Versek

Keresőfény1

Ugyanaz a chippewa szó használatos az udvarlásra és a vadászatra, egy másik chippewa szó pedig az erőszakos közösülést és a medve puszta kézzel való megölését egyaránt jelenti.

R. W. Dunning, Social and Economic Change Among the Northern Ojibwa (1959)

Az erdő széléig jöttünk,
a barna fűből, ahol aludtunk, láthatatlanul,
göcsörtös ágak közül, zörögve ránk záruló levelek közül,
rejtőzködésből.

Először megremegett fölöttünk
a pásztázó fény.
Azután egy célirányos, ökölnyi fénycsomóba zárult,
ránk mutatott, átkutatott, megosztott minket.
Mind oly ütésnek éreztük e fényt, amire a szív felel,
Egyenként léptünk elő.

Az erdő széléig jöttünk,
ez az éji nap kihúzott önmagunkból,
e polarizált savakból álló elem,
mely fényesebb a holdnál.

Érezzük szagukat mögötte
de arctalanok, láthatatlanok.
Érezzük fegyvercsövük fémének nyers szagát,
vidramenyét olaj a bőrön, nyelvük savanyú árpa.
Érezzük állig a nedves földbe temetett anyjuk szagát.
Érezzük apjuk maratott boxerének szagát,
foga forró velőtől serceg.
Érezzük lánytestvéreik zúzott somfa-, ütődött alma-,
törött pohár-szagát és égett kampók kényszerítő erejét.
Érezzük leheletük gőzének szagát a keresőfény mögött.
Érezzük viszketésük szagát ruháikon, repedt zsigereik alatt.
Ezüst baltaként érezzük

ravasz-felhúzott, készenlétben lévő agyuk szagát,
a közülünk elsőnek kilépőre várnak.

Az erdő széléig jöttünk,
a barna fűből, ahol aludtunk, láthatatlanul,
göcsörtös ágak közül, zörögve ránk záruló levelek közül,
rejtőzködésből.
Túl soká tartott utunk.

Most ők következnek,
dolguk, hogy minket kövessenek. Nézd,
leteszik felszerelésüket.
Használhatatlanok a magas bozótban.
Végül megteszik az első lépéseket, nem tudják
hogy milyen mély az erdő és milyen fénytelen.
Hogy milyen mély az erdő.

Éji ég

Holdfogyatkozás, Michaelnak
I
Arcturus, a Medve őre
vadászó kutyák pórázán fénylik.
Emlékszel, hogy változik medvévé egy asszony,
mert férje szomorúságában
a csillagok erdejébe rohant?

Addig áztatja a medvebőrt
amíg megpuhul és rásimul testére.
Szíve fölé köti a nyúzódeszkát.
Kimegy, rönköt ás,
fát vág, hogy felmérje erejét,
aztán őrült rohanásba kezd
és kamionként csapódik az égnek.

Nézzük a holdat,
mikor a medvenő, kéz-kéz után
felkapaszkodik a mennyek fáján.
Látjuk, amint árnyéka megfogja az egyetlen rozsdálló gyümölcsöt.
Himbálódzik széles mancsa. Elhalványul a világ.
Egyedül vagyunk a földön
gyermekünk szakadozott lélegzetével,
mely ki-be jár az öreg gyapjútakaróban.

II

Megtalálja valaha?
Az ég tele van gödrökkel és rejtett csapdákkal.
Férje csavarttobozú fenyőből épített menedékhelyein alszik,
nyílt tűzön sütött madarak
fekete csontjait eszi.
Egyszer még látja is, ahogy
ajkaival iszik. csillagfény folyó fölé hajolva

Az igazság az, hogy torz arccal és szartól és bőrtől
bűzlő bundában
nem képes megközelíteni.
Valódi medve lett,
méhet nyalogat mancsáról, pofáját
hangyabolyba dugja,
örülten hempereg a büdöskáposzta
savanyú völgyében!

III

A férfi tudja, hogy ott van, szünet nélkül
figyeli a gyertyánfenyőről, ahogy
a nő szokta az asztal fölött..
Erőt kér
hogy testét a folyónál hagyja
hogy szomorú karú bölcsőjében hagyja
amíg olajos izmokban, súlyos
medvetestben, bozontban,
makk-zsírban bolyong.
Odamegy hozzá,
a tisztás felé,
a kelő hold felé.

IV

Egyszerű
szabaddá válni
lemeztelenedni és ragyogni
hogy átvághass a keresztbe tett fenyőkön.

Fordította Gyukics Gábor

  1. A vers eredeti címe „Jacklight”, ami éjszakai vadászatkor és halászatkor használt fényt jelent. A versek forrása: Harper’s Anthology of 20th Century Native American Poetry, szerk.: Duane Niatum, Harper and Row Publishers, New York, 1987.
Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.