Önmarginália

Mire elég egy lap? Egy lap nagyon sok mindenre elég.

(Marg.: Na, azért olyan nagyon sok mindenre nem elég, például közértben kasszánál nem elég, de a villamoson ülve a Moszkvától a Móricz Zsigáig például lehet elég. Nota bene, a 2000-t már sikerült többször is túr-retúr kiolvasnom.)

Például, elég lehet arra, hogy belőjük, merre van az előre. 1989-ben például, 2000 volt az előre, a már-már utópisztikus jövő, a progresszió csúcsa, a Felvilágosodás reménybeli beteljesítésének mámoros pillanata.

(Marg.: Ja, az egyik mámoros pillanat könnyedén szüli a másikat, egy kis mámor, az ember oda se figyel és platty, jaj, édesanyám, kész ez a mámor is: 2000. Aztán persze jön mámorra dér. Jött menetrendszerűen 2000-re is (nem a lapot mondom), ki se látszik az ember a dérből, mondhatni szügyig gázolunk már 2000- ben is a dérben (vigyázat, metafora!), mostanra meg már csöcsig ér, átvizesedik az ember topja és permanens wet teeshirt time verseny van, lányok egymás közt múlatják az időt, nézd, az Emesének jobban feláll!, de a pasik – ú. m. karmesterek, bányászok, lapszerkesztők – nem bírnak erre figyelni, mert esik a tőzsdeindex, ami árt a libidónak. Megjegyzem, tőzsdeindex eséskor libidótúningolónak kipróbáltan bevált egy veretes lapban való megjelenés, kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét, lásd például: 2000.)

Kurz und gut, a mámoros pillanat elszállt (győzelmi zászló noch dazu), de a lap maradt. Hogyan marad meg egy lap? Adnak rá pénzt, például. Vagy ha épp nem adnak, akkor szereznek rá: sürög-forog lapszerkesztő, telefonál, előszobázik,

(Marg.: mi van a hálószobázással, bocs?)

köremailezik, túleszi magát krumplistésztával, idegesen huzogatja a kabátja ujját, tükörbe néz: kell-e tényleg annyira ez a lap? című kérdést intéz habos állú tükörképéhez borotválkozás közben,

(Marg.: még szerencse, hogy csajok nincsenek, különben azok hogy tudnák kihasználni az önmagukkal való szembenézés e nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen pillanatait – tényleg, a csajok mikor néznek szembe magukkal; magukba néznek ezek egyáltalán?? vagy mindig csak a Revlon meg a Chanel?)

(Marg: nem gyanús egy kicsit, hogy mondott lapszerkesztők többsége szakállas?? hálló!!)

és amikor tükörképétől igenlő választ kap, mert a feje halványan bólogatni látszik a fürdőszobai párában, akkor felveszi legszebbik ruháját, mi csak vót néki, vót néki, és befárad a sarki szponzorhoz és kér fél kiló marhafelsált, de aztán némi köntörfalazás után bevallja, hogy valójábannem is ezért jött – egy lapszerkesztő legyen bátor.

(Marg: Mondott lapnál például úgy tűnik, megvan a kurázsi – lásd még: kurázsi papa –, visszaadják azt, ami nem tetszik, nem alkusznak, nem nyitnak nem lehetne-e kevesebbel is becsusszanni nevű fájlokat, mondott lapnál szinte tapintani lehet a karcsú oldalak közt a visszaadott szövegek helyét,

(Marg: Apropos karcsú, még nem is ejtettünk szót a külalakról! külalak: jeles, írná be nekik Nyitrainé az ellenőrzőbe, jó kézbe venni a sima, hűvös tapintású borítót, amelyen elegánsan harmonizálnak a színek, mint egy luxus tengerjáró szalonjában, jók a jellegzetes, stílusos betűk (névszerint Goudy és Officina, a két jóbarát), odabent pedig letisztult, levegős tükör fogadja a látogatót, és akinek ennyi jó kevés, annak ott van bónusznak a minőségi fényképanyag [jó az artista a háznál…] Azt hiszem, bátran kijelenthetjük: a legelegánsabb lap a komolynak mondott zsurnálok palettáján.)

majdnem hiányát mondtam, dehát nem, nem hiányoznak, sőt, éppenhogy emelik az ott levők fényét és jelenlétét, amolyan keleties, orientális lapszerkesztés ez, ami nincs ott, az is hangsúlyos, meg orientális azért is mert orientál (is) afelől, hogy hol a minőség mostanába.)

(Marg: Igen, de a hiány olykor nemcsak pozi-, hanem némileg negatíve is mintha éreztetné hatását, amennyiben a biztos kézzel leszedett föl olykor nehézzé, majdhogynem lehetetlenné teszi mondott lap úgynevezett profiljának meghatározását, minek következtében elég nehezen tudnám megmondani, hogy kik is olvassák, pláne rendszeresen, mondott lapot. Az amúgy tiszteletreméltó mazsolázgatás vajon nem olvasói mazsolázgatást, azaz rendszertelen olvasást eredményez-e? Vagy ez nem baj, hanem éppenhogy sőt? Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy olvassák/olvassuk, mert a pénzen kívül (több mint 2000!), egy lap fennmaradásának ez a másik, archaikus módja és feltétele.)

Végül, ha és amennyiben elfogadjuk azt az ideát, hogy mondott lap az úgynevezett rendszerváltás, tehát a váltás örömére és ígéretére született, valamint azt a tényt, hogy időközben eltelt húsz év (ahogy mifelénk mondják, gombócból is sok), és hogy egy generációt általában huszonöt évnek mondanak (ergo helyes lépés volt némely ifjú titánok bevonása a lapszerkesztésbe, a titániák meg évődjenek csak abban a bizonyos szentivánéji bozótban), érdekes feladvány elgondolkodni azon, hogy mit is jelent ez a 2000-es cím mostanában, illetve, hogy kik és honnan is nézzük most ezt a2000-t (na és mit látunk, laca). És mi tagadás, valahányszor mondott lap mondott borítóján megpillantom a 2000-t, ez jut eszembe, azaz mondott lap már akkor elgondolkodtat még mielőtt kinyitnám, na ezt se sokan mondhatják magukról mondott palettán.
Ja, és több margináliát a népnek! mert ez a találmány,

(Marg.: nanehogymár, és a Talmud, hogy mást ne mondjak??)

na jó, bevezetmány szinte mindig mondott lap csúcspontjait képezi, ergo tessen mondott lap mondott lapszerkesztőinek diszkrét, háttérbeli munkálkodásból többször tettleg és névleg előlépni az olvasók nagyobb örvendezésére.

(Marg: jelen formátumot is ezirányú, tiszteletteljes ösztökének szánta:

BZS)

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.