, mily könnyedén megcsalatkozik az,
Aki bizakodik…
Covielle
És fordítva, uram.
Cléonte
Lucim, te hûtlenségnek csimborasszaja!
Covielle
Nicole, Nicole, te nemkülömbi cédanő!
Cléonte
Hószín ártatlanságod aranyoltárán,
Oh mennyit áldozék szépségednek, Lucim!
Covielle
Mi hagymát apríték helyetted a konyhán,
Bőv könnyeim, Nicole, teérted hulltanak…
Cléonte
S te most megvetéssel fordítod el orcád.
Covielle
S te elfordulsz tőlem, mintha hattyú farod
Kettő birs almából harapták volna ki…
Cléonte
Ilyen árulás bizony megérdemelné,
Hogy sújtsa le az ég…
Covielle
Hogy jól fölpofozzam.
Cléonte
Mondjak Lucimre bármit, jó Covielle, ne védd!
S ne mentegessed!
Covielle
Attól, uram, ne tartson.
Cléonte
Mert hiába is prókátorkodnál érte…
Covielle
…A hétlikú kanördög prókátorkodik,
Én ugyan nem teszem, adta teremtette
Bodzatőről került cifra markotányné.
Cléonte
Szóba se állok többé e nőszeméllyel.
Az érintkezésem véle megszakítom.
Covielle
Szakasztott úgy teszek részemről magam is.
Cléonte
És asszed nem tudom, hogy mi az ok? Tudom.
A gróf az ok, Covielle, hûlne rá a bőre,
Ki csöppet sem véletlenül, horribile
Nem is hiába jár ide, hidd el nekem.
A kompliment, a rang, a talmi csillogás
Lucit, hisz apja lánya, elvakítja, hogy
Szegény szerelmét többé meg sem ismeri.
De azt ne hidd, hogy ő szakíthat énvelem,
Mert én szakítok véle.
Covielle
Jól teszi, uram.
Cléonte
Jer Covielle, szítsd fel haragom iránta,
Szidjad-hordjad nékem, mondj róla rosszakat…
Covielle
Egy szinnyas kis kurva…
Cléonte
Mit mondtál?
Covielle
Kegyelmed
Kérte, én csupáncsak…
Cléonte
…Így igaz, én kértem.
Ne kíméld! Adj neki!
Covielle
A hétluku ördög
Kíméli. Ne bánja, hogy végre ledobja
Magáról e condrát. Kap majd jobbat százat.
Ez egy közönséges, lófogú egérke,
Egy derekabb sajtból tán ki se találna
A pici szemével…
Cléonte
…Piciny, de hogy ragyog!
Covielle
Csipa az csak, uram, szennyes álmok sója.
Cléonte
Istenem, ha rám néz, fölgyullad a vérem.
Covielle
Akkora a szája, mint a köttes tészta.
Cléonte
Lehet, hogy akkora, de hogy kacag vele!
Covielle
Az esze se éppen…
Cléonte
…Okoska, mint a nap.
Covielle
Istentelen szeszélyes…
Cléonte
…Szeszélyes volna? Jó,
De hát milyen legyen, ha szépség és szeszély
El sohse válik, hisz aki szép, szeszélyes.
És Luci szép.
Covielle
No, hogyha szép, imádja csak.
Cléonte
Imádni? Nem! Fékezhetetlen gyûlölöm.
Olattén gyûlölöm, ahogyan szerettem.
Covielle
Hogy gyûlöli, uram, ha oly tökéletes?
Cléonte
Hát úgy, hogy a szívemre kérget nevelek.
Ez lesz a bosszú. Eltaszítom magamtól
A legdrágább teremtést. Ki épp erre tart.
10. jelenet
(Cléonte, Covielle, Luci, Nicole)
Luci
Cléonte, dehát mi történt?
Nicole
Mi lelt, Covielle?
Luci
Szívén mi tüske szúr?
Nicole
Mi a kő van veled?
Luci
Tán megnémult, Cléonte?
Nicole
Nyelved nyelted le, hé?
Cléonte
Két romlott nőszemély, nézd mit színlelnek itt!
Luci
Mi nőszemély? Cléonte, kétségbeejt. Mi baj?
Tán reggeli találkozásunk lőn a baj?
Cléonte
Nézd a gerlekígyót, naná, hogy tudja jól,
Mit tett! Hiába rázza sanda fátylait!
Nicole
A reggel, Covielle, azon orrolsz te is?
Covielle
Majd csak én az orrod be ne zsindelezzem!
Luci
Mondja meg nyíltan, szerencsétlen reggeli
Találkozásunk lőn az ok, Cléonte?
Cléonte
Mindegy.
Ami történt, történt, födje gyászlepel be,
De ne ringatózzék abba a kisasszony,
Hogy mindezek után még kiskegyed szakít
Velem, mert nem szakít. Előbb szakítok én.
Tessék, szakítok. Széttépek minden szálat,
Amely kettőnk szerelmét összedrótozá,
S bár sajg a seb, parázzsal égetem
Ki napra nap, de vissza juszt sem kullogok.
Covielle
Hallod? Helyettem szólt az úr. Nincs kullogás.
Luci
Ó hát ezért e szenvedély, Cléonte! Legott
Megmagyarázhatom, miért kerültük el
Ma reggel önt…
Cléonte
Reggel? Kit érdekel miért?
Covielle
Csatlakozom az úrhoz.
Nicole
Ne bomolj, Covielle!
Luci
Bevallom, az történt…
Cléonte (indul)
…Cseppet se érdekel.
Nicole
Értsd meg már, te bolond…
Covielle (indul)
…Nincsen mit megértsek.
Luci
Hallgasson meg!
Cléonte
Nem érdekel.
Nicole
Ide hallgass!
Covielle
Nem hallgatok.
Luci
Csak egy pár szót!
Cléonte
Semmi pár szó.
Nicole
Hallod, ne légy…
Covielle
Hogy én? Hülye? Még sértegetsz?
Cléonte
Hagyjon békén!
Luci
No jó, többé nem kérlelem.
(menni akar)
Nicole
Úgyis jó, Covielle. Ha nem, hát nem… Agyő.
(menni akar)
Cléonte
Bánom is én, halljuk, ha ennyire fontos,
Mit fabuléroznak, mi történt ma reggel?
Luci
Semmi, Cléonte, semmi.
Covielle
Kiböknéd már végre?
Nicole
Eszem ágában sincs.
Cléonte
Talán könyörögjek?
Luci
Fölösleges.
Covielle
Nicole, drágám!
Nicole
Hagyjál békén.
Cléonte
Luci, kérem!
Luci
Semmi kérem!
Cléonte
Szóval semmi?
Ebből elég. Átnéz rajtam, szegény párán
Mintha vizesnyolcas volnák. Ólomablak.
S most neki áll följebb, gúnyának nyilával
Nem átall ledöfni! …Isten önnel, engem
Többé nem lát, nem hall.
