Klapanciásított horrorfabula

fabula az egér őre;
cserélted vón’ igáslóra

Egérnek lenni mily jó;
kivált’, ha a macskának úri neve van.
Márpedig az van – úgy hívják, depresszijjó
– méltán: játszik velem szorgalmasan.

Kicsit elenged, aztán megszorongat –
s én megint érzem: nincsen levegő.
Nincs erre szó és kudarc minden mondat.
Mit érhetne a freudi heverő?!

A szívósságát kéne türelemmel
kontrázni, de vén, dörzsölt macska ő;
az ő hétjével* szemben egyszer él az ember,
s a gyógyszerektől egérfarka .

Születhettem voln’ pamutgombolyagnak.
Úgy is meglenne tán az öröme,
én meg mit bánnám… de így, mikor szaggat
széjjel épp, hát biz’ fáj a köröme.

Macskának lenni, vajh, milyen lehet?
Ez rám osztatott; azt is kipróbálnám
(ha már…). Egy más’ dimenzióban, gyerekek,
meglehet, hogy tán macska-szerep vár rám?

* Másutt kilenc életet emlegetnek.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.