Az öngyilkos kölyök utolsó napjai

látom magamat
ennyi öngyilkos nap és éjszaka után,
ahogy egy retardált és unott nővér
kigurít az egyik steril öregek otthonából
(persze csak ha híres leszek és szerencsés),
ott ülök a tolószékemben,
majdnem vakon, a szemeim a koponyám belsejébe fordulva
keresik
a megváltó halált
Hát nem szép nap ez a mai, Mr. Bukowski
Ja, ja
gyerekek mennek el mellettünk, és még csak nem is létezem
a jó nők meg
széles, kívánatos csípővel,
meleg seggel és feszes szexi mindenükkel
könyörögnek, hogy szeressék őket,
és még csak nem is
létezem
Három nap után végre kisütött a Nap, Mr. Bukowski
Ja, ja.
ott ülök a tolószékemben,
fehérebb vagyok, mint ez a darab papír,
vértelen,
agy nincs, szerencsejáték nincs, én, Bukowski,
nincs
Hát nem szép nap ez a mai, Mr. Bukowski
Ja, ja
a pizsamámba hugyozok, valami pépes folyik a számból.
2 iskolás fut el mellettünk –
Hé, láttad azt az öreg faszit
Jézusom, igen, hánynom kell tőle!
a sok fenyegetőzés után
valaki más lett öngyilkos helyettem
végre.
a nővér megállítja a tolószéket, letép egy rózsát egy közeli bokorról,
a kezembe adja.
azt se tudom,
mi az. akár a farkam is lehetne,
amennyi hasznát veszem.

Az egyik legdögösebb

platinaszőke parókát hordott
pirosítót és púdert használt
rúzzsal hatalmas szájat festett magának
és a nyaka ráncos volt
de a segge még mindig egy fiatal lányé
és jó lábai voltak.
kék bugyit hordott leszedtem róla
felemeltem a ruháját, és a TV villódzó fényénél
csak úgy állva elkaptam.
ahogy küzdöttünk mindenfelé a szobában
(egy sírt baszok, gondoltam. visszahozom
a halottakat az életbe, csodálatos
annyira csodálatos,
mint hideg olívabogyót enni hajnali háromkor
miközben a fél város lángokban áll)
elmentem.

srácok a szüzeket megtarthatjátok
adjatok nekem szexi idős nőket magassarkúban
akiknek a segge elfelejtett megöregedni.

persze utána lelépsz
vagy nagyon berúgsz
ami ugyanaz.

órákig bort ittunk és tévéztünk
és amikor lefeküdtünk
hogy mindezt kialudjuk
bent felejtette a fogát
egész éjszakára.

Vissza a gépfegyverhez

dél körül ébredtem és kimentem a postáért
a régi szakadt fürdőköpenyemben.
másnaposan
szemembe lógó hajjal
mezítláb
óvatosan lépkedek az utamba eső
éles kis köveken
még mindig félek a fájdalomtól a négynapos borosta mögött.

a szomszéd háziasszony szőnyeget
ráz ki az ablakban és meglát:

„szia, Hank!”
az istenit! ez majdnem olyan, minha seggbe lőnének
egy .22-essel.

„szia”, mondom
ahogy begyűjtöm a számlaegyenlegemet, a reklámújságokat,
a víz és elektromos művek fizetési felszólítását,
egy levelet a jelzálog-hitelezőktől,
és egy emlékeztetőt,
hogy 30 napom van kigyomlálni a házamhoz tartozó területet.

visszabotorkálok az éles kis köveken
arra gondolok, talán inkább írnom kéne valamit ma este,
mert ezek teljesen
be akarnak keríteni.

csak egyféleképpen lehet bánni az ilyen köcsögökkel.

az esti futamnak várnia kell.

Gratulálunk, Chinaski

ahogy közeledem a 70-hez
leveleket, üdvözlőlapokat, kis ajándékokat kapok
idegenektől.
gratulálunk, mondják
nekem,
gratulálunk.

tudom mire gondolnak:
ezzel az életmóddal
rég halottnak
kéne lennem.

nagyszerűen gyaláztam magam,
majdnem az őrületig
voltam igénytelen magammal szemben,
még mindig itt vagyok
a gép fölé görnyedve
ebben a füstös szobában,
a nagy kék kuka
balra tőlem
tele üres
sörösdobozzal

az orvosok nem tudják a választ
és az istenek
hallgatnak

gratulálok, halál,
a türelmedhez.
segítettem, amennyire csak
tudtam

most még egy vers
és egy séta kint az erkélyen,
kellemes az este.

alsónadrág és zokni van rajtam,
finoman vakargatom öreg
pocakomat,
kinézek
lenézek oda
ahol a sötét a sötéttel találkozik.

pokolian durva egy meccs volt.

FORDÍTOTTA PÁLOS MÁTÉ ÉS GYÖRE BORBÁLA