Paradicsom

I. ének

Felszállás a Földről

Fordította és a kommentárokat írta NÁDASDY ÁDÁM

Bevezető

A Mindent-Mozgató dicsfénye áthat
a világmindenségen: ragyogása
egy helyütt gyöngébb, más helyütt erõsebb.
A Mennyben1, mely legtöbbet kap e fénybõl,
ott jártam én, s láttam olyasmiket, 5
mit el nem mondhat az, ki visszajött;
mert vágyának tárgyát2 megközelítve
az elme oly mélyen merül bele,
hogy nem bír azzal az emlékezet.
Mégis, amennyit a szent tartományról 10
tudatom kincsként elraktározott,
arról fog szólni most az énekem.

Dante Apollót3 hívja segítségül

Jó Apollo! E végsõ feladathoz
tégy edénnyé4, és töltsd belém tudásod,
hogy kedves babérod5 enyém legyen! 15
Eddig a Parnasszus6 egy csúcsa is
elég volt nekem; most kell mind a kettõ,
hogy ez utolsó küzdõtérre lépjek.
Jöjj szívembe, s onnan úgy énekelj,
mint aznap, mikor Marsyas7 szatírt 20
a testét fedõ hüvelybõl kihúztad.
Isteni tudás! Hadd kapjak belõled!
S ha a szent ország8 árny-lenyomatát,
mit õrzök fejemben, kifejthetem,
meglátod, kedvenc fádhoz9 eljutok 25
s fejemre teszem levél-koszorúdat,
melyre a tárgy – és te – érdemesítesz.
Ma ritkán szednek, atyám,10 e levélbõl,
hogy császárt,11 költõt ünnepeljenek,
szégyen, hogy nincs már, aki nagyra tör; 30
ezért nyilván örül a delphi isten12,
derûvel látja, hogy ma is akad,
ki péneusi lomb13 után eped.
A kis szikrát nagy láng követheti,
s tán énutánam méltóbb hangok is 35
könyörgik majd a Cyrrha válaszát.14

Dante és Beatrice készül fölszállni a Paradicsomba

A halandókra más-más ponton ébred
a világ lámpása15; de van egy pont,
mely négy kört16 egyesít három keresztben:
ott jó pályán, jó csillagtól kísérve 40
ébred a Nap, s a világ viaszát17
jobban formázza és pecsételi.
Odaát18 Dante és Beatrice19 a Föld déli féltekéjén, a Purgatórium-hegy tetején állnak.] reggelt, itt estét csinált
a kelõ Nap, tiszta fehérben úszott
a déli félgömb (sötét volt a másik), 45
s én láttam: Beatrice balra fordul,
hogy a fönt járó Napba belenézzen –
a sas20 szeme se bírná így a napfényt.
S ahogy mindig másodlagos sugár21
indul ki onnan, hova fény esett50
(ahogy a vándor célt ér s visszaindul),
úgy én is, látván cselekedetét,
már ösztönözve éreztem magam
a Napba nézni – ahogy nem szokás.
(Ott többet bírnak képességeink, 55
mint amit itt szabad, mert az a hely22
az eszményi ember számára készült.)
Nem bírtam soká nézni – addig épp,
hogy lássam: szikrázik körben a Nap,
tûzbõl vett izzó vasdarab gyanánt; 60
s egyszercsak úgy tûnt: kétszeres a nappal,
mintha az eget még egy napkoronggal
díszítené az, aki erre képes.

Dante súlytalanná válik

Beatrice csak állt, nézett szilárdan
az örök szférákba; én szememet 65
azokról levéve, õrá szögeztem.
Ahogy néztem, olyan lettem belül,
mint Glaucus23, mikor harapott a fûbõl,
s társává lett a tengeristeneknek.
Az emberfölöttivé24 válást nem lehet 70
per verba 25leírni – elég e példa
annak, kit ebben részesít a Jóság.
Csak az voltam, mit legvégül teremtesz26
az emberben? Nagy égi Szeretet,27
ezt Te tudod, ki fénnyel fölemeltél!28 75

A Tűz Övében

S mikor a kör, mely szüntelen forog
(mert Hozzád vágyik), Általad kimért29
pontos zenéjével föltûnt nekem,
úgy láttam: meggyulladt az ég a Naptól,
csak áradt szét a fény, hogy se esõ, 80
se folyó nem képez ily nagy tavat.
Az újszerû zene s a fényerõ
okát kitudni most kíváncsi lettem,
oly gyötrõ vággyal, mint addig sosem.
Beatrice – mivel bensõmbe látott –, 85
hogy megnyugtassa feldúlt lelkemet,
még mielõtt kérdeztem volna, szólt:
“Magadat teszed – mondta – ostobává,
ha nem rázod le téveszméidet,
s nem látod, amit láthatnál egyébként. 90
Nem vagy a Földön, ahogyan hiszed!
Villám se lõ ki úgy az otthonából,30
ahogy most szállsz égi hazád felé.”

