Természetes, hogy.
Mihez ragaszkodj,
ha nem ily igazadhoz.
(Igazol: meghoz,
s kell ugyanahhoz,
ami úgy van: vagy – s elfogy.)

Fénybe fény játék,
árnyba árny, át: kép.
Nem látni földjét, egét.
(Mit érintkeznék?
Szó szerint: mit épp,
így épp ugyan mit tennék?)

Nem, mint cselekvés,
igen, menekvés
ürügye, válasz s kérdés.
(Nem lehet kérdés,
csak látszat-egész,
utána fele se kész.)

Nincs ily áldozat.
Nincs találkozat.
Hogy „magam”: ilyet nem ad.
(Avuló adat,
ellen-érvre kap,
majd megnézheted magad.)

Magam nem nézem,
védelemképpen,
elvész az, hogy rész részem.
(Nincs meg jegyében,
természetében,
nem vagy/tok: az mit szégyen?)

Ránk csak kényszerül,
hova sem kerül,
szétpereg, hogy kiterül.
(Ebben egyesül,
érvényre derül
éj s nap ugyanegy egen.)

Nem természetem:
mit részletezzem?
Mindenki sziget ebben.
(Nemlétezetben
„lehetetlen” sem,
nincs Egy, s határtalan, s én –)

Hogy lehetnénk hát ketten?
Jaj ez mind szerettekben.