Covielle
Ne félj, te se engem…
Cléonte
Elbujdosok innét messzi idegenbe,
Mérgedő sebemmel lassú kínhalálba.
(indul kifelé)
Covielle
Csatlakozok.
Luci
Cléonte!
Nicole
Covielle!
Cléonte
Tessék!
Covielle
Mi van?
Luci
Hova megy hát?
Cléonte
Mondtam, hova.
Covielle
Kínhalálba.
Luci
Ne tegye ezt, Cléonte!
Nicole
Covielle, ne bomolj!!
Cléonte
Mi mást is tehetnék, minthogy e halálos
Ítéletnek magam legott alávetem…
Luci
Hogy én önt halálra?
Cléonte
Kétségek között hagy,
Mik halálra marnak.
Nicole
Tégedet is marnak?
Luci
Cléonte, édes Cléonte, bocsássa meg nekem,
Minden töredelmem lába elé vetem,
De jósnőnél valánk. Szörnyû, baljóslatú
Órán jósolt nekünk, kígyók, békák, mi több
Horoszpókok között. Meglátván a jövőnk,
Szent eskünket vevé: nem nézünk férfire
Addigalé, amig otthon… szóval amíg…
Nicole
… Reszelt bikaszarvat izzadati vízben,
Amit egy illető hóna alól gyûjténk,
Nem főzünk össze a… kilenc… szőrszálunkkal,
Melyet holdtöltekor úgy kell kitépkedni…
…Tisztesség ne essék…
Luci
…S ha ezt meg nem tesszük…
Nicole
…Ha meg nem itatjuk borába keverve
Ama illetővel…
Luci
Nos, akkor a jósnő
Oly becses jóslata… ugye érti, Cléonte,
Épp ellenkezőképp teljesedik be, hát
Ezért rohantunk volt talpig szemlesütve,
Páni félelemben, hogy érjünk már haza!
És midőn osonánk, látjuk, hogy kedvesünk…
Nicole
…Illetve nem látjuk…
Luci
…hogy éppen szembejő
Épp az, aki miatt nem nézhetünk reá…
Nicole
Vagyis a szerelem, tette ezt, Covielle…
Eskünk nem szeghetvén hátsónkat mutattuk…
Covielle
Ne má’!
Nicole
De má!
Luci
Bizony, a jóslat volt az ok.
Legyen tanunk rá a magasságos Isten.
Cléonte
A hatalmas szerelem bárzsing tüzénél
Hiszek neked és, istenemre, boldogan
Cselekszem ezt, Lucim, édes szerelmesem!
11. jelenet
(előbbiek, Jourdainné)
Jourdainné
Végre, Cléonte!
Cléonte
Szolgálatjára, asszonyom!
Jourdainné
Jókor jött, Jourdain úr is rögvest érkezik.
Ne kérdezzen semmit, frissen, legényesen
Kérje meg az úrtól Luci lánya kezét!
Cléonte
Oh, asszonyom, parancsa bülbülszó nekem,
Szívem epedve rázza bordám ketrecét,
Már-már kidönti feszt a forró indulat,
Mint metellus tartályát a tûz. Lucim
Kezéért bármit megteendni kész vagyok.
(átkarolja Lucit)
12. jelenet
(Jourdain, előbbiek)
Jourdain (belép)
Mi van? Mi van? Jó, hogy nem csókkal illeti…
Cléonte
Párdőz, én őszinte ember vagyok, uram,
S tán másra bízhatnám kegyes kérésemet,
Ki kertel s pompás szóvirágokat lelend,
De túlontúl becses nekem e drága lény…
Akinek ezennel megkérem a kezét.
Jourdain
Kezét? Csak úgy kezét? S ha szabad kérdenem,
Mi alapon? Mi jogosítja fel reá?
Cléonte
A szerelem, uram.
Jourdain
S ha szabad kérdenem,
Ön származásilag nemes vagy nem nemes?
Cléonte
Nos, hát a dolog úgy áll, miként annyian,
Én magam úgyszintén… lehetnék épp nemes,
Hisz mái napság könnyen fel is vehetni
Ilyesmi címeket, mint botor mód teszik,
A tisztes munka átizzadt nyoszolyáját
Rőfön vett kutyabőrrel szegve körbe feszt,
Közébük én hál’ istennek nem tartozom,
S emelt fővel bevallom, nem vagyok nemes.
Se kis, se kurta, sem pedig…
Jourdain
…Ez a beszéd.
Kend, barátocskám nyílt volt, én is az leszek.
Származni jó, s leányom mentül eladóbb,
Antul származóbb, s viszont, megértheti.
Ön nem nemes, én nem adom, oszt rövoár.
Cléonte
Úgy?
Jourdain
Úgy.
Cléonte
Kisasszony, ön többé engem nem lát.
(kimegy)
Luci
Cléonte!
Jourdain
Naná, hogy nem látja, minek látná?
Mindenféle sunyág boltos-ivadékkal
Egy Jourdain-leány csak nem fog trafikálni.
Jourdainné
El van magának szállva az egész agya?
Mink tán Szent Lajos királlyal cseresznyéztünk
Egy bordában? Hát a maga öregapja
Nem-e rőfös volt, ahogyan az enyém is?
Nem szintugyanúgy a Szent Ince kapunál
Árulta a posztót? Össze is harácsolt
Eleget. És tán az apja nem-e dettó…?
Jourdain
Semmi dettó! Hagyja abba! A magáé
Hogy rőfös volt, az hétszentség. Mer’ az lerí.
Hétmérföldről lerí. De ebből engemet
S messzemenően ősi felmenőimet
Azonnal hagyja ki! Én megkövetelem
A származásomat. Õsi atyámuram
Nem hagyom bántani… Az egész más eset,
Az én családomé…
Jourdainné
Mi egész más? Halljam!
Jourdain
Egész más és punktum. És nem erről van szó.
Hanem hogy a vejem… A vejem nemes lesz.
Jourdainné
Nemes? Nem rátermett, csinos, becsületes?
Nem dolgos, nem gazdag, hanem pusztán nemes?
Akármilyen filkó? Tökkelütött hülye?
Ha nem hozzávaló, akkor is? Mert nemes?
Jourdain
Azért. Hozzávaló. Az a hozzávaló,
Aki hozzávaló. S azt majd megmondom én.
Luciból grófné lesz, akárki meglássa.
Jourdainné
Grófné? Pláne grófné? Csak nem arra gondolsz…
Jourdain
Csak arra gondolok, ami helyénvaló…
Jourdainné
Helyénvaló?
Jourdain
Helyén.
Jourdainné
Téged lenne most már
Nagyon helyénvaló párszor seggbe rúgni.
Ezt hogyan képzeled? Ostoba szeszélyből
Egyetlen lányodat egy ilyen takonynak
Nyikhajdász galancnak csak úgy, odadobnád?
Jourdain
Nem galanc, hanem gróf, meg lett mondva,
kérlek.
