A föld fia, egy gyom sarja, itt nőtt fel a kertben, al-Ataba régi terén, senki sem tudta kié, mocskos kezek ápolták, kenyérhéjjal etették, galabeyába öltöztették és megfosztották a személyiségétől is. Aztán egy nap, mikor nagyra nőtt, és erős lett, egy arra járó rámutatott, és nevetve felkiáltott:
– Nézd, olyan, mint a király!
A király! Tudta, hogy van egy király, sőt, távolból már látta is a királyi lovas kíséretet.
Hogy értette ez az ember?
A mutogatás és a meglepett pillantások megismétlődtek.
Vajon tényleg hasonlít a királyra? Lehetséges ez?
Elsietett, és talált egy tükröt a bútorbolt a bejáratnál az al-Azhar utcában, vetett egy pillantást magára, hogy megnézze a királyt. Szóval ez a király! Sem a galabeya rongyossága, sem arcának piszkossága nem tudja elfedni a hasonlóságot.
Megmosta az arcát, megfésülködött, és fel s alá járkált a téren.
A hatás nem maradt el, mutogattak és összesúgtak a háta mögött, ő pedig büszkén mosolygott, lám milyen felbecsülhetetlen érték is az ő külseje. Egy idő múltán ismertté vált a kerületben, úgy emlegették, hogy „Őfelsége”, „Őfelsége August”.
Az emberek azzal magyarázták a rendkívüli hasonlóságot, hogy a jelenlegi uralkodó apja, a néhai király meglehetősen szabados szerelmi életet élt.
Ki tudja, ki tudhatja… meglehet …? Talán elképzelhető, hogy …? Vajon a …?
A gúnyos megjegyzéseket megtiszteltetésnek vette, amik tulajdonképpen a kék vérű Mohammed Ali dinasztiának szólnak. Ő maga semmit sem tudott, sem az apjáról, sem az anyjáról, így bármi lehetséges. A földön találták meztelenül vagy pólyában, a természet karjaiban nőtt fel, mint ősei hajdanán.
Eljátszott vélt, csodálatos, ámbár ismeretlen származásával, azt gondolta, hogy hasonlatossága a legnagyobb áldás.
Tény, hogy impozáns megjelenése enyhítette a fájdalmat, hogy ő csak egy csavargó, ráadásul külseje többé-kevésbé megkímélte a rendőrségi gumibottól. Igaz, nagylelkű volt a csavargókkal és zsebtolvajokkal.
– Ha egy nap megcsinálod a szerencséd – mondták neki a társai –, ne felejts el minket!
Megígérte, hogy nem felejti el és megvédi őket, de leginkább fantasztikus álmaihoz ragaszkodott. A hasonlatosság híre eljutott a rendőrséghez. Nyomozók keresték meg, és ekként jelentettek róla: „A magasság, a megjelenés és arcszín egyezik, kész csoda.” A főfelügyelő úgy döntött, hogy maga is megszemléli. Állt a fiatalember előtt, elképedten vizslatta, és miután távozott, azon kapta magát, hogy úgy gondol rá, mint valós problémára. Hagyja figyelmen kívül, mint holmi ócska viccet, vagy helyezze felügyelet alá, tartóztassa le? Egyiket sem találta jó megoldásnak, úgy vélte, legjobban teszi, ha beszél felettesével a Belügyminisztériumnál, akivel egyébként közeli rokonságban állt. A nyomozást lezárták. A Védelmi Központban teljes volt a zavar, bár igen komolyan vették az ügyet.
– Ezzel megduplázódnak az eredménytelen ügyeink, és majd elővesznek minket, hogy „ugyan mit csináltak maguk, uraim?”.
– Mit tegyünk?
Végül az a döntés született, hogy a fiatalembert letartóztatják és a Tor börtönbe vetik, mert közveszélyes. Ily módon megszűnik a probléma, a rendőrség megnyugodhat, és második Farouk feledésbe merül.
Elérkezett a júliusi forradalom, és szétverték a régi rendszert.
Egy újságíró cikket közölt a száműzött királyról, akit börtönben tartanak, és ezt követően szabadon bocsátották a fiatalembert, aki visszatért a csavargó életéhez, ezúttal illúziók nélkül, és hálát adott az Istennek, hogy egyáltalán kiszabadult.
Magazinok címlapon közölték a képét, és olyan hírnévre tett szert, amiről sohasem álmodott.
Egy filmvállalat úgy döntött, filmet készít a forradalmat megelőző korrupcióról, és a királyt is szerepeltetik benne, mint az események mellékszereplőjét.
A fiatalembert meghallgatásra hívták. Teljesítményével elégedettek voltak, egyszerű volt, és híres is. Ennek ellenére a siker útja nem nyílott meg előtte, mert semmiféle tehetségről nem adott tanúbizonyságot. A hatóságok végül arra jutottak, hogy túl sok történet van a fiatal férfiról, és túl gyakran közlik a fényképét.
Ekkor új, korábban figyelmen kívül hagyott problémával szembesültek.
– A mi népünk jószívű – mondták előrelátóan – , és valószínű, hogy vannak olyanok, akik a korrupció ellenére szimpatizálnak a királlyal, és a fiatalember létezése önmagában is ösztönzőleg hathat ….
– Akkor meg kell tiltani, hogy bárhol is közöljék a fényképét!
– A legjobb, ha teljesen eltűnik.
A fiatalember azt hitte, az új korszakkal újjászületett. A kis szerep, amelyet a filmben játszott, nagy ambíciókat ébresztett benne, minden áldott nap várta, hogy végre elismerjék. Amikor a türelmet- lenség keserűségét érezte, azzal vigasztalta magát, hogy Isten nem minden cél nélkül teremtette őt ezzel a kinézettel… De aztán egyszer csak minden ok nélkül eltűnt: nem látták többé a szokásos időben és helyen. Úgy tűnik, hogy jó okból tűnt el…
FORDÍTOTTA BODA MAGDOLNA