A világ berendezésérõl

Ha elsõ kételyemet elsöpörték
e kis mosollyal kimondott szavak, 95
egy új, még nagyobb kétség font be most.
Így szóltam: “Megnyugodtam, elfogadtam,
és nem csodálkozom. De hogy lehet,
hogy túlszállok e könnyû testeken?”31
Õ szánakozva sóhajtott, szemét 100
azzal a nézéssel vetette rám,
ahogy anya néz lázas kisfiára,
és szólt: “A dolgok mind, kölcsönösen,
egy rendnek részei, s e forma adja,
hogy Istenhez hasonlít a világ. 105
A felsõbb lények32 észreveszik ebben
az Örök Erõt, azt a célt, melyért
az említett rend fönnáll s létezik.
E rend szerint igyekszik valamerre
minden teremtett dolog – bárhol állnak, 110
eredetükhöz33 távol vagy közel;
ezért haladnak más-más kikötõbe
a lét nagy tengerén; mindegyiket
így mozgatja egy ösztönzõ erõ.
Ez visz minden tüzet a Hold felé34115
ez mûködtet halandó szíveket;
ez szorítja a földet egy csomóba.35
És nemcsak az oktalan testeket36
röpíti nyílvesszõként ez az íj,37
de azt is, kiben ész van s tud szeretni38120
A mindent rendezõ gondviselés
a fénnyel ad örök nyugtot a Mennynek,39
melyben a legfürgébb kerék forog:
és most oda, mint pontos cél felé,
röpít föl minket az íj ereje, 125
mely nyilait boldog célba lövi.
Igaz, ahogy a kész mû külalakja
gyakran nem az, mit tervezett a mûvész,
mert ellenszegül a süket anyag;
úgy néha sajnos útjáról letér 130
a teremtmény, az akarattal bíró40,
hogy lendületét másfelé vegye:
ahogy látni a felhõbõl tüzet41
lehullani, úgy a jó lendület,
rossz örömtõl görbítve, földre hull42135
Szerintem, barátom, nincs mit csodálnod
azon, hogy fölszállsz; nem szokatlanabb,
mint hogy a patak hegyrõl völgybe fut.
Az lenne különös, ha te, akit
nem béklyóz semmi, odalenn ragadnál43 – 140
mint ha a láng nem törne fölfelé.”
És visszafordult s nézte az eget.

