Szóval író akarsz lenni?

ha nem robban ki belõled
mindennek ellenére,
ne írj.
amíg kéretlenül ki nem jön
a szíveden, az agyadon, a szádon,
a bensõdbõl,
ne írj.
ha órákig kell a számítógép képernyõjét
bámulva ülnöd
vagy görnyedezned az
írógép fölött
szavak után kutatva,
ne írj.
ha pénzért vagy hírnévért
csinálod,
ne írj.
ha azért csinálod, hogy nõ
kerüljön ágyadba,
ne írj.
ha ott kell ülnöd
hogy újra és újra átírd,
ne írj.
ha a gondolata is megerõltetõ,
ne írj.
ha utánozni próbálsz
valakit,
hagyd abba.

ha várnod kell, hogy kiszakadjon
belõled,
várj türelemmel.
ha soha nem szakad ki belõled,
csinálj valami mást.
ha a feleségednek
vagy a barátnõdnek vagy a barátodnak
vagy a szüleidnek vagy akárki másnak
mutatod meg elõször,
nem vagy kész.

ne legyél olyan, mint sok más író,
ne legyél olyan, mint annyian,
akik írónak nevezik magukat,
ne legyél egyhangú és unalmas és
mesterkélt, ne emészd magad
önszeretettel.
a világ könyvtárai
álomba ásították
magukat
a hozzád hasonlóktól.
ne járulj hozzá ehhez.
ne írj.
csak ha rakétaként
tör ki lelkedbõl,
amíg a mozdulatlanság
õrületbe vagy öngyilkosságba
vagy gyilkosságba nem kerget,
ne írj.
amíg a nap ki nem égeti
a zsigereidet,
ne írj

amikor itt az idõ,
és ha kiválasztott vagy,
az írás magától létrejön és addig
létezik,
amíg meg nem halsz vagy el nem hal
benned.

nincs más megoldás.

és soha nem is volt.

Bizonyosság

kurvák és nagy költõk jobb,
ha elkerülik egymást,
szakmájuk veszélyesen
hasonló:
a Római Császárságtól
az atomkorig
majdnem ugyanannyi a költõk
és a kurvák
száma,
miközben a hatalom folyamatosan
próbálja törvényteleníteni az
elõbbit,
és próbál nem venni tudomást az utóbbiról
– ami azt bizonyítja,
hogy a
költészet
valóban
veszélyes

FORDÍTOTTA GYUKICS GÁBOR