1947 nyarán, a Marshall-terv meghirdetésekor a hazai olvasó még három szatirikus hetilap közül választhatott. Mivel a háború után magánszemélyek nem kaptak lapalapítási engedélyt, mindegyik egy-egy párthoz kötődött: az MKP lapja volt a Ludas Matyi, az SZDP-é a Pesti Izé, míg a kisgazdáké a Szabad Száj.
Előbbit kemény, harcos fellépés jellemezte, már ebben az időszakban is a „párt ökle” volt, amelynek belpolitikai rajzaiban az érződik az „éleződő osztályharc”, külpolitikai témájú anyagaiban pedig a hidegháború kezdete. A Pesti Izé ízig-vérig ponyvalap, amely elsősorban a hiányos öltözetű nőalakokkal és a félreérthetetlen, már-már otromba szexuális utalásokkal adta el magát, míg a Szabad Száj elsősorban a belpolitikával törődött. Így a Marshall-segély e két utóbbi lap látóköréből szinte teljesen kiesett, míg a Ludas Matyi már májustól napirenden tartotta a témát.
Takács Róbert
(dorbé): Ki kaphat amerikai kölcsönt?
(Ludas Matyi, 1947/20. május 21.)
Örömmel közöljük olvasóinkkal, hogy minden más lapot, még a Világot is megelőzve, sikerült megszereznünk a Truman-féle amerikai kölcsönöm folyósításának és visszafizetésének feltételeit. Alább közöljük:
– Az amerikai kölcsönben részesülhet minden demokratikus monarchia, amelynek élén egy abszolút vezérigazgató áll.
– A kölcsönvevő állam a dollárokat korlátozás nélkül használhatja fel. Annyi amerikai támaszpontot építhet belőle, amennyit akar, és olyan háborút viselhet belőle, amilyet csak Amerika akar
– A legkisebb kölcsön összege 100 millió dollár. Ezenfelül a kölcsönvevő állam minden 100 dollár után teljesen ingyen kap egy állig felfegyverzett amerikai katonát, amelyet akkor is megtarthat, ha
a kölcsönt már visszafizette.
– A kölcsön törlesztése vagy effektív dollárokban, vagy baloldalellenes akciókkal történik. A kommunista párt betiltása esetén óriási árengedmény. Minden bebörtönzött kommunista után 10 dollárt és minden szociáldemokrata után 5 dollárt hoznak levonásba. Földalatti összeesküvéseknél 2 százalék kasszaskontó. Polgárháborúnál külön engedmény.
– A megállapodás és a kölcsönvevő államok kezének megkötésével egyidejűleg Amerika évszázadokra biztosítja az ország függőségét. Amerika nem szól bele a kölcsönvevő országok bel- és külpolitikájába, mert mind a kettő teljesen megszűnik. Vallását és fajgyűlöletét mindenki szabadon gyakorolhatja, és jobboldali politikai meggyőződése miatt senkinek sem kell üldöztetést szenvednie.
Az ország, amely a fenti feltételek mellett sem hajlandó amerikai kölcsönt igénybe venni, nem érdemli meg, hogy egy újabb fasiszta háború áldásaiban részesüljön.
Király Dezső: Vezércikk
(Szabad Száj, 1947/35. 1947. augusztus 30.)
Súlyos probléma foglalkoztatja ez idő szerint Makadámia gazdasági köreit. A kérdés az, hogy vajon lehet-e az ország pénzügyeit rendbe hozni külföldi kölcsön nélkül? Makadámia pénzügyi főintézője sokat töprengett a problémán, és végül is felkereste a nagy tudós hírében álló bölcs rabbit, hogy megkérdezze, mi a véleménye a dologról.
