Schiller: A kézcipő (nyersfordítás)

(részletek)

Oroszlánketrec elõtt,
Hogy a hadijátékot megvárja,
Ült Ferenc király,
És körülötte a korona nagyjai,
És körben magas gerendán (gyámfán)
A hölgyek szépen bekötve.

És ahogy billeget az ujjal (saját ujjával),
Fel csinálja magát a távoli állatkert,
És befelé meggondolt járással (lépésekkel)
Egy oroszlán taposott,
És nézi (magát) némán,
Körös-körül,
Hosszú ásítással,
És rázza a sörényeket.

(…)

És a király billeget ismét (újonnan),
Erre nyitja fürgén (önmagát)
Egy második õrült (elmebeteg),
Ebbõl lök (taszít, bucáz)
Vad ugrással
Egy tigris elõre.
Ahogy ez az oroszlát meglátja,
Ordít õ hangosan (kifejezést ad érzelmeinek),
Ver a farokkal (farkával)
Egy félelmes karikát
És kinyújtja a nyelvet,
És körben bátortalanul
Körbejárja a fenevadat
Dühösen dorombolva (mórikálva),
Erre nyújtja õ magát
Morogva oldalra le.
És a király billeget megint,
Erre köp a kétszeresen kinyitott ház (okád)
Két leopárdot egybe ki,
Ezek döntenek bátor harcingerrel
A tigris állatra;
Ez csomagolja õket az õ borzasztó lábaival,
És a fenevad ordítással
Feláll, erre lesz csend;
És körben karikában (körös-körüli körben)
Gyilkosságnyavalyától (gyilkossághajhászástól)
forrón
Táboroznak a rettenetes cicák (macskok).

Akkor zuhan a tornác kerületérõl
Egy kézcipõ szép kéztõl
Közé a tigrisnek és az oroszlánnak (fenevadnak)
Középen le.

És Delorges lovaghoz incselgõ értelemben
Megfordítja magát Kunigund Kisasszony:
“Lovag úr, ha magának olyan forró van,
Ahogy nekem esküszik minden órában,
Ei, vegye nekem a kézcipõt fel!”

És a lovag, sebes szaladással,
Lép le a szörnyû állatkertbe,
Szilárd lépésekkel,
És a szörnyetegek közepébõl
Fogja õ a kézcipõt hetyke (szemtelen) ujjakkal.

És bámészkodással és megrökönyödéssel
Nézik õt a lovagok és úriasszonyok,
És megfontoltan hozza a kézcipõt vissza.
Akkor harsog neki a dicsõsége minden szájból,
Ámde törékeny szerelempillantással –
Ez kecsegteti neki a közel szerencséjét –
Elfogadja (jó szívvel látja) õt Kunigunda
Kisasszony.
És õ dobja neki a kézcipõt az ábrázatba:
“A köszönetet, Hölgy, nem használom
(nem veszem igénybe)!”
És ott hagyja õt ugyanabban az órában.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.