Sőt, ha megharagszok, még tovább is megyek…
Jourdainné
Hogy tovább?
Jourdain
Úgy tovább. Hercegnét csinálok
Belőle. Gágoghatsz a repedt sarkaddal,
Amennyi csak tetszik…
Jourdainné
Luci, szegény apád
A négy kerekével végképp megbolondult.
Gyerünk, mondd meg neki lassan, érthetően:
Ha nem ad Cléonte-nak, nem leszel senkié.
13. jelenet
(Cléonte, Covielle)
Covielle
No, uram, sokra ment a karakánsággal.
Mondhatta volna, hogy de genere hümhüm,
S otthun kutyabőrből varrják a kerítést,
Eltartott kisujjal egyelik a répát,
Úgyse tudta volna a gányhó marhája,
Hogy mi az igazság. S már vőlegény lenne.
Cléonte
S a lelkiismeret? Nem fogok hazudni
Senki kedvéért se.
Covielle
De hát pont, hogy senki.
Félbolond pojáca. Miből állott volna
Eljátszani néki, hogy nemesnek tetszik…
Cléonte
Tetszeni nem tetszik… Ki gondolta volna,
Hogy egy tehetős úr, egy megbecsült polgár
Ilyen…
Covielle
Hohó, uram! Volna itt egy furfang…
Cléonte
Furfang?
Covielle
Vagy maskara. Várjunk csak! Mért is ne?
Bolonddá tesszük e páviánt, miközben
Egy kis figurázás árán ön elnyeri
Luci kezét.
Cloente
Ugyan már, Covielle, hogyan?
Cléonte
Csak úgy, uram, hogy éppen erre turniőz
Egy, mondhatom, remek komédiáscsapat,
Vélük volna egy tervem. A jövendő após
Származitiszében mindent bevesz, ami
A messzi múlt ködéből, s fentről érkezik.
És ez, mint a mennykő fentről fog jövendni.
Cléonte
Mi fog jövendeni?
Covielle
Elmondom idején.
14. jelenet
(Jourdain, Inas)
Jourdain
Ebadta belzebista banda! Mér a gróf?
Mer’ grófnak lenni jó. A márki tán ha jobb.
Miér’? Csakér’. Mer’ vérvonal nem fattyadék.
Mer’ jól származni jó. Mer’ sarjnak lenni jó.
A fél karom, jajám, sőt tán két fél karom
Adnám óne zsenánt oda, ha a mamám…
Másik mamám… ha bárki újraszülne volt
Grófnak, netántán márkinak.
Inas (belép)
Dorante gróf úr…
Egy dámával.
Jourdain
Nemhogy ezek már itt vannak?!
Hogy azt a leborult tengeri tehenét!
Mondd, hogy imént jövök. Épp intézkedendem…
Utolsót simítok…
(kirohan)
15. jelenet
(Dorimene, Dorante, Inas)
Inas
A nagyságos úr rögtön jön.
Dorante
Ráér, ha jön.
Beh vártam már e percet, édes Dorimene…
Dorimene
Dorante, Dorante, hová hozott hát engemet?
Kicsinység bánom is, hogy engedtem magának.
Kik lesznek itt? Senkit se ismerek.
Egyáltalán, Dorante, micsoda egy hely ez?
Dorante
Leendjen csak nyugodt, grófnő, finom hely ez.
Itt ismerik, mi több, imádják is magát.
Hiszen ha már se nálam, se kiskegyednél
Nem volt ön kapható, itt egy semleges hely,
Diszkrét, baráti ház, hol nem kell tartani…
Hogy bármi feltûnés…
Dorimene
Még jó! Naná, hogy nem kell.
Kellhetne? De Dorant!
Dorante
Dehogy, grófnő, dehogy!
Dorimene
Nem is tudom, Dorante! Hihetek én magának?
Nem egy csöppöt maga túlontúl pressziőz?
Szelíd erőszakjával egyre körbefon,
Szabad akaratomat lefejti rólam,
S ott állok majd magának…
Dorante
Ott áll majd nekem?
Dorimene
Rávéve mindenre, Dorante. Olyasmire,
Amit pedig, Isten legyen tanum reá,
Íly vágtataglagos tempóban nem akarnők.
Elébb csak egyre másra vizitált nekem,
És ostromolt a forró vallomásival,
Finom bukétjait szekérszám szórta szét,
Petárda durrogott a balkonom felett,
Amíg alant naponta szólt a szerenád,
És most itt e gyémánt, zavarba hoz, Dorante,
A végén magához megyek feleségül…
Dorante
A végén? Ó, e vég, beh boldoggá teend,
Ön hálisten özvegy, család engem se köt,
S ahogy darázs dönög a mézbödön körül,
Imádom önt epedve, múlhatatlanul.
Mi gátja lenne hát, hogy házasok legyünk?
Dorimene
Mi gát? A házasság, barátom nagy, sötét
Szelence. Kinyitni más, mint lakni benne
Feszt. Tágnak tûnik az oltár magasából,
De forgolódj belül, s megérzed, hogy mi szûk.
Dorante
Ha megbocsát, grófnőm, ön általánosít,
Midőn a házas békességgel szkeptizál,
Tán bőni szûk, de más szempontból szûkni
bő…
Dorimene
Szavak, szavak, Dorante. S hozzá még ön nagyon
Könnyelmü is, bizony, s van bőven félnem ok…
Nehogy büdzséileg magát túlköltekezze.
Dorante
De grófnő, pár csekélység, gyémánt, pár bukét…
Dorimene
A gyémánt nem csekély, mit multkorában ön
Szabályhont rám erőltetett. Biztos megér…
Dorante
…Csitt, drága hölgyem, bizsukról szó se essék,
Ha kérhetem… Derék házigazdánk előtt
Ne hozzon zavarba! Á, itt jön Jourdain úr.
16. jelenet
(előbbiek, Jourdain)
Jourdain (hátralép, majd bókolandó előreszökdel,
s így túl közel kerül Dorimene-hez)
Szabadna kissé hátralépnie?
Dorimene
Pardőz?
Jourdain
Tessék hátrébb menni! Van vissza egy bókom.
Dorimene
Mit mond? Dorante, ki ez?
Dorante
E ház derék ura,
Ki tudja, hogy mi illik bókolásilag.
Jourdain
Mohos családfám ősi sarjadéka, én,
Alázatos leborulásommal vagyok
Ama kegy általi felajzottságomat
A nagyságos madám felé megosztani,
Amely oly dicsőségben álland, hogy kegyed
Kitûntetettje volhatok leendeni,
Kies hajlékom padlatán, amely… amely
Szerénységemet mindabban részeltette,
Hogy a kegyes grófnő cipellőjéig se
Vagyok leborulva alázattal… Porszem
Gyanánt megosztani ama kegy általi…
Hogy asztalomnál önt vendégül láthatom,
Amely kegy általi felajzottságomat…
Kérem bocsánatát… ez már volt, asszonyom,
Alázatos leborulásommal vagyok
Alászolgája… ki…
Dorante
…No, jól van, barátom,
Elég a bókból, az értő ennyiből is
Belátja kelmed beretvánt elmeélét,
Mint cseppben a tengert… Grófnő, engedje
meg,
Legjobb barátomat kegyednek bémutatnom.