A szentéletű férfiú megsimogatta ősz szakállát és így szólt:
– Figyelj rám, kedves fiam, elmondok neked egy régi történetet. A cirkuszi bohóc beleszeretett a műlovarnőbe, aki azonban azt felelte, hogy csak úgy lehet a menyasszonya, ha sürgősen szerez neki 200 forintot, mert ennyivel tartozik az erőművésznek. A bohóc szaladt az igazgatóhoz és 200 forint előleget kért, de a direktornak egy vasa sem volt, mert épp az előző nap adott kölcsön 200 forintot az erőművésznek. A szegény bohóc nagy búsan kisétált a ligetbe, földre szegett szemmel, ahogy már a reménytelen szerelmesek szoktak, hát egyszer csak mit lát? Egyik pad alatt egy gazdátlan százforintos hevert.
A bohóc a 100 forintossal a műlovarnőhöz rohant, és így szólt: Parancsolj, egyelőre itt van 100 forint. – A hölgy átvette a százast, és azonnal letörlesztette az adóssága felét az erőművésznek. Az erőművész viszont a direktornál fizette le a 100 forintot. A direktor jó fiú volt, kedvelte is a bohócot, gyorsan behívatta hát magához, és odaadta neki a kért előleg fele részeként a százast. Persze a bohóc megint rohant a műlovarnőhöz, aki most már boldogan egyezett bele az eljegyzésbe, és sietve kifizette hátralévő tartozását az erőművésznek. Az erőművész továbbadta az igazgatónak, tehát ő is kiegyenlítette a tartozását, az igazgató odaadta a bohócnak a kért előleg második felét is.
A boldog bohóc újból kisétált a ligetbe és ott a padon egy sírdogáló szegényasszonyt talált.
– Mi bajod, jóasszony? – kérdezte a bohóc.
– Délelőtt elvesztettem ennél a padnál 100 forintot – siránkozott a nénike.
– Ne búsulj, néném, én megtaláltam és visszaadom neked – felelte a bohóc.
– Íme, fejezte be szavait a bölcs rabbi – egy talált százassal megoldódott mindenkinek a problémája, és a pénz is visszakerült jogos tulajdonosához.
– Köszönöm, tudós férfiú – felelte felcsillanó szemmel a makadámiai pénzügyek főintézője – ebből a kedves régi történetből azt a tanulságot lehet levonni, hogy igenis rendbe hozhatjuk a pénzügyeket helyes körforgással, külföldi kölcsön nélkül is.
– Nagyon helyes, felelte a bölcs férfiú – de még egy tanulságot kell levonnod az adomából.
– Éspedig?
– Éspedig – felelte szelíd mosollyal a tudós férfiú, miközben megsimogatta gondosan ápolt ősz szakállát – éspedig azt, hogy a dolog csak úgy sikerülhet, ha az összes résztvevők tisztességesen játszanak.
Japán is kap dollárkölcsönt (gis)
(Ludas Matyi, 1947/21. május 28.)
– Pénzt kapunk az amerikaiaktól.
– Engem csak a katonák érdekelnek.
– Ne félj, Csocsoszán, utána jönnek majd a katonák is.
Pánik az európai vonalon
(Pályi Jenő, 1947/23. június 11.)
JB: Segítség, ez az ember már megint pénzt dugott a zsebembe!)
Európa betegágyánál
(Ludas Matyi, 1947/27. július 9.)
Molotov: Igazuk van a kolléga uraknak, a beteg tényleg beteg, a konzílium csakugyan konzílium, de ez a patika nem patika.
A dollárfüggöny mögött
(Ludas Matyi, 1947/39., október 1.)
Nézők: Szerző, szerző!
Samu bácsiék szíve
(Ludas Matyi, 1947/40., október 8.)
USA: Most előbb Grätchent visszük egy túrára, maga Marianne maradjon még egy kicsit.
Fr: És ha éhenhalok közben?
John Bull: Akkor ne várjon tovább!
A nagy kasszánál
(Ludas Matyi, 1947/43., október 29.)
– Mi miért nem kapunk dollárt? Hiszen mi is egyetértünk a Marshall-tervvel
– Milyen Marshall-tervvel?
– A Sztálin marsall tervével…
A basinak is ajánlanak külföldi kölcsönt
(Pesti Izé, 1947/37.)
– Fényestekintetű padisah, miért haragszol a hurikra?
– Mert tudom, hogy szívesen elfogadnák az idegen tőkét.