(SZINO)LÍRA

torzószótár

ahány

számítógépemen riadtan fut egy számláló óra mikor bukik virtuálisan persze hétmilliárdként jegyzett átszálló utasunk a földi platóra s vörös szemeit nyitogatva ért-e abból valamit melyik zugában a félelmetes gömbnek viháncolnak majd vagy éppen felhörögnek a még szippantható légtérben összepréselt élők kannibálok villantanak-e tüzet tevéző arabok egykor flegma jenkik fókával maszatoló eszkimók vagy idomaikat sztárként himbáló színésznők s lesz-e mit enni netán undorítóan elgazdagodott gátlástalanok cselédei keverik a csodás pépet útját sem állva a laza köpködésnek s vajon miként férünk bele ebbe az átláthatatlan boltozatba mindannyian lesz-e türelmünk legalább zsigereinkben fölmérni a távot melyet kiszögelnek kegyelt állatok alatt élők és a folyton maguknak zabráló bolygó hollandiak miközben egymáshoz koccanunk a váltó zónákban ahol néha táncolnak de inkább csak fájdalmasan kiabálnak embereknek vélt társaink ahány változat annyi kín és a bölcsesség tenyésztett szomorúsága megöregedve pedig egyre szűkülget a hála amiért beestünk ebbe a túlzsúfolt napvilágba értelmetlenül és céltalanul

ahelyett

egy nehezen forgó széken ücsörgök immár hosszan némi túlzással magam elé merengek pedig tekintetem olykor a földre le-lekoppan gondolataimnak szűkös a játéktere létemről csak annyit tudok ami behatárolva köröttem most van míg tartós emlékeim vékonyodó üzenetei háttérben sápadoznak a jövő irdatlan nagy blöff az empirikus való is tapinthatóan ott van panel világunk peremén s ha nem volna közhely a te meg én most apró somfordáláshoz is lenne kedvem lírai színekbe mártani a házassági egy meg egyet önteni utódainkra a pátoszt de hát szenvtelen kis dolgaink között lassan már az sem világos túlérünk-e a tárgyak fetisizmusán mikor olt ki egy őszinte szót vagy szemérmes ötletet elfáradt emberben az ágy miért fontosabb olykor a ferde terítő mint a sírásnak induló kisgyerek vagy olvasott tragédiáknál miért integet felkavaróbban kis madárpiszok az ablakon s bár nehezen értjük sokunkban már nincsen ott a nagy társadalmi lelkesedés s amikor jődöz érdekek mentén néhány tüntetés csak hümmögetsz s ahelyett hogy te lennél a büszke nép csalódottan a falnak fordulsz egykori eszméid gyűrött kabátját levetve

áhít

áll egy koszos kirakat előtt cinege lábakkal és én régóta tudom te vagy ott az a rövidnadrágos kisgyerek belül gyűrött sötétbarna csomagolópapír az éves dizájn s a foltos táblaüveg tetején mesébe illően úsznak a fellegek neked még nincs felnőtt képességed a szertefutó teret totálban is látni ezért vízszintes irányban húzod a szemed a számodra fönséges dolgokat megcsodálni a szegénység kreativitása miként hullámozza át gyanús opálon a bőség csalóka zavarát a lapos sarkú kék tornacipőt melynek recés széleit a lassú por félig már megette odább kifakult sárga dressz a nagy pipákig röpködő sztárkapusok víziójával terpeszkedik mögötte majd a bélhúros teniszütő igaz foltos már kissé a háta de dallamokat zizegve biztos alkalmas még egy hátulról szépen kivezetett fonákra vagy csuklóból neccre vágni azt az árva zöldes pingponghálót azzal a piros gubiccsal pedig túldobni az iskolaudvaron a nagyképű kislabda dobálót ám mégis mit kis hősünk igazán áhít középen egy varratosan deformált focilabda amíg szívszorítóan kellene nem lesz soha gazdaságilag indokolt alapja s mire vehetné másoknak zizegnek az új csodák

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.