Jourdain
Oh, asszonyom, a gróf úr túloz, higgye el.
Dorante
Kell mondanom, ki ő?
Dorimene
Ugyan, felesleges.
Ön éppoly ízléssel választ barátokat,
Miként ékszert, uram…
Jourdain
A grófnő túl kegyes…
Dorante (súgva, Jourdain-nek)
Reávennem hetek szívós munkája volt.
Csak semmi gyémánt! Semmi szóbahoz!
Jourdain
De hát
A grófnő hozta szóba. Csak megkérdezem,
Tetszik-e néki…
Dorante
El is ront rögtön mindent.
Valódi úr ilyent nem kérdez semmiképp.
Az otthonába’ pláne nem.
Jourdain
Úgy érti, ne…
Dorante
…Úgy. Semmiképp se, sőt! Olyképp kell tennie,
Minthogyha semmi drága gyémánt, semmi köz.
Vagyandok értve? Jó. (hangosan) Jourdain barátom
Abéli véleményt nyilvánitott felém,
Hogy néki földöntúlilag gyönyör az ön
Becses személyét vendégül láthatandni.
Dorimene
Részemről a szerencse.
Jourdain (Dorante-nak, súgva)
El vagyok fogódva…
Beszéljen hozzá tán előbb a gróf úr.
Dorante (Dorimene-nek)
Azt súgja nékem Jourdain úr, hogy ön
nagyon…
Jourdain
…Ha a tisztelt grófnő két szemébe nézek…
Dorimene
Uram, zavarba hoz…
Jourdain
…Hogyha belenézek…
Dorante
Nézzünk ebéd után, ha instruálhatok.
Inas
Terítve van, uram.
Jourdain
Uram, terítve van…
Dorante
Remek. Grófnőm, ebéd!
NEGYEDIK FELVONÁS
1. jelenet
(Dorante, Dorimene, Jourdain, énekesek,
énekesnő, inasok)
Dorimene
Mit látnak szemeim,
Dorant, Dorant, Lucullus ez? Hová hozott?
Mi’ pompás dőzs ez itt…
Jourdain
Ugyan, szerény ebéd
Csupán, egy semmiség, mi méltatlan kegyed…
Kegyed kiraffinált, és nagyvilági és…
Dorante
Bizony, bizony, a kedves Jourdain úr
Ezt eltrafálta volt. E póriőz ebéd
Az én fogyatékom dicséri nem vitás,
Aki merész valék… legjobb tudomásom
Szerény mértékében összeállítandni.
A nagy Damis előkelőbb menût,
S hozzá ínyenciőzebb kommentárokat
Tálalna fel, tudom, s a gurman nyelv nyomán
Másképp ropogna tán a frissen sült cipó,
Másképp lehelne ránk az illó könnyü bor,
Fanyarja hév inyünk másképp hüsítené,
Az omlós borjúszegy másképp omolna el,
Másképp szikrázna föl a déli napverő
A fürj-, a pulyka-, és fogolysereg piros
Rasûlt farhátain, hogy mártásról ne is
Beszéljek itt, vagy hát a nagy Damis ne is
Beszéljen… Ám nekem csupántli ennyire
Futotta, drága hölgy… ebédni tán ebéd,
De önhöz, és az ön alkatához, miként
Említé Jourdain úr, úgyszólván föl se ér.
Dorimene
Dorante, Dorante, e szókra nincs szavam,
Helyette, ím, eszem.
Jourdain
…Beh gömbölyőz kacsók,
Ha meg szabad jegyeznem, s beh ujjacskák azok,
Kikkel van oly kegyes, hogy tálaimba nyúl…
Dorimene
A kéz csak kéz, uram, hanem a diamant…
Kegyed alighanem e gyûrûről beszél…
Jourdain
Fuj gyémánt! Abcugőz! Isten ments, asszonyom!
Egy gentleman sosem, ebéd közben kivált
Gyémántról nem beszél. Potomság. Kis bizsu.
Dorimene
Beh pippifaksziánt az úr! Nekem bizony
Tetszik.
Jourdain
Boldog vagyok, e pár szó balzsamír
Szivemre, mondhatom… többet nem
mondhatok.
Dorante
Ne is, barátom, szó helyett zenét ide!
E duska mellé könnyü bordal illenék…
Legyen tehát kegyes a grófnő Jourdain úr
Remek zenészeit meghallgatandani!
Dorimene
Óh, hát zene is lesz?! Pazér egy duska ez!
Ön, kedves Jourdain úr egy komplett Gourmand úr…
Jourdain
Szó sincs róla, kérem. Ön vélem túl kegyes…
Azt volnék mondani…
Dorante
A szó, mit ér a szó!?
Zenészeink elmondják Jourdain úr helyett,
Mi nyomja a szivét, a száját… nemdebár?
(zene)
Dorimene
Minő kecs és bübáj! Míly basszus és tenor
Minő édes gyönyör…
Jourdain
…Ha megjegyezhetem,
Egy nyak, egy kis kacsó ennél is édesebb…
És ennél is gyönyörb…
Dorimene
Azt mondta, hogy gyönyörb?
Mit hallok, Jourdain úr?! Ön bókol szerfölött,
Ki hitte volna ezt! Minő finom lovag…
Kis híján udvarol, Dorante, hallott ilyet!?
Jourdain
Naná, hogy udvarol, sőt még pitvarlani
Se volna rest a Jourdain úr… és így tovább,
Ha tetszik érteni… énrajtam nem muland
Egy kis hacacáré, már milpardőzze meg…
Dorante
Ez aztán gavallér, grófnő, az angyalát,
Amit megérint kiskegyed, minden falat,
A gáláns Jourdain úr szájában végzi promt…
Jourdain
Grófnőm, e külső mélyén belső szív dobog,
Mely oly tüzes…
Dorimene
Azt látom már, hogy míly tüzes…
Jourdain
Ez semmi még, s ha, úgymond, volna rá igény,
A Jourdain úr nagyobb tüzet fakasztani
Se volna rest, amelytől pecsenyénk közös
Minémûsége sem rest bimbózandani,
Ha két szív egyremegy…
2. jelenet
(előbbiek, Jourdainné)
Jourdain
Magát ki hívta promt?
Jourdainné
Ki hívott? Hogy ki hívott engemet haza?
Ezt van pofád a zsíros száddal kérdeni?
Tivornya van? Na szép! Én meg rongyoljak el
A szegény húgomhoz? Mulatkozol nekem
Hátam megett szukánt? Szórod a pénzt? Na szép!
Duskát mutyérozol? Ki vagy te, márki vagy?