  1. Mennyben: az Empyreumban, a szférák fölötti végtelen és mozdulatlan helyen. Lásd a 122. sort.
  2. Vágyának tárgya: Isten.
  3. Apollo (gör. Apollón): a mûvészet és tudomány istene, a kilenc múzsa atyja. – Dante itt a klasszikus eposzok mintájára egy pogány isten segítségét kéri (invokáció).
  4. Edény: aki másnak a szavait, gondolatait befogadja, közvetíti. Lásd Pok II.28.
  5. A babér kedves Apollónak, mert szerelme, Daphné, babérfává változott. (Ovidius: Átv. I,452.)
  6. Parnasszus (gör. Parnassos): hegy Görögországban, a mûvészet és tudomány istenségeinek lakhelye. Két csúcsából az egyiken a Múzsák laknak, a másikon Apollo. Eddig – tehát a Pokol és a Purgatórium megírásához – Danténak elég volt a múzsák (= az egyik csúcs) támogatása; a Paradicsomhoz azonban szükség van magának Apollónak (= a másik csúcsnak) segítségére is.
  7. Értsd: megnyúztad. Egy Marsyas (Marszüasz) nevû szatír – ember-kecske kombinációjú lény – versenyre kelt Apollóval, hogy ki dalol-zenél szebben. Apollo legyõzte s büntetésbõl megnyúzta. (Ovidius: Átv. VI,382.)
  8. Szent ország: a Paradicsom.
  9. Apollo kedvenc fája: a babér, mellyel a kiváló költõket, gyõztes császárokat koszorúzták.
  10. Atyám: itt Apollóhoz szól.
  11. 1250–1312-ig (tehát Dante életének nagy része során) nem koronáztak német–római császárt.
  12. Delphi isten: Apollo, mert legfõbb szentélye Delphi (gör. Delphoi) volt.
  13. Péneusi lomb: babér. A babérrá változott Daphne a Peneus (gör. Péneios) folyó lánya volt.
  14. Értsd: példámat nálam különb költõk is követik. A Cyrrha a Parnasszusnak Apollo által lakott csúcsa – tehát maga Apollo.
  15. Lámpás: a Nap. Naponta a látóhatár más-más pontján kel föl (ezért nyáron hosszabb, télen rövidebb pályát látszik befutni az égen).
  16. A négy kör: ma is használatos csillagászati fogalmak. 1. az égi egyenlítõ (a Föld pályája); 2. az ekliptika (a Nap égi pályája, más néven állatöv vagy zodiákus); 3. a napéjegyenlõségi délkör (kolur, a sarkokon áthaladó fõkör); 4. a látóhatár (horizont). – A három égi kör az év egy napján, március 21-én napkeltekor egyetlen pontban keresztezi a látóhatárt, s így azzal három keresztet rajzolnak. Ez az ún. tavaszpont (Pok I.38.). A Nap ekkortól egy hónapig a Kos jegyében jár (ez a “jobb csillag”, 40. sor); ezt üdvös idõnek tartották. – A négy kör és a három kereszt együtt a szimbolikus 7-es számot adja.
  17. A világ viasza: az anyag, melybõl a világ áll.
  18. Odaát = a déli féltekén, ahol a Purgatórium áll; itt = nálunk, az északi féltekén.
  19. Beatrice eddig keletre (a napkelte pontjára) nézett, s most, hogy a fönt járó Napba néz, balra fordul – nem jobbra, mint tenné az északi féltekén. Dante helyesen tudja, hogy a déli féltekérõl nézve a Nap északon delel.
  20. A sast tartották az egyetlen olyan lénynek, amely képes tartósan a Napba nézni.
  21. Másodlagos sugár: a visszfény fizikai jelensége.
  22. Ott: a Purgatórium-hegy tetején, vagyis a földi paradicsomban, Ádám és Éva eredeti lakhelyén, melyet Isten eredetileg az “eszményi” (azaz még bûntelen) emberfaj számára készített. – Itt: az északi félteke, tehát a szokásos emberi világ.
  23. Glaucus (gör. Glaukos): mondabeli halász, aki evett egy bûvös fûbõl s tengeristenné vált – azaz fölülemelkedett az emberi-testi valón. (Ovidius: Átv. XII,943.)
  24. Emberfölöttivé válás: ered. trasumanare, a latin trans-humanus = ’emberen túli’ alapján. (Más fordítások: Babits: az emberibõl-kinövés; Mandelbaum: passing beyond the human; Vossler: Entkörperung; Hertz: Entwerden.)
  25. Per verba (latin): szavakkal.
  26. Mit legvégül teremtesz: a lélek. Isten egy-egy ember megteremtésekor utoljára (de még az anyaméhben) a lelket teszi bele.
  27. Értsd: csak Isten (= Szeretet) tudja, vajon puszta lélek voltam-e ekkor (tehát elváltam-e testi valómtól), avagy hús-vér emberként jártam a Paradicsomban? Dante ezt a kérdést végig nyitva hagyja.
  28. A Beatrice szemébõl rám sugárzó fénnyel.
  29. Úgy vélték: az ég egymás fölötti körökbõl (gömbhéjakból, szférákból) áll, melyek szüntelenül forognak. Mozgásukat az Isten felé való törekvés hajtja; forgásuk során a szférák egymáshoz súrlódnak s ezzel finom zenét keltenek (a “szférák zenéje”).
  30. A villám otthona a Tûz Öve, onnan lõ lefelé, amikor villámlik. Minden emberi lélek hazája a Paradicsom; Dante most oda száll sebesen (tehát a villámmal ellenkezõ irányban).
  31. Könnyû testek – értsd: könnyû anyagok. A Föld és a Hold közötti övek anyaga: fölfelé haladva levegõ, majd (közvetlenül a Hold alatt) a tûz.
  32. Felsõbb teremtmények: az értelmes lények, tehát az angyalok és emberek. Mivel teremtmények, nem egyenrangúak Istennel.
  33. Értsd: teremtõjükhöz, Istenhez közelebb vagy távolabb állnak, tehát magasabb vagy alacsonyabb rendû lények vagy dolgok.
  34. A Hold felé: fölfelé. Úgy vélték, a tûz egyfajta anyag, mely mindig fölfelé (saját “hazájába” a Tûz Övébe) törekszik.
  35. Úgy vélték: a föld olyan anyag, mely lefelé “törekszik” (hiszen ha földobják, visszahullik).
  36. Oktalan testek. az állatok, növények és élettelen dolgok.
  37. Íj: a természet mozgató ereje, ösztön, a valami felé való törekvés vagy lendület.
  38. Értsd: az embert és az angyalokat.
  39. Menny: az Empyreum, a fény hona, Isten mozdulatlan lakhelye, mely már nem törekszik semerre. Az Empyreumon belül van a tulajdonképpeni világ, azaz a Földet körülvevõ kilenc forgó szféra (“kerék”). A legfelsõ szféra a Primum Mobile (“elsõ mozgó” vagy Kristály-Szféra); ez forog a leggyorsabban, hiszen ennek legnagyobb az átmérõje.
  40. Az összes teremtmény közül csak az embernek és az angyaloknak van akarata.
  41. Értsd: villámot (lásd 93. sor). Úgy vélték, hogy a villám anyaga a tûz, ezért elvileg fölfelé kellene törekednie.
  42. Rossz öröm: földi hívságok (pl. pénz, hatalom) követése a lélek nemesítése helyett.
  43. Értsd: nincsenek olyan bûneid, “rossz örömeid”, melyek leláncolnának a földhöz.
Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.