EGÉSZ ORSZÁGNYI KISLÁNY ÉS KISFIÚ
Az Isten egyik története
A két testvérről, ma már azt gondolom,
Egész országnyi kislány és kisfiú
Történetében pattog, de mint,
De mint egy pöttyös, fekete színű labda.
Közétek dobtam egy életet,
Máris ütköztök, s eszetekbe se jut,
Hogy én hibáztam, és nem ti, szentjeim,
Akik sebekre vagytok hivatva
Fogantatástól, kislányom, kisfiam.
Belétek véstem, hogy eredet,
Teremtő szándék, örökhagyó apa
Csak jó lehet csak azért, mert jót akar,
Pedig nézzétek: már iszkolok,
Bajt csináltam, s most araszolok az űrbe.
Az Isten másik története
Az Istenről szól s önzéséről az is:
Kerekre vélte fújni a labdát,
Pirospöttyösre, hogy játsszatok,
És gyönyörködjön, kislányom, kisfiam.
DEMOKRÁCIA
Márkus Andrásnak
Demokrácia nevű égitest
Úszik át a Köztársaság Övön,
Írja az újság, s balfaszkodunk
Távcsöveinkkel, mint a parasztok.
A lányok elmentek, s bevárnak itt
A Fellegvár alatt majd részegen.
A sor felbomlik, itt maradunk,
Urai minden történelemnek.
Régóta várunk, de nincs semmi baj,
Persze, hogy nem megy ez az elején.
Égi jelenség, kókadozunk
Nem birtokában: híján a jobbnak.
Holmi felhőktől nem él a csoda,
Pedig ott van, tudjuk mi biztosan,
Viszont a város fényeiben
Megkapunk mindent, amit akartunk.
Mert a város így a leggyönyörűbb,
Ahogy keressük Demokráciát;
Fel-felnézünk, de a hegy alatt
Lányok várnak, és szülni akarnak.