Vagy gróf talán hogy metreszed zabáltatod?
Dorante
Pardon, nagyságos asszonyom, pardisszimó,
Ez tévedés. E lakomát, nevezzük így,
Én rendezem.
Jourdainné
Tessék? Mit rendez itt az úr?
Rendezzen otthol! Van miből, ha jól tudom…
Jourdain
Elég, ne túrja itt a tajtékot nekem!
Ha el nem hallgat, én… én olyasmit teszek…
Dorante
Már engedelmet kérek, kedves asszonyom,
Ön rútul félreért egy szokvány helyzetet,
Amelyben nincsen semmi félreérthető,
Csupán, miként az jobb körökben rég szokás,
Az én Jourdain barátom volt olyan kegyes,
Hogy reprezentatív családi otthonát
Ez alkalomra nékem átengedte volt…
Jourdainné
Mi az, hogy át?
Jourdain
Hát át! Mûvelt körökbe ez
Bevett dolog. A gróf úr épp ebédet ád
Az itt található grófnőnek. Úgy bizony.
És nékem megtiszteltetés, hogy meghivott.
Ez itt egy grófnő, kérlek.
Jourdainné
Arra én teszek
Pottyantval és magasról.
Dorimene
Ezt én kikérem!
Jourdainné
Kikérheti a nagysád, bánom én!?
Dorimene
Dorante!
Jourdainné
Nemá’ átengedés, meg grófnő, jobb körök!
Saját szememmel látom, mi történik itt.
Dorante
Saját szemének póri mód miért hisz ön?
Jourdain
Úgy van. Mért vagy paraszt fejemre, mondd, miért?
Jourdainné
Eszem megáll. Majd mingyár megmondom,
miért.
De abba néked nem lesz köszönet, ne félj.
Te balfaszén, te pénzeszsáknak is bohóc,
Tán azt hiszed, e rizsporisnya majd neked
Tüzel? A szottyos pénzedért meresztget itt,
Nem ám a mingyár megmondom midért.
Dorimene
Hogyan?
De hát kérem, urak, ki ez a tongyoőz
Ageb? Hová hozott, Dorante? Egy percet itt,
Egy árva percet itt…
Dorante
Az égre kérem önt,
Grófnő! Ne fusson el!
(Dorimene kifut)
Jourdain
Gróf úr, elsüllyedek!
Az ősi föld legott alattam megnyiland!
Szaladjon, kérem, hozza vissza, mondja meg
Neki, hogy ez fatális, és bocsássa meg…
(Dorante kiszalad Dorimene után, Jourdain Jourdainnéhez)
Csak úgy? Csak úgy fogod magad, s betoppanol
Ebéd alatt? Elment az összes tyúkeszed?
Cirkuszt csinálsz nekem vendégeink előtt?
Egy gróf előtt? Meg egy grófné előtt?
Jourdainné
Ez grófnő? El ne hidd, egy grófnő nem csinál
Ilyent, hogy eljár máshó ebédezni, meg
Satöbbizkedni özvegyasszony létire.
Egy rendes grófnő az nem ám kakukk a más
Családi fészkibe, hogy elszeresse más
Izéjét, kedves férjurát! De nem hagyom,
Ne féljél, ennyibe! Lesz itt kravál!
(kirohan)
Jourdain
Kis híján minden összejött. A dús ebéd,
A prózavéna is… bók hátán bókolék,
S nyomában szellemem sziporkát szórt, akár
Egy ősi arszlán vagy milyen. Ez meg belép.
Megáll az ész… Hát maga ki? És mit akar?
3. jelenet
(Covielle álruhában, Jourdain, Inasok)
Covielle
A tisztelt Jourdain ősnemes sarjúr iránt
Fagyon szerencsém?
Jourdain
Ahhoz vagyon. Mi tetszik?
Covielle
Úgy látok engemet nem teccik ismer ön…
Jourdain
Nem én.
Covielle
Naná, naná. Eltelte száz idő
Miolta én tisztelt urat a térdemen
Meg-meglovagolta.
Jourdain
Hogy engemet maga?
Covielle
Bizony, bizony. Midőn icinyke volt kegyed.
Jourdain
Icinyke?
Covielle
Pinduricska. Legszebb dzseccsemő
Világon. Majd megették rózsás nékije
Kis popsika… megboldogult atyjának én
Legjobb barát valék…
Jourdain
…Hogy az én atyámnak?
Covielle
Kegyed papája volt egy echte ősnemes.
Jourdain
Mit mond? Nemes?
Covielle
Egy törzsökösni származás.
Jourdain
Nem téved ön? Remélhetem? Ismerte jól?
Covielle
Volt nékem legközel barát, és ősi sarj.
Jourdain
És nem volt kissé… rőfös?
Covielle
Allah s Mária!
Mit kelmed nem mond szája?! Rőfös?
Semmiképp!
Jourdain
Most mondja meg, baráturam… némely személy,
Kit alacsonság békóz módfelett, beszél
Ilyesmit, íly szemenszedett hazug izét,
Hogy vérem eltolul belé…
Covielle
…Rút rágalom,
Volt nékije egy jó szive, szerette szép
Õkelmeség, sok ősi fáintos nemez,
Mit összeszedtevett, és elnek passzolá
Baráti áron ismerősök sok szövet…
Hát rőfös ez? Turast! Inkább emberbarát.
Jourdain
Hogy úgy van, kérem! Az úrnak örvend vagyok
Megismerésire. Bizonyságot tehet
Ország-világ előtt, hogy származásilag
A nemezis jogán, vér csillagösvenyén
Atyámuram nemes, dettórum magam is.
Ha szabad kérdenem, mi járatban van ön?
Covielle
Nem sokra rá, hogy összeismerék magam
Kedves papával, indultam világ
Körüli út, ahonnant tegnap érkezék
Az örömhírrel…
Jourdain
Hogy érti ezt az úr?
Covielle
Nem tudni még a hírt?
Jourdain
Nem én! Sajnos.
Covielle
Nohát!?
A szultán van fia, hibátlan származás,
Ki mult napokba érkez nagy-nagy csinnadratt.
Jourdain
A kicsoda?
Covielle
A szultáné legényfia.
Jourdain
Vagy úgy! Örvendek. Ez igazán örömhír.
Covielle
Igen, igen, de van még ennél is nagyobb.
A szultáné fiu belészeret Luci.
Jourdain
Az én Lucim? Belé?
Covielle
Naná, ő meg bele.
Jourdain
De hát hogyan? Tréfál az úr?
Covielle
Ugyan, dehogy!
Mi ápolunk kedves barátviszonyt fiú,
Ki engemet multkorkor meglátogat,
S aszongya “Krok binád anakcücüm szoler,
Us alla Musztafa zsidellibum Luci.
Vrahíncu usszere dzsurundér karbülat”.
Ha tetszik érteni…
Jourdain
Nem éppen pontosan.
