Musil Spenglerről

Spengler a dolgokat “mintegy” gondolja; analógiákkal dolgozik, és bizonyos értelemben ilyenkor mindig igaza lehet valakinek. Ha egy szerzõ a fogalmakat egy ízig téves néven akarja nevezni, netán egymással összecserélgetni, végül hozzá lehet szokni ehhez is. De akkor ki kell tartani egy adott kódnál, a gondolat és a szó valami végül következetes kapcsolódásánál. Itt ez nincs. Az imént felvonultatottak, s anélkül, hogy sokat kellene kotorászni a bõségesen kiragadott példák közt, nem részbeli tévedések, nem: ez a gondolkodásnak egy bizonyos módja!

Vannak citromsárga lepkék, vannak citromsárga kínaiak; bizonyos értelemben azt mondhatjuk tehát: a lepke a közép-európai szárnyas törpekínai. A lepkék és kínaiak köztudottan a gyönyörûség jelképei. Elõször fogalmazódik meg itt a gondolat, mely az eddig figyelmen kívül hagyott összhangot felmutatja: a lepidopterfauna és a kínai kultúra õsi jellege közt. Hogy a lepkének szárnya van, a kínainak nincs, ez csak felszíni jelenség. Ha zoológus valaha is értett volna, szemernyit csak, a technika végsõ és legmélyebb gondolataihoz, nem nekem kellene ama tény jelentõségét feltárnom, hogy a lepkék nem találták fel a puskaport; s pontosan azért nem, mert ezt megtették elõttük a kínaiak. Bizonyos éji pillefajták öngyilkos vonzódása az égõ fényességhez, íme, a köznapi értelem számára nehezen felfoghatóvá tehetõ reliktuma e morfológiai összefüggésnek a kínaisággal.

Mit akarunk ilyen eszközökkel bizonyítani, tulajdonképpen mindegy is; (…) Spengler maga mondja, hogy az egyetlen, ami az õ bizonyítási eljárásának szilárdságot adhat: hogy milyen bizalmat érdemel.
(…)
Spengler azt mondja: nem létezik valóság. A természet a kultúra funkciója. A számunkra elérhetõ végvalóság: a kultúráké. Utolsó fázisunk szkepticizmusa történeti jelentõségû kell, hogy legyen. Miért azonban, hogy az emelõ Arkhimédész korában, az ék a paleolitikumban ugyanúgy mûködött, mint ma? Miért képes akkor még egy majom is úgy használni az emelõt vagy követ, mintha értene a statikához és a szilárdságtanhoz, egy párduc pedig hogyan következtet a nyomból a prédára, mintha ismerné a kauzalitást? Ha nem akarjuk azt feltételezni, hogy közös kultúra köt össze majmot, kõkorszaki embert, Arkhimédészt és párducot, mégsem marad más, mint hogy valami közös regulatívumot tételezzünk fel, mely a szubjektumokon kívül lelhetõ – tapasztalatot tehát, mely alkalmas lehet a bõvítésre és a finomításra, a megismerés lehetõségét higgyük el, az igazságnak ilyen-olyan foglalatát, a haladásét, felemelkedését, röviden: pontosan ama keverékét a szubjektív és objektív megismerési tényezõknek, melyeknek szétválasztása az ismeretelmélet fáradságos szortírozósdiját teszi, melytõl azonban Spengler eloldozta magát, lévén az a gondolatok szabad szárnyalásának határozott akadályozója.

Spengler hangsúlyozza egy helyen, hogy az ismeret nem csupán tartalom, de eleven aktus is: amit roppantul elhanyagol, íme, hogy azért tartalom is.
(…)
…hadd mondjam el azonban, megengedhetetlennek tartanám, hogy bármely mûvet, ha jelentõs, és ha önálló élete van – ilyennek tekintem Spengler könyvét is –, pusztán a gyengéi miatt nevetségessé tegyük, aztán a magunk fazekát toljuk helyette a tûzhelyre, gyorsan megfõzendõ benne saját mindent-jobban-tudásunkat; még sokkal felszínesebben ráadásul, mint ahogy a szerzõ a maga dolgában mûködött, mivel tér, idõ és fontosság tudata oly szûkös. Ezért megállapítom, hogy Spenglert korántsem értékelem le – megtámadom. Megtámadom, ahol jellegzetes. Ahol felszínes. Amikor Spenglert támadjuk meg, a korra támadunk, melybõl vétetett és amelyiknek tetszésére van, mert hibái a kor hibái.
(…)
Külön kérdés az intuíció. Javaslom, minden német író tartózkodjon két éven át e szó használatától. Mert ma az a helyzet, hogy bárki, aki állítani akar valamit, amit se bizonyítani nem tud, se végig nem gondolt, az intuícióra hivatkozik.

R. Musil: “Szellem és tapasztalat. Megjegyzés olvasóknak, akiket nem ért el igazán a Nyugat alkonya”, ford.: Tandori Dezsõ in uõ: Esszék. Kalligram, Bp./Pozsony, 2000, 81–98.

Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.