Ez a (mi ez?) se-nem-szonett
tizenkét sornyi szó (tucatka?),
ritmuson, rímen futó deszka,
két semmi között a szünet,

ez az állok, mégis megyek
valami, ami akkor, hogyha,
ha minden egész darabokra,
s nincsenek, csak a cserepek,

hova ez a csonka, repedt
gör a szűk placcon oda-vissza,
a szívveréshez igazodva,
és mi viszi, a lejtmenet?

Ahogyan egy-egy szó közé

Ahogyan egy-egy szó közé,
beszéd és hallgatás alá,
beszorul egy élet fölé,
mintha az ég szakadna rá.

Ahogyan várja a csodát,
méltatlankodik, tátogat,
s bárhová néz, tükörbe lát,
de nem talál rá szavakat.

Ahogyan kitépi magát,
meglódul, s beszél valaki,
elúszik a folyón a gát,
s meg akarja állítani.