Covielle
“Véletlenül nem ismered a nagyszerû
Nemes és nemezes Jourdain úr leányát?”
Jourdain
A Lucit. Nehány török szót én is értek…
Covielle
Én mondtam erre, hogy naná, jól ismerem
Önt és leányát. Erre fölsohajt, “Ahoj
Szahem marabbaba…” Beléje van szeretve
Egész a sírig.
Jourdain
Értem, marabbaba.
Covielle
Szahem marabbaba. Így mondják törökül.
Jourdain
Csodálatos…
Covielle
Hajaj, de még milyen, uram!
Az tudja mit jelent, karakcü öksü gum?
Jourdain
Tudom, csak hirtelen… nem ugrik most be pont…
Az ősi nyelv, ugye … a törzsök rejtekén
A véri származás vonalában szunyog…
S kell kis idő, míg hip-hop szárbaszök…
Covielle
Szerelmetes virágszálacska. Azt jelent.
Jourdain
Karakcü öksü gum?! Az én Lucim. Nahát!
Covielle
Elárulá nekem a nagy szultán fia,
Hogy önhöz készülőd leánykérésileg.
Jourdain
Most mit szóltok, mobok?! Leánykérésileg!
Ti kishitetüek, triumphom égig ér,
Ti sok baromfi, majd gágoghattok s gigá,
Behúzva fül farok, majd kotkodálhatand
Szûk velejébe promt, ki nem hitt énnekem.
Jutalmát érdem elnyeri, szultánfi lesz
A vőm, elmondhatom ország-világ előtt…
Covielle
…Úgy lőn, uram, az elnyerésbe nincs hiba,
Csak épp előbb kis szertartás fog kelleni.
Egy hadiavatási szent megesküvés,
Melynek során kegyed ma fölavattatik,
Magos vejére nézve méltóvá legyen.
Jourdain
Én? Fölavattatom?
Covielle
Mamammusi leend.
Jourdain
Ma mi? Mi van?
Covielle
Mamammusi. Ez oly dolog,
Minthogyha valaki lovag. Kegyed lovag?
Jourdain
Nem is tudom. Nem éppen. Ámbár ki tudja,
Hogy mi is az ember. Pláne mamammusi.
Szabadna megtudnom, hogy mely napon szabad
Tisztelgenem magam a nagy szultánfinál?
Covielle
Mi az hogy mely napon? Ebben a minuta.
Tessék kicsit kimen, készül, megmos puca,
S máris jő tisztelt illető.
Jourdain
Személyesen
A nagy szultán fia?
Covielle
Úgy van uram, s kegyed
Fölesküvetve rögtön föl leend.
Jourdain
De gyors!
Covielle
Halaszthatatlanul szerelmes, Jourdain úr.
Jourdain
Csak volna itt baj, épp egy kis bajocska, hogy…
Covielle
A származás? Nem jó kegyednek származás?
Jourdain
Dehogy! E lúd egy nyikhaj nímandászt szeret,
Aszongya, ördög és pokol, ő nem megyen
Más senkihöz. Csak a Cléonte. Ez itt a baj.
Covielle
Míg meg nem ismer ő nagy szultánnak fia,
Aki pont úgy kinéz orcára, mint Cléonte.
Épp itt jön, nézze meg.
4. jelenet
(Cléonte, előbbiek)
Cléonte
Serbus pacik szálemalejk szomaf dzsurund.
Covielle
A kelmed tisztelt szíve, Jourdain úr, legyen
Mint nyíló rózsatő, olyan hasonlatos.
Jourdain
Azt mondja meg neki, hogy legalázatos
Szolgája vagyandok a nagy szultánfinak.
Covielle
Tintuc moraf babal, szologlu kambürük.
Cléonte
Kütyük besunc leonte szisz ravaszkara.
Covielle
Aszongya, hogy legyen kegyed oly bölcs, akár
A kélgyó. És erős oroszlán is legyen.
Továbbá hős bika.
Jourdain
Meg tetszik tisztelni.
Ezt mondja meg neki, s részemről is bika,
Meg satöbbi állat. Mit kivánok viszont.
Covielle
Kabuc vanöklü bülbül testeluc.
Cléonte
Dödöm.
Covielle
Esengve kéri önt, fáradjon most vele.
Még sok dologja van előtte esküvés,
Példának ön leányát értesítni gyors,
Hogy máma frigyni jön török szultán fia.
Jourdain
Dödöm? Az, hogy dödöm mindezt jelentheti?
Covielle
A ősi nyelv, uram, márcsak ilyen tömör.
Kis szó, nagy mondatok. Menjen szépen vele.
5. jelenet
(Dorante, Covielle)
Dorante (beoson, az odahagyott ebédlőasztalhoz megy, kézzel belezabál a tálakba, teleszájjal
dudorászik)
Rizottó, hattyumáj, aszpikban borjuszegy,
Trüffelkrém, kaviár, úgyis egy helyre megy.
Egy helyre fürjleves, aranyszaft, tortazsír,
S e végső hely, komám, a sír, a sír, a sír.
Covielle, te vagy? Hû! Minő egy maskara!
Covielle
Úgy ám, hogy maskara! Egyedül Jourdain úr
Nem alítja annak… Az oldalam kidûl…
A föld a hátán nem hordott ily nagy marhát…
Dorante
Hadd hallom, mit nevetsz. Nevetnék én is ám!
Covielle
Fog majd a gróf úr, istenemre, fog, mikor
Meglátja, míly finom tervet főztem ki, hogy
A Jourdain úr Lucit Cléonte-nak adja majd.
Dorante
Légyen bármi a terv, ha benne vagy, tudom,
Valóra válik az. Beszélj, mi készül itt?
Covielle
Beszédre nincs idő. Most esketés leend.
Egy új mamammusit avatnak, gróf uram.
Dorante
Az én jó Jourdainem lesz tán mamammusi?
Vajon e szolga mit készülend kifőzni?
S mért nem főzöm ki én? A látszat én vagyok!
Ebből komoly hasznom lehet. Nincs más esély
A szegény Dorimene riadt és bő kezét
Magamnak visszaszerzeni, mint ez. Gyerünk,
Roskadt, öreg Dorante, szélhámodon tova.
6. jelenet
(az egész színtársulat jelmezben beözönlik, pajzson hozzák a kacagányos, megilletődött Jourdain-t)
Covielle
És most az ősi sarjú szertartás szerint
Fel fog leend avatva lenni Jourdain úr.
Mammamustafa
Csubasu jurdani ugoru nemezis?
Kórus
Jurda csubajasi nezesemi ogur!
Mammamustafa
Fel elie, jok, jok?
Covielle
Ha kérdezik, jok, jok,
Mondja rá, hogy jok jok. Abból nem lehet baj.
Mammamustafa
Vagy-e komenucu vagy-e liberetür?
Jourdain
Allah mentsen attól.
Covielle
Jok, jok! Annyit mondjon!
