Versek

„A bánat? Egy nagy oce…”

A bánat? egy nagy ocelot.
S az öröm?
Látni, hogy nincs már benne fog,
csak húsz tövig rágott köröm.

András örök

Feltétlen szerelem? Ugyan már, Főúr!
Én feltéttel kérem, hisz pont a szaf-
aládé a lényeg, de a körítést
hagyja csak, nekem nem kell a rizsa.

Milyen volt barnaságod, nem tudom már
meg soha – mire jöttem, elfogyott.
De azt tudom, hogy szerelmünk erős és
gazdag, mint az Újházy tyúkleves,

és annyi türelem is kellett hozzá,
gyakorlat, megfelelő nyersanyag
– de amióta kész, egymásból élünk,
és van mit a tejbe aprítanunk.

Most benne élsz hát minden neked főzött
ebédemben és minden keserű-
csokiban és a pinkgrépfrútgerezdek
meztelenre vetkőztetett húsában,

s bár nehéz olykor megemészteni
egymást, kérem az Urat, ezután is
adja meg mindennapi szerelmünket,
hogy együtt lakjunk jól örökkön, ámen.

Ámor nyila

„papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet”
(Romhányi József: Mézga család)

Nyaralunk édes ötösben: papa
és én, nagymama, Aladár meg Kriszta,
sorrentoi napnyugta a teraszról,
lágy hullámzás, tenger gyümölcsei,
csak hát mire az ágyig eljutunk,
én vagyok kimerült, reggel meg téged
nincs szívem előbb fölébreszteni,
mint a többieket. De azután
egy hajnalon te keltesz, hogy hol a
Fenistil-gél, mert megcsípett egy szúnyog.
Igazuk volt a régi görögöknek:
Ámor afféle szárnyas-szúrós jószág.

Csapda

Ha azt hiszem, hogy isten létezik:
nem tudok düh nélkül gondolni rá,
ha azt, hogy nem: összefüggéseit
és ragyogását veszti a világ.

Helyzet, jelentés

Nevetséges vagyok? Lehet,
de nekem ez jutott:
ez az arc, ez a szeretet,
ezek a mondatok,
a kepesztés föl a gödör
leomló oldalában,
s olykor egy villanásnyi ég
– csak képzeltem vagy láttam?

Játéktér

Hamis nosztalgiák s hasznos megalkuvások
társasházai közt szűk játszótérre látok.
Vannak itt régi és felújított játékszerek,
de nincs egy fa sehol, és nem játszik gyerek.

Kiszámoló

Vagy hiába, vagy nem értettem őt.
Két alkalommal mondta, hogy szeret:
először, mikor szakított velem,
másodszor, mikor hozzámköltözött,
s rá kellett jönnöm: már nem szeretem.
Bő két év a kettő – kettőnk – között,
s nélküle duplaannyi. Hogy lehet,
hogy most is hozzá mérem az időt?

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.