Mint a füstölt sonka…

2.

Mint a füstölt sonka
lóg a belsőmben a lélek,
egy húsos tekercsbe kerülök veled,
mivel a takarót, a parízervörös szőnyeget
rámtekerték, rámtekertétek.

Ugyan a disznónak csak lába,
se válla, se karja,

de nyaka van és én
(izzadó fenekem arcába temetem)
zokogó arcom a nyakába ásom.

Te vagy aki a maradékot rámkaparja,
görgesd rám az összes rögöt,
ahogy a terítődet lepörköltözöd,

miként a sertésnek,
nekem a főtthús a vallomásom.

Fussunk össze…

Fussunk össze mint a nyál
a számban!
De szívesen összefutnék veled!
Az én pofámban örök hullámlovaglás van,
elnyelnek engem a bennem lévő levek.
Ne hagyd, hogy a nyelvem is lemerülve kihűljön,
akár egy víz alatti fáklya,
Nyújts azonnal segítő kezet,
vagy told be a képed, a fáklyád a pofámba!

Fojtószorítás

Nekem reggelente mindig nedves,
az én fürdőkabin-szemem.
Agresszívan nyitom rád,
ha nem tépem,
ha véletlenül szembejössz velem,
ameddig el nem durran az epevezetékem,
simogatlak,
ahogyan a citromot facsarják kézzel mások.

És amit izzadsz,
abból limonádét készítek magamnak.
És meg is iszom.
És élvezem ezt a mennyországot.