fabula az egér őre;
cserélted vón’ igáslóra
Egérnek lenni mily jó;
kivált’, ha a macskának úri neve van.
Márpedig az van – úgy hívják, depresszijjó
– méltán: játszik velem szorgalmasan.
Kicsit elenged, aztán megszorongat –
s én megint érzem: nincsen levegő.
Nincs erre szó és kudarc minden mondat.
Mit érhetne a freudi heverő?!
A szívósságát kéne türelemmel
kontrázni, de vén, dörzsölt macska ő;
az ő hétjével* szemben egyszer él az ember,
s a gyógyszerektől egérfarka nő.
Születhettem voln’ pamutgombolyagnak.
Úgy is meglenne tán az öröme,
én meg mit bánnám… de így, mikor szaggat
széjjel épp, hát biz’ fáj a köröme.
Macskának lenni, vajh, milyen lehet?
Ez rám osztatott; azt is kipróbálnám
(ha már…). Egy más’ dimenzióban, gyerekek,
meglehet, hogy tán macska-szerep vár rám?
* Másutt kilenc életet emlegetnek.