Mammamustafa
Luter? Katol? Zsiduc? Vadzs ária?
Jourdain
Jok. Jok.
Mammamustafa
Hithüc berber vadzsul?
Jourdain
Hogy tetszik érteni?
Covielle
Nemes vagy nem nemes?
Jourdain
Nemes. Kutyabörbör.
Covielle
Nem idzse? S gensüvü?
Jourdain
Meg is mutathatom…
Mammamustafa
Nimroduru hadláb, denomuci patrul,
Csendörec bondorac hadaduru lófő,
Bülebele turbul tusuberi jelve,
Küani ücürü hepetova jok jok?
Jourdain
Igenis. Ücürü. Illetőleg lőfő.
Mammamustafa
Bolu származütür de genere Zsurda
Örökös uracu, mamammusi tiktak.
Covielle
Ettől pillanattól lenni mamammusi.
Jourdain
Ilyen mirnixdirnix?
Covielle
A múlt az nem várhat.
Mammamustafa
De genere Zsurda… Joku beriberi?
Jok alambu csorhan?
Covielle
Tessék! Mondja, jok jok!
Jourdain
Vagyok alázatos szolgájának jok jok.
Mammamustafa
Iciri klepetu etele kacagun!
Mosál döle onkon, Hasuba töhötöm.
Haduru legefö tiveze ütele…
(kórus, zene-tánc, hacacárucu, csimpolyec
a komédiások kiviharzanak; vagy nem)
ÖTÖDIK FELVONÁS
1. jelenet
(Jourdainné, Jourdain úr)
Jourdainné
Mi ez megint?! Egek! Talán Cirkuszba vót,
És rászakadt a buffaság? Eszem megáll!
Csak nem mumusnak öltözött?
Jourdain
Nem, nem mumus,
Hiába viccelel. Hanem mamammusi.
Jourdainné
Milyen musi? Mi van? Bolondok háza van?
Minden sarokban áll egy cifra tébolyult?
Jourdain
Sajnos, valóban vertyeg itt nehány bolond
Asszonyszemély, ki föl nem foghatandja, hogy
E ház mámátóliglan fogva ősi ház.
Mamammusi-hajlék, ezt jól jegyezze meg,
Gágáné létire… Ami voltam, nincsek.
Urad s parancsolód mától mamammusi.
Jourdainné
Jaj, édes jézusom segélj meg engemet!
Jourdain
Nevem mámától Zsurdai. Mamammusi
De genere Zsurda. Törökös uracu.
Jourdainné
Egy véka pénzt kiszórt megint, hogy megvegye
Még ezt a marha rangot is. Milyen musi?
Jourdain
Mamamm. És kaptam, nem vevém. Jegyezze meg!
Az ősi származás jutalmaképp. Jajám.
Hej, szittya és sumér. Az ősi jussomér…
De nem kezdek bele, hisz úgysem értenéd.
Jourdainné
Pontosan értem én. Az ősi gárgyulat,
Az tört ki rajtad, az. A procc- és kergekór.
Jourdain
Vigyázzon, asszonyom, ön nem velem beszél,
Hanem…
Jourdainné
Hanem?
Jourdain
Egy ősi rang lovagja áll
E helyt a várta szirtfokán. Mamammusi!
Hát úgy fontolja meg a csúf sértéseit!
Jourdainné
Tébolyda, mondom én.
(meglátja a belépő Dorante-ot és Dorimene-t)
Na, más se kelletett.
Két újabb gárgyalag, és rangos léhütér.
2. jelenet
(Dorimene, Dorante)
Dorante
Siessünk, asszonyom, szerényen mondhatom,
Hogy grandiőze tréfa lőn. Komédiát
Játszik ma itt egy víg csapat, játsszunk velük…
Écára jöjjön boldog megvalósulás…
Dorimene
Vagy úgy? S az ötlet ismét öntől származand…
Dorante
És hogyha származand? Egy ötlet, semmi más…
Dorimene
Egy színelőadás nem két sou, angyalom…
Dorante
És hogyha két arany? Ha kétszáz!? Mit nekem,
Ha önnek, asszonyom, kedvébe járhatok!
Dorimene
…Szórja a pénzt, Dorante, ezt nem
engedhetem,
Ergo férjül megyek magához, és agyő,
Nincs többé tékozlás, nincs gavalléria.
Dorante
Hát mégis, Dorimene, enyém leszen szive?
Dorimene
Szivem? A józan ész diktálja ezt,
Dorante, hisz nélkülem elveszti mindenét,
Adósok börtönébe jut. Hát hagyhatom?
Dorante
Dehogy, Grófnő, dehogy, a világért se! Sőt!
Parancsoljon velem, lába elé rakom
Egész magnificánt vagyoni helyzetem…
3. jelenet
(Jourdain, előbbiek)
Dorante
Ahh, itt is már az ünnepelt! Nagyságos úr,
Ím eljövénk, a tisztelt grófnő és szerény
Személyem földig bóklani a rang előtt,
Mi mától önt a törzsök és a juss jogán
Ország-világ előtt bővön megilleti…
Jourdain
Szálem, barátom és háromszoros huri.
Az ég kegyéből légyen bölcs kegyed, akár
A kélgyó. És erős oroszlán is legyen.
Továbbá hős turul.
Dorante
Magam nemkülömben.
Dorimene
Igen örvend vagyok a kedves Jourdain úr
Kitûntetésekor őt felköszöntenem.
Jourdain
Lebilincseltetett szolgája, asszonyom,
Vagyok nagyságod minden aprólékinak.
Dorimene
Dettó örvendezem.
Jourdain
Az ön tisztelt szivén
A nyíló rózsatő legyen hasonlatos
A bülbülhöz s viszont, a bülbül is legyen…
…Legyen…ez ősi lakban üdvözölve ön.
Egyben engedje meg odaesengenem,
Kegyes bocsánatát birandni a propos
Egy bizonyos személy, úgyszólandván a nőm
Viselkedése és ilyesmije felett.
Dorimene
Oh kérem, semmiség, egy kis felindulás,
Mit kissé szítni tûnt a csalfa látszat is.
Legyen büszke reá, hogy íly becses kegyed
Egy illető előtt, ki önért sutbadob
Komilfót, jómodort. Ez jó ízlésre vall.
Jourdain
Számomra illetőből egy s csak egy becses.
S ha tán ki nem találná, grófnő, az kegyed.
Dorante
Bravó, barátom, ön cseppet sem változott.
De hol van ő? A nagy szultán kegyes fia.
Szabadna tisztelegnünk őelőtte is.
Jourdain
Naná, ihol van e. S Luci is promt jövel.
Meglesz a kézfogó, csak örvendezzenek.
4. jelenet
(előbbiek, Cléonte, Covielle)
Dorante
Fenség, hatalmas úr, promtőz engedje meg
Szultáni lábai előtt lebóruland…
Jourdain
Gróf úr, megálljanak! Ez csak törökül ért!
