Tizennyolc töltött sütemény
2
(Pâté chaud de harengs aux pommes de terre)
mikor joost, a halász, baloldalt melléhez kapott,
tántorogva, tudtuk: a szív az, a piszok.
még fiatalon nézett ki magának egy teherhajót
s tengerre szállt – virtigli szok-
nyavadász, iszákos – így szólt a fáma, és a víz
kék volt és hűs a szél. ám ő néma volt,
még ha a pohárból nyelvére áradt is a tűz,
pipája parázsszeme tűzvörösre vált;
s ha azt hitték, kibújik talán a gubóból,
fölengedvén, s hogy holmi mozdulás van
szája sarkában, nem szólt, csak a rajokról
odalent. az uszonycsapásról ama mély sötétben.
6
(terrine de mouflon)
az állatok újra fölügettek a dombra
s megmerevedtek: ión-forma szarvuk
volutái… a patáiktól feltúrt
fűben ürülék-pecséteik domborodtak
köröttem. később a sátraknál az őrszemek
intettek: menjek. öblös hangok tábortüzeknél,
a föld s az ég közt, támadván hüvös szél,
a füst bontott sötét, imbolygó szárnyakat.
éjjel írok neked – fölöttem épp most
kapri-zöld csillagok –; most van csend. nagyon
hiányoztok. a véraláfutás a lábamon
még egyre nő, az alakja már: ciprus.
18
(birsalmás sütemény)
ha az október ágakra aggatta
lampionokként, eljött az idő. hát
szedtük a birset, hordtuk kosárszám a
konyhába sárgán,
be a víz alá. az alma, a körte,
ahogy kell, értek; csak szimplán édessé –
nem úgy, mint a birs fáján, ábécémnek
hátsó zugában,
a kert latinjában, konok-keményen
érlelt aromát. negyedekre vágtuk,
kimagoztuk húsát (négy nagy kéz, kettő
kicsivel együtt),
elmosódva a szaftoló gőzében,
cukrot, hőt és munkát adtunk a nyersen
nem ehetőhöz. fölfogni birset ki
tudna s akarna;
zseléjüket, hasas üvegekben a
sötét napokra a polcra sorjázva,
napok pincéjében őrizve, ahol
fénylett és fénylik.
Teafilter
I
csak zsákvászonba
burkolva. remetécske
a barlangjában.
II
csupán egy fonál
vezet fölfelé. öt per-
cet adunk neki.
FORDÍTOTTA TATÁR SÁNDOR
Az itt közölt versek eredetileg a szerző Achtzehn Pasteten (Tizennyolc töltött sütemény; 2007) című kötetében jelentek meg.