A Magyar Nemzet méltatlan támadássorozatot indított a magyar filozófia, esztétika és klasszika-filológia kiváló képviselői ellen. A célba vett személyek – többek között Bacsó Béla, Geréby György, Heller Ágnes, Radnóti Sándor, Steiger Kornél, Vajda Mihály és Weiss János – a kortárs magyar bölcsészet legjelentősebb alakjai közé tartoznak; tanulmányok, kötetek sokasága bizonyítja, tanítványaik, kollégáik, vitapartnereik személyes tanúsága igazolja ezt. Aki őket politikai kegyenceknek, sikkasztóknak, rablóbandának állítja be, az nemcsak e filozófusokat sérti meg, hanem egy egész szakmát.

Természetesen mindenkinek joga, a sajtónak pedig egyenesen feladata, hogy pályázaton elnyert közpénzek felhasználását firtassa. Csakhogy itt nem erről van szó. A támadásban semmiféle komolyan vehető tudományos vagy szakmai érv nem hangzott el, a cikkek tele vannak csúsztatásokkal, ártó szándékuk nyilvánvaló. Hangnemük, logikájuk egyes elemeiben a huszadik században már megélt értelmiségellenes kampányok némelyikének stílusára emlékeztet.

A megtámadott filozófusok anyagi felelősségét vizsgálják meg az erre hivatottak, ha ennek szükségét látják. Egyelőre az „elszámoltatók” kiszivárogtatnak és prejudikálnak, mi viszont ragaszkodunk az ártatlanság vélelmének elvéhez. Mi, azok a szerkesztők és kiadók, akik tanulmányaikat, könyveiket olvassuk, akik írásaikat gondozzuk és kiadjuk, akik műveiket tanítjuk, vagy épp vitatkozunk velük, akik meg vagyunk győződve a megtámadott filozófusok szellemi rangjáról, tudományos felkészültségéről, nem kételkedünk az érintettek szakmai és etikai megbízhatóságában, akik olvasóik, kollégáik, tanítványaik, szerkesztőik, barátaik vagy csak távoli tisztelőik vagyunk, tiltakozunk az ellenük indított, őket szakmai becsületükben és emberi méltóságukban megalázó lejárató sajtókampány ellen.