De törökül nagyon. S ha látnák, hogy beszél?!
Effektív vízfolyás. Tolmács! Hol az az úr!?
…Tisztelt szultánücüm! Ezek barátomur…
A gróf mi törökül? Kábé mamammusi.
Tetszik, megértürü!? Na végre ittvanuc!
Fordítsa csak lenek, ezek az illetők
Roppant előkelő személyek, és nekem
Kedves barátaim. Ezt mondja meg neki.
Covielle
Akszim rabor bamen grofoglu krazcübül.
Cléonte
Katarleki tübal coterd amalluci.
Jourdain
Na, mit mondtam, milyen? Ilyen kis fiatal,
Oszt máris hogy beszél! Törökül!
Covielle
Lágy eső
Aszongya, öntözze zöldellő mindenünk
Családi kertünk összes szegletén.
Jourdain
Ugye?
Dorante
Uram, a bámúlattól szóhoz sem jutok.
5. jelenet
(előbbiek, Luci)
Jourdain
Leányom, mondhatom, nagy megtiszteltetés
Érendte tégedet, másrészt atyádurát,
Ki élte jussát végre bővön megkapá,
S most ím e fényes úr, kezed megkérleli.
Luci
Kezem? Nekem? E maskarád bohóc? Atyám,
Megint mi plánumot hagymázol össze ön?
Jourdain
Hallgass libőz, ezer szerencséd, hogy csupán
Törökül ért s beszél. Nincs semmi maskarád.
Ez a szultán fia, ki beléd szeretett.
Szándékai komoly. S én őt szánom neked.
Luci
Nekem hiába, én már férjhez nem megyek.
Jourdain
Nem-e? Mit hogy nem-e? Majd én mondom meg azt,
Mikor mész, mikor nem. Ez a szultán fia,
Úgy hívják, hogy… hogy is? Szultánfi. Nemdebár?
Ez belőlem külön mamammusit csinált,
Hogy ne rangon alul… hát fogd föl már, te lúd!
Luci
Ha fölfogom, ha nem, én férjhez nem megyek,
Se ehhez, se máshoz. Cléonte vagy a halál.
(észreveszi, azaz fölismeri Cléonte-ot)
Cléonte!!! …Ön az atyám. Meghajtom bús fejem.
Ahhoz megyek, kihez mennem rendeltetett.
Jourdain
Na jól van, kis libám. Nem jobb így, szép szerint?
Örvendezem reád, hogy végre szót fogadsz.
6. jelenet
(Jourdainné, előbbiek)
Jourdainné
Hát itt meg mi folyik? Mit hallok? Hogy Lucit?
Hogy férjhez ehhez a majdmegmondom kihez?
Csak a testemen át. Olyan botrányt csapok…
Mit keresnek ezek itt nálunk? Mi van itt?
Jourdain
Mi az, hogy mi van itt? Promt a vejem van itt.
S leánykérés folyik. Lányom férjhez adom
Eme szultánfihoz. Pukedlizd el magad,
Hallod, te szalmacsép? Bókolj szépen neki!
Jourdainné
Bókoljon néki a hétpatájú ördög.
A csepürágónak!
Jourdain
Nem ért, csak törökül.
Az a te szerencséd. Nesze itt a tolmács.
Üdvözöld azonnal.
Jourdainné
Na, abból nem eszik.
Luci, ide gyere!
Dorante
Nagyságos, nemzetes
Mamammusi asszony, hát elszalasztaná
A nagy szultán fiát, e szép derék legényt,
Ki úgy hasonlit a…
Jourdainné
Csak törödjék az úr
A maga dolgával léhûtő létire!
Dorimene
De hát gondolja meg, e rangnak párja nincs.
Jourdainné
A Lucinak se nincs. És én őt nem adom.
Ha egyhő’ nem mehet. Hát nem mén senkihő’.
Jourdain
Most már kussőz legyen! A zsibvásárnak aus.
A mellékelt Luci, a mammamusi-lány
A nagy a szultán fiát ezennel elveszi.
Jourdainné
De nem!
Jourdain
De el!
Jourdainné
De nem.
Luci
Pardőzöm, de igen.
Jourdainné
Mit nem mondsz, te rifek?
Jourdain
Engedelmes leány
Apja bölcs tanácsát feltétlen követi,
Egy mammamussiét.
Jourdainné
S Cléonte-ot feleded?
Dorante
Nagy kerítő a rang, nagyságos asszonyom…
Luci
Anyám, jól nézze meg a választottomat…
Jourdainné
Nem én, mer tán a végin még le is köpöm.
Szobádba mész, Luci, amíg szépen vagyok!
Luci
Anyám, a két szemével nézze meg, ki más
Lehet a férjem, mint ez itt?
Jourdain
Úgy is van az.
A szófogadásnál nincsen szebb lányerény.
Covielle (Jourdainnéhez)
Egy szóra, asszonyom, kérem, négyszemközött!
Jourdainné
Nincs itt beszédem senkivel, tünés, Luci!
Jourdain
De van beszéd, de van. Ha rám nem hallgatol,
A tolmács úr majd jól meggyőz, ne félj.
Csak mondja meg neki, hogy térjen észre már…
Covielle
Csupán egy mondat, és minden megváltozik…
Úgy higgye el.
Jourdainné
Fölösleges. De mondja csak!
Covielle
Nem tetszik látni, hogy itt színjáték folyik?
Szegény jó Jourdain úr… ugye a tébolya,
A rangkórja végett bármíly beléndeket
Megész: a nagy szultán fia, csak nézze meg,
Cléonte maga. És én meg Covielle. Ugye?
Jourdainné
Vagy úgy, a patvarát! Hisz akkor jól van így.
(hangosan)
Na jól van, meg vagyok győződve, hadd legyen
Szívbéli frigy ez illető személy s az én
Lucim között.
Jourdain
Ez a beszéd. Megmondtam én,
Hogy szemed-szád eláll, ha meghallod, ki ez…
Jourdainné
Az már igaz, elállt.
Jourdain
Lakáj! Jegyzőt ide!
Dorante
Úgy van, jegyzőt, ki majd e grófnőt s engemet
Is összead.
(Jourdainnéhoz)
Kedves, nagyságos asszonyom,
Ha volna még szivében szikrapor, amit
A dibdáb féltékenység ujja hinte el,
Hadd fujjam el legott: e hölgyet itt nőül
Veszem.
Jourdainné
Örvendezek az úrnak.
Jourdain (Dorante-hoz)
Ez remek.
A vén banya most azt hiszi, hogy nem is én,
Hanem a tisztelt gróf úr metreszelgeti
A grófnőt. Mondhatom, megoldásnak remek.
(hangosan)
Nicole pedig a tolmácsé legyen!
Jourdainné
Helyes.
Jourdain
Jegyzőt, pezsgőt ide! Aztán balettra fel!
(zene, tánc, függöny, az írott színdarab itt véget ér)