ÖV ALATT – Magyar humor a Marshall-tervről

 

1947 nyarán, a Marshall-terv meghirdetésekor a hazai olvasó még három szatirikus hetilap közül választhatott. Mivel a háború után magánszemélyek nem kaptak lapalapítási engedélyt, mindegyik egy-egy párthoz kötődött: az MKP lapja volt a Ludas Matyi, az SZDP-é a Pesti Izé, míg a kisgazdáké a Szabad Száj.

Előbbit kemény, harcos fellépés jellemezte, már ebben az időszakban is a „párt ökle” volt, amelynek belpolitikai rajzaiban az érződik az „éleződő osztályharc”, külpolitikai témájú anyagaiban pedig a hidegháború kezdete. A Pesti Izé ízig-vérig ponyvalap, amely elsősorban a hiányos öltözetű nőalakokkal és a félreérthetetlen, már-már otromba szexuális utalásokkal adta el magát, míg a Szabad Száj elsősorban a belpolitikával törődött. Így a Marshall-segély e két utóbbi lap látóköréből szinte teljesen kiesett, míg a Ludas Matyi már májustól napirenden tartotta a témát.

Takács Róbert

(dorbé): Ki kaphat amerikai kölcsönt?

(Ludas Matyi, 1947/20. május 21.)

Örömmel közöljük olvasóinkkal, hogy minden más lapot, még a Világot is megelőzve, sikerült megszereznünk a Truman-féle amerikai kölcsönöm folyósításának és visszafizetésének feltételeit. Alább közöljük:

– Az amerikai kölcsönben részesülhet minden demokratikus monarchia, amelynek élén egy abszolút vezérigazgató áll.

– A kölcsönvevő állam a dollárokat korlátozás nélkül használhatja fel. Annyi amerikai támaszpontot építhet belőle, amennyit akar, és olyan háborút viselhet belőle, amilyet csak Amerika akar

– A legkisebb kölcsön összege 100 millió dollár. Ezenfelül a kölcsönvevő állam minden 100 dollár után teljesen ingyen kap egy állig felfegyverzett amerikai katonát, amelyet akkor is megtarthat, ha
a kölcsönt már visszafizette.

– A kölcsön törlesztése vagy effektív dollárokban, vagy baloldalellenes akciókkal történik. A kommunista párt betiltása esetén óriási árengedmény. Minden bebörtönzött kommunista után 10 dollárt és minden szociáldemokrata után 5 dollárt hoznak levonásba. Földalatti összeesküvéseknél 2 százalék kasszaskontó. Polgárháborúnál külön engedmény.

– A megállapodás és a kölcsönvevő államok kezének megkötésével egyidejűleg Amerika évszázadokra biztosítja az ország függőségét. Amerika nem szól bele a kölcsönvevő országok bel- és külpolitikájába, mert mind a kettő teljesen megszűnik. Vallását és fajgyűlöletét mindenki szabadon gyakorolhatja, és jobboldali politikai meggyőződése miatt senkinek sem kell üldöztetést szenvednie.

Az ország, amely a fenti feltételek mellett sem hajlandó amerikai kölcsönt igénybe venni, nem érdemli meg, hogy egy újabb fasiszta háború áldásaiban részesüljön.

Király Dezső: Vezércikk

(Szabad Száj, 1947/35. 1947. augusztus 30.)

Súlyos probléma foglalkoztatja ez idő szerint Ma­ka­dámia gazdasági köreit. A kérdés az, hogy vajon lehet-e az ország pénzügyeit rendbe hozni külföldi kölcsön nélkül? Makadámia pénzügyi főintézője sokat töprengett a problémán, és végül is felkereste a nagy tudós hírében álló bölcs rabbit, hogy megkérdezze, mi a véleménye a dologról.

