Mezősi Miklós – Versek

KEDV ÉS SZEGÉS

Szegjük azt, mi szeghető:
terítő, zokni és kenyér,
szoknya, abrosz, mit lemér
boltossegéd, ha épp serény.

Mentsük azt, mi menthető.
Kedvünk maradjon szegetlen.
Lehet, hogy néha szertelen…

De az nem ok, hogy, mint kenyér,
kedvünk is szelve és aprózva hulljon el,
szárazon sivító puszta télbe,
lelkem homokdűnéi félbe
és negyedbe dőlnek: homokvihar
új száraz és sivár ott bent de kint is
és homálylik mályvaszín ború

Rajta bocsánat a bánatom,
de hisz csupa kedv voltál…
Zavart keltettem mostanában én.
De nem csupa kedvet,
de morc és borz-szívűt.

Ne szegjük egymás kedvét
– és én saját szavam.

PÁLYÁZATI LÁZÁLMOK

Új pályázatok érkeztek meg a látmezeimre:
jól s értőn beleúsztak, -akadtak a sűrüszövésű,
nagyszemü, furfanggal kivetett hálóm közepébe.
Mint amikor hálóját jól pányvázza halásznép,
tudva erősen a jó vizeken, hogy merre a halraj,
merre kuszik, szaporán vágyik kikerülni a hálót,
ám végül csak a háló alján végzi a halnép.
Nos hát, így vagyok én is a pályázat-kiirással:
mint ahogyan halakat rajaikban, lombot a fákról
elvisz az áramlat, vízben vagy az églevegőben –
mostan a pályázat-kiirásokat úgy fogom én be:
nem menekülhet előlem akár egy szem kiirás sem.
Elnézésed kérem, amért nem tudtam bírni magammal,
és egy ilyen tét nélküli verset most kifaragtam e mélbe,
sőt, let alone, hogy a mérték is túlcsordul a hexameterből
(mentségem, hogy a záró négy sor lett csak heptameterré).

LÉPCSŐHÁZI GONDOLAT

Kérlek ne vedd zokon
hogy újra s újra verselek
van rá megint okom
arról miről nehéz volt
ott előtted szólanom
költve mindig könnyebb
könnyem ontanom

Nem tudtam elgügyögni Eszmeraldine
pedig hétszámra szőttem verseim
beszélni arról mit s miért jelentsz te énnekem
honnan jöttünk hová megyünk s főleg minek

Milyen helyes voltál ott akkor este
ily szépnek tán nem láttalak sose
ültél beszéltél vagy hallgattál kedvesen
teát szürcsöltél és ott voltál csöndesen

Egyszer ha lesz rá alkalom
jó lenne ezt meg azt elmondanom
nem csak versekbe ritmizálni
hisz ez könnyebb és egyszerűbb
és bátrabban megy messzebbrül

Fáradt voltál hisz hosszú éjszakákon át
álom helyett egy nagy kolonc mi dőlt le rád
álom bársonyleplét ábrándok
izgága és konok rajzása tolta tőled el

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.