NIHIL NOVI

Kétezer éven át árnyként
követtem saját személyem
e szomorú uton
csak a szégyen
tapadt hozzám
a gonoszság koholta rágalom
– hogy megmérgeztem a kutakat
– aszályt idéztem elõ fagyokat
– a tehénre rontást hoztam
– a templomból arany feszületet loptam
– leköptem bekentem sárral
– aztán eladtam felárral
– hogy mivel a véreset kívánja Istenem
– a maceszba gyermekek vérét keverem
– ahányszor az ünnep már közel
– sápadt gyermekeket rekkentek el
– hogy holt szemüket kitolhassam
– ártatlan vérük kifolyassam

századok teltek-múltak
az emberek ezt-azt tanultak
felvilágosodás kultúra miegymás
csak rólam nem múlt el ez a hagymáz
– hogy ellenségeim titkos tömlöcbe dugom
– hogy éjjel az aranyaimat számolgatom
– és ha hirtelen háború törne ki
– ki más akarta mint én a Cion Bölcsei

a Nagy Nyerészkedõ – a Világhidra
forradalmak? – a jeladásomra!
a kalendárium eltûnt a süllyesztõben
annyi minden történik a felgyorsult idõben
fogytán a hülyeség az elõítélet
itt a rádió mozi a repülõgépek
emberségre nevel nem dedó az ovi
csupáncsak engem illetõen…
nihil novi:

én – magam vagyok a polgári álság
– miattam tör ki minden világválság
– dúsgazdag vagyok – kommunista
– vakbuzgó haszid – nihilista
– a világ összes gonoszsága egyben
– mind ott tekergõzik a szívemben
– mindenkit csõbe húzok tõrbe ejtek
– pincében rablott aranyakat rejtek
– az aranygyapjút majd elviszik
– csak én ne volnék itt nekik
– én a lõporos hordó hiszen
– folyton a csõcseléket bõszitem
én meg?…
élek
ugye hogy gyalázat? felháboritó
de csak azért hogy ingereljem õket
mindenki tudja milyen egy
Zsidó

(1937)

TREBLINKA MEGÁLLÓHELY

A Varsó-Tłuszcz vonalon mész.
Felszállsz a Warschau-Ost-on
és meg sem állsz többé, a sínen
visz egyenest oda a mozdony.

Öt óra negyvenöt perc
mindössze az út odáig,
öt óra – a teljes élet –
és negyvenöt perc – a halálig.

Fenyõfa ácsorog három
az állomásépület mellett.
Treblinka – egyszerû tábla,
közli a nevét a helynek.
Az állomáson se pénztár,
se poggyászmegõrzõ: furcsa.
És egymillió zlotyért se
kapsz jegyet a visszaútra.

És kendõt se lenget senki,
a peronon senki se vár rád;
rejtélyes csönd van, és egyre
nyomasztóbb a sivárság.

A három fenyõfa hallgat,
az állomás néma rejtély,
nem tudhatod, mit jelent az,
hogy… Treblinkába értél.

Csak egy ócska régi reklám
szolgál eligazitással,
habár kibetûzni azt sem
egyszerû: “Fõzzön gázzal!”

(1942)

FORDÍTOTTA HALASI ZOLTÁN

JEGYZETEK

Wladyslaw Szlengel (1914–1943) lengyel költõ. A harmincas évek közepétõl jelennek meg írásai, költészete azonban igazán éretté a háború alatt válik. Zsidó származású lévén 1940-ben a varsói gettóba kényszerül. A gettó kulturális életének egyik jelentõs figurája, kabarékonferanszié, dalszövegíró. Szamizdatban megjelenõ, késõbb kézzel másolt versei sokakban tartották a lelket. A gettóban halt meg, a fegyveres felkelés alatt.

Nihil novi – A verscím kettõs utalás. 1. Nihil novi nisi commune consensu – “semmi új közmegegyezés nélkül”. A lengyel nemesi köztársaság, a Rzeczpospolita 1505-ben elfogadott alaptörvénye. A király a szejm beleegyezése nélkül nem hozhat új törvényeket a nemességet érintõ kérdésekben. Ez a törvény végül kerékkötõje lett a fejlõdésnek, ebbe fulladt bele a nemesi demokrácia. 2. Nihil novi sub sole – nincs semmi új a nap alatt (Prédikátor 1,9).

Treblinka – Varsótól kb. hetven kilométerre, északkeletre esõ falu. A nácik 1942 nyarára építették fel itt a sövénnyel, fákkal álcázott megsemmisítõ tábort, nem messze az állomástól. Miután csaknem egy millió embert elpusztítottak, Himmler parancsára 1943 tavaszán és nyarán a holttesteket kiásták és elégették, a barakkokat eltüntették, végül a tábort felszántották, és farmot létesítettek rajta.

Warschau-Ost – ironikus célzás a deportálások keleti irányára. A gettóból Treblinkába küldött transzportok valójában nem a varsói “Keletibõl” indultak, hanem egy ipari átrakodóhely vágányairól, a németek ezt az “állomást” Umsch<->lag<->platznak nevezték.

Öt óra negyvenöt perc – nem mindig tartott ilyen sokáig az út, és a vonat még aznap éjszaka visszajött Varsóba üresen, a másnapi transzportért.