A szentéletű férfiú megsimogatta ősz szakállát és így szólt:

– Figyelj rám, kedves fiam, elmondok neked egy régi történetet. A cirkuszi bohóc beleszeretett a műlovarnőbe, aki azonban azt felelte, hogy csak úgy lehet a menyasszonya, ha sürgősen szerez neki 200 forintot, mert ennyivel tartozik az erőművésznek. A bohóc szaladt az igazgatóhoz és 200 forint előleget kért, de a direktornak egy vasa sem volt, mert épp az előző nap adott kölcsön 200 forintot az erőművésznek. A szegény bohóc nagy búsan kisétált a ligetbe, földre szegett szemmel, ahogy már a reménytelen szerelmesek szoktak, hát egyszer csak mit lát? Egyik pad alatt egy gazdátlan százforintos hevert.

A bohóc a 100 forintossal a műlovarnőhöz rohant, és így szólt: Parancsolj, egyelőre itt van 100 forint. – A hölgy átvette a százast, és azonnal letörlesztette az adóssága felét az erőművésznek. Az erőművész viszont a direktornál fizette le a 100 forintot. A direktor jó fiú volt, kedvelte is a bohócot, gyorsan behívatta hát magához, és odaadta neki a kért előleg fele részeként a százast. Persze a bohóc megint rohant a műlovarnőhöz, aki most már boldogan egyezett bele az eljegyzésbe, és sietve kifizette hátralévő tartozását az erőművésznek. Az erőművész továbbadta az igazgatónak, tehát ő is kiegyenlítette a tartozását, az igazgató odaadta a bohócnak a kért előleg második felét is.

A boldog bohóc újból kisétált a ligetbe és ott a padon egy sírdogáló szegényasszonyt talált.

– Mi bajod, jóasszony? – kérdezte a bohóc.

– Délelőtt elvesztettem ennél a padnál 100 forintot – siránkozott a nénike.

– Ne búsulj, néném, én megtaláltam és visszaadom neked – felelte a bohóc.

– Íme, fejezte be szavait a bölcs rabbi – egy talált százassal megoldódott mindenkinek a problémája, és a pénz is visszakerült jogos tulajdonosához.

– Köszönöm, tudós férfiú – felelte felcsillanó szemmel a makadámiai pénzügyek főintézője – ebből a kedves régi történetből azt a tanulságot lehet levonni, hogy igenis rendbe hozhatjuk a pénzügyeket helyes körforgással, külföldi kölcsön nélkül is.

– Nagyon helyes, felelte a bölcs férfiú – de még egy tanulságot kell levonnod az adomából.

– Éspedig?

– Éspedig – felelte szelíd mosollyal a tudós férfiú, miközben megsimogatta gondosan ápolt ősz szakállát – éspedig azt, hogy a dolog csak úgy sikerülhet, ha az összes résztvevők tisztességesen játszanak.

Japán is kap dollárkölcsönt (gis)

(Ludas Matyi, 1947/21. május 28.)

– Pénzt kapunk az amerikaiaktól.

– Engem csak a katonák érdekelnek.

– Ne félj, Csocsoszán, utána jönnek majd a katonák is.

Pánik az európai vonalon

(Pályi Jenő, 1947/23. június 11.)

JB: Segítség, ez az ember már megint pénzt dugott a zsebembe!)

Európa betegágyánál

(Ludas Matyi, 1947/27. július 9.)

Molotov: Igazuk van a kolléga uraknak, a beteg tényleg beteg, a konzílium csakugyan konzílium, de ez a patika nem patika.

A dollárfüggöny mögött

(Ludas Matyi, 1947/39., október 1.)

Nézők: Szerző, szerző!

Samu bácsiék szíve

(Ludas Matyi, 1947/40., október 8.)

USA: Most előbb Grätchent visszük egy túrára, maga Marianne maradjon még egy kicsit.

Fr: És ha éhenhalok közben?

John Bull: Akkor ne várjon tovább!

A nagy kasszánál

(Ludas Matyi, 1947/43., október 29.)

– Mi miért nem kapunk dollárt? Hiszen mi is egyetértünk a Marshall-tervvel

– Milyen Marshall-tervvel?

– A Sztálin marsall tervével…

A basinak is ajánlanak külföldi kölcsönt

(Pesti Izé, 1947/37.)

– Fényestekintetű padisah, miért haragszol a hurikra?

– Mert tudom, hogy szívesen elfogadnák az idegen